Szerzői jog © 2014 Kőfalusi Pál, Dr. Antal Ákos, Dr. Varga Ferenc, Kádár Lehel, Dr. Fodor Dénes
A tananyag a TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0042 azonosító számú „ Mechatronikai mérnök MSc tananyagfejlesztés ” projekt keretében készült. A tananyagfejlesztés az Európai Unió támogatásával és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.
A kiadásért felel a(z): BME MOGI
Felelős szerkesztő: BME MOGI
2014
1907 március 1.-én Ausztriában született. Apja Eugen Barényi az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének pozsonyi katonai akadémián matematikát és szabadkézi rajzot tanított. Mivel a család Pozsonyban élt Barényi Béla csehszlovák állampolgár lett. 1920-ban édesanyjával áttelepült Ausztriába, ahol reáliskolában tanult.
1924-26 között a bécsi technikum tanulója. 1925-óta foglalkoztatta a népautó ötlete, melynél a kormányművet az első futómű mögé helyezte, így ütközéskor a kormánykerék tengelye nem hatol az utastérbe. A gépkocsivezető sérüléseit a nagy felületűre kormánykerék agyrésszel csökkentette. Elképzeléseiről 1929-ben a "Motor-Kritik" című újságban jelent meg cikk. 1928-ban a Steyr művek Bécsi karosszériagyárában, majd az Austro-Fiat-nál dolgozott rajzolóként. Munkát keresve megfordult Bécsben, Stuttgartban és Párizsban, majd Németországba költözött. 1934-ben Berlinben egy műszaki fejlesztő intézetnél dolgozott. Ebben az időszakban 150 gépjármű technikai szabadalmat jelentett be.
1939-után a Mercedesnél helyezkedett el. Csehszlovák állampolgársága miatt nem kellet bevonulni katonának. 1940-től német állampolgár, de gyermekkori csípőízületi gyulladás okozta mozgáskorlátozottsága miatt mentesítést kapott katonai szolgálat alól. A gyárat ért bombatámadások után 1944-től otthon dolgozott. Az amerikai katonai megszállás miatt 1945 szeptemberétől elvesztette állását, de a Daimler-Benz vezetőségével tartotta a kapcsolatot. 1948-ban ismét alkalmazta a gyár fejlesztőmérnökként. Az általa tervezett "Terracruiser" biztonsági megoldásai a mai konstruktőrök számára is példaértékűek.
1948 -ban rajzolta meg a később szabadalmaztatott motorháztető alá rejtett ablaktörlő tengelyt, mely az elgázolt gyalogosok sérüléseit csökkenti. Ezt csak 37 évvel később, az S-osztályú Mercedesnél valósították meg. 1947-ben fejlesztette ki a biztonsági kormánykereket, melyet nagy felületű rugalmas agyrésszel látott el. Azt tartotta jónak, ha a kormánykereket a kormánygéppel minden irányból rugalmas és becsuklásra alkalmas tengely köti össze. Tíz pontban foglalta össze a biztonsági kormányberendezéssel szemben támasztható követelményeket. 1963-ban szabadalmaztatta a biztonsági kormányoszlopot, mely ütközéses baleseteknél nem hatol az utastérbe. A Barényi féle biztonsági kormányberendezést a 200-as és a 250-es Mercedes típusokba szerelték be, melyek szériagyártása 1968-ban kezdődött.
A legjelentősebb szabadalma a deformációs zóna, melyet 1951-ben DBP 854.157 számon nyújtotta be. Ez az ütközés mozgási energiáját deformációs munkává alakítja, ezzel mérsékelhetők a sérülések. A túlélési teret biztosító merev utastér előtt és mögött deformációs zónákat alakított ki. Szabadalomként 1952 I. 23.-án ismerték el. Az 1959-ben elkezdődő ütközési kísérletek igazolták elképzelését.
Szabadalmai közül sokat csak akkor hasznosítottak, amikor lejárt a védettség. Jó példa a Porsche 911 Targa-ba 1967-óta beépített védőkeretet, amely borulás esetén védi az utastérben lévő személyeket. Ezt Barényi 1949-ben szabadalmaztatta. Sok esetben az autógyárak minden következmény nélkül megsértették szabadalmi jogát, melyet több esetben hosszas pereskedés után tudott érvényesíteni. Ez történt a Ford-dal is.
A Daimler-Benznél 1955-től a távlati-fejlesztési osztályvezető, majd 1965-től főosztályvezető. 1972-ben vonult nyugállományba. Munkásságát egyre szélesebb körben ismerték el. 1967-ben a Rudolf Diesel érem arany fokozatát kapta. 1981-ben a Technika és az Alkalmazott Természettudományok Aacheni és Müncheni Díjával tüntették ki. 80. születésnapján Sindelfingen főpolgármestere emlékplakettet nyújtott át. Több városban utcát neveztek el róla. 1989-ben Ausztriában professzori címet adományoztak neki. 1994-ben Detroitban felvették az "Automotive Hall of Fame" az autóipar legkiemelkedőbb feltalálóinak sorába. Világhírű magyar származású konstruktőr és feltaláló 2500 szabadalmat mondhatott magáénak. Kilencven éves korában Németországban hunyt el.
A gépjárművek aktív és a passzív biztonságát a hetvenes évek óta különböztetik meg egymástól. Az aktív biztonság tárgykörébe tartoznak azok a műszaki megoldások és intézkedések, melyek a közlekedési balesetek bekövetkezését hivatottak elhárítani. Ebbe a csoportba sorolhatjuk be például egyebek között a nagy teljesítményű fényszóró rendszereket, a szervokormányokat, az ABS és az ESP rendszereket. Ezeknek az egységeknek a baleset bekövetkezése előtt kell működniük.
A passzív biztonság tárgykörébe tartoznak azok a műszaki megoldások, intézkedések, melyek egy baleset bekövetkezése során és ezt követően a gépkocsiban utazók és a közlekedési partnerek sérüléseinek súlyosságát hivatottak csökkenteni.
A passzív biztonság vonatkozásában a személygépkocsik és a haszonjárművek lényegesen eltérnek egymástól. Azon kívül, hogy a két különböző járműkategóriába tartozó egyedek tömege jelentősen eltér egymástól, más konstrukciós elveket alkalmaznak a kocsi testek építésénél, de jelentősen különböznek a lökhárítók magassági méretei is. Ezek a tények alapvető kihatással vannak egy ütközéses balesetek következményeire. Ezek a tények indokolják azt, hogy a személygépkocsik és a haszonjárművek passzív biztonságát külön fejezetekben tárgyaljuk.
A passzív biztonság növelése érdekében az ötvenes évek óta a személygépkocsik különböző részegységeinél végeztek fejlesztéseket. Külön fejezetekben tárgyaljuk a kocsiszekrények ütközési jellemzőit, a biztonsági övek, az övfeszítők, az első és az oldalsó légzsákok működését és hatásaikat, továbbá az ülésekkel kapcsolatos tudnivalókat. Előre kell bocsátani azt a fontos tényt, hogy a mechatronikai védelmi egységek működését és hatékonyságát alapvetően befolyásolják a kocsiszekrények konstrukciós kialakításai és a deformációs jellemzői.
A kocsiszekrények kialakításának fontosabb szempontjai:
Teljes élettartamában, deformáció és kifáradás nélkül viselje el az üzemszerű igénybevételeket.
A korrózióval szemben legyen minél ellenállóbb.
Ütközéses baleseteknél legyen minél nagyobb az energia elnyelő képessége, hogy az utastérben bekövetkező lassulások legyenek elviselhetők.
Minél könnyebben legyen összeszerelhető, illetve javítható a kocsiszekrény.
Nyújtson megfelelő védelmet a különböző irányú (első, hátsó és oldalsó) ütközésnél illetve borulásos baleseteknél.
Személygépkocsi kocsiszekrények
Az ütközéses balesetekkel kapcsolatokban a jellemzők összefoglalása:
Általánosságban megállapítható, hogy a személyi sérülések súlyossága arányos a kocsiszekrény hosszával és ebből következően a deformációs zóna hosszával.
a személyi sérülések súlyossága általában fordítottan arányos a gépkocsi tömegével. Ez azt jelenti, hogy a kisebb tömegű gépkocsikban általában súlyosabbak a bekövetkezett sérülések.
A személygépkocsikat különböző osztályokba szokták besorolni:
European New Car Assessment Proram:
Azonos kategóriába tartozó új személygépkocsik összehasonlítására fejlesztették ki ezt a nemzetközileg elfogadott vizsgálati módszert. Különböző irányú, és megadott feltételek szerint elvégzett ütközési vizsgálatokat hajtanak végre. Ezek kiértékelése alapján pontozzák a vizsgálatban részvevő gépkocsikat. Az összesített pontok alapján ítélik oda a csillagokat. Újabban a végső minősítésnél a gyalogos gázolás esetén elért védelmet is figyelembe veszik. Az ütközési vizsgálatoknál a gépkocsikba dummikat ültetnek be (nők, férfiak és gyermekek, gyermekülésben). Ezek fejét, felsőtestét, combját, alsó lábszárát és lábfejét érő terheléseket mérik elektronikus érzékelőkkel.
A kiértékelésnél a terhelések alapján négy- négy pont adnak az offszet frontális, és az oldalütközésnél. Két pont adnak az oszlopnak történő oldalütközésnél, mely a kocsiszekrényre nagyon koncentrált terhelést okoz.
A kiértékelés szempontjai és az ütközési sebességek is folyamatosan változnak, ezért nehéz a naprakész adatokat összefoglalni. Az alábbiakban néhány tájékoztató értéket közlünk.
Max 34 pont, (33-34 pont 5 csillag, 25 ponttól 4 csillag).
Az alábbiakban három jellegzetes ütközési vizsgálat részleteit foglaljuk össze.
Vizsgálati sebesség:64 km/h
Akadály:a több tonnás tömegre deformációra alkalmas alumínium lemezből készített „méhsejt” szerkezetet tesznek
Átfedés:40%.
Dummik:a két első ülésen felnőtt, hátul 1,5 és 3 éves gyermek, a gyártó által előírt gyermekülésben
Értékelés:A dummiknál mért lassulások erőhatások alapján, a kormánykerék behatolási mélysége az utastérbe, pedálok által okozott sérülések, stb.
Az Európai és Amerika előírások egymástól eltérnek
Vizsgálati sebesség : 50 km/h
Akadály:1,5 m széles, deformációra képes alumínium lemezből készült „méhsejt” szerkezet szerelnek a 950kg tömegű kocsira (MDB = moving deformable barrier)
Átfedés:Elsődleges cél a vezető melletti ajtó
Dummik:A vezető, és hátul 1,5 és 3 éves gyermek a gyártó által előírt gyermekülésben.
Értékelés: A Dummiknál mért lassulások és erőhatások alapján
Ez az ütközésvizsgálat nagy és koncentrált erőhatással jár.
Sebesség: 30 km/h
Akadály:merev akadály előírt méretű oszloppal
Átfedés:Az ütközés oldalról, a vezető fejénél
Dummik:Vezető
Értékelés:A Dumminál mért terhelések alapján
A személygépkocsik lemezből sajtolt önhordó kocsiszekrényekkel készülnek. Folyamatosan törekszenek arra, hogy megfeleljenek az egyre nagyobb mechanikai igénybevételeket jelentő ütközésvizsgálatoknak méghozzá úgy, hogy tömegük lehetőleg csökkenjen. Ez azért nagyon fontos, mert az igények folyamatos bővülése miatt egyre több kényelmi és komfort berendezéseket építenek be a gépkocsikba. Ezt a gyárak az össztömeg növekedése nélkül igyekeznek megvalósítani. Az egyre kifinomultabb számítógépes programokkal úgy alakítják ki a kocsiszekrényeket, hogy azok szilárdsága minden részegységnél a fellépő mechanikai terheléseknek feleljen meg.
A súlycsökkentés úgy valósítható meg, ha egyre nagyobb részarányban alkalmaznak nagy szilárdságú mikro-ötvözött acélokat, illetve könnyűfém ötvözeteket. Ez együtt jár újabb technológiák alkalmazásával. Meg kell említeni a „Taylored blanc” illetve a „bake hardening” módszereket. Világszerte leggyakrabban az angol elnevezéseket alkalmazzák ezeknél.
A „Taylored blanc” (kiszabott lemezdarabok) kifejezés például azt jelenti, hogy szakítottak azzal a méretezési elvvel, hogy a legnagyobb igénybevételnek megfelelő lemez vastagságot alkalmazzák a teljes karosszéria elem gyártásánál. Az ilyen elven gyártott részegység bár úgy tűnik, hogy egyetlen darabból készült, de ez csak a látszat. Különböző vastagságú és eltérő módon ötvözött lemezdarabokat hegesztenek össze lézerrel. Ebből vágják ki és sajtolják a megfelelő alakra a karosszéria elemet. Így aztán mindenhol pontosan olyan szilárdságú és vastagságú amilyennek lennie kell, miközben tömege a lehető legoptimálisabb.
A „bake hardening” eljárással kapja meg a mikro-ötvözött anyagokból gyártott karosszéria a szilárdságát. A víz bázisú festékek alkalmazása miatt a szárítás eleve nagyobb hőmérsékleten történik. Ezt a hőmérsékletet úgy választják meg, hogy a szárítás utáni lassú lehűlés egy nemesítő hőkezelésnek felel meg, mely megadja a kocsiszekrénynek a végleges szilárdságát. Ehhez persze a javító iparnak is alkalmazkodni kell, hiszen egy baleseti karosszéria sérülés nehezebben javítható a sprődebb anyag miatt. Ha ezen a problémán melegítéssel igyekeznek segíteni, mi lesz a szilárdsággal?
Speciális anyagok alkalmazása a karosszéria gyártásban
A BMW 5-ös (E60) acél karosszéria lehet egy jó példa a speciálisan erre a célra kifejlesztett anyagok alkalmazására.
A környezet kímélésének egyik fontos tényezője a széndioxid kibocsátás csökkentése. A közlekedés vonatkozásában az európai autógyárak azt a kötelezettséget vállalták, hogy az 1995 és 2008 között értékesített gépkocsik széndioxid emisszióját 25%-al csökkentik. Ezért a motortechnikai fejlesztések jelentős része a tüzelőanyag fogyasztás csökkentét vette célba. Mivel egy középkategóriás gépkocsi tömegének jelentős részét, kb. 34%-át a kocsiszekrény teszi ki, célszerű a súlycsökkentés lehetőségeit behatóbban elemezni. Ebből a vonatkozásból a könnyűszerkezetes karosszériaépítésnek nagy a módon. Ez is vonzóvá teszi ez az új technológiát. A konstruktőrök tehát a gépkocsik tömegének csökkentési lehetőségével kezdtek foglalkozni. Így tehát egyre nagyobb lett a jelentősége a vegyes építésű, acélból, alumíniumból és műanyag elemek felhasználásával készülő könnyűszerkezetes autógyártásnak. A karosszériagyártásnál használatos anyagok jellemzői az alábbi táblázatban láthatók:
A tüzelőanyag fogyasztást csökkentő intézkedések miatt az alumínium kocsiszekrénnyel párhuzamosan az annál olcsóbb, és könnyebb vegyes építésű kocsiszekrényeket is elkezdték fejleszteni. A különböző eltérő tulajdonságú anyagok kombinált alkalmazása miatt szükségessé váltak új rögzítés-technikai megoldások kifejlesztése. A hagyományos, rég óta széles körűen alkalmazott, hőhatással járó rögzítési eljárások, mint például hegesztés, vagy a ponthegesztés a vegyes építésű kocsiszekrényeknél nem alkalmazhatók. Ugyanis ezek az anyagok metallurgiailag nem kompatibilisek egymással. A hő bevitelt nélkülöző rögzítési eljárások kerültek előtérbe a könnyűszerkezetes, különösen a vegyes építésű karosszériáknál
Az eddig alkalmazott és a jelenleg is gyártott korszerű „mono”, vagyis csupán egyféle anyagból – acélból, vagy alumíniumból – készülő kocsiszekrények mellett egyre nagyobb teret nyer a „multi material design”, azaz többféle anyagból készülő változat. A más néven vegyes építésű karosszéria koncepciónál a különböző részek az adott igénybevételeknek legjobban megfelelő anyagból készülnek. A cél olyan kedvező árú, minimális tömegű kocsiszekrény kifejlesztése, mely nagy teherbírású és kellően merev, ugyanakkor ütközéses balesetnél nagy energia elnyelő képességű. Az ilyen kocsiszekrénynél minden részelem az ott ébredő terhelésnek a legjobban megfelelő anyagból készül. Jellemző a nagyszilárdságú és a korrózióálló anyagok, a hidroformázással, és a Tailored Blanks technológiával gyártott egységek és a több rétegű szendvics szerkezetű lemezek és a különböző könnyűfémek növekvő részaránya.
Egyre több helyen alkalmazzák a magnéziumötvözetből készült öntött elemeket, húzott profilokat és lemezeket, mert ezek az alumíniumnál is könnyebbek, így kedvezőbb tömegű szerkezet gyártható. A jelentős költségek miatt kezdetben csak a felsőbb osztályban és a kiemelten fontos típusoknál jelennek meg.
Csak a különböző szálerősítésű, különleges kompozit műagyagok teszik lehetővé, hogy a fémből készült kocsiszekrények tömegéhez képest 50%-os csökkentést lehessen megvalósítani. Jelenleg a szénszál erősítésű anyagokat alkalmazzák úgy a repülőgépeknél, sporthajóknál és a sportautóknál. Az ezzel a technológiával készülő szerkezeteknél még jelentős költséggel kell számolni.
A különböző rögzítési lehetőségek közül az igénybevételek, az alkalmazott anyagok és a kocsiszekrény építési módja alapján kell választani. A legfontosabb az adott részegység mechanikai terhelése, emellett az elérendő cél:
a nagy merevség,
a rezgésekkel szembeni ellenálló képesség,
a menetkomfort,
a passzív biztonsággal összefüggő nagy energiaelnyelő képesség.
A kötések szilárdságának optimalizálása gyakran az egész kocsiszekrény jobbítását is jelenti, hiszen általában ezek a konstrukció leggyengébb részei. A kocsiszekrény egyes részeinek csatlakozási pontjai jelentős kihatással vannak a tömegre. Ezért ezeknek különösen a könnyű építésű változatoknál nagy jelentősége van.
A hőhatás nélküli kötéseknek:
az átsajtolt pontkötés,
a ragasztás,
a szegecselés,
a speciális csavarkötések
vagy a felsoroltak kombinációi.
Ezek alkalmazásának különösen nagy a jelentősége a rosszul, vagy nem hegeszthető, illetve védőbevonattal ellátott anyagoknál, továbbá a különböző anyagokból, acél-, alumínium-, magnézium ötvözetek, valamint a műanyagok kombinációinál.
Az alumínium- és magnéziumötvözetből készült elemek a kereskedelemben kapható vágószegeccsel történő egymáshoz rögzítésénél a magnéziumötvözetből készült lemeznél repedések képződtek. Ez az anyag tulajdonságával magyarázható. A fejlesztés eredményeként a szegecselésnél alkalmazott ellentartó „matrica” alakjának optimalizálásával a probléma megoldódott. Úgy végzik a szegecselést, hogy eközben a magnéziumötvözet lemeznél minimális legyen az alakváltozás. Így sikerült repedésmentes szegecskötéseket létrehozni anélkül, hogy szükség lett volna melegítésre.
Ha a vegyes építésű egység vágószegecses összeerősítésénél a szénszál erősítésű műanyag elem az alsó „matrica” felőli oldalra kerül a kötés teherviselő képessége nem megfelelő. Ennek egyik fő oka, hogy az anyag szétválik rétegekre az erősítő szálak mentén. A megfelelő kötésszilárdság elérése érdekében egy új szegecselési technológiát fejlesztettek ki, mely lehetővé teszi, hogy a „matrica” felőli oldalra is kerülhessen fáziserősítésű műanyag. Egy hüvely szerű megtámasztás lehetővé teszi, hogy a vágószegecs teljes mértékben áthatoljon az anyagon és ezután egy másik szerszámmal elperemezik a szegecs kilógó részét. Ez a záró fej a szegecskötésnek kiváló szilárdságot biztosít. A különböző anyagkombinációkhoz egymástól eltérő alakú „matricákat” és peremező szerszámokat fejlesztettek ki. Ezzel repedés, illetve szétnyílás mentes megfelelő szilárdságú kötések hozhatók létre.
A ragasztott kötéseknél öregedési folyamattal kell számolni, melyek a szilárdsági jellemzők változásával járnak. Ez negatív hatással van egy ütközés esetén a szerkezet energiaelnyelő képességére. Ezért a ragasztást más rögzítési móddal kombinálva alkalmazzák. Illetve ennek megfelelő anyagok kombinációját alkalmazzák. Leggyakrabban a hő hatására keményedő epoxi-műgyanta alapanyagú ragasztót az EP 208-at, illetve a hidegen keményedő EP 152-t alkalmazzák. A kísérleti eredmények bizonyították, hogy a hőre keményedő ragasztott kötés szilárdsága egy acél és egy szálerősítésű műanyag egymáshoz rögzítésénél meghaladja az acél folyáshatárát. A hidegen szilárduló ragasztóanyag ennél kisebb szilárdságú kötést eredményezett. Az öregedési folyamattal arányos a kötésszilárdság. Az EP 208 -as ragasztott kötésnél nem volt kimutatható jelentős szilárdságcsökkenés. A kötésnek nagy az energia felvevő képessége és az meghaladja az alkalmazott anyagokét. Hasonló körülmények között a hideg kötésű ragasztott kötéseknél a maximális terhelőerő 50%-al csökkent a fárasztás hatására.
A különböző anyagokból (alumínium és szálerősítésű műanyag) készült szerkezetekre gyakorolt rezgések hatását is megvizsgálták. Vágószegecs, átsajtolt pontkötés csavarkötés és ezek ragasztással kombinált változatait is megvizsgálták. Átlapolt, egy kötési ponttal egymáshoz rögzített próbatesteket készítettek. Hidraulikus pulzárorral 40 Hz frekvenciás terhelésnek tették ki. A vizsgálatok során két különböző szilárdsági kategória volt megállapítható. A vágószegecses és az átsajtolt pontkötések képviselték a gyengébb kategóriát. A peremes szegecskötés és a csavarozás a rezgéseknek ellenállóbbnak bizonyult. A ragasztott és a mechanikai és kötések kombinációja a rezgéseknek 500%-al ellenállóbb kötést képvisel.
A különböző hőtágulási anyagokból készült szerkezeti egységeknél a hőmérsékletváltozás hatására belső feszültség alakul ki. Ezen kívül deformáció, horpadás is képződhet. A kísérletek során meghatározták a különböző anyagokból készített szerkezetekben hőmérsékletváltozás során keletkező feszültséget, illetve deformációt. Ezt alapvetően az alkalmazott anyagok közötti hőtágulási együtthatók közötti különbség befolyásolja. A deformáció hajlam a csatlakozórészeknél kialakított peremmel csökkenthető.
A Dow Automotive poliamidból és acél lemezből készíti az első hibrid karosszéria modult, amely az ütközéses baleseteknél a leggyakrabban sérül. Ehhez a hibrid elemhez rögzítik egyebek között a fényszórókat, a hűtőt, a motorháztető zárszerkezetét. Hosszú üvegszál erősítésű poliamidból és bemerítéses festésű acéllemezből készül ez a karosszériaelem. Betamate LESA ragasztóval egyesítik a műanyagból és az acélból készült részeket. Így könnyebb és nagyobb szilárdságú lett ez az elem, az ütközésbiztonság szempontjából is jó megoldás, kellően nagy a torziós merevsége.
Az első modul a kocsiszekrény alsó és a felső hossznyúlványait köti össze. A motor beszerelése után kerül a helyére. A korábbi hibrid karosszéria (fém és műanyag kombináció) elemek szegecseléssel, illetve átsajtolt pontkötéssel készültek.
A Dow által kifejlesztett jelenlegi változat hosszú üvegszál erősítésű fröccsöntött polipropilén műanyagból és festett acél lemezekből áll, melyeket „Betamate LESA” anyaggal ragasztanak össze. Ezzel a technológiával folyamatos kötésű zártszelvényes tartórészek is kialakíthatók és így kedvezőbbek a szilárdsági jellemzői és könnyebb ez a részegység. Úgy a hajlító, mint a csavaró merevsége nagyobb. A tervezési fázisban nagyobb lesz a szabadságfok. Jó kompromisszum valósulhat így meg a költségek a tömeg és a szilárdsági jellemzők és az alakadás között. Kevesebb részből állítható elő a több célra is alkalmazható karosszéria elem. Az üveg-, illetve a karbon szál erősítés révén a szilárdság tovább növelhető.
A műanyag hordozza magában a kis tömeg és a könnyű formaadás kedvező jellemzőit. Összetett geometriai kialakítás is megvalósulhat, mely több célra is alkalmazható. Kevesebb darabból és kevesebb technológiai lépéssel állítható elő. A megfelelő merevséget és a szilárdságot pedig a fém lemez adja.
Az autóiparban az utóbbi években egyre szélesebb körben alkalmazzák a műanyag-fém hibrid elemeket. A homlokmodul a leggyakoribb ilyen egység. A normál terhelések közül a legkiemelkedőbb a motorháztető gyakori nyitása és zárása, illetve a feltörés elleni védelem.
A torziós merevséggel kapcsolatos vizsgálat eredményei látszanak az alábbi diagramon.
Az „A” részre szerelik fel a különböző egységeket, a „B” részre kerülnek a formaterv szerinti fényszórók. A motorháztetőnek, a sárvédőknek és a lökhárítónak befolyása van a kivitelére.
Az „A” rész a modul külső része a „B” a belső rész, amely zárt profilokból készül. Ennél lehet tartót kialakítani a hűtőfolyadék tartálynak, illetve levegő beáramló nyílásokat kialakítani, illetve a gyalogosvédelem elemeit elhelyezni. Az A és a B részt egymáshoz ragasztják.
Az alábbiakban néhány tájékoztató értéket közlünk
Az első, úgynevezett frontmodul kívülről nem látszik, ezért az azonos platformok esetén használható az azonos frontmodul. Ez nem akadályozza a többi karosszéria rész típusonként egymástól eltérő kialakítását.
A karosszéria elemekhez különleges termoplasztikus műanyagokat fejlesztettek ki, melyeknek jó az energia elnyelő képessége és az acél lemezzel együtt megfelelő ütközésbiztonságot nyújtanak. Ilyen nagy nyúlású anyagot fejlesztett ki a BASF.
A gyalogos védelem szempontjából a lökhárítót „láb impaktor” -ral, a motorháztetőt „fej impaktor”- ral ellenőrzik és a lehető legbiztonságosabb konstrukció kialakítására törekszenek.
Ennek a karosszériának az eleje alumíniumból, a hátulja acélból készült. Tömege 48% -al kisebb az acélból készült változatnál és tömegeloszlása kedvezőbb. Ezzel a konstrukciós megoldással megoldódott a túl könnyű hátsó rész okozta stabilitási probléma is. Ütközésbiztonság és az elgázolt gyalogosok védelme is hatékonyabb. A kétféle anyag (69% alumínium és 31% acél) együttes alkalmazása viszont új technológiák kifejlesztését tette szükségessé az egymáshoz rögzítésnél. Ez a kocsiszekrény változat merevebb lett és a csavaró szilárdsága 50% -al nagyobb, mint az előző modellé. A kontaktkorrózió megakadályozására a csavarokat bevonattal látták el. Az acél lemezeket pedig horganyozzák. Az acél és az alumínium közé ragasztó réteget visznek fel. Speciális csavarokkal (Flow-Drill csavarkötés) és a (kerb-kónuszos szegecsekkel) és vágószegecsekkel rögzítik össze az alumínium és az acél részt. De alkalmaznak átsajtolt pontkötéseket is.
Kisebb koccanásoknál, ha az ütközési sebesség kisebb kb. 10 km/h – nál, a lökhárító megóvja a kocsiszekrény mögötte lévő részét a sérülésektől. A korszerű személygépkocsiknál speciális számítógépes programmal nagy energia elnyelő képességűre méretezik a lökhárítókat. A régebbi kivitelű, merev lökhárító ütközéskor nagy erőt ad át a hossz-nyúlványoknak. A habszivacs betét alkalmazása sem csökkent azt, csupán alakját változtatja az elmozdulás – erő diagramnak. A számítógéppel energia elnyelésre méretezett változatnál azonos körülmények között kisebb lesz a továbbadott erő és a kocsiszekrény sérülése is, ahogy az alábbi diagramon látható.
A külső műanyag burkolat mögött lévő fémből készült lökhárító rendszerint ívelt alakú és folyamatosan változó keresztmetszetű. Törekedve a súlycsökkentésre is igényesebb kivitele rendszerint hidro-formázással készül. A lökhárító és az első illetve a hátsó vázrész hossznyúlványai közé csavarkötésekkel szerelik fel.
Ezt az energia elnyelésre méretezett elemet a lökhárító és a hossznyúlványok közé szerelik be. Az a feladata, hogy az ütközési energia jelentős részét deformációs munkává alakítsa, ezzel megóvja a mögötte lévő váznyúlványokat a deformációtól. Ha az ütközéskor deformálódott, a rögzítő csavarok bontása után ki kell kicserélni. Így gyorsan, hatékonyan és olcsón végezhető a javítás. A „chrash –box” deformációjával kisebb energiájú ütközéseknél megóvja a hossztartókat az alakváltozástól, így az nem szorul költséges karosszériahúzatással, hegesztéssel, festéssel járó javításra. Ez a kialakítás jelentős mértékben hozzájárul az olcsóbb javításhoz.
A karosszéria hossznyúlványai, mint befogott tartók veszik át a crash –boksz deformációja után az ütközéskor ébredő erőket. Ezek többnyire négyszög keresztmetszetű zártszelvényből készülnek. Igényesebb kiviteleknél hátrafelé fokozatosan növekszik a szelvény keresztmetszete és gyakran a lemezvastagság is, illetve egyre nagyobb szilárdságú ötvözött anyagot alkalmaznak. Ezzel érhető el, hogy a hossztartó hátsó része kellő merevségű legyen és ne hajoljon ki. Így tud csak folyamatosan részt venni a mozgási energia deformációs munkává alakításában az ütközéskor bekövetkező hosszanti erő hatására. Bizonyos előre megtervezett helyeken a hossztartóknál besajtolásokat, kikönnyítésekkel, furatokat alakítanak ki. Itt jönnek létre a deformációk, melyek a mozgási energiát alakváltozássá alakítják át. Ezek kialakításánál azt veszik figyelembe, hogy minél nagyobb legyen az energia elnyelő képesség és így az utastérben tartózkodókra minél kisebb lassulás hasson, az ütközés legyen túlélhető.
Az Euro NCAP vizsgálatoknál bevezették az offset frontális ütközést és közben növelték az ütközési sebességet is. Ez nagyon megnövelte a hossznyúlványokra ható ütközési terheléseket. Azért, hogy ilyen körülmények között is teljesíthetők legyenek az elvárások a legtöbb autógyár a több szintes deformációs zónákat alkalmaz. Ezzel az ütközésnél ébredő erőhatások jobban szétoszthatók és könnyebb ennek megfelelő szilárdságú elemeket kialakítani.
Mivel a hosszanti vázelemek fontos szerep játszanak az ütközési energia felvételében, számos kutatást végeznek az autógyárak és a fejlesztő intézetek ezekkel kapcsolatban.
A lökhárítóval kezdődően az előbbiekben ismertetett karosszéria elemek deformációs jellemzőinek alapvető befolyása van a biztonsági öv feszítők és az első légzsákok működésére. Mivel a gépkocsik elején jelentős méretű a deformációs zóna, az ütközés pillanatától számított 30 ms –on belül kell aktiválódjanak az első légzsákok.
A személygépkocsik oldal irányú ütközésnél fontos szerepe van a „B-oszlopnak” a küszöbnek, a padlólemez kereszt irányú tartóinak, a tetőváznak és az „A-oszlopok” kereszt irányú átkötésének. Különösen akkor nagy a jelentősége az „B –oszlop” megfelelő szilárdságának, amikor az ütközés nem az oldalsó küszöb magasságában, hanem annál magasabban történik. A „B –oszlopot” megfelelő kialakítású merevítő elemekkel is ellátják. Alul a küszöb, és az ülések rögzítésére szolgáló kereszttartók, felül pedig a tetőváz támasztja meg. Úgy az első, mint a hátsó ajtók belsejében az oldalütközéskor védő többnyire kissé ferde helyzetű keresztmerevítőket szerelnek be. Ezek hajlításra és húzásra vannak igénybe véve és megakadályozzák, hogy az ütköző test az utastérbe hatoljon. Vannak olyan kivitelek is, ahol az ajtó belsejébe műanyagból készült energia elnyelő elemeket is beépítenek.
Oldal irányú ütközésnél a különböző kivitelű oldallégzsákok és a függöny légzsák nyújt védelmet. Mivel a gépkocsik oldalánál kialakított deformációs zóna nagyon keskeny, az ütközés pillanatától számított 10 ms –on belül kell aktiválódjanak az oldallégzsákok.
Még nagyobb mechanikai igénybevételnek van kitéve a gépkocsi oldala akkor, amikor az ütközés nem egy másik gépkocsival, hanem fával, villanyoszloppal vagy más oszlop szerű tárggyal történik. A minél karcsúbb „B –oszlop” megvalósításának, vagy esetleg elhagyásának tehát fizikai akadályai vannak, hiszen ez az elem a passzív biztonságot alapvetően meghatározza. A B-oszlop készülhet mélyhúzott, vagy melegen alakított lemezből, illetve a „Tailored Blanks” technológiával. Nagy jelentősége van az alkalmazott anyag minőségének és a lemez vastagságnak. Általában 2 - 2,5 mm-es lemez vastagságot alkalmaznak és a deformáció csökkentés érdekében több merevítő elemmel is ellátják. Nagyobb szilárdságú anyag alkalmazásával a lemez vastagság csökkenthető.
Az ülések tartói a biztonság szempontjából a fontos elemek közé sorolandók. Ezekre szerelik fel az üléseket, melyeket ütközéses balesetnél is a megfelelő helyzetben kell tartsanak. Különösen oldal irányú ütközéskor nagy igénybevétel terheli, mert a küszöböket ezek támasztják meg hátulról és így biztosítják a megfelelő túlélési teret. Ezen kívül a biztonsági övekben keletkező erők is terhelik, amennyiben azokat az üléshez rögzítik.
Az ülések tartói hagyományos módon négy darabból készült elemként is gyárthatók, de a korszerű személygépkocsiknál „Tailored Strip” –ként, illetve „Tailored Blank” -ként is készülhetnek. Az ülés kereszttartók alakja nem túl bonyolult. Gyakran alkalmaznak nagy szilárdságú mikro-ötvözött, úgynevezett „Bake-Hardening” anyagokat, melyek szilárdságukat a festést követő, a szokásosnál nagyobb hőmérsékletű szárítás után érik el. Rendszerint ponthegesztéssel rögzítik a padlólemezhez.
Az Euro NCAP szerinti oldalütközés vizsgálatnál a kocsiszekrény hossztengelyére merőleges irányból ütköztetik az akadályt. Az amerikai US-NCAP illetve FMVSS 214 NPRM vizsgálatnál pedig 75˚-os szögben történik az ütközés. Ezt követően előre meghatározott referencia pontok benyomódását mérik meg és ez alapján történik a kiértékelés.
Ez a jármű kategória sok hasonlóságot mutat a személygépkocsikkal, annak ellenére, hogy bizonyos változatoknál már az alvázas építésmód jellemző. A kisteherautók tömege és terhelhetősége is lényegesen nagyobb, mint a személygépkocsiké. Gyakran „létra alakú” alvázakat alkalmaznak, de a kisebbek önhordó kocsiszekrénnyel készülnek.
A gépes alvázra a rakomány szállítására alkalmas sík rakodó felületet, „platót” szerelnek. Oldalfalak és rögzítési pontok teszik lehetővé a rakomány rögzítését. Ez a korszerű változatoknál ma már készülhet alumínium ötvözetből is. Ez a változat sokoldalúan használható áruszállításra.
A személygépkocsikhoz hasonlóan az önhordó kocsiszekrény elemei többnyire lemez idomokból mélyhúzással, hajlítással, kivágással készülnek. A rakománynak nagyobb védelmet biztosít a zárt felépítmény, de az ajtónyílások korlátozzák a szállítmány méretét.
A haszonjárművek szerkezeti kialakítására a merev, többnyire létra alakú alváz jellemző, melyre viszonylag nagy tömegű gépészeti berendezéseket, motort, sebességváltót, futóműveket, szerelnek. Az alvázra szerelt vezetőfülke viszont már lemez idomokból készül és ütközéses baleseteknél a személygépkocsikhoz hasonlóan jelenős deformációra alkalmas. Az autógyárak a biztonsági és a kényelmi szempontoknak úgy tesznek eleget, hogy az alváz és a vezetőfülke közé lengéscsillapítókat és rugókat (egyre gyakrabban légrugókat) szerelnek. Bizonyos típusoknál a felfüggesztés és a vezető rudazat frontális ütközéskor a fülke hátra mozdulását is lehetővé teszi. A merev alváz miatt a haszonjárműveknél ennek magasságában energia elnyelő képességre nem számíthatunk, ezért potenciálisan nagyobb a veszélyforrás.
A haszonjárművek ütközéses baleseteknél egészen másként viselkednek, mint a személygépkocsik, hiszen a lényegesen nagyobb tömegük miatt nagyobb a mozgási energiájuk. A merev alváz miatt pedig kisebb az energiaelnyelő képességük. A közlekedésben résztvevők és a vezetőfülkében utazók védelmében kiegészítő egységeket szerelnek fel, melyek hatásosságát különleges vizsgálati módszerekkel ellenőrzik. Ezeknél azt is figyelembe veszik, hogy a különböző teherbírású járművek ütközési zónája egymástól eltérő magasságban van. Veszélyes balesetek közé sorolható, amikor a személygépkocsi oldalról, vagy hátulról ütközik a plató alatti alváz résznek, hiszen az súlyos fejsérüléseket okozhat (lásd 9. ábra).
A haszonjárműveknek történő ütközések következményeinek súlyossága a hatóságilag előírt és szabványosított aláfutás-gátlókkal csökkenthető. Ezek a korszerű haszonjárműveknél már körkörös védelmet nyújtanak. A következő ábrákon láthatók az aláfutás-gátlók.
A haszonjárművekkel is különböző ütközésvizsgálatokat hajtanak végre. Amikor például a vezetőfülke teljes homlokfelülete merev akadálynak ütközik a mozgási energia deformációs munkává történő alakításában a viszonylag merev alvázon kívül a kevésbé merev vezetőfülke is részt vesz. Amikor csupán a fülke homlokfelülete ütközik az akadálynak lényegesen nagyobb deformáció következik be, ami veszélyezteti a fülkében utazókat. Bár ekkor a másik jármű platója is részt vesz az energiaátalakításban. Az igazi védelmet a légzsákok, a becsatolt biztonsági övek, továbbá a pirotechnikai feszítői adják.
A vezetőfülkék biztonsági ellenőrzését speciális ütközésvizsgálatokkal végzik. Ezeknél azonban nem csak valóságos járművek ütköznek egymásnak, hanem különböző szabványosított ingákat is használnak. Ezekkel az ütközéskor elszabaduló rakományok (pl. rönkfák) hatását is tudják szimulálni és a vezetőfülke ellenálló képessége és biztonságos kialakítása ellenőrizhető. Hasonló terhelések fordulhatnak elő például erőteljes fékezéskor is. Ebbe a csoportba tartoznak a különböző, speciális, úgynevezett svédországi vizsgálatok is. A dinamikus ingás szilárdságellenőrzéseken kívül alkalmaznak jelentős túlterheléssel járó statikus vizsgálatokat is. Ilyenkor a túlélési tér beszűkülését, illetve fennmaradását tudják ellenőrizni.
A következő ábrák azt bizonyítják, hogy a járművek ütközéskor bekövetkező sérülései arányosak a tömegekkel és az ütközési sebességekkel. A vezető és az utasok sérülései is hasonló arányosságot mutatnak.
Az autóbuszok ütközés és borulás biztonságára fokozott figyelmet fordítanak, mert sok utas befogadására alkalmasak. Az ütközésvizsgálatok szempontjából is külön csoportba sorolják. Vázszerkezetük zártszelvényekből készült rácsos tartóból készül. Oldalvázra fenékvázra tetővázra, homlok és hátfalra osztható. Hasonló kivitelű a homlok és a hátfal, amelyeknél a lemez nem csak a borítás feladatát látja el. A passzív biztonság szempontjából kedvező kialakítású önhordó vázszerkezetbe szerelik be a jelentős tömegű fődarabokat (motor, sebességváltó, futóművek). A speciálisan erre a célra kifejlesztett és magyar kezdeményezésre szabványosított borulásvizsgálattal a tetőszilárdság megfelelőségét és így a túlélési tér megmaradását ellenőrzik. Városi autóbuszokra ez a vizsgálat nem kötelező.
A borulás vizsgálatnál billenthető platformra teszik fel az autóbuszt és emelődaruval billentik fel. A szabvány szerint a szerkezet olyan kialakítású, hogy az autóbusz a tetőváz peremére essen. Az előkészítés során az ülésekbe szabványos dummykat ültetnek, melyeket két pontos biztonsági övvel rögzítették az ülésekbe.
A biztonsági öv feladata kezdetben az volt, hogy akadályozza meg az utasok kiesését az ütközéses baleseteknél, illetve felboruláskor. Jelenleg ennél lényegesen többet várunk el a biztonsági övektől. A hárompontos biztonsági övet automatikus csévélő szerkezettel is elláttak, mely egy bizonyos feszességet automatikusan beállít.
Ha a gépkocsi 25 – 30 km/h sebességgel ütközik merev akadálynak, a becsatolt biztonsági öv megakadályozza, hogy a fej a kormánykeréknek, illetve a műszerfalnak ütődjön. Ennél az ütközési sebességnél még nem szükséges, hogy a légzsák működésbe lépjen. Az alábbi ábrán jól látható egy ütközéses balesetnél a gépkocsi és az utasok sebességváltozása biztonsági övvel és anélkül. Ez utóbbi esetben a nagy sebességkülönbség válhat végzetessé az ember számára. A túl laza biztonsági öv is veszélyes.
A becsatolt biztonsági öv védelmének hatékonyságát az övfeszítők növelik, mert ütközéskor korlátozzák a test előre csapódását. A korábbi mechanikus működésű és mechanikus lassulás érzékelővel ellátott változatokat a pirotechnikai működésűek váltották fel. Ezeket már a légzsák elektronika aktiválja.
A biztonsági öv feszítők csoportosítása:
A működtetéshez használt energia szerint:
mechanikus, (előfeszített rugó végzi a heveder feszítését)
pirotechnikai (pirotechnikai töltet hozza létre a gáznyomást, ami dugattyúval és acélsodrony kötéllel végzi a feszítést)
Biztonsági öv hevederének feszítési helye szerint:
a „B –oszlopnál” az automatikus csévélőszerkezetnél,
a biztonsági öv csatjánál (ez hatékonyabb).
A biztonsági öv kiegészítő egységei:
biztonsági öv megfogó (megakadályozza a megfeszített heveder vissza lazuását, különösen a rugóval működő változatoknál fontos)
erőkorlátozó (a hevederben ébredő erőt egy előre meghatározott értéken tartja és ezzel csökkenti a biztonsági öv okozta sérülést).
Az ütközési kísérletek jól bizonyítják a biztonsági öv feszítők hatásosságát. Hatékonyan csökkenti a fej, a medencecsont és a térd sérüléseket. A megfeszített biztonsági öv miatt az utastérben utazó személyek kezdettől fogva együtt lassulnak a kocsiszekrénnyel, így nagy mértékben csökken az őket érő terhelés. Kedvezőbb lesz a HIC érték (Head Injury Criterion = a fejet érő terhelés mérőszáma), és a mellkasra ható lassulás is mérsékeltebb. (A HIC érték a fej eredő lassulása egy adott időintervallumban egy adott összefüggéssel integrálva.) A szigorú USA törvény 1 000 HIC határértéket állapít meg 30 mph (kb. 48 km/h) sebességgel történő frontális ütközés esetén.) Ennél nagyobb terhelés már halált okoz.
A hagyományos hárompontos biztonsági övek ütközéskor a nem megfelelő feszesség miatt, azzal arányosan lehetővé teszik a test előremozdulását, majd a megfeszülés után jelentős igénybevétellel terhelik az emberi szervezetet. Ezt a hátrányos tulajdonság a biztonsági öv feszítővel kiküszöbölhető, mert az mielőtt még a hevederbe csapódna a felső test, működésbe lép és megfeszíti azt. Ha a biztonsági övet nem a kocsiszekrényhez, hanem az üléshez rögzítik, annak állításával elmozdulnak a bekötési pontok is, és így mindig optimális helyzetbe kerül.
A fejlesztések kezdetén még alkalmaztak mechanikus érzékelővel ellátott és mechanikus működésű biztonsági öv feszítőket is. Jelenleg utas visszatartó rendszerek valamennyi eleme elektronikus működésű és a központi légzsák elektronika folyamatos öndiagnosztikai felügyelete alatt működik.
A gépkocsi ütközési folyamatát a hozzá kapcsolódó eseményeket és az utas visszatartó rendszer elemeinek működési folyamatát az alábbi ábra szemlélteti.
A „B-oszlop”-ba szerelt automatikus csévélőszerkezettel egybeépített változat Kezdetben ez a pirotechnikai övfeszítő terjedt el általánosan. Leggyakrabban a "B -ajtóoszlop” és a küszöb találkozásának közelében szerelték be. Feladata az, hogy egy bizonyos értéknél nagyobb ütközési lassulásnál, ha az a menetirányhoz képest ± 30˚-os szögben hat, a vállon átvetett biztonsági öv ágat pirotechnikai eszköz segítségével megfeszítse. A feszítés hatásosságát csökkenti a felső terelőn, a ruházaton és a csatnál létrejövő súrlódás. Ezek miatt a vállon átvetett övrészre a teljes feszítőerő harmad-, a medencecsont feletti övrészre már csak a tized része jut. Emiatt nem zárható ki a hasöv alóli kicsúszás veszélye. Így tehát kevésbé hatásos, mint amikor a biztonsági öv csatjánál helyezik el az övfeszítőt.
Az övfeszítőt működtető lassulásérzékelőt kezdetben a gépkocsi deformációs zónájába, a hossznyúlványra szerelték. 4g ütközési lassulás hatására lépett működésbe. Az érzékelő belsejébe lévő acél golyó tehetetlenségi ereje ekkor legyőzi az állandó mágnes erejét, előre csapódik és zárja a gyújtó áramkört. Ekkor működésbe lép a pirotechnikai gázfejlesztő, a nyomásnövekedés elmozdítja az expanziós csőben a dugattyút, mely a biztonsági öv csévéjére többször felcsavart bowden segítségével feszítés irányban forgatja a biztonsági öv hevederének csévéjét és megfeszíti azt. Az övfeszítőt kiegészítik egy övmegfogó szerkezettel, mely megakadályozza a biztonsági öv vissza csévélődését, amikor az övfeszítő erőkifejtése már megszűnt. Az elhasználódott állapotra az utal, hogy az expanziós cső végéről hiányzik a műanyag záró sapka és a nyíláson keresztül láthatóvá válik az acél sodrony kötél végződése.
A VW POLO-ba és a FIAT Brava és Bravo gépkocsi típusok „B-ajtóoszlopába” szerelnek olyan pirotechnikai övfeszítőt, melynek mechanikus ütközésérzékelő egysége is ebbe a szerkezetbe van beépítve. Egy előre meghatározott küszöbértéknél nagyobb ütközési lassulásnál az ütőszög aktiválja a pirotechnikai patront, mely gázt fejleszt. Ennek hatására az expanziós csőben elmozdul a dugattyú és az acél sodrony kötél segítségével megforgatja a biztonsági öv csévedobját és az megfeszül. Az intenzív gázfejlődés dugattyúra sajtolt bowden és fogazat segítségével 10 ms-on belül megforgatja a csévéjét. Ennek hatására 150 mm-el fog megrövidülni a biztonsági öv. A fogak egymáshoz kapcsolódása ezután blokkolni fogja az automatikus visszacsévélést. Ezért a komplett biztonsági övet ki kell cserélni.
Ennél a változatnál közös egységet alkot a pirotechnikai gázfejlesztő, az expanziós cső és az automatikus csévélő szerkezetet. Az expanziós cső miatt viszonylag nagy helyet igényel, ezért többnyire a „B -ajtóoszlop” belsejébe szerelik. Két pólusú, sárga színű elektromos csatlakozóval látják el. A légzsák központi elektronikája ezen keresztül tudja aktiválni. A gyújtó áramkör zárt állapotát a légzsák elektronika folyamatosan ellenőrzi. A működést követően ez az áramkör megszakad, ilyenkor az elektronika bekapcsolja a légzsák ellenőrző lámpáját. Ez az egység is a vállon átvetett biztonsági öv ágat feszíti meg.
A kilencvenes évek közepétől egyre több gépkocsiba a biztonsági öv csatjára ható pirotechnikai feszítőt szereltek be. Ezeket általában 30 km/h-nál nagyobb ütközési sebességnél működteti a központi légzsák elektronika. Ez az egység tartalmazza a lassulásérzékelőt is. Az utastérben az első ülések közelébe szerelik be, így ütközéskor az utasokra ható lassulást érzékeli.
A pirotechnikai övfeszítőt a biztonsági öv csatjára szerelik. A központi légzsák elektronika elektromos jele aktiválja a gyújtópatront, mely felizzik és begyújtja a kb. 1 g tömegű szilárd halmazállapotú gázfejlesztő anyagot. Ekkor a nagy nyomású gáz az alumíniumból készült expanziós csőben elmozdítja a dugattyút, mely a hozzá rögzített drótkötéllel elmozdítja a biztonsági öv csatját, ezzel megfeszül a biztonsági öv. Ehhez a folyamathoz kb. 12 ms szükséges. A feszítő erő nagysága elérheti az 1 kN értéket. Az ütközést követően a még a légzsák felfújódása előtt működésbe lép az övfeszítő. Emiatt az utasok teste csak kb. 20 mm -nyit mozdul előre. Az övfeszítő nem működik, ha a gépkocsi 15 km/h-nál kisebb sebességgel ütközik az akadálynak.
Ennek az övfeszítő változatnak az előnye az, hogy 160 mm-es elmozdulás az öv mindkét ágát megfeszíti. Frontális ütközésnél lép működésbe, ha a sebesség nagyobb 20km/h-nál. Az övfeszítő gyújtófeszültségét 3-5 ms-al később követi a légzsák is, de annak sebességküszöbe 28 km/h.
Az övfeszítő gázgenerátorának műszaki jellemzőit a mellékelt táblázat foglalja össze. Az öndiagnosztika szempontjából fontos a gyújtó áramkör 2 Ω-os ellenállása, melyet a működtető elektronika a gyújtás bekapcsolásakor megmér. Az áramkör állapotát pedig folyamatosan úgy tudja mérni, hogy a „nem gyújt” küszöbértéknél kisebb áramot kapcsol rá impulzus szerűen egy nagyon rövid időre. Ez alapján megállapítható, hogy az áramkör zárt, vagy szakadt, ugyanakkor a pirotechnikai töltet garantáltan nem fog működésbe lépni. A táblázatban megadott 1,2 A –nál erősebb áramot kell az elektronikának kiadni ahhoz, hogy a gázgenerátor működésbe lépjen. Ennek hatására az ellenálláshuzal felizzik és begyújtja a pirotechnikai töltetet. Utána az áramkör szakadt. Ezt veszi észre az elektronika és bekapcsolja az ellenőrző lámát. Ha tehát folyamatosan világít a légzsák ellenőrző lámpa nem feltétlen annak hibáját jelenti. Lehet, hogy valamelyik biztonsági öv feszítőnél kell a hibát keresni. Erre vonatkozó pontos információt a műszeres diagnosztika révén szerezhetünk.
Erre akkor kerül sor, amikor folyamatosan világít a műszerfalon elhelyezett légzsák ellenőrző lámpa. A biztonsági öv feszítők és a légzsákok diagnosztikáját az adott gépkocsi típusának megfelelő, vagy típus független berendezéssel is el lehet végezni. A diagnosztikai berendezést mindkét esetben az EOBD aljzathoz kell csatlakoztatni. A gyújtás bekapcsolása után a menüből ki kell választani a gépkocsi pontos típusát és a gyártási időpontját. Ez után következhet a felkínált menüből a légzsákrendszer kiválasztása. Ugyanis a biztonsági öv feszítő ennek része. A képernyőn megjelenik a hibakód és a felirat, mely megnevezi, hogy melyik részegység hibásodott meg. A következő oldalon kiderül a hiba oka is, hogy például valamelyik áramkör szakadt. Ez persze nem csak akkor áll fent, ha az övfeszítő elhasználódott, hanem akkor is, amikor a vezetékcsatlakozó szétcsúszott például azért, mert az ülés alá valamilyen csomagot benyomtak és emiatt széthúzódott a vezeték.
A javítás után a diagnosztikai berendezés lehetőséget ad a hibakód törlésére is.
Ha a légzsák rendszer hibátlan, nincs tárolt hibakód és a képernyőn megjelennek pontosan az egyes részegységek gyújtó áramköreinek ellenállásait. Ezt látjuk a következő ábrán. Ezek természetesen az adott gépkocsi típusának megfelelő értékek, hiszen a részegységek különböző beszállítóktól is érkezhetnek.
Az eddig ismertetett biztonsági öv feszítőknek van egy közös hátrányuk, az expanziós cső viszonylag nagy helyigénye. Ezen az Autolív fejlesztői úgy változtattak, hogy az eddig egyenes expanziós csövet ívben meghajlították. Ezért a feszítő erő átadása nem acél sodrony huzallal, hanem golyósor közvetítéssel valósul meg. Kétféle változatban is gyártották. Eleinte mechanikus ütközés érzékelő hozta működésbe függetlenül a légzsákoktól. Ennél a szeizmikus tömeggel ellátott érzékelőt is az övfeszítő egységbe szerelték. Kezdetben ilyen változatot szereltek az Audi TT –be.
A jelenleg a gépkocsikba szerelt változatoknál a működtetést már a központi légzsák elektronika végzi. Ennek az előnye az, hogy jobban össze lehet hangolni a légzsákok és az övfeszítők működését. Az alkalmazott gázgenerátor az aktiválásától eltekintve hasonló az előző változatokéhoz. Ilyen övfeszítőket gyárt az Autolív Sopronhorpácsi gyára.
Három pirotechnikai patron egymás után lép működésbe és hozza forgásba a Wankel motor dugattyújához hasonló bolygó tárcsát, mely felcsévéli és így megfeszíti a biztonsági öv hevederét. Ezt a típusváltozatot szerelik egyebek között a Skoda Fabia-ba is.
A legkorszerűbb változatot villanymotoros csévélővel és pirotechnikai övfeszítővel is ellátják. A villanymotoros csévélőt az aktív biztonság egyik fontos eleme az ESP működteti, amikor a gépkocsi instabil állapotát állapítja meg. Ez az egység két irányú működtetésű. Ha mégsem következett be baleset, visszalazítja az utas által beállított értékre a biztonsági övet. Ha bekövetkezik a baleset a villanymotoros felcsévélés után még működésbe lép a pirotechnikai övfeszítő is.
A statisztikai adatok szerint az ütközések több, mint 2/3-ad része elölről következik be.
A teljes homlokfelületű frontális ütközés 21%, az offset frontális ütközés 12,3%, melynél a gépkocsi elejének csak 40-50%-a érintkezik az akadállyal. A ferde irányú elölről bekövetkező ütközés 33,6%.
Nagy ütközési sebességnél annak ellenére, hogy becsatolták a biztonsági övet az első üléseken utazók feje a kormánykeréknek, illetve a műszerfalnak csapódik. A légzsákok frontális, vagy kissé ferde irányú ütközésnél működésbe lépnek, ha azokra szükség van.
A légzsákrendszert a biztonsági öv feszítővel hangolják össze. De tudni kell, hogy az utasok mozgási energiájának jelentős részét az övfeszítő veszi fel. A légzsák a fejet és a mellkast védi. Ütközéskor a légzsák rövid időn belül megtelik gázzal és csökkenti az első üléseken utazók sérüléseit. A rendszer az elektronika öndiagnosztikájának felügyelete alatt áll. Meghibásodás esetén világít az ellenőrző lámpa.
A statisztikai adatok szerint az ütközések több, mint 2/3-ad része elölről következik be.
A teljes homlokfelületű frontális ütközés 21%, az offset frontális ütközés 12,3%, melynél a gépkocsi elejének csak 40-50%-a érintkezik az akadállyal. A ferde irányú elölről bekövetkező ütközés 33,6%.
Nagy ütközési sebességnél annak ellenére, hogy becsatolták a biztonsági övet az első üléseken utazók feje a kormánykeréknek, illetve a műszerfalnak csapódik. A légzsákok frontális, vagy kissé ferde irányú ütközésnél működésbe lépnek, ha azokra szükség van.
A légzsákrendszert a biztonsági öv feszítővel hangolják össze. De tudni kell, hogy az utasok mozgási energiájának jelentős részét az övfeszítő veszi fel. A légzsák a fejet és a mellkast védi. Ütközéskor a légzsák rövid időn belül megtelik gázzal és csökkenti az első üléseken utazók sérüléseit. A rendszer az elektronika öndiagnosztikájának felügyelete alatt áll. Meghibásodás esetén világít az ellenőrző lámpa.
A légzsákra vonatkozó első szabadalmat 1953 ban nyújtotta be a müncheni Walter Linderer. Elképzelése szerint sűrített levegővel működött volna, azonban nem vált be. Ezt követően még csaknem két évtized telt el, amikor a Mercedes-Benz AG. 1971-ben benyújtott egy másik légzsák szabadalmat. Amikorra gépkocsiba beszerelték, további tíz évre volt szükség, hiszen ekkor már 1981-et írtak.
Először a Mercedes kínálta felár ellenében a vezetőülés elé, a kormánykerékbe beszerelt légzsákot.
A Robert Bosch GmbH. 1981-óta gyárt sorozatban légzsák és övfeszítő elektronikákat. A pirotechnikai gázgenerátorral működő légzsák egyre több európai gépkocsiban szériatartozékká vált. Az Európában eladott japán személygépkocsik közül először 1990-ben a Honda kínálta a Legend típuscsaládba opcióként a légzsákot. 1993.-tól már az első utas ülések előtt is megjelentek ezek a védelmi egységek. Eleinte a VW 400 Márka többletár ellenében kínálta a két első ülés elé a légzsákot. Opcióként rendelhető volt más a kis-kategóriájú gépkocsikba is. 1994-ben Németországban a gépkocsiknak már 20%–át szerelték két légzsákkal. Ez a részarány 2000-ben már elérte a 90%-ot. A japán autógyáraknál hasonló volt a tendencia. Az USA-ban már 1997-ben az összes új gépkocsit légzsákkal hozzák forgalomba. Az Opelekbe az első ülések elé a terepjárók kivételével 1993-tól sorozatban szereltek be légzsákokat. Gyors elterjedése a frontális ütközéseknél kifejtett hatékony védelemnek volt köszönhető.
A légzsák meg kell teljen gázzal addigra, amikor ütközés következtében a fej, illetve a felső test jelentősebben előre mozdul. Az elektromos gyújtás pillanatától erre kb. 30 ms-ra van szükség. A legszélső üléshelyzetet figyelembe véve eddig a test hozzávetőleg 10 cm-t mozdul előre. Az aktiválás tehát az ütközés pillanatától 10 ms on belül meg kell történjen. Ha 50 km/h-nál kisebb az ütközési sebesség egy kicsit hosszabb idő áll rendelkezésre a légzsák felfújásához. Ha a gépkocsi sebessége 20 km/h-nál kisebb nem célszerű a légzsák működtetése, hiszen ilyenkor a biztonsági öv kellő védelmet nyújt.
Elektronikán kívül elhelyezett mechanikus lassuláskapcsolóvalA lassuláskapcsolót a gépkocsi deformációs zónájában, vagy az utastérben helyezik el. kb. 2-4 g ütközési lassulás hatására egy tömeg mozdul el rugó, vagy mágnes ellenében, ami érintkezőket zár. Egy különálló elektronikus áramkör látja el a diagnosztikai feladatot. Ezt a működtetési változatot csak a kezdeti időben alkalmazták.
Elektronikába szerelt lassulásérzékelővelA gépkocsi ütközésekor folyamatos működésű, analóg lassulásérzékelő adja a jelet, melyet speciálisan kialakított elektronika értékel ki. A tárolt peremfeltételekkel összehasonlítva dönt a légzsák aktiválásáról. A gázgenerátor gyújtópatronját kapcsoló tranzisztorokkal működteti. Az utastérben elhelyezett elektronika végzi a diagnosztikai feladatokat és működteti az ellenőrzőlámpát is. Ez azért kedvező megoldás és általánosan elterjedt, mert a deformációs zónában nem kell a rendszer egyetlen elemét sem elhelyezni. Nem áll fenn vezetékszakadás, vagy rövidzárlat veszélye ütközéskor. Kevesebb továbbá a rendszer részegységeinek a száma, egyszerűbb lehet a vezetékhálózat, emiatt nagyobb működési biztonság. Szennyeződések, mechanikai behatások nem veszélyeztetik a lassulásérzékelőt. Intelligens működtető algoritmussal jobban figyelembe vehetők az adott kocsiszekrény deformációs jellemzői. Egymás után több működtető fokozat is megvalósítható.
A működésbiztonság
A légzsák rendszer nem lehet érzékeny a rövidzárlatra. Nem léphet működésbe a gyújtópatron, ha a test-, vagy a pozitív vezeték zárlatos.
A kiegészítő mechanikus lassuláskapcsolók működőképességét az elektronika nem tudja ellenőrizni. Csak az ütközés után utólag derül ki az esetleges hiba. Az elektronikus változat tranzisztorainak üzemképességét a diagnosztikai áramkör felügyeli.
Ha meghibásodás történt, a műszerfalon elhelyezett légzsák ellenőrzőlámpa folyamatosan világít.
A gyújtás bekapcsolásakor néhány másodperces felvillanás jelzi, hogy az ellenőrző lámpa áramköre rendben van és ha menet közben hiba lép fel lehet számítani a figyelmeztető jelzésre.
Meghibásodás esetén a tárolt hibakódok megkönnyítik a javítást. Csak a hiba megjavítása után a diagnosztikai műszerrel törölhető a hibakód. A hibakód tároló kitörölhetetlenül megjegyzi a működtetés körülményeit. Ezt azonban csak a gyártó műszereivel olvasható ki.
A légzsák működőképes kell maradjon akkor is, ha az ütközéskor a deformációs zónában elhelyezett lassuláskapcsoló vezetéke, vagy az akkumulátor kábelei elszakadnak, vagy zárlatosak lesznek.
Ha az ütközéskor kiszakad az akkumulátor, vagy elvágódik a fő kábel, akkor is működőképes kell maradjon a légzsák rendszer. Ezért energiatároló kondenzátorokat építenek be a központi elektronikába.
A légzsák érzéketlen kell legyen a környezeti elektromágneses hatásokra, továbbá a kisebb ütésekkel szemben pl. kalapácsütés, vagy felhajtás a járdaszegélyre.
A téves működtetésekkel szembeni biztonság leghatásosabban a váltakozó feszültségű gyújtással (AC-Firing) valósítható meg. A gyújtóegységbe szerelt kondenzátor az egyenfeszültséggel szemben védetté teszi a működtetést.
Az utastérben a nyomásnövekedés elviselhető értéken tartása érdekében az elektronika a vezető előtti légzsák működtetése után 18 ms késleltetéssel aktiválja a következő légzsákot. További légzsákok működtetését tudja lehetővé tenni, vagy megakadályozni bizonyos logikai áramkörök és érzékelők segítségével.
Kis ütközési sebességnél a becsatolt biztonsági öv is kielégítő védelmet biztosít, ezért felesleges a légzsák aktiválása. Megfelelő kapcsoló, vagy a szoftver kialakítása lehetőséget ad a működtetési érzékenység adott kocsiszekrényhez történő összehangolására.
Az ütközés után a légzsák elektronika a típustól függően működtetheti:
a vészvillogót,
kireteszelheti a központi ajtózárat,
a relén keresztül megszakíthatja a benzin tápszivattyú áramkörét.
a gyárilag a gépkocsiba szerelt GSM modulon keresztül automatikusan különböző fokozatú vészhívásokat kezdeményezhet.
a pirotechnikai töltettel ellátott akkumulátorsaru segítségével megszakíthatja a tápfeszültséget (pl.: BMW).
Az ütközési lassulás jelét elektronikus érzékelő szolgáltatja, melyet analóg áramkör értékel ki. Ellátták diagnosztikai rendszerrel és analóg hibatárolóval. Ennél a változatnál még a légzsákrendszer elektronikája három külön egységet alkotott, melyek:
működtető egység,
feszültség átalakító modul és
energiatároló egység.
A piezo kristályos lassulásérzékelő jelét az elektronika analóg módon dolgozza fel. Tökéletesítették a diagnosztikai egységet. A hibakódokat EEPROM-ban tárolja. A soros csatlakozó lehetővé teszi külső diagnosztikai műszer használatát, de lehetőség van a villogókód kiolvasására is. Külön egységet képez a feszültség átalakító és az energiatároló.
A Robert Bosch GmBH légzsák elektronikáinak harmadik generációinál a lassulási jel feldolgozása már digitálisan történik. A biztonság érdekében két párhuzamosan bekötött (redundáns) mikroprocesszort alkalmaznak. Gyújtási jel csak akkor képződik, ha egymástól függetlenül mindkét mikroprocesszor erre utasítást ad. A diagnosztika ellenőrzi a vezetékhálózatot és részben az elektronikát is. Az öndiagnosztikai vizsgálat villogókóddal, vagy a soros csatlakozón keresztül a gépkocsi diagnosztikai műszerével lehetséges. Valamennyi elektronikus áramkör ennél a generációnál már egy közös egységet képez.
Az elektronikában piezo kristályos lassulásérzékelőből egyet menetirányban, egyet arra merőlegesen helyeznek el. Így nemcsak a menetirányú ütközések ismerhetők fel, hanem az attól eltérő irányúak is. A jelfeldolgozás digitális.
Ennél márKözös elektronika működteti az övfeszítőket és a légzsákokat. A 6.1 változatot a Chryesler, a 6.3-at az Audi és Mercedes-Benz szerelte be. Négy egymástól független gyújtó áramkörrel rendelkezik. A hálózati feszültség megszűnését követően még 150 ms-ig működőképes.
A sorozatgyártás 1996-ban kezdődött. Az övfeszítőket és a légzsákokat egy periféria IC működteti (Peripherie-IC = PIC), mely feldolgozza az érzékelők jeleit, a feszültség átalakító és a diagnosztikai processzor feladatát is ellátja. Működteti az ellenőrzőlámpát is. Analóg csatlakozón keresztül fogadja az ülés foglaltság érzékelő jelét. Az autógyárban a szerelősor végén programozzák be a működési jellemzőket. A 7.1 változat már az oldallégzsákok működtetésére is alkalmas.
Az elektronika a lassulásérzékelő jelét szűri, erősíti és feldolgozza. Az észlelt érték helyességének ellenőrzésére, vagy egy másik lassulásérzékelőt, vagy egy mechanikus lassuláskapcsolót alkalmaznak. Így az elektromágneses zavar, vagy az érzékelő hiba felismerhetővé válik.
Ha a gépkocsival gödrön hajtanak át, nekimennek a járdaszegélynek, vagy ha kalapácsütés éri a kocsiszekrényt egy szoftver-algoritmus akadályozza meg, hogy ne következzék be a légzsák-, vagy az övfeszítő működtetés.
A lassulásérzékelők különböző változatait az elektronika gyártói maguk fejlesztik ki és gyártják. Az egyik változat belsejében például két 4 x 8 mm -es kerámia lapka fog közre egy piezo kristályt, mely a lassulással arányos analóg jelet ad. Az érzékelő foglalatába szerelik be az erősítő és a szűrő áramkört is. A már felerősített és szűrt jelet digitalizálja az A/D átalakító, és a jel kiértékelését a mikroprocesszor végzi. Ez alapján két fontos kérdésre kell választ adni:
kell -e működtetni a légzsákot, és ha igen,
mikor kell bekövetkezzék a gyújtás.
Sajnos ezek meghatározására nincs egyszerű matematikai összefüggés. A maximális lassulás értéke nem lehet a légzsák és övfeszítő rendszer működtetésének feltétele. Ha például 23 km/h sebességnél a lassulás átlépi a 37g értékű küszöbértéket, szükséges a légzsák működése. Ha 44,5 km/h sebességgel 30°-os szögben történik az ütközés, az előzőnél lényegesen kisebb a lassulás, mégis szükséges a légzsák működése.
Összefoglalva az mondható el, hogy az elektronika az ütközési vizsgálatoknál felvett lassulásgörbékkel hasonlítja össze az észlelt értéket és ez alapján dönt az utas visszatartó rendszer működtetéséről.
Az aktiválási időpont meghatározásának fontos kritériuma a bent ülők testének maximálisan megengedett előremozdulása. Ez az a távolság, melyet a személyek a kocsiszekrényhez viszonyított relatív elmozdulása során az ütközés kezdetétől a felfúvódott légzsákig megtesznek. Szokásos értéke 10 cm. Ebből az következik, hogy az ütközés után legkésőbb 40 ms -on belül a légzsáknak fel kell töltődnie gázzal. Ha biztonsággal 30 ms -os felfúvódási időből indulunk ki a gyújtás 10 ms -on belül kell bekövetkezzék. A működtető elektronika tehát ezen időn belül gyújtó jelet kell adjon.
Azért mert az elektronika belsejébe szerelik be a lassulásérzékelőt nagyon fontos az elektronika gépkocsiba történő beszerelésének helyzete, és rögzítése. A doboz tetején látható nyíl a menetirányt jelöli.
A légzsák működtető elektronikákat öndiagnosztikai rendszerrel látják el. Ez ellenőrzi a gyújtóvezeték, és a légzsák ellenőrzőlámpa áramkörét. A beépített hibatárolót és az ütközési adattárolót soros diagnosztikai csatlakozón keresztül lehet kiolvasni. Ha az ütközés következtében megszűnik a hálózat áramellátása, az elektronika működését és a gyújtást energiatároló kondenzátorok biztosítják.
A különböző légzsák elektronikákkal kezdetben négy, jelenleg már húsznál is több gyújtópatront lehet aktiválni. A hálózati feszültség megszűnését követően 150 ms elteltéig az energiatároló kondenzátor biztosítja a gyújtás lehetőségét.
Az oldalsó légzsákok kifejlesztése során készült el ez a légzsák elektronika. Sorozatos beszerelése a gépkocsikba 1996-ban kezdődött. A legnagyobb újdonságot ennél az elektronikánál a „periféria IC” (PIC) jelenti.
A periféria IC működési feladatai:
feldolgozza a bemeneti jeleket,
átveszi a belső diagnosztika feladatait,
feszültség átalakítóként is működik,
ellenőrzi a gyújtóáramköröket,
működteti a négy végfokozatot,
működteti a légzsák ellenőrzőlámpát.
Ezt a típusváltozatot egy-, és kétcsatornás érzékelővel is gyártották. A megrendelő, ha igényli, az elektronika fogadja az ülésfoglaltság érzékelőinek analóg jeleit és ennek megfelelően csak ott működteti a légzsákot, ahol ül valaki. Általában drágább kivitelű gépkocsikban alkalmazták. Az elektronikát az autógyárban a szerelősor végén programozzák be, az adott gépkocsi konstrukciós jellemzőinek megfelelően.
A korábban beépített légzsák elektronikák gyújtó áramkörei egyenárammal működtek. A váltakozó áramú gyújtásnak az előnye az, hogy a téves légzsákműködtetés teljes mértékben kizárt.
Az áramkör az akkumulátor pozitív pólusától, szükség esetén a működtető elektronika pozitív kapcsán, a gyújtópatron, a működtető elektronika negatív végfokozatán, a testen keresztül záródtak az akkumulátor negatív kapcsáig. Az elektromágneses összeférhetőség javítására az áramkörbe a gyújtópatronnal sorosan még egy tekercset is bekötöttek. Ez elmaradhat, ha a gépkocsi kábelkötegének kialakításakor a káros hatásokat más módon ki tudják küszöbölni.
A váltakozó áramú gyújtásnál a tekercs helyett egy kondenzátort szerelnek be. Ezt a gyújtópatron közelében, vagy a patron kétpólusú csatlakozójába helyezik el. A kondenzátor segítségével hatástalanítható az egyenáram a légzsák aktiválása szempontjából. Ez megfelelő méretezés esetén, ha a kábelkötegben, vagy az elektronikában az akkumulátor pozitív-, vagy negatív kapcsával rövidzárlat keletkezik, megakadályozza a légzsák téves működtetését.
A gyújtást ennél az elektronikánál pozitív impulzusok sorozata fogja kiváltani. Ezt a működtető elektronika a töltő, illetve kisütő végfokozati tranzisztorok megfelelő időben történő ki- és bekapcsolásával valósítja meg. Ez az impulzus sorozat elegendő energiát juttat el a gázgenerátor gyújtópatronjának működtetésére. A végfokozati tranzisztorok ilyen kapcsolása lehetővé teszi a gyújtást a kábelköteg zárlata esetén is. A gyújtó áramkörben folyó energiát a beépített kondenzátor határolja. Az egyik gyújtópatron rövidzárlata nem eredményezi a gyújtási energia teljes kimerülését.
A váltakozó áramú gyújtást a Bosch 1993 közepétől alkalmazza, és megfelel a jövőbeli követelményeknek is. Ma már a teljesen integrális áramköröket építenek be.
A légzsákrendszer diagnosztikai vizsgálatát az adott gépkocsi típusának megfelelő diagnosztikai műszerrel lehet elvégezni. A következő típusú hibákat szokták kódolt formában kijelezni:
A kormánykerékbe épített légzsák gyújtó áramkörének ellenállása eltér az előírttól.
Az utas előtti légzsák gyújtó áramkörének ellenállása eltér az előírttól.
A működtető áramkör hibája
A gyújtó feszültség eltér a kívánatostól.
Meghibásodott az elektronika
Meghibásodott az ellenőrzőlámpa áramköre.
A légzsák működött frontális ütközés miatt.
Ezt a változatot jelenleg is beépítik 8.4 légzsákrendszer elektronika, illetve az AB 8.4 mínus, melynél nincs fejlégzsák és az első légzsákok nem kétfokozatúak. A két elektronikának azonos, 84 pólusú az elektromos csatlakozója, de eltérő a kapocskiosztása. A kábelköteg csatlakozója sárga színű. A légzsák aktiválásának feltételeit az elektronika EEPROM-jában tárolják. Ehhez folyamatosan kiértékeli az elektronikában elhelyezett
1 db. hossz és 1 db. kereszt irányú lassulásérzékelő jelét.
A mechanikus, menetirányban beépített lassuláskapcsoló jelét
Két külső keresztirányú lassulásérzékelő jelét.
Az ütközés felismerésekor mindegyik gyújtó áramkörre feszültséget vezérel ki.
A légzsák elektronika egymást követő három ütközésnél használható. Ütközéskor a következő adatok tárolódnak:
Ütközési irány
Utas első légzsák állapot (aktív / inaktív)
Figyelmeztető jelzés,
Hány gyújtás be és kikapcsolási ciklusban volt és a hibakód.
A gyújtáskapcsoló helyzete
Az egyes gyújtó áramkörök aktiválási ideje és a működési küszöbértékek
Az elektronikát a sebességváltó kar közelébe szerelik be. A padlólemezhez rögzítik. Két kiegészítő oldal irányú lassulás érzékelővel is ellátják, melyeket az első ülések alatti kereszttartóra szerelnek a menetirányra merőleges helyzetben. Az oldallégzsákokat újabban már az ülés háttámlájába külső szélébe szerelik. Az olcsóbb kivitelű gépkocsiknál az első utas légzsák kikapcsolható. Erre akkor van szükség, amikor gyerekülést tesznek az első ülésre a menetiránynak háttal fordítva. Ilyenkor a légzsák kikapcsolása azért fontos, mert ha aktiválódik a gyerek feje az ülés háttámlája és a gyerekülés háttámlája közé szorul, ami halálos veszélyt jelet. Erre a napellenzőre felragasztott figyelmeztető felirat is felhívja a gépkocsi használójának a figyelmét. A gyermekülést használók korában a koponyacsont ugyanis még nem elég szilárd, a légzsák viszont nagyon agresszív. A VW, az Audi és több más autógyár is a gyújtáskulccsal elfordítható kapcsolót a kesztyűtartó belsejében helyezi el. Az Alfa Romeo az utas oldali A –oszlopon helyezi el, a Honda a műszerfal végében. Ezeknél a gépkocsiknál a kapcsolóhoz csak nyitott ajtónál lehet hozzáférni. A kikapcsolt első utas légzsáknál egy figyelmeztető lámpa „passenger airbag off” felirattal folyamatosan világít. Ez ha a légzsák nincs kikapcsolva a gyújtás bekapcsolásakor 4 – 5 másodpercig világít, majd kialszik. A drágább gépkocsiknál az ülés foglaltság érzékelőt kombinálják egy transzponderes automatikus gyermekülés felismerő áramkörrel, amely az IZOFIX rendszerű gyermeküléseket automatikusan felismeri és ha azt menetiránynak háttal helyezték el automatikusan letiltja az első utas légzsák működését.
A légzsák elektronika feladatai:
Felismeri az ütközést és meghatározza a gyújtás szükséges időpontját.
Gyújtófeszültséget vezérel ki a kimeneteken keresztül és rögzíti az adatokat.
Folyamatos rendszerellenőrzést végez és hibajelzést ad meghibásodás esetén.
Tárolja a hibakódokat.
Lehetővé teszi a hibakódok kiolvasását az EOBD csatlakozón keresztül.
Az elektronika programozása is lehetővé válik.
Folyamatosan ellenőrzi a rendszerhez csatlakozó perifériális egységeket és összeveti a beprogramozott és kódolt változattal.
Az elektronika folyamatosan ellenőrzi a légzsákrendszer összes elemét a következő szempontok szerint:
testzárlat,
+ zárlat
vezetékszakadás
belső ellenállás túl nagy, vagy túl kicsi.
Ha a rendszer hibátlan: a gyújtás bekapcsolásakor, az ellenőrzőlámpa 4 másodpercig világít majd kialszik. Ismételt ellenőrzéskor max. 30 másodpercig világít.
Ha a rendszer meghibásodott: a hiba felismerésétől az ellenőrző lámpa folyamatosan világít. Ha a hiba véletlenszerűen előforduló (sporadikus) és már nem áll fenn az ellenőrzőlámpa kialszik.
Az új elektronikákat olyan kóddal szállítják, mely nem felel meg az adott gépkocsi kivitelének. Beszerelés után kódolni kell, mely előtt a kód „00000”. Az önellenőrzés során bekapcsolt gyújtás mellett ellenőrzi az elektronika, hogy kódolása megfelel –e a kivitelnek. Ha nem, „az elektronika hibásan kódolt” hibajelzés tárolódik. A kódolás az aktuális javítási utasításból tudható meg. Természetesen a hibás periféria kódjait is tárolja az elektronika. A hibakódok az adott gépkocsi típusának megfelelő-, vagy univerzálisan használható, típus független diagnosztikai műszerrel olvashatók ki.
Az első utas légzsák kikapcsolása a gépkocsi típusának megfelelő diagnosztikai műszerrel is kikapcsolható. A kulcsos kapcsoló az elektronika 81-es kapcsához csatlakozik. A két kikapcsolási lehetőség közül a diagnosztikai műszernek van prioritása és a visszakapcsolás is csak azzal végezhető el.
Az „utas légzsák kikapcsolt” ellenőrzőlámpa folyamatosan világít:
ha a kapcsoló segítségével kikapcsolták, vagy
ha a diagnosztikai műszerrel kikapcsolták az első utas légzsákot, de a gépkocsiban a bekapcsolt légzsákot kódolták.
Az elektronika a kikapcsolt utas légzsák jelet a 70-es kapcson adja ki.
Ütközés esetén a gyújtópatronok aktiválásán kívül az ütközési jelkimeneten keresztül egy speciális négyszögjelet ad ki az elektronika. Ez az inverze a rendben lévő rendszer esetén kiadott jelnek.
Ennek segítségével:
Kireteszeli a központi zárat annak elektronikája segítségével.
Lekapcsolja a tüzelőanyag ellátást a motorelektronikán és a tüzelőanyag szivattyú reléjén keresztül.
Bekapcsolja a vészvillogót.
Újabban a légzsákok vezetékhálózatát sárga csatlakozókkal és figyelmeztető címkékkel is ellátják. A vezetékeket csak a gyújtás kikapcsolása után legalább egy perc várakozási idő elteltével szabad megbontani, mert a kondenzátorban tárolt energia az áramkör megszakításkor lejátszódó tranziens jelenségek hatására téves légzsák működést okozhat.
A légzsák vezetékhálózatán ellenállásméréssel csak akkor szabad hibát keresni, ha a légzsák, illetve övfeszítő gyújtóegységeinek csatlakozóit kihúztuk. A multiméter ellenállásméréskor egy kis áramot indít, mely aktiválhatja a légzsákot. Ennek elkerülése érdekében a Volvo speciális ellenállásmérőt kínál a hálózaton végrehajtandó hibakeresésekhez. Véletlenszerűen aktiválódhat a gázgenerátor akkor is, ha a műszálas ruhák viselése miatt elektrosztatikusan feltöltődve megérintik a légzsákmodul kivezetését.
Az akaratlan működtetés elkerülésére több légzsákmodul csatlakozójának kihúzásakor a vezetékeket rövidre zárja egy a csatlakozóba gyárilag beszerelt érintkező. Ha ilyen csatlakozó a rázkódás miatt kicsúszik, rövidzárlati hibajelzést okoz, mely hibakódként is tárolódik. A véletlenszerű aktiválás a váltakozó feszültségű gyújtással kiküszöbölhető.
A légzsák rendszer elektromos hálózatának megbontása:
Ha a gépkocsin elektromos hegesztést kell végezni, például karosszériajavítás miatt szét kell bontani a légzsákok gyújtóvezetékeit.
Ha a fényezést követő szárítás során a gépkocsit nagy hő terhelés éri a légzsákrendszer elemeit ki kell szerelni.
A légzsákrendszer elemeinek megbontását a következőképpen kell végezni:
A kormánykereket egyenes helyzetbe állítani.
A gyújtást ki kell kapcsolni és a gyújtáskulcsot kivenni.
A légzsák biztosítékát ki kell venni. (Ha a biztosíték kiszerelése után a gyújtást bekapcsolják, a műszerfalon elhelyezett légzsák ellenőrző lámpa világít.)
A légzsákrendszer vezetékhálózatának megbontása előtt legalább tíz másodpercet várni kell, mert a tápfeszültség megszűnése után a kondenzátorban tárolt energia legalább még öt másodpercig aktiválhatja a légzsákot.
A légzsák rendszer üzembe helyezésekor az előzőekben leírt műveleteket fordított sorrendben kell elvégezni.
Nem szabad más típusú gépkocsiból származó légzsákelemet javítási célból beépíteni.
Addig nem szabad a légzsákrendszert feszültség alá helyezni, ameddig az összes csatlakozó nem került a helyére.
A légzsákok megjelenésével párhuzamosan egyre bonyolultabb rendszerré fejlesztették tovább a biztonsági öveket. Komfortosabbá tették használatukat, több beállítási lehetőséget biztosítanak, hogy minél jobban megfelelhessen feladatának. A légzsák nem több és nem kevesebb, mint a biztonsági övet jól kiegészítő másik biztonsági rendszer. Korábban gumival, ma izoprénnel bevont, vagy bevonat nélküli nylon szövetből (poliamid) készül a légzsák szövetanyaga. Ezen a területen az egyik legnagyobb beszállító a hamburgi PHOENIX AG.
A légzsák elektronikába beszerelt biztonsági lassulás kapcsoló és a lassulás érzékelő együttesen figyelik, hogy az ütközési energia meghalad –e egy bizonyos küszöbértéket. Az érzékelők száma, elhelyezése, működése, a kioldási küszöbérték, gépkocsitípustól függő jellemzők. Elektromos áram impulzus gyújtja meg a szilárd halmazállapotú gyújtó anyagot és az a pirotechnikai töltetet, ami gázt fejleszt, és az megtölti a légzsákot. Frontális ütközéskor az emberi test megközelítőleg a gépkocsi sebességével csapódik neki az előtte levő műszerfalnak, kormánykeréknek. Az ütközés előtt néhány milliszekundummal még azonos volt a sebességük. 40 km/h sebességű fékezetlen frontális ütközéskor 1,5 t–erő hat az emberi szervezetre. Ha például a gépkocsi 50 km/h sebességgel ütközik neki egy betonfalnak az utastérben lévőknek akkora a mozgási energiája, mintha 10 m magasról ugrottak volna le. Ez a példa is alátámasztja azt, hogy ilyen energiájú ütközés elviselésére az emberi szervezetnek segítségre van szüksége. A belső kárpitozás energiaelnyelő képessége korlátozott. Nagyobb energiájú ütközéses balesetek sértetlen túlélésének akkor van esélye, ha "utas-visszatartó" rendszereket építenek a gépkocsiba. Ezek megakadályozzák a test nagy sebességű nekiütközését a gépkocsi belső részeinek.
Mivel a légzsákok működésekor az utastér belső nyomása hirtelen nagyobb lesz, ami komoly megterhelést okoz az emberi szervezetre. Ezért biztosítani kell, hogy ne túl gyorsan következzék be a nyomásnövekedés, és csak akkora legyen, amekkora feltétlenül szükséges.
A felsőtest előrecsapódását a légzsák és a biztonsági öv együttesen akadályozza meg.
Ha több légzsákot szerelnek a gépkocsiba, azok működtetési sorrendje az elektronikába tárolt adatoknak megfelelően zajlik le. A kormánykerék légzsákhoz képest az első utas légzsák bizonyos késleltetéssel fog működésbe lépni. Ez érthető is mert az utas távolabb van a műszerfaltól, mint a vezető a kormánykeréktől.
ahhoz, hogy a légzsák működjön, az ütközés a gépkocsi menetiránya szerinti szimmetriatengelyhez képest ± 30° –al kell bekövetkezzen.
a gépkocsi sebessége nagyobb kell legyen, 18 km/h -nál.
Elektromos jel gyújtja meg a pirotechnikai patront, ami működésbe hozza a gázgenerátort. Előre meghatározott mennyiségű forró nitrogén gáz keletkezik, mely szűrőn keresztül áramlik a légzsák szövetanyagának belsejébe és kitölti azt. Eközben kissé lehűl. A légzsák működésekor a kormánykerék agy részén a kárpitozása a megtervezett helyen felszakad a nyomásnövekedés hatására. Hasonló módon az utas előtti, rendszerint a kesztyűtartó feletti részen szakad fel a műszerfal kárpitozása.
Európában kétféle méretű légzsákot gyártanak. A gépkocsivezető elé szerelt „Eurobag” 35 liter térfogatú, hatásossága csak akkor megfelelő, ha a hárompontos biztonsági öv az ütközés előtt be volt csatolva. Az Észak-Amerikai előírásoknak a 70 literes légzsák felel meg, mert ott hatóságilag nincs előírva a biztonsági öv becsatolási kötelezettség. (Németországban a felmérések szerint az autóban ülők 95%-a becsatolja a biztonsági övet. A halálos balesetek40%-ánál azonban nem volt becsatolva.)
A légzsákok beépítésének kezdetén pitotechnikai működésű gázgenerátorokat alkalmaztak. Ezeknél alumíniumöntvényből készült házba nátriumacid tablettákat helyeztek el. Ezeket a gyújtópatron hozta működésbe. Ennek belsejében a felizzó ellenálláshuzal gyújtotta be a pirotechnikai töltet, melynek szúrólángja hozta működésbe a gázfejlesztő tablettákat.
Azok elégése során jelentős hő fejlődés közben nitrogént gáz szabadult fel. Ez töltötte fel a légzsákot nitrogén gázzal. A működésekor keletkezett hő miatt ezeknél a gázgenerátoroknál megolvadtak a műanyag vezetékcsatlakozók. Ezért nem csak a légzsákmodult, hanem a hozzá tartozó vezetéket is ki kellett cserélni a légzsák működése után. A gázgenetátor kilépő nyílásánál fém szitát építettek be, hogy a gázzal együtt ne távozhassanak izzó szilárd halmazállapotú részecskék, melyek átolvaszthatnák a légzsák poliamidból készült szövetét. Ezt a veszélyt azzal is igyekeztek elhárítani, hogy több rétegű szövete alkalmaztak. Ez nagyobb mozgási energiája révén agresszívebb az utasokkal és a vezetővel szemben. A jelentős hő fejlődés megolvasztotta a műanyagból készült csatlakozó vezetéket és a fém házról a kadmium bevonatot is. Ezért a baleset utáni javításnál a vezeték hálózat egy részét is ki kell cserélni. Ha a baleset időpontjában a vezető rövidujjas inget viselt, alkarján égési nyom keletkezett a légzsák működése miatt. Jelenleg csak acid mentes generátorok építhetők be. Az újabb légzsákoknál pedig csak minimális hő fejlődéssel járó légzsákokat építenek be.
Egyre szélesebb körben terjednek a hibrid gázgenerátorok. Különösen a vezető melletti ülésnél célravezető ez, ahol a légzsákot a kesztyűtartó fölé szerelik fel és a tömeg nagysága nem játszik olyan fontos szerepet, mint a kormánykerékbe beépített légzsák esetén. A sűrített gázzal működő „öko- gázgenerátor” -nál a pirotechnikát csak a gáztartály nyitásához használják. Ezután a tartályból a gáz megfelelő időzítéssel és kellő térfogattal áramlik a légzsákba. A kormánykerékbe épített gázgenerátor tórusz alakú, az első utas ülés elé beépített változatnál pedig palack alakú. Ezek az úgynevezett öko - gázgenerátorok kevésbé szigorú követelményeket támasztanak a légzsák szövetével szemben, ugyanis lényegesen kisebb a lesz működése közben a hő fejlődés. Ezért elegendő az egy rétegű szövet alkalmazása is és kissé megváltozott a légzsák szerkezetét is. A pirotechnikai gázgenerátornál a nitrogén gáz felmelegszik, majd lehűl, amikor a légzsákba áramlik. A lehűlésből adódó térfogatveszteség az öko-generátornál kisebb, mert légyegesen mérsékeltebb a hőmérséklet változás. A szükséges gázmennyiség megtervezésénél figyelembe kell venni a varratokon és a szövetanyagon átdiffundáló és a leeresztő nyílásokon távozó gáz mennyiséget is. Az öko-generátor sűrített levegővel, széndioxiddal, vagy más egyéb nemesgázok keverékével is működhetnek például argon, vagy neon.
Világviszonylatban először 1996-ban az Opel Vectra „B” -be szereltek hibrid légzsákokat. Az első utas légzsákban egy hengeres edényben 240 bar nyomáson tárolják az argon-hélium keveréket. Aktiváláskor ez tölti fel a 120 l-es légzsákot. A kormánykerék légzsákba tórusz alakú nyomástároló edényt szerelnek. A 215 bar nyomású gáz 60 l-es légzsákot fúj fel. A hibrid légzsáknak az előnye az, hogy szélesebb hőmérséklet tartományban megbízhatóbban és környezetkímélőbb módon, hő fejlődés nélkül működik.
A hibrid légzsák rendszer több eleme ismételten felhasználható, mert nincs hő fejlődés, nem olvadnak meg a kábelcsatlakozók. Például az új Opel Astra (1998) második generációs légzsákjainál már fém helyett fröccsöntött műanyagból készülhetett a légzsák háza. A 30%-os súlycsökkentés részben ezzel, részben pedig mintegy 14 alkatrész elhagyásával valósulhatott meg. A hő fejlődés nélküli működés miatt a légzsák szövetanyaga egy rétegű lehet. A szilárd anyaggal működő gázgenerátorok által fejlesztett forró gáz 1 mm méretű szilárd részecskéket is magával vitt, melyhez az egyrétegű szövetanyagok az átolvadás veszélye miatt nem feleltek meg. Az új gázgenerátorok lehetővé teszik az egyrétegű szövetanyag alkalmazását, és térfogatukat is 25-30% –al csökkenteni lehet anélkül, hogy a biztonság és a hatásosság rovására menne. Ergonómiailag és a formatervezés szempontjából is jobban megfelelnek ezek a légzsákok a gépkocsi belső terének kialakításához. A kormánykerék agy része nem kell nagyobb, vagy a kelleténél domborúbb legyen. Továbbá az egy rétegű szövet miatt kisebb lett a felgyorsítandó tömeg a felfúvódáskor. Emiatt kisebb erőhatás éri az emberi az arcot. A légzsákok szövet anyaga jelenleg 470-es finomságú poliamid fonalból készül. Korábban az első légzsákokhoz még 940-es fonalat használtak.
A légzsák rendszer vezeték hálózatát a kocsiszekrénybe szerelik, a kormánykerék viszont mindkét irányban többször is elforgatható. A kormánykerék tengelyére szerelik fel a „vezeték spirált”, ami kellő hosszúságú műanyag szalag, melyre a légzsák működtetéséhez szükséges két eres lapos szigetelt vezetéket tartja. Az ugyanis a követelmény, hogy a légzsák elektronika és a gázgenerátor között folyamatos galvanikus kapcsolat álljon fenn. Nem alkalmazható a bizonytalan érintkezésű csúszó gyűrű.
Ha a kormánykerékre kapcsolókat is szerelnek, például rádió, vagy az automatikus sebességváltó működtetése, további érpárokat is elhelyeznek a műanyag szalagon. Az így kialakított kormánykerék spirál teszi lehetővé, hogy a középső, egyenes meneti helyzetből a kormánykereket mindkét irányba meghatározott mértékig el lehessen forgatni. Ha a megengedettnél nagyobb az elfordítás, a feltekert vezeték elszakad, vagy a másik irányba forgatva összegyűrődik.
Van olyan változata is a kormánykerék spirálnak, melynél az álló-, és a forgó részen jelöléseket helyeznek el. A mozgó jelet fogaskerekek mozgatják a kormánykerék elfordításával arányosan. A kormánykerék spirált az egyenes meneti közép állásban kell beszerelni, melyet a "NEUTRAL" felirat jelez. Ekkor az első kerekek és a kormánygép is egyenes meneti helyzetben kell legyenek. Ehhez a középhelyzethez képest mindkét irányban egyformán fordítható el a kormánykerék.
Egy másik „kormánykerék spirál” változatnál a középhelyzetben reteszelhető a forgórész. Ez megkönnyíti a beszerelést, de nem szabad utána megfeledkezni a reteszelés kioldásáról.
Gyártanak kormánykerék spirál átlátszó műanyagházas kivitelben is, melynél jól látható a vezeték elhelyezkedése.
Újabban egyre több gépkocsiban a kormánykerék spirál nem alkot külön egységet nem is szerelhető ki, hanem a kormánykerék részét képezi.
Az újabb fejlesztések eredménye a több fokozatú légzsák. Így ugyanis kíméletesebb lehet a működés, mert az egyes fokozatok aktiválása között az elektronika által meghatározott késleltetési idő telhet el. Ha biztonsági öv kapcsoló jeléből az állapítható meg, hogy nincs becsatolva a két légzsák fokozat egyszerre is aktiválható. A két fokozatú gázgenerátornál például, a kisebb tömegű személyeknél például elegendő, hogy csak az egyik fokozat lép működésbe. Ha nagyobb energiájú az ütközés mindkét fokozat aktiválódik. Ilyenkor azonban a pillanatnyi helyzetnek megfelelően az elektronika határozhatja meg a két fokozat működése között eltelő időt. Ennél megfelelő érzékelő alkalmazásával figyelembe tudja venni a testhelyzetet is. A beépített ülésfoglaltság érzékelő letilthatja az első légzsák működését, ha ott nem ül senki, vagy pedig gyermekülést helyeztek el. A korszerűbb ülésfoglaltság érzékelők még ütközés közben is meg tudják állapítani a test előre mozdulásának sebességét és ennek megfelelően működtetik a légzsák második fokozatát.
Szakítva az eddigi hagyományokkal az amerikai TRW kifejlesztett olyan kormánykerék légzsákot, mely nem forog együtt a kormánykerékkel. Az álló agy részre szerelik a két fokozatú légzsákot. A két pirotechnikai gyújtó patron piros, illetve zöld színű a fényképen. E körül forog a kormánykerék. Ezzel szükségtelenné válik a kormánykerék átvezető spirál. Ezt a megoldást évekkel ezelőtt egy autó kiállításon mutatták be.
A fejlesztések során a személygépkocsikba szerelt légzsák rendszerek egyre kifinomultabb működésűek lettek és emiatt összetettebbé váltak. Az alábbi áttekintő ábra segíti az eligazodást. Az EOBD csatlakozón keresztül a megfelelő diagnosztikai berendezéssel lehetővé válik a vizsgálata, a kódolása, de még az első utas légzsák kikapcsolása is. Ugyanakkor más elektronikus rendszerekkel is kapcsolatban állnak, mint például a központi zár, a motor elektronika, a GSM modul, illetve a világító és jelző berendezések.
A több fokozatú légzsákok egyik érdekes változata, amikor a pirotechnikai és a hibrid működést kombinálják. A szilárd gázfejlesztő anyag által létrehozott nyomás kinyitja a nemesgázok keverékét tartalmazó tartály nyílását. A forró gáz az itt lévő környezeti hőmérsékletűvel elkeveredve lehűl és kedvezőbb működés valósul meg. A második fokozat is szilárd anyagos gázfejlesztéssel lép működésbe némi késleltetéssel. A következő ábra a működés egyes fázisait szemlélteti.
A Autolív fejlesztőmérnökei alkották meg az alábbi képen látható két fokozatú pirotechnikai működésű, kormánykerékbe szerelhető légzsák gázgenetátort. A 60 – 80 liter közötti térfogatú légzsákot kb. 30 ms alatt tölti meg gázzal.
Az alábbi ábrán az Autolív által gyártott, cső alakú, pirotechnikai és hibrid működésű első utas légzsák gázgenerátorok és műszaki jellemzői láthatók.
A légzsák rendszerek kiegészítő elemeként alkalmazzák ezeket az egységeket. Ezekkel egyrészt megakadályozhatóvá válik a szükségtelen légzsák működés, másrészt pedig a kétfokozatú légzsákok alkalmazásával lehetővé válik a kevésbé agresszív légzsák működés. Kombinálni szokták a transzponderes gyermekülés felismerő elektronikával is. Ez minden gyújtás bekapcsolásnál egy rádiófrekvenciás jelet ad ki. Az IZOFIX rendszerű gyermekülés ennek energiáját felhasználva válaszol, amennyiben a gyermekülést a menetiránynak háttal fordítva helyezték be, letiltja az első utas légzsák működését.
Az újabb légzsák rendszereknél nem csak a biztonsági öv csatjába szerelt kapcsolóval a becsatolt állapotot érzékelik, hanem a hevederben ébredő erőt is mérik. Ez az érzékelő is a csatba van szerelve. Ezekkel az információkkal egészítik ki az ülésfoglaltság érzékelőtől származó információt. Ezek együttesen fogják befolyásolni a légzsák működését.
Nem csak súlyméréses elven működő ülés foglaltság érzékelőt alkalmaznak, hanem ultrahanggal, infravörös, vagy ultraibolya sugárral működőt is. Vannak olyan változatok is, melyeknél a két utóbbi működési elv kombinációját használják fel. Ezeknél az érzékelőknél visszaverődött sugár megérkezésének az ideje más lesz, ha üres az ülés, vagy ha ül ott valaki, akiről előbb verődik vissza. Ezek az érzékelők nem csak a személy jelenlétét tudják jelezni, hanem megfelelő programmal kiegészítve még a testhelyzetét is meg tudják állapítani. Ez az információ fontos kiegészítő adat a több fokozatú légzsák működtetéséhez.
Az egyre olcsóbbá váló kamerák és a képfeldolgozási szoftverek fejlesztéseinek eredményeként három dimenziós kamerát is alkalmaznak, mint ülés foglaltság érzékelőt.
Első utas-légzsák nem működik ha:
diagnosztikai műszerrel kikapcsolták,
a kulcsos kapcsolóval hatástalanították,
az ülés foglaltság érzékelő üresnek értékeli, (vagyis az ülésen lévő csomag 10 kg -nál könnyebb)
felismeri gyári IZOFIX rendszerű gyermekülést, melyet menet iránynak háttal helyeztek el.
Az első légzsák gyorsabban működik ha:
nincs becsatolva a biztonsági öv,
out off position érzékelés történt, vagyis a védelem szempontjából kedvezőtlen a testhelyzet.
A korszerű légzsák rendszerek önálló CAN busz hálózattal vannak ellátva. Az IPE-n keresztül (Intelligent Periferia Endstufe) címezhetők az egyes beavatkozó egységek. Hasonlóan a busz hálózaton keresztül érkeznek meg az információk a rendszer különböző érzékelőítől.
Az ütközés érzékelését pontosabbá tehető kiegészítő érzékelőkkel. Elkerülhetővé válik a szükségtelen működtetés, mérséklődik a javítási költség. Jelenleg a személygépkocsik fenéklemezének legmerevebb részére, a középalagútra rögzített légzsák elektronikába szerelt lassulás érzékelő ismeri fel a gépkocsi ütközését. Bizonyos tekintetben hátrányos, mert frontális ütközéskor ébredő erő impulzusok az első hossznyúlványokon keresztül már jócskán megszűrve érkeznek ide. Ha az ütközés iránya a gépkocsi hossztengelyével nagyobb szöget zár be, a ténylegesnél lényegesen csekélyebb lassulás érzékelhető. Az ütközés előtt végrehajtott fékezés miatt ha bólint a gépkocsi, a fenéklemeznél kisebb lassulás fog hatni. Más tekintetben viszont előnyös ez a megoldás, hiszen a deformációs zóna segítségével már lecsökkent lassulást regisztrál pontosan akkorát, amekkora az utasokra hat. Az előzőekben összefoglaltak indokolttá teszik a kiegészítő ütközés érzékelő alkalmazását.
A légzsák működtetés hagyományos jelképzéshez, melynél az ütközés érzékelő a légzsák elektronikába van szerelve, nehéz olyan algoritmus írni, mely pontosan és tévedhetetlenül dönteni tud arról, hogy szükséges –e a légzsák aktiválására, és az mikor következzen be. A megtörtént balesetek elemzései alapján megállapítható, hogy a biztonságot előtérbe helyezve gyakran kisebb ütközésnél szükségtelenül lép működésbe a légzsák. Ez olykor jelentős riadalmat és persze fizikai terhelést okoz. Ráadásul a balesetet követő javítás számláját is jelentősen növeli az elhasználódott légzsákok cseréje.
Ha a gépkocsi első deformációs zónájába kiegészítő ütközés érzékelőket szerelnek, ezekkel hatékonyabban és kíméletesebben működtethetők az első légzsákok. Így az ütközésről néhány század másodperccel korábban kap információt az elektronika, ezért több idő áll rendelkezésre a jelek kiértékelésre és a légzsákok működtetésére. További előnyt jelent, hogy a nagyobb amplitúdójú lassulás jel alapján biztonságosabbá válik a döntés arról, hogy kell –e a légzsákot működtetni, vagy elegendő csak az övfeszítőt aktiválni. A különböző jelek jól összehasonlíthatók a következő ábrákon. A kiegészítő érzékelős rendszer az ütközés után 15 ms-on belül egyértelműen felismeri az ütközési energia nagyságát és elkerülhetővé válik a szükségtelen légzsák működtetés. Ha ezzel párhuzamosan még a két fokozatú gázgenerátorokat is beépítik, akkor nem lesz annyira agresszív a felfújódás. A frontális ütközéseknél védelmet nyújtó légzsákokat a láb és térd légzsákok tehetik még hatékonyabbá.
Az alábbi ábrákon a kiegészítő ütközés érzékelő és annak elhelyezése látható, mely a hűtő felső vízszekrényének közelében kapott helyet. Két csavarral rögzítik.
A kiegészítő ütközés érzékelő jelentőségét növelik az utoléréses balesetek. Rendszerint a vezető ilyenkor erőteljesen fékez, ezért a gépkocsi eleje berugózik és az előtte lévő autó lökhárítója alá csúszik. Emiatt az ütközési lassulás érzékelése a központi légzsák elektronikában kevésbé hatékony, vagyis a tényleges ütközési energiánál csak kisebbet érzékel. Emiatt akár el is maradhat a légzsák működtetés, pedig szükség lenne rá. Ilyenkor előnyös, ha a kiegészítő ütközés érzékelőt a motortér felső részén helyezik el, ahol a tulajdonképpeni ütközés bekövetkezik. A különböző elhelyezésű érzékelők jeleinek intenzitását az előbbiekben ábrákon hasonlítottuk össze.
A kiegészítő ütközés érzékelők új fejlesztésűek és mikromechanikai elven működnek. Az ütközési lassulást az érzékelő deformációja következtében a differenciál kondenzátoroknál bekövetkező kapacitás változás alapján tudja megállapítani az elektronika.
A gépkocsik utas védelmi rendszere úgy tehető még hatékonyabbá, ha még az ütközés előtt az elektonikus rendszer tudomására juthat a már elkerülhetetlenné váló baleset. Több idő áll ugyanis rendelkezésre az utas védelmi rendszer különböző elemeinek előkészületére, illetve működésére. Erre az érzékelésre azt a fizikai jelenséget használják fel, hogy közvetlenül az ütközés bekövetkezése előtt a kocsiszekrény felületén megnő a levegő nyomása. Az alábbi ábrán egy ilyen működési elvű pre-crash érzékelő látható.
A frontális ütközések esetén a védelmet a pedálok alatt felfúvódó, két gázgenerátoros, a Siemens által kifejlesztett láb légzsák teszi hatékonyabbá. Ez a baleset utáni mentést is megkönnyíti, mert a láb nem szorulhat az utastér deformálódó homlokfala és a pedálok közé.
A térd légzsák akkor nyújt hatékony védelmet, amikor a laza biztonsági öv has ága alól kicsúszik az illető és térdeivel a műszerfalnak ütközne.
Az ütközést követő 25. millisecundumban aktiválódik a vezető légzsákja.
A 30. ms-ban felszakad a kormánykerék agy részén a kárpitozás és elkezdődik a légzsák felfúvódása.
A 35. ms-ban következik be a jobb oldali első légzsák gyújtása.
Az 55 ms-ban a kormánykerék légzsák teljesen felfúvódik és a vezető feje megérinti azt.
A 65. ms-ban a jobb oldali első légzsák is felfúvódott.
A 85. ms-ban a vezető előre mozdulása elérte a maximális értéket és elkezd távolodni a kormánykeréktől.
A 100. ms-ban az első ülésen utazó éri el a maximális előremozdulását.
Az ütközési folyamat teljes időtartama 150 ms. Ezután a légzsákokból távozik a gáz, hogy a légzést ne akadályozza.
A gépkocsikba szerelt légzsákok összetett fejlesztési folyamatok eredményei. Az ütközési folyamatok számítógépes szimulációjával párhuzamosan szükség van az ütközési kísérletek végrehajtására is. A légzsák elektronikák emberi kéz érintése nélkül, automatikus gyártó soron készülnek. A sor végén minden egyes elektronikát ütközés vizsgálatnak vetnek alá, melynek során ellenőrzik, hogy kiadta –e a gyújtási parancsot. Visszaállítva az eredeti állapotba hagyja el a gyártó sort.
Téves légzsákműködés Ennek oka lehet elektrosztatikus kisülés, vagy a kocsiszekrény alsó részét érő ütés. A probléma elhárítása a test vezeték vizsgálata, a légzsák rendszernél alkalmazott érzékelés jobbítása.
Súlyos balesetnél túl későn, vagy nem működött a légzsák Az oka lehet például szakadás az áramkörben, hibás vezeték, vagy elektromos csatlakozó. Az sem zárható ki, hogy ütközéskor a kocsiszekrény hossznyúlványa nem, vagy csak kissé találkozott az akadállyal és ezért nem volt kellő intenzitással észlelhető a lassulás. Ez a probléma kiküszöbölhető több érzékelős rendszer alkalmazásával, vagy az aláfutás lehetőségének megakadályozásával.
Agresszív légzsák működés, melynek velejárói: halláskárosodás, vagy égési sérülés. Ennek az oka lehet, hogy hibás módon egyszerre történő légzsák lépett működésbe, vagy a gázgenerátornál a gáz kiáramlása nem volt megfelelő. A probléma elhárítása: a zajszint csökkentése a légzsák hajtogatás megváltoztatásával, áttérés a több fokozatú működtetésre, ülésfoglaltság érzékelő-, illetve hibrid légzsák alkalmazása.
Az ütközéses baleseteknél az utóbbi évtizedben a biztonsági öv feszítők és a légzsákok beszerelésével a gépkocsikban utazók védelme sokat javult. Az Európai Unió szakembereinek figyelme ezután a városi forgalomban elgázolt gyalogosok védelmére összpontosult. Ezt a szempontot érvényesítik az Euro NCAP vizsgálatok eredményeinek kiértékelésénél is.
A jelenleg „divatos” rövidebb, ezért merevebb motorháztető, mely azonos méretek mellett tágasabb utasteret tesz lehetővé, az elgázolt gyalogosok számára nagyobb veszélyt jelent. A svédországi Autolív, a légzsákrendszerek egyik jelentős fejlesztője és gyártója, két új védelmi rendszerrel óvja a gyalogosokat a gázoláskor bekövetkező súlyos következményektől. Ennek azért nagy a jelentősége, mert Európában a közlekedési balesetek minden ötödik halálos áldozata olyan gyalogos, akit személygépkocsi gázolt el. Évente hétezren vesztik így életüket. Az esetek 80%-ánál a motorháztetőnek, illetve az A oszlopnak ütközéskor bekövetkező fejsérülés válik végzetessé. Az ütközési sebesség 60 km/h-nál kisebb, az átlagos sebesség 40 km/h körüli. A mérési eredmények szerint, amikor személyautó dummy-t gázol el 40 km/h sebességgel a HIC (Head Injury Criterion) érték, a fejsérülés nemzetközileg elismert mérőszáma 7000, mely hétszerese a jelenleg megengedett értéknek.
Az Autolív légzsákok és gázgenerátorainak fejlesztésénél szerzett tapasztalatait alkalmazta az új gyalogosvédelmi rendszer kifejlesztésénél. A gyalogos elgázolását a lökhárítóba szerelt kombinált érintés-, és lassulás érzékelők jelei alapján ismeri fel az elektronika. A kellő pillanatban a motorháztetőt a hátsó részéhez beépített két pirotechnikai egységgel másodperc töredéke alatt megemeli. A vékony fém lemezből készített, harmonikaszerű, működtető elem hosszát légzsák gázgenerátor 10 mm-el megnöveli. Így az elgázolt személy nem a merev motorháztetőre csapódik, hanem a megemelés távolsága, mint deformációs út csökkenti a fej felütközésének energiáját. Ez a folyamat a lökhárító megérintésétől számítva 70 ms-on belül lejátszódik. Jól vizsgázott az új rendszer az ütközési vizsgálatoknál, mert a HIC értéket 7055-ről 735-re, azaz csaknem tized részére csökkentette.
A gyalogos gázoláskor az előző részben ismertetett motorház tető megemelés még hatékonyabbá tehető, ha a motorháztető alatt létrejövő résen keresztül az első szélvédőre oldalanként egy kb. 7 liter térfogatú légzsák terül. Ezeket ugyanazon érzékelők jelei alapján működteti az elektronika, melyek a motorháztető megemelésére adtak parancsot.
Ennél a védelmi megoldásnál módosított légzsákot alkalmaznak. A belső részbe bevarrt gurtnikkal az ütközési energiát nagy felületen egyenletesen osztják szét. Így nagyobb sebességnél sem ütközik merev karosszéria résznek a fej anélkül, hogy az energiát a légzsák ne csillapítaná. Így nem szükséges nagy térfogat és ezért a működés gyors lehet. Légzsák nélkül, ha például a fej az „A oszlopnak” ütközött a HIC érték elérte a 6500-at. Ez az érték a légzsák alkalmazásával 940-re csökkent. Ez is bizonyítja, hogy az életveszélyes sérülések így hatékonyan mérsékelhetők.
A gyalogos gázolását a lökhárítóba szerelt optikai érzékelő ismeri fel. Ennek jelét az elektronika dolgozza fel és dönt a motorháztetőt megemelő a pirotechnikai, villanymotoros, vagy éppen hidraulikus rendszer működtetéséről.
A két védelmi rendszer, a motorháztető megemelése és a szélvédőre terülő légzsák egymástól függetlenül, de egymást kiegészítve is alkalmazható. Olyan adaptív rendszerré alakítható, melynél kis sebességnél csak a motorháztető emelkedik meg. Hiszen ilyenkor az elgázolt gyalogos feje a motorháztetőnek csapódik. A gépkocsi ezt követő javítása során nem kell kicserélni a légzsákot, ezért költségkímélő.
Nagyobb sebességnél, amikor a fej valószínűleg a gépkocsi szélvédőjének, vagy az A oszlopnak ütközik, a légzsák is aktiválódik. Az új védelmi rendszer alkalmazása népgazdasági szinten jelentős megtakarítást eredményez, mert a sérülések kevésbé súlyosak, az orvosi és a táppénz kiadások csökkennek, de a megmentett életek pénzben nem mérhetők.
A gyalogos gázolások nagy halálos áldozati részaránya és a sok életveszélyes sérülés, az Euro-NCAP t (New Car Assessment Program) is foglalkoztatja és ezért 2001-ben óta már a vizsgált gépkocsik értékelési kritériumai között is szerepel.
A baleseti statisztikák riasztó számai az EU bizottságát arra sarkallták, hogy új követelményeket fogalmazzon meg. A tervek szerint előírták, hogy a fej 35 km/h sebességgel a motorháztető 2/3-ad részére történő ütközéskor a HIC érték 1000 alatt kell maradjon, az 1/3-ad résznél pedig 2000-alatt. Várhatóan ezután az EU tagországaiban csak azokat az új modelleket lehet értékesíteni, melyek a fenti követelményeknek megfelelnek. Előírták a HIC érték ellenőrzési kötelezettségét a fej szélvédőnek ütközésekor is. Az EU –n kívül hasonló előírás bevezetését tervezi Japán is.
Az ütközéses baleseteknek kb. 20%-a következik be oldalról. A frontális ütközések után ez a második leggyakrabban bekövetkező baleset változat. Az oldal irányból bekövetkező ütközések azonban súlyos kimenetelűek. A lényegesen keskenyebb deformációs zóna miatt néhány milliszekundumon belül az utastérbe hatol a kocsiszekrény oldalsó határoló eleme, például az ajtó. Az oldalirányú ütközésekkel szembeni védelmi rendszer, a SIPS világpremiere, 1991-ben volt. Ez a szakembereket új szabványok megalkotására sarkallta. Az oldalvédelem második fázisaként 1994-ben a gépkocsiba oldallégzsákot is beépítettek. Az első ülések háttámlájába beépített légzsák a SIPS rendszerrel együtt az oldalirányú ütközések esetén a súlyos sérülések valószínűségét mintegy 40%-al csökkentette. Ma az oldalirányú védelmet és a gyakran SIPS légzsáknak nevezett oldallégzsákot például minden Volvo gépkocsiba szériaszerűen beépítik.
Az oldallégzsákok azon szempont szerint is csoportosíthatók, hogy melyik testrészt védik. Legelőször a mellkast védő, annak latin nevéről elnevezett torax légzsákok terjedtek el. Ezt követték a medencecsontot védő és legújabban a fejet védő légzsákok, majd következtek a függöny légzsákok is. Ez már nem csak oldal irányú ütközésnél, hanem borulásnál is hatékony védelmet nyújt.
A testet érő, nagy mechanikai terhelést, hatásosan csökkenti az oldallégzsák. Ennek különösen nagy dinamikával kell működnie. Azért, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a légzsák felfúvódására is, az elektronika 5 ms-on belül el kell döntse, hogy szükséges -e a légzsák aktiválása. A rendelkezésre álló rövid idő miatt nélkülözhetetlen az oldal irányú ütközés érzékelők (PAS) alkalmazása. Ennek jelét a központi légzsák elektronika dolgozza fel, de a biztonságos működés érdekében abba is beépítenek oldal irányú ütközés érzékelőt. Például a Bosch 7.1 elektronika változat már a végfokozatán keresztül képes volt az oldallégzsákokat is működteti.
Az oldallégzsákokat (torax légzsákok), jelenleg inkább az ülés háttámlájába szerelhetik be, ennek az előnye az, hogy az ülés állításával együtt mozdulnak és a védelem szempontjából mindig optimális helyzetben vannak. Korábban, például a Mercedesnél is az ajtókba is szereltek oldallégzsákot.
A működtetést tekintve:
vannak önálló rendszerek is, például Bosch SSU1 típusjelzésű. Ennek elektronikáját „B” ajtóoszlop közelében helyezik el. Ez egy oldallégzsák gyújtó áramkört ellenőriz és működteti.
de leggyakrabban az első légzsákokkal közös elektronika aktiválja az oldallégzsákokat is. Ez utóbbiakat azonban önálló oldal irányú ütközés érzékelőkkel látják el. Ezeket rendszerint az első ülések alá szerelik be.
Az oldallégzsák az 1995-ös modellévtől egyes típusokba szériatartozékként, míg másokba opcióként jelent meg.
Az oldalsó légzsákok az első ajtókat és küszöböket érő ütközés esetén egymástól függetlenül lépnek működésbe. Az első ülésekbe beépített két oldallégzsák önálló egységet alkot, nincs közöttük kapcsolat. Csak azon az oldalon aktiválódik, ahol az ütközés történt.
Három fő egységből áll.
Érzékelő
Gyújtó áramkör
Légzsákmodul
Kezdetben alkalmaztak a küszöb, vagy az ajtó deformációja esetén működő érzékelőket is. Ez például akkor adott jelet, amikor az ajtó kb. 2 m/s -os sebességgel nekinyomódott. Ez hozzávetőlegesen 18 km/h ütközési sebességnek felelt meg. A rendszert úgy kalibrálták, hogy a szükségtelen aktiválás elkerülhető legyen, pl. ütés az ajtón, vagy kisebb koccanás nem mozgó objektummal.
Oldalsó ütközésnél a nyomólap deformálja az érzékelő alumínium burkolatát, mely megnyomja a gyújtócsapot és beindítja a gyújtást. A gyújtáskor egy impulzus keletkezik, mely eljutva a légzsák gázgenerátorához, begyújtja a szilárd töltetet. Ezt követően a gáz egy csövön keresztül fújódik be a légzsákba. Az első gázgenerátor aktiválása azonnal bekövetkezik, a második 3 ms késleltetéssel. A légzsákok ezeknél is nitrogén gázzal töltődnek fel. Először felszakad a burkolatot, és az ülés kárpitozása, majd teljesen feltöltődik gázzal. Ebben az állapotban az ajtó kárpitozása és a mellkas közé kerül. Felfújt állapotban térfogata 12 l. Rendszerint oldallégzsákot csak olyan gépkocsi típusokba szerelnek, melyekben az első ülések előtt is vannak légzsákok.
Az oldallégzsákot ki kell cserélni, ha oldalsó ütközés esetén, vagy véletlenszerűen aktiválódott. Nem lehet javítani a rendszer elemeit sem, ezért mindig a teljes egységet kell kicserélni.
Ha az ülés háttámlájába szerelik a légzsákot, csak a gyártó által engedélyezett öléshuzatot, illetve kárpitot szabad használni, hogy semmi ne gátolja a légzsák működését.
Az ülés háttámláján az oldallégzsák közelében nem szabad olyan tárgyakat elhelyezni, melyek annak működését befolyásolná.
Az ütközés érzékelőt az ülés alatt-, vagy mellette helyezik el. Az első üléseket kímélni kell a jelentősebb erőhatástól.
A Vovo a fej védelmére szabadalmaztatta az Inflatable Curtain (IC) rendszert. A fej magasságában mintegy függönyként fújódik fel az "A" és a "C" ajtóoszlopok között az ütközést követően 25 ezred másodpercen belül ez a légzsák. Ennek köszönhetően az azonos oldal első és hátsó ülésén helyet foglalók fejét egyaránt védi ez a légzsák. Azt is megakadályozza, hogy borulás esetén a biztonsági övet nem használók kirepüljenek az utastérből. Egyetlen egységként a tetőkárpit alá szerelik be ezt az oldallégzsák változatot. Az IC rendszer érzékelőjét kezdetben a kocsiszekrényben oldalt helyezték el, jelenleg már a központi légzsák elektronikában található. A balesetek elemzései alapján megállapítható volt, hogy az oldalirányú ütközést elszenvedők súlyos, vagy halálos sérüléseinek 25% a fejet érte. A fej sérülésének veszélye azért igen nagy, mert nagyon közel van a gépkocsi oldalfalához, illetve az ablakhoz. A súlyos fejsérüléseket hatékonyan csökkentő rendszer kifejlesztésében a Volvo együttműködött az Autolív vállalattal, a svédországi beszállítójával.
A légzsákokra vonatkozó figyelmeztető matricákat helyeznek el:
A szélvédőn (az első és az oldalsó légzsákra vonatkozó matricák lehetnek egyesítettek is).
A műszerfalon a vezető felőli oldalon.
A gépkocsivezető felől a "B" ajtóoszlopon akár két matrica is lehet.
Az első ülés oldalára szerelt lassulásérzékelőn.
Az ülés melletti burkolatot is ellátják oldallégzsák matricával.
Az oldallégzsák is öndiagnosztikai egységgel ellátott elektronikus rendszer. A gyújtás bekapcsolásakor a műszerfalon elhelyezett ellenőrzőlámpának három másodpercre fel kell villanni. Ha folyamatosan villog, vagy világít az hibát jelent. Márkaszervizben a gépkocsi típusának megfelelő diagnosztikai műszerrel lehet a hiba okát megállapítani. Ha a gyújtás bekapcsolásakor az ellenőrzőlámpa nem villan fel, az is hibát jelent.
A légzsák rendszer vizsgálatát és szerelését csak az erre kioktatott személyek végezhetik. A légzsák gázgenerátora pirotechnikai eszköz.
A szélvédők beragasztásához nagyobb szilárdságú ragasztó anyagot használnak a légzsákos autóknál.
1995 elején az USA-ban a Detroiti Motor Show-n, és Los Angelesben is bemutatták a Mercedes légzsák tanulmányát az "X–Bag"et. Ez valójában hét légzsák rendszer együttese, melyhez a különböző jellegű balesetekhez nem kevesebb mint 17 különböző légzsákot építenek be a gépkocsiba. Természetesen elsőként kell megemlíteni az aszimmetrikus, vezető előtti és a másik első ülés előtti légzsákokat. A műszerfal alatt helyezték el térd magasságban a másik légzsákokat anélkül, hogy az ülések komfortosságát károsan befolyásolná. Ezek szerepe a lábak és a medencecsont védelme frontális ütközések esetén. Nagy térfogatú oldalsó légzsákból nemcsak két oldalra, hanem a két első ülés közé is került egy. Ezek hivatottak megakadályozni nagy energiájú oldalsó ütközések esetén a medencecsont, a koponya és a gerincoszlop sérüléseit, és a két első ülésen utazó egymásnak ütközését is. A balesetek elemzői a "B" ajtóoszlopba és a fejtámlákba is javasolták a légzsák beépítését azért, hogy a hátulról bekövetkező ütközések esetén mérséklődjék a koponya és a gerincsérülés. A hátsó ajtókba is szerelnek az előbb említett okok miatt oldalsó légzsákokat. A gyermekek miatt az ülések háttámláiba is kerülnek légzsákok, melyek a hátsó ülésen utazókat óvják.
Ez a körkörös védelem továbbfejlesztett rendkívül érzékeny szenzorokat igényel, mely a gépkocsi közvetlen környezetét is folyamatosan figyeli a közeledő járművek nagyságát, irányát és sebességét. A bentülők testnagyságát, testsúlyát és elhelyezkedésüket külön érzékelők figyelik. Ennek alapján az elektronika ütközési szimulációt végez és működteti a biztonsági rendszert. Ennek megfelelően fúvódnak fel az egyes légzsákok jobban vagy kevésbé.
Eddig a konstruktőrök a biztonsági övet és a hozzá tartozó övfeszítő, övmegfogó és erőkorlátozót - rövidebb kifejezéssel élve a PRS biztonsági övet a légzsákoktól független rendszerként építették a gépkocsikba. Ez tartotta ténylegesen az ülésben az utasokat. Európában ugyanis a légzsák sokáig csak kiegészítő utasvédelmi eszköz volt, mely jelentősebb mértékben az arcot, kisebb mértékben a fejet és a felső test egy részét védte a súlyosabb sérülésektől.
A programozott utasvisszatartó rendszerek második generációján egy adaptív légzsákrendszer és egy PRS biztonsági öv rendszer egyetlen egységbe történő összeépítését tekintjük. A két intelligens rendszer egymást jól kiegészíti, mert az utast érő terhelés jobban megoszlik. Ilyen rendszert mutatott be például a Renault az 57. Nemzetközi Autókiállításon Frankfurtban a Grand Espace új egyterű gépkocsijában. A kormánykerékbe szerelt légzsák 60 literes, tehát nagyobb, mint a korábbi típusoknál beépített. Az új hajtogatásnak köszönhetően előbb felfúvódik, mint a hagyományos változatok és a gépkocsivezető mellkasa előtt nagyobb térfogatú védőpárna alakul ki. Az adaptív légzsákot egy vezérelt szeleppel is ellátják, mely egy előre meghatározott névleges nyomást tart a légzsák belsejében. Ha szükséges ezen a szelepen keresztül gáz távozhat a szabadba. A másik első ülés előtti légzsák térfogata 100 literes.
A rendszer működése négy fázisra osztható.
Az ütközés kezdeti pillanatában az elektronika a biztonsági öv feszítő pirotechnikai patronját működteti. Megfeszül a biztonsági öv, mely az utast az ülésben tartja. Gyújtófeszültséget kap az adaptív légzsák.
Az adaptív légzsák három század másodperc alatt felfúvódik és benne a nyomás stabilizálódik. Közben a biztonsági öv annál jobban megfeszül minél jobban előre mozdul a test.
Amikor a mellkas megérinti a felfúvódott légzsákot kinyílik egy előre meghatározott nyomásra beállított szelep és egy bizonyos gázmennyiség távozik a belsejéből. Ezzel egy időben működésbe lép a biztonsági öv erőkorlátozója és tehermentesíti a mellkast.
A rendszer két fontos eleme a biztonsági öv erőkorlátozója és a légzsák nyomáscsökkentő szelepe együtt fejtik ki hatásukat az ütközés utolsó század másodpercéig és felosztják a terhelést. A bordák igénybevétele ennek köszönhetően lényegesen kisebb és jelentős mértékben csökken a súlyos belső sérülések veszélye is. További előny, hogy a koponyát és a nyakcsigolyát érő erőhatás is kisebb lesz.
Ha ezt az új programozott utasvisszatartó rendszert a hagyományos egymástól függetlenül működő légzsákkal és erőkorlátozó nélküli övfeszítővel hasonlítjuk össze a mellkas sérülésének a valószínűsége az előbbinél 54 %-kal kisebb. A megállapítást a szakemberek a Renault szimulációs tesztje alapján tették. A teljes felsőtest terhelése viszont 60-70 %-kal kisebb. A baleseti statisztikákra átszámítva a második generációs programozott utasvisszatartó rendszer teljeskörű bevezetése a frontális ütközéseknél 30 %-kal csökkentené a halálos illetve a súlyos sérüléseket. 1998-tól a Renault Mégane-ba és ezt követően az összes többi Renault típusba is be fogják építeni.
A statisztikák szerint az oldalirányú ütközések a halálos kimenetelű balesetek 26 %-át a súlyos sérülések 17 %-át teszik ki. Két gépkocsi ütközése estén a leggyakoribbak a bordatörések, belső sérülések a bordák magasságában és az altest sérülései. A medencecsont sérülései ritkábban fordulnak elő. Ha a gépkocsi oldalával merev akadálynak ütközik, ami kevésbé gyakori mint az előző, fej és mellkas sérüléseket okoz.
A Renault-okba épített új oldallégzsák oldalirányú ütközések esetén egyaránt védi a mellkast és a fejet. 1998-tól ezt a Mégane és a Laguna mindkét első üléséhez beszerelik, az év végétől pedig az összes többi Renault modellbe is. Az oldalirányú ütközés pillanatában az utas 30 centiméterre van az akadálytól. A teljes ütközési folyamat 70 milliszekundum alatt zajlik le. Ezért az oldallégzsák nagyon rövid idő alatt fel kell fújódjon. Egy szellőzőnyílás gondoskodik az ütközési energia optimális felvételéről.
Ha például Franciaországban az összes gépkocsiba ilyen utasvisszatartó rendszert szerelnének az elvégzett matematikai szimulációk szerint az oldalirányú ütközéseknél bekövetkező sérülések 15-17 %-kal csökkennének. Ez évente 225-tel kevesebb halottat és 500-zal kevesebb súlyos sérültet jelentene.
Ezeket a légzsák rendszereket aktív fejtámla egészít ki.
A fej baleset következtében bekövetkező terhelésének nemzetközileg is elismert mérőszáma a HIC érték. (Head Injury Criterion) A fej eredő gyorsulása egy adott időintervallumban egy adott összefüggéssel integrálva.
A szigorú USA törvény 1 000 HIC határértéket ír elő 30 mph kb. 48 km/h sebességgel történő frontális ütközés esetén.
A kiegészítő ütközés érzékelők alkalmazásának speciális területe az oldal irányú ütközéseknél védelmet nyújtó oldal légzsákok. Ezeket az oldal irányú ütközést érzékelő egységeket az ülések alatt helyezik el. Ezek jeleit a központi légzsák elektronika dolgozza fel és összehasonlítja a saját érzékelőjének információjával. Ez a működési elv teszi lehetővé, hogy az oldalsó légzsákok a keskeny deformációs zóna miatt, viszonylag gyorsan működésbe lépjenek. Csak így lehet hatékony az oldal irányú védelem. Ezek az érzékelők aktiválják a mennyezeti kárpitozás alatt elhelyezett, fejet védő függönylégzsákot, illetve az ülés háttámlába szerelt thorax légzsákot is.
A gépjárművek belsőégésű motorjában felszabaduló hőmennyiséget hasznosító, az utastér fűtésére szolgáló egységeket már az 1940-es években elkezdték gyártani. Ezeket a lemezből készült, vízcsöves hőcserélőket akkoriban még nem építették be sorozatban a gépjárművekbe, csak a drágább modellekbe. Kezdetben a legnagyobb alkalmazó a Mercedes és a BMW volt.
Jelenleg a személygépkocsiknál a hőcserélőt és a hozzá kapcsolódó szerelvényeket a műszerfal alatt helyezik el. Ilyen készülékeket szoktak beszerelni az autóbuszokba is, az ülések alatt, vagy az alsó, illetve a felső légcsatornákba beépítve. Alkalmazzák az ajtók közelében is, hogy amikor azok nyitva vannak, egy meleg légfüggönyt hozzon létre, mely megakadályozza a kinti hideg levegő közvetlenül az utastérbe áramlását.
A fűtőkészülék legfontosabb része a hőcserélő.
A hűtőfolyadék belépő és kilépő oldalán egy - egy vízszekrényt alakítanak ki, melyek a folyadékot egyenletesen osztják szét a többnyire vízszintes elrendezésű lapított ovális keresztmetszetű vízcsövek között. A vízcsövek levegő oldali felületét borda lemezekkel növelik, melyek merőlegesek a vízcsövekre.
A hőcserélőben a hűtőfolyadék áramlását a gépkocsi hűtőfolyadék szivattyúja tartja fenn. Nagyobb járművekben kiegészítő keringető szivattyút is be szoktak építeni.
A levegő áramlását biztosító és terelő egység
A hőcserélő elé beépített légterelő lehetőséget ad arra, hogy friss levegő legyen beszívható, vagy az utastér levegőjét keringesse a berendezés. Ez utóbbinak az előnye az, hogy hamarabb felmelegszik az utastér. Korszerű személygépkocsikban a környezetből beszívott levegő gyakran a pollenszűrőn áramlik keresztül. Így ez a készülék nyáron szellőztetésre is használható. A hőcserélőben felmelegített levegő egy másik áramlásterelővel irányítható az első szélvédőre, illetve az oldalablakokra, vagy a lábtérbe. Ezzel egyszerűen megvalósítható az ablakok pára, illetve fagymentesítése.
Nem mindig elegendő a belsőégésű motornál felszabaduló hő
A léghűtéses motorral szerelt gépkocsikban a fűtés nem bizonyul kielégítőnek, ezért kiegészítő fűtést kell beépíteni. Hasonló gondok merültek fel évtizedekkel később a tüzelőanyagot nagyon jól hasznosító turbódízel motoros változatoknál. A hibrid és villanyautók utasterének fűtése is leleményességet kíván a konstruktőröktől. Részben fel lehet használni a gyorstöltőnél felszabaduló hőmennyiséget is az utastér fűtésére, de ez nem elegendő.
Ezeknek a hűtőfolyadékkal működő fűtőkészülékeknek a fejlesztésénél és az összehasonlító vizsgálatoknál. Próbapad alkalmazása szükséges, melynél a meleg víz folyamatos keringetését szivattyú hozza létre. Egy ventilátor pedig biztosítja a légáramlást. A készülékbe be és kilépő közegek hőmérsékletét és az átáramló mennyiséget mérni kell. A víz térfogatárama például turbinás áramlásmérővel, a levegőé pedig mérőperemet határozható meg. A folyadék oldali áramlási viszonyok feltárásához jól használható az infratelevízió. Ezzel a felületi hőmérséklet eloszlás különböző módon tehető láthatóvá. Kiválasztható például folyamatosan változó szürkeségű (denzitású), úgynevezett átmeneti kép, illetve sávos kép. Ez utóbbinál a különböző szürkeségű sávokhoz egyértelműen hozzárendelhetők a számítással meghatározható hőmérsékletek. Ha szükséges, két előre kiválasztott hőmérsékleten a képen megjeleníthető két izoterma (azonos hőmérsékletű pontokat összekötő görbe) is.
A legtöbb fűtőkészülékekben a levegő áramoltatását, egyenáramú motorral hajtott ventilátor végzi. Gyakran alkalmaznak két különböző fordulatszámon üzemeltethető változatot is. A felmelegített levegő terelésére távműködtetésű csappantyút építenek be a szellőző csatornákba.
A következőkben különböző utastér fűtő készülék vizsgálatánál készített AGA 789 típusú infra-televíziós felvételeket mellékelünk. A képek kiértékelésénél a matt fekete felületű hőcserélő sugárzó képességét ε0 = 0,9 értékre vettük fel. A háttér sugárzást ernyőzéssel, illetve a megfelelő képkivágás beállításával küszöböltük ki. A felvételek jól szemléltetik a hőcserélők különböző felületein a hőmérséklet eloszlásokat és a nem egyenletes vízáramlást a hőcserélő belsejében.
A fűtőkészülékekbe szerelt hőcserélők egymás közötti összehasonlítása és minősítése a hőátbocsátási tényező kiszámításával lehetséges. Ennek előzetes, számítással történő meghatározása nagyon pontatlan és csak becslésnek tekinthető. Pontosabb eredményt kapunk, ha az elkészült prototípust be lehet építeni egy vizsgáló berendezésbe és el lehet végezni a szükséges méréseket. Ehhez biztosítani kell az üzemszerű körülményeknek megfelelő meleg víz, és a levegő áramlását méghozzá úgy, hogy a hőmérsékletek és a tömegáramok mérhetők legyenek. A végrehajtott mérések alapján Emmenthal 1975 –ös Aacheni disszertációjában található következő összefüggéssel határozható meg a hőcserélő hőátbocsátási tényezője:
ahol:
ρ (kg/m3) sűrűség
c (J/kg K˚) fajhő
(m3/s) |
kHF (J/m2sK˚) a hőcserélő homlokfelületére vonatkoztatott hőátbocsátási tényező
A fenti összefüggés alapján végzett számításnál egyaránt figyelembe vesszük a hővezetéssel-, és a hőátadással átvitt hőmennyiséget is.
A hővezetési tényező pontosan meghatározott anyagjellemző.
A hőátadási tényező azonban csak részben tekinthető anyag jellemzőnek, részben pedig a kialakult áramlási viszonyoktól függ. Ezért pontos meghatározása nehézségekbe ütközik, mert legalább kilenc tényező befolyásolja, melyek közül a legfontosabbak:
a közeg és a hőcserélő fala mentén kialakuló határrétegben kialakuló áramlás fajtája,
a közeg fajhője,
a közeg kinematikai viszkozitása,
a hőcserélő belsejében kialakuló áramlás fajtása (turbulens, vagy lamináris).
A hőátadás előzetes számítására Nusselt a Navier – Stoks egyenletből a hasonlóságelmélet segítségével a hőátbocsátási tényezőre vonatkozó törvényszerűségeket vezetett le. A számítás eredménye csak közelítő értéknek tekinthető. Ezért van nagy jelenősége annak, hogy a kivitelezett hőcserélőn méréssel meghatározzuk a hőátbocsátási tényezőt.
Az infratelevíziós felvételekből megállapíthatók, hogy az adott hőcserélő hőtechnikai tulajdonságai hogyan javíthatók az áramlási viszonyok korrekciójával, például a vízszekrénybe beépítendő áramlásterelővel.
A szükséges kiinduló adatok
A fűtendő utastér, illetve rakodótér méretei és az ebből számítható térfogat m3-ben megadva.
Δt hőmérsékletkülönbség a környezeti legkisebb hőmérséklet és az utastér illetve a raktér belső hőmérséklete közötti különbség.
a fűtendő tér hőszigeteltsége
jól szigetelt, szendvics panelekkel határolt belső tér pl.: élelmiszer-, virág-, festék szállítás
közepesen szigetelt, zárt tér, container hőszigetelés nélkül
rosszul szigetelt belső tér.
A fűtő teljesítmény W/ m3 határozható meg.
Alkalmazható az úgynevezett légfűtés. Ez működtethető a környezetből történő levegő beszívásával, illetve a belső tér levegőjének keringetésével.
A másik lehetőség a folyadékos fűtés megvalósítása, mely a belsőégésű motor hűtőfolyadék rendszerét is felhasználja.
A fűtő teljesítmény és a fűtési mód meghatározása
Mindkét fűtési módnak vannak előnyös és hátrányos tulajdonságai is.
Figyelembe kell venni a hatósági-, és a biztonságtechnikai előírásokat is, például a veszélyes árut szállító járművekre a 94 / 55 / EG ADR előírás vonatkozik.
A fűtőkészülék és az égéstermékének elvezetése szigetelt, védett, illetve leárnyékolt kell legyen. Így kerülhető el a helyi túlmelegedés, illetve hárítható el a gyulladásveszély.
A fűtőkészülékben működése során nem képződhet robbanóképes elegy.
A fűtőkészülék fixen rögzített kell legyen.
Az égéshez használt levegőt a fűtőkészülék a rakodótéren, illetve az utastéren kívüli helyről kell szívja.
A légfűtő berendezések kiegészítő követelményei:
A légfűtő berendezések csak kézi kapcsolóval kapcsolhatók be.
A kikapcsoló a raktéren kívülről működtethető.
A fűtendő levegőt a környezetből kell szívja.
Konstrukciósan biztosított kell legyen (rács), hogy a felmelegített levegő beáramlását ne akadályozza rakomány, vagy valami egyéb tárgy.
A belépő meleg levegő hőmérséklete nem haladhatja meg az 50°C hőmérsékletet.
A légfűtés előnyei:
egyszerű beszerelés és rendszerfelépítés
gyors felfűtés
jó hő-elosztás
nagy mennyiségű keringetett levegő
menet közben és álló helyzetben is működtethető
mérsékelt áram fogyasztás
ideális fagyvédelem valósítható meg vele az alkalmazott elektronikus szabályozás révén
állandó értéken tartható a belső tér hőmérséklete
a berendezés ára kedvező
választási lehetőséget biztosít a környezetből beszívott-, és a belső tér levegőjének keringetése között.
A hűtő folyadékkal működő fűtő berendezések kiegészítő követelményei:
A belsőégésű motor hűtő rendszere egy hőcserélőn keresztül a belsőégésű motortól független fűtőkészülékkel fűti az utasteret, illetve a rakteret.
A raktér, illetve az utastér hőmérséklete szabályozott kell legyen, melyet például 3/2 szelep beépítésével valósítható meg.
A fűtött tér a túlmelegedés szempontjából egy szeleppel védett kell legyen. Amikor a folyadék hőmérséklete elér egy bizonyos küszöbértéket, a keringető szivattyú tartósan leáll. A fűtő rendszer a gépkocsi motorjától függetlenül a fűtő készülékkel üzemeltethető.
A folyadékos fűtés előnyei:
egyenletes hő-leadás biztosítható
a fűtőközeg viszonylag kis keresztmetszetű csöveken továbbítható
pontos hőmérséklet szabályozás valósítható meg
hatékony hő-továbbítás
a belsőégésű motornál felszabaduló hőmennyiség is hasznosítható
Európában az ötvenes években láttak hozzá intenzívebben a motortól független fűtőkészülékek fejlesztéséhez, melynek egyik változatát már nagyobb sorozatban a VW bogarakba szerelték be. 1955-ben készült el a tízezredik készülék, majd ezután a gyártás dinamikusan bővült.
A csillaggarázs olcsósága mellett nem kevés hátránnyal jár. Ezek részben már kiküszöbölhetők. Nem kell reggel indulás előtt a szélvédőről a jeget kapargatni, jó a kilátás, de ami talán a legfontosabb, megszűnnek a hidegindítási nehézségek is, ha beépítik a belsőégésű motortól függetlenül működő fűtő berendezést, mely a gépkocsi hűtőfolyadék köréhez csatlakozik.
A fűtőkészülékkel szembeni elvárások:
Az autógyárak általában a következő elvárásokat fogalmazták meg a fűtőkészülékekkel szemben:
Gyorsan, és jó hatásfokkal, nagy hőmennyiség leadásra legyen képes.
Kompakt kivitelű legyen, ami egyúttal a kis méreteket és a kis tömeget is jelenti.
A készülék egyszerűen beszerelhető legyen a gépkocsiba.
Kedvező legyen az ára.
A gépkocsiba szerelt belsőégésű motor fajtájának megfelelően benzin és gázolaj üzemű fűtőkészülékeket fejlesztettek ki, de a legújabb már bioetanollal is működtethető. Ennek megfelelően a típusjelzésekben a B, illetve a D betű utal a tüzelőanyag fajtájára, a bioetanolos változatnál pedig a készülék zöld festést kapott. A fűtőberendezés után beépített katalizátorral nulla emissziós üzemeltetés valósítható meg. Mindegyik készülékfajtából számos alaptípust gyártanak. Ezeket aztán fűtőteljesítményük alapján sorolják be. Általában a típusjelzés középső száma jelenti a kilowattban megadott fűtőteljesítményt. Ezek a változatok más szempontok szerint tovább csoportosíthatók. Vannak például olyanok, melyek:
közvetlenül az utastér levegőjét melegíti (Airtronic) és
vannak olyanok is, amelyek a motor hűtőrendszerén keresztül látják el feladatukat (Hydronic).
A hűtőfolyadékkal működő „Hydronic” név utáni „E” betű az egyszerűbb, gazdaságosabb kivitelt jelenti, melynél azonban a fűtőteljesítmény nem szabályozható.
Ezekre a készülékekre közvetlenül felszerelik a működtető elektronikát is. A bekapcsoláskor először az izzítást működteti. A tüzelőanyag fajtájától függően a gyújtógyertya, vagy az izzó kerámia rúd indítja el az égést. Bekapcsol az égéstérbe levegőt szállító ventilátor, és a tüzelőanyag szivattyú is. Ekkor a hűtőfolyadék keringető szivattyúja is működik.
Az elektronika egy érzékelővel folyamatosan felügyeli az égéstérben a lángot. Ekkor már az izzításra nincs szükség, azt kikapcsolja. Továbbá az elektronikának az is a feladata, hogy működés közben pontosan tartsa az előre beállított utastér hőmérsékletet, felügyelje a működést és lehetővé tegye a diagnosztikát. Általában olyan a készülékek működése, hogy először mindig az úgynevezett teljesítmény fokozatot kapcsolja be, majd egy bizonyos hőmérséklet elérése után, a pillanatnyi igény szerint a kisebb fokozat kezd üzemelni, melynek a feladata a hőmérséklet tartása.
Amikor már a napsugarak is erőteljesebben melegítenek és a hőmérséklet megfelelő, a készülék automatikusan kikapcsol. Ez előtt azonban az elektronika egy utóizzítást valósít meg, hogy az égőtérbe került teljes tüzelőanyag mennyiség biztonságosan elégjen.
A teherautók vezető- és hálófülkéjének, különleges járművek, mentőautók utasterének fűtésén kívül mezőgazdasági gépekben, hajókban is használhatják ezeket a fűtőkészülékeket. Alkalmasak továbbá különböző agregátok, fagyérzékeny szállítmányok, például virág, vagy víz oldószerű festékek megfelelő hőmérsékleten tartására. Jelenleg a Hydronic fűtőkészülékek középső teljesítmény kategóriájú készülékeit építik be leggyakrabban.
Az elmúlt évtizedek során végrehajtott számos típusmódosítás után a Hydronic fűtőkészülék új generációja nagyobb teljesítményű, takarékos működésű, csöndesebb és sokoldalúbban használható lett. Az új égéstérben optimális és csendes a hőtermelési folyamat. Az áttervezett hőcserélő bordái áramlástanilag kedvezőbbek, jobb a hőátadás és kisebb az áramlási ellenállás. A kompakt méretek megkönnyítik a beszerelést. A 4,3 kW teljesítményű készüléket a kompakt személyautókhoz, az 5 kW-ost a nagyobb utasterű személy és a kisebb haszonjárművekhez ajánlják. Egyre több korszerű, jó hatásfokkal működő turbódízel motorral szerelt személygépkocsiba gyárilag is beszerelik kiegészítő fűtőberendezésként, mert a hűtőrendszerből kinyerhető hőenergia nem elegendő a kellemes utastér hőmérséklethez. Ezeket az egységeket kiegészítő elemek segítségével programozhatóvá, illetve távirányító segítségével is működtethetővé lehet tenni.
A fűtőkészülék bekötési lehetőségei a motor hűtőrendszerébe
A fűtőkészülék bekötése a motor hűtőrendszerébe különböző módon történhet. Soros bekötésnél a fűtőkészülékkel a motor hűtőfolyadékát melegítik elő, ezért megszűnnek a hidegindítási nehézségek és csökken a motor kopása is. A kellemes klíma, a jó kilátás nemcsak a komfortot növeli, hanem a biztonságot is!
A fűtőkészülék bypass ági bekötése
A fűtőkészülék a motort és az utasteret egyaránt melegíti. Ha a fűtő készüléket nem használják és kinyitják az elzáró csapot a motor által létrehozott hőenergia kedvező áramlási viszonyok mellett hasznosítható az utastérbe szerelt hőcserélővel.
Először az utastér fűthető, utána a motor előmelegítése következik
Ez a bekötési mód lehetőséget ad arra, hogy először az utastér legyen fűthető és csak ezt követően kezdődhessen el a belsőégésű motor melegítése.
Akinek napi tevékenysége rendszeresen azonos időben kezdőik beprogramozhatja fűtőkészülékét. Aki váltózó időpontokban indul a Calltronic modul beszerelése után már reggelizés közben mobil, vagy vezetékes telefonról felhívhatja az Eberspächer Hydronic fűtőkészüléket, hogy kapcsoljon be.
A kiegészítő fűtés nem csak télen működik
Több személygépkocsi TDI motorral szerelt változatába gyárilag kiegészítő fűtést szereltek. Erre azért van szükség, mert a rendkívül jó hatásfokkal, gazdaságosan üzemeltethető motor „hulladék hője” nem minden üzemállapotban elegendő az utastér fűtéséhez. Erre a motor üzemállapotától függően nemcsak a téli hidegben lehet szükség.
A tüzelőanyag fogyasztás szempontjából optimalizált turbódízel motorok különösen azoknál a gépkocsiknál, melyeket csak rövid utat tesznek meg, különösen részterhelési üzemmódban olyan kevés hőmennyiséget adnak át a hűtőrendszernek, hogy ez nem elegendő az utastér fűtéséhez. Az Eberspächer több típushoz beszállít kiegészítő fűtőkészüléket, melyet a hűtőrendszerbe a motorral és a hőcserélővel sorba kötve építenek be. Szerény méretei (200 x 85 x 97 mm) és kis tömege (2 kg) megkönnyítik beépítését, mely csak rövid időt vesz igénybe.
A készülék burkolata alatt bújik meg a szinterfémből készült égéstér, melyet hűtőfolyadék köpeny vesz körül. Ezzel egy szerelési egységet alkot a légfúvó is, mely az égést tápláló levegőről gondoskodik. Erre szerelik fel az égés zaját csökkentő hangtompítót. A számos csatlakozót mellyel a gépkocsi fűtő rendszeréhez csatlakozik (hűtőfolyadék, elektromos vezetékek, tüzelőanyag) a készülék két oldalán helyezték el.
A hydronic legkisebb teljesítményű változata a D3W az úgynevezett kiegészítő fűtőkészülék. Ezeket a korszerű TDI dízelmotoros személygépkocsikba már sorozatban beépítik, hiszen a nagyon jó hatásfokkal működő, kedvező tüzelőanyag fogyasztású motorok úgynevezett hulladék hője már -3, -5ºC körüli külső hőmérséklet esetén a motor részterhelésekor nem elegendő az utastér fűtéséhez. Annál nagyobb a hő hiány, minél nagyobb az utastér. A kiegészítő fűtőberendezés, mint ahogy az elnevezés is utal rá, ezt a hiányzó hőmennyiséget pótolja. A motor beindítása után automatikusan bekapcsol, ha a hűtőfolyadék hőmérséklete 75ºC-nál hidegebb. Az autógyárak sorozatban szerelik be például a különböző gépkocsi típusokba. Európa északi országaiban még szélesebb körű az alkalmazásuk. Ezeket a készülékeket utólagosan át lehet alakítani úgy is, hogy alkalmasak legyenek az állóhelyi fűtésre is. Ehhez egy megfelelő elektronika, keringető szivattyú, működtető egység szükséges. Azokhoz a gépkocsikhoz fejlesztette ki az Eberspächer a Hidronic 4, illetve az 5-ös változatot, amelyekbe gyárilag nem szereltek fűtőkészüléket. A kompakt, 5 kW fűtőteljesítményű egységek egyúttal teljes értékű állóhelyi fűtőkészülékek is, melyet nagy darabszámban építenek be személyautókba. A készülék a hűtőfolyadék körhöz csatlakozik, mellyel először az utasteret fűti fel, ezzel megszűnik az ablakok jegesedésének problémája és utána felmelegíti a motort is és ezzel elhárulnak a hidegindítási problémák is.
Az Eberspächer nagyobb teljesítményű, 24, 30, 35 kW-os, fűtőkészülékeit elsősorban autóbuszokba építik be. 24 V-os villanymotor forgatja a ventillátort, mely az égéshez szükséges levegőt szállítja. Elektromágneses szelep és nagynyomású porlasztó adagolja a tüzelőanyagot. Az égést egy lángfrekvenciás érzékelő felügyeli. A hűtőfolyadékot hőcserélő segítségével melegíti, melynek belépő csonkja közelében helyezik el a hőmérséklet érzékelőt. A készülék belsejébe szerelt szabályozó elektronika így tudja a legpontosabban megállapítani az adott pillanatban az autóbusz hőigényét. A hőcserélő kissé távolabbi pontján helyezik el a túlhevülés ellen védő biztonsági kapcsolót.
A haszonjárművekbe, de különösen az autóbuszokba, amikor a jármű álló helyzetében is biztosítani kell a kellemes hőmérsékletet a fűtő készüléket ki kell egészíteni nagy teljesítményű keringető szivattyúval is. Ez fenntartja a hűtőfolyadék áramlását akkor is, amikor a belsőégésű motor nem üzemel. Ez jól alkalmazható hibrid hajtású járműveknél is.
2010-óta gyártják a Hydronic II Economy és a Commercial fűtőkészülék változatokat. Ezek már a második generációt képviselő, hűtőfolyadékkal működő, gazdaságosan üzemeltethető változatok. Az előző generációnál csendesebb a működése, mert 4 DB (A) értékkel csökkentették a zajszintjét. Kiegészítették egy „teljesítmény fokozattal”. Alkalmas E85 és biodízel tüzelőanyagok használatára. A magassági korrektor beépítésével alkalmas a tengerszint feletti 3000 m magasságig a működésre. Továbbfejlesztették a készülék diagnosztikai lehetőségeit. A dízel változatnál nagy előnyomás álló adagoló szivattyút alkalmaznak.
A fűtőkészülék élettartamát megnövelték 5000 órára. Biodízel tüzelőanyag alkalmazása esetén ez azonban lecsökken 1500 üzemórára. Ha viszont nem éri el a biodízel használat a 20% -ot az élettartam 5000 óra marad. Három teljesítményfokozatban használható 1200 W, 2400 W, 4800 W. A kisebb fokozatokban a tüzelőanyag ellátó körbe beépített nyomás pulzáció csillapító hatékonyan csökkenti az égési zajt. A fűtőkészülék hidegindítási képessége megfelel a katonai előírásoknak, tehát -46˚C hidegben is működőképes. Gyors felfűtés érhető el vele a jobb hatásfokú hőcserélővel és az új szeleprendszerrel látták el.
Az alábbi diagram segítségével jól követhető az elektronikus működtetés egyes fázisai, mint például az izzítás, az égéstéri légfúvó és a tüzelőanyag szivattyú bekapcsolása, és működés közben a lángérzékelő jele.
Ezek a fűtő berendezések közvetlenül az utastér levegőjét melegítik. Az Airtronic D2 2,2 kW, D4 típus 4 kW fűtőteljesítményű, a következő a D5 típusú, melyek a jól bevált készülékcsalád tagjai. Az újabb változatok mérete is és tömege is csökkent. Egyszerűen utólag is beszerelhető a különböző járművekbe. A tetszőlegesen megválasztható utastér hőmérsékleten kívül a másik nagy előny a gyors felfűtés lehetősége. Ezen kívül várakozás közben, álló helyzetben a legkisebb fokozatban kevés áram és gázolaj felhasználással hosszabb ideig is tartani képes az utastér hőmérsékletét. Ezek a készülékek beszerelhetők az utastérbe, vagy azon kívül is, például autóbuszoknál az oldalsó ládákba.
Ennél az új típusnál is az elektronikus szabályozó egységet közvetlenül a fűtőkészülékbe szerelik. Kivitele olyan, hogy egyszerűen beépíthető. A készüléket 5000 üzemórányi élettartamra tervezték. Két ventillátorral működik, az egyik a felmelegítendő levegőt szállítja az égésteret körülvevő köpeny részbe, a másik pedig az égést tápláló levegőt juttatja az égéstérbe. A biztonságos működés érdekében a ventillátorok légszállítását úgy hangolták össze, hogy a külső köpeny részben legyen nagyobb a nyomás. Így ha az égéstér fala esetleg átég, akkor sem kerülhet égéstermék az utastérbe.
A fűtőkészülék alkalmazásának előnye az, hogy megtakarítható a motor alapjáraton történő bemelegítéséhez szükséges gázolaj jelentős része és az ezzel járó károsanyag kibocsátás, továbbá nem kopik a motor. A kellemes utastéri klíma a fűtőkészülékkel sokkal hatékonyabban és kedvezőbb körülmények között hozható létre, mint a motor járatásával. Az égési folyamatot az újabb készülékekben már nem gyertya, hanem izzó kerámia rúd indítja be. Egyetlen kombinált érzékelőt szerelek az égéstér végébe, mely érzékeli egyrészt a lángot, másrészt védelmet nyújt a túlmelegedéssel szemben. Amikor már nincs szükség a fűtésre ezt a berendezést is lehet használni szellőztetésre is.
Több németországi fűtő berendezéseket gyártó vállalat és a haszonjármű gyártók együttműködésében közösen fejlesztették ki ezt a készüléket, amely a fűtés, a szellőztetés és a klímaberendezés kombinációjának tekinthető. Német rövidítése HLK (Heizung – Lüftung – Klima). A korábbi, közvetlenül az utastér levegőjét melegítő fűtőkészülékeknél kevesebb szerelési egységből álló, helytakarékos, gyorsabban beszerelhető, hatékonyan működő AIR-INTRA berendezések a jelenleg még fejlesztés alatt álló haszonjárművekbe is alkalmazható.
A jármű összeszerelésekor egyetlen egységet kell csupán beépíteni, mely tulajdonképpen a fűtés, szellőztetés és az egyre fontosabbá váló klímaberendezés feladatát egyszerre látja el. A levegő bevezető csatornák és különböző állítható csappantyúk segítségével az utastérben, illetve a vezető közvetlen környezetébe jó közérzetet biztosító levegőt juttat be. A meleg, vagy éppen hideg levegő irányítható a lábtérbe, a fej fölé, vagy éppen az utastér középső részébe. A megfelelő beállítással egyúttal a szélvédő fagy-, illetve páramentesítésére is használható. Ugyanazt a levegő szétosztó rendszert tehát három különböző rendeltetésű készülék is hasznosítja. A korábbi, elsődlegesen a fűtésre használt egységeknél a meleg levegő csak néhány, gyakran nem a legkedvezőbben kialakított nyíláson keresztül áramlott be az utastérbe. Ez az új készülék nem csak komfortosabbá, hanem biztonságosabbá is teszi az utazást, hiszen a vezetőnek folyamatosan jó kilátást biztosít.
A rendszer működtetését és a beállított paramétereknek megfelelő folyamatos szabályozását a klímaberendezés elektronikája végzi és az üzemeltetés közben jól kiegyenlített hő-elosztást biztosít.
A fűtőkészülék központi egysége az égéstér. Ide szerelik be az égőfejet, melyhez a gázolaj nem külön tartályból, hanem a gépkocsi tankjából érkezik. A légfúvó az alumínium bordákkal ellátott hőcsrélőn keresztül áramoltatja a környezetből a friss levegőt, ahol az felmelegszik. Az utastérbe belépő levegő olyan hőmérsékletű, hogy műanyag burkolati elemek esetén se okoz tűzveszélyt. A jelenlegi kivitel fűtőteljesítménye 2,5 kW.
Nyáron állóhelyi szellőztető berendezésként is használható.
A készülékhez távirányító és a működetést időzítő elektromos óra is rendelhető. Vannak rádiófrekvenciás jellel, illetve mobil telefonnal működő egységek is. Ezen a területen jenetek meg újabb készülékek.
Nem a gépkocsi hajtására szolgáló akkumulátortelep adja a működéshez szükséges energiát. A fűtő készülék minimális széndioxid kibocsátású. Katalizátor beépítésével nulla emissziós. A másik előny a korommentes égés. Az üzemeltetése így rendkívül környezetkímélő, hiszen a hatóságilag engedélyezett határérték 90% -a csupán a károsanyag kibocsátása. A készüléket gazdaságosan kis tüzelőanyag fogyasztás jellemzi. A hűtőfolyadékkal működő, Hidronic és a közvetlenül a levegőt melegítő, Airtronic kiviteli változatok is készülnek bio-etanollal üzemeltethető változatban. Ennek az üzemeltetési módnak az a hátránya, hogy a lerakódások lényegesen nagyobbak, így a készülék várható élettartama jelentősen kisebb.
Az összes fűtőkészüléket a legkisebbtől a legnagyobbig elektronikus diagnosztikai rendszerrel is ellátták. A hibakódok, melyek 1-100 közötti számok lehetnek, egy speciális készülékkel kiolvashatók. A kódszám alapján a hibás áramkör és a javítás lépései táblázatból olvashatók ki. Az elektronika öt hibakódot képes megjegyezni, így nemcsak az aktuális, hanem a korábban előforduló hibákat is ki lehet olvasni. A közeljövőben piacra kerülő változatok, már működés közben is diagnosztizálhatók egy számítógép és illesztő áramkör segítségével.
A generációváltás során az alkatrészek számát 140-ről 42-re csökkentették.
A kiegészítő fűtés alkalmazásának előnye az, hogy az automatikus működése révén a motor beindítása után az lényegesen hamarabb eléri az üzemi hőmérsékletet. Ez azért előnyös, mert mérséklődik a motor kopása.
3 kW fűtőteljesítmény már elegendő ahhoz, hogy hatása a személygépkocsi utasterében is gyorsan érezhető legyen. A gyártó adatai szerint egy jól megkonstruált kiegészítő fűtő berendezés hatásfoka elérheti a 82-86% közötti értéket. A közepes hatásfokon legkedvezőbb a tüzelőanyag fogyasztása. A felmelegítési szakaszban óránként 0,38 liter gázolajat használ el, a legkisebb fokozatban pedig 0,19 l/h a fogyasztása.
A fűtőkészülék csak akkor kapcsol be, ha szükség van rá, például a motor indításakor, vagy amikor a külső hőmérséklet +8ºC-nál hidegebb. A bekapcsolás további feltétele, hogy forogjon a motor hűtőfolyadék szivattyúja. Ezt a fűtőkészülék elektronikája úgy érzékelheti például, hogy figyeli a közös ékszíjjal hajtott generátor D+ kapcsát. A mérhető feszültség jelzi a forgást. A működéshez az is szükséges, hogy a hűtőfolyadék hőmérséklete 75ºC-nál hidegebb legyen. Ezeket a feltételeket az elektronika folyamatosan figyeli és a hőcserélőhöz beépített hőmérséklet érzékelő jele alapján automatikusan a következő módon szabályozza a készülék működését:
Amikor a felmelegítés során a hűtőfolyadék hőmérséklete eléri a 80ºC-ot a készülék teljesítményét 3 kW-ról 1,5 kW-ra csökkent. Amikor pedig eléri a 85ºC -t kikapcsol.
Ha kezd hűlni a rendszer hőmérséklete, 75ºC alatt ismét bekapcsol a kiegészítő fűtés.
A szabályozás közben ezek a teljesítmény változtatások nem hirtelen, hanem fokozatosan mennek végbe, ezért nincs nagy zajhatás és az emissziós értékek is lényegesen kedvezőbbek.
A készülék elektromos csatlakozója tíz pólusú, és vízzel szemben tömített kivitelű. A gépkocsi elektromos hálózatát 8-25 W-al terheli.
Az elektronika a működés szabályozásán kívül ellátja az öndiagnosztika feladatát és kapcsolatban áll a KWP 2000 szerinti diagnosztikai rendszerrel.
Az ilyen moduláris felépítésű fűtő készülék nemcsak kiegészítő fűtésre alkalmas, hanem a gépkocsi álló helyzetében is használható. Ehhez a gépkocsiba elektromos hajtású hűtőfolyadék szivattyút, vagy kiegészítő keringető szivattyút kell beszerelni. Különböző kiegészítő egységekkel programozhatóvá tehető, vagy megvalósítható a távműködtetés is, például mobil telefonon keresztül.
A TP5 egy kulcstartóként kialakított dobozka, melyet nyomógombokkal is elláttak és a fűtőkészülék pillanatnyi üzemállapotát, a gépkocsi utasterének hőmérsékletét is kijelzi. Alkalmas arra, hogy mint távirányító bekapcsolja a fűtést, vagy nyáron a szellőztetést. Az előmelegítés időtartama 10 perc és 120 perc között szabadon megválasztható. Egy kis kiegészítő elektronikus óra segítségével a következő napra három bekapcsolási időpont és működési időtartam programozható be. A hatótávolsága 600 m.
Kompakt rádió-távirányítós egység, mellyel az álló helyi fűtő készülék be-, illetve kikapcsolható. Amikor a kommunikáció megtörténik a fűtő berendezés és a távirányító között, a beépített LED dióda tájékoztatja erről a távirányítót működtető személyt. Van olyan kivitel is, mely nem csak a ki-, és a bekapcsolásra, hanem többféle beállításra, programozásra is alkalmas.
A fűtőberendezés működtetésének különböző lehetőségeit például bekapcsolás, kikapcsolás, szellőztető ventillátor elindítása, a mobiltelefon bizonyos gombjaihoz rendelhető hozzá. Az autóba szerelt rendszer lelke egy a mobil telefonokban is megtalálható, viszonylag kis méretű GSM modul, melyet a műszerfal alatt helyeznek el. Ezt egy órával is kiegészíthető, így a működtetési idő 10 perc és 2 óra időtartam között szabadon megadható. Az antennát a szélvédőre ragasztják. A telefontársaság természetesen szabadon megválasztható. A PIN kód megadása után a fűtőkészülék tetszőleges távolságról működtethető.
Ezen a szakterülten is az elektronika rohamos térhódítása történt. Így szükségessé vált egy diagnosztikai eszköz kifejlesztése. Jelenleg a szakműhelyeket az „EDiTH” nevű berendezés segíti, mely meggyorsítja a hibakeresést.
Ezek a kis sorozatban készülő kiegészítő fűtő berendezések sokféle változatban készülnek, ezért kiválasztásuknál messzemenően figyelembe lehet venni az adott gépkocsi sajátosságait. Az elektromos hajtású járműveknél célszerű például a nagyfeszültségű légfűtő egységet beszerelni. A hibrid járműveknél pedig a belsőégésű motor folyadékhűtő rendseréhez csatlakoztatni a nagy feszültségű folyadék-fűtő berendezést. Ezzel a belsőégésű motornál felszabaduló hő is hasznosítható, de elkerülhetővé válik a hidegindítás is.
A motor hűtőfolyadék rendszeréhez csatlakoztatható, kiváló hatékonyságú, nagy-, különböző feszültségű hálózatokhoz adaptálható (500 V –ig használható) fűtőkészülékeket is kifejlesztettek a hibrid, a tüzelőanyag cellás és a villanyautók részére. A 6 kW fűtő teljesítménytől kezdődő berendezéseket az elektronikus szabályozó egységgel építik egybe. A kívánt, és előre beállított fűtést folyamatosan szabályozza. Az alkalmazott PTC technika megbízható, biztonságos és ugyanakkor gazdaságos üzemeltetést tesz lehetővé. Kompakt méretek, kis tömeg jellemzi a fűtőberendezést.
A PTC folyadékfűtés előnyei:
jól és könnyen integrálható a gépkocsiba beszerelt fűtőrendszerhez.
a beépítési helyzetre vonatkozóan nincsenek korlátozások
a tápfeszültség széles határok között változhat.
gazdaságosan hasznosítani tudja a belsőégésű motor hűtőkörének elemeit.
nagy a fűtőteljesítménye,
megbízható és biztonságos a működése.
a készülék integrális részét képező elektronika szabályozza a kívánt fűtőteljesítményt
A kilencvenes évek elejétől alkalmazzák széles körűen az autógyárak ezt a kiegészítő fűtő berendezést, különösen az alternatív hajtású járművekben. Kis tömegű, hatékony és gazdaságos működésű. 1 kW –os fűtőteljesítményig többféle változatban gyártják. Kompakt méretei miatt közkedveltek.
A PTC légfűtés előnyei:
közvetlenül az utastér-, vagy a környezetből beszívott levegőt melegíti, ezért bekapcsolása után hatása azonnal érezhető
a gépkocsi szellőztető rendszeréhez könnyen és gyorsan integrálható
kis helyigényű és könnyű
fűtőteljesítménye az elektronikával a relén keresztül egyszerűen szabályozható
kompakt méretek mellett nagy fűtőteljesítményt tud megvalósítani
megbízható és biztonságos működés jellemzi.
A gépkocsikban alkalmazott légkondicionáló berendezések akkor fejtik ki hatásukat, amikor a motor működik. A „Sleeping Well” az első olyan klímaberendezés, amelyik a gépkocsi álló helyzetében, az éjszakai pihenő közben is, felügyelet nélkül kellemes klímát teremt a vezetőfülkében. Ezt az egységet, az Indel B, a mobil hűtéstechnika egyik piacvezetője fejlesztette ki, amelyik már több mint 30 éve tervez és gyárt kisméretű hűtőszekrényeket a haszonjárművekhez. Termékeit beépítik egyebek között a Daimler-Benz, DAF, lveco, Renault, Scania, és a Volvo kamionokba.
A globális felmelegedés miatt a légkondicionáló és a hűtő berendezések jelentősége megnőtt. Különösen kellemetlen az ember közérzete, ha a harminc fok körüli hőmérséklet nagy páratartalommal jár együtt. Ilyenkor ugyanis akadályozott az izzadással történő hő leadás. Az a berendezés mondható tehát hatékonynak, mely a levegő hűtésén kívül a relatív páratartalmát is csökkenteni tudja. Így szűntethető meg a fülledt meleg érzet.
A berendezés két részből áll. A vezetőfülkén kívüliben található a 24 V-os villanymotorral hajtott, kisméretű Dannfoss klímakompresszor, a hőcserélő, a hűtőanyag tartály, valamint az automatikus szabályozás néhány eleme. A hűtőközeg a CFC -mentes, környezetkímélő R134a. Gyárilag ezzel az anyaggal feltöltve szállítják a berendezést. Ha a vezetőfülkébe történő beszereléskor a csöveket meg kell bontani a kompresszor a hűtőközeget egy tárolótérbe szállítja. A szerelési műveletek végrehajtása után visszajuttatható a rendszerbe. Így az üzembe helyezéshez nem szükséges feltöltő berendezés. Az egység utólag is egyszerűen felszerelhető, csupán a csöveknek és az elektromos vezetékeknek kell néhány furatot készíteni. A felszerelést megkönnyítik a csöveknél alkalmazott gyorscsatlakozók. Az egység külső burkolata tetszetős, UV sugárzásnak, hidegnek és melegnek ellenálló, ABS műanyagból készül, és metálfényezést kap. Tömege 13,5 kg.
A vezetőfülke belső falára szerelendő, mintegy 6 kg tömegű egységben helyezik el az elpárologtatót, a légfúvót és annak villanymotorját, valamint a működtető gombokat és a digitális kijelzőt. A homlokfalon kialakított zsalukkal a kívánalmak szerint irányítható a hideg levegő áramlási iránya és intenzitása. A kijelzőn megjelenik a belső tér levegőjének hőmérséklete és a páratartalma. Ennek közelében található a be és kikapcsolásra szolgáló gomb. A légfúvó sebessége szabályozható. Ha az akkumulátor feszültsége nagyon lecsökken a berendezés automatikusan kikapcsol. Legnagyobb áramfelvétele 8 A/ó, az átlagos pedig 6,5 A/ó. Az üzemidő programozható. Az alapfelszereltséghez tartozik a vezeték nélküli távirányító. A leadott hűtőteljesítmény 450 W.
A Turbo üzemmódot választva intenzívebb a hűtés, de aki szükségesnek tartja, beiktathat kisebb szüneteket is. Alvás közben pedig beállítható a felügyelet nélküli automatikus üzemmód. Előnyös, hogy a Sleeping Well csukott ablaknál működtethető, így a fülkén kívül marad a zaj, a por, és a kellemetlenkedő bogarak. Nyugodt és kellemes pihenést tesz lehetővé. A vezető másnap frissen ébred, így minden figyelme a vezetésre összpontosulhat. A korszerű egység kíméletesen használja az akkumulátorban tárolt energiát.
A baleseti statisztikai adatokat elemezve, megállapítható, hogy minden percben meghal egy ember valahol a világon közlekedési baleset következtében. Európában, az USA-ban, és Japánban 1998-ban például 93000 ember vesztette így életét. Ezt a szakemberek több, mint 400 milliárd Euro káreseményre értékelték. Az Európai Unió „eSafety-Program” azt a célt tűzte ki, hogy 2010-re a közlekedés halálos áldozatainak számát felére kell csökkenteni. A fejlesztőmérnökök különböző műszaki fejlesztésekkel egyrészt a balesetek gyakoriságát, másrészt pedig a kimenetek súlyosságát igyekszenek mérsékelni. Ezek tehát egyaránt érintik a gépkocsik aktív és passzív biztonságát.
A kutatások szerint az utoléréses balesetek 65%, a frontális ütközések harmad része, a kereszteződésben bekövetkező balesetek fele nem következett volna be, ha csupán fél másodperccel előbb figyelmeztették volna a vezetőt. A balesetek több, mint harmad része sávváltáskor, vagy figyelmetlenség miatti sávelhagyáskor következik be.
A németországi statisztikai hivatal közleménye szerint az ESP-vel ellátott gépkocsiknál a baleseti gyakoriság jelentősen csökkent. A szakemberek hasonló javulást várnak a PRE-SAFE rendszerektől, melyek a preventív (megelőző) védelmi működéseket jelentik. Ilyen például az ütközés előtti biztonsági-öv villanymotoros felcsévélése, az ülések megfelelő helyzetbe állítása, a tető- és az oldalablakok becsukása. Ezekhez különböző érzékelők kombinációit használják és az elektronika által működtetett beavatkozó egységeket. A légzsákok, a biztonsági öv feszítők akkor lépnek működésbe, amikor az összeütközés már megtörtént.
A magyarországi baleseti statisztikai adatok szerint 2001és 2009 között 1239-ről 822-re csökkent a halálos áldozatok száma.
A baleset elkerülhető válik a gépkocsi menetdinamikájának kellő időben történő gyors megváltoztatásával. Ehhez a vezetőnek azonnal fel kell ismernie a veszélyhelyzetet, a gépkocsi pillanatnyi viselkedését és szintén gyorsan cselekednie kell. Az erre vonatkozó lehetőségek attól függően, hogy a kereszt- vagy a hossz- irányú dinamikába kíván beavatkozni kormányzás vagy a fékezés, illetve a gyorsítás lehet. A folyamat leggyengébb eleme maga az ember, akár az érzékelés, a döntéshozás és a gyors cselekvés vonatkozásából nézzük. Ezt a folyamatot a megszerzett rutin is alaposan befolyásolja. A vezetőnek kell tehát segíteni, a nála sokkal fürgébb elektronika és a mechatronika bevonásával.
Az asszisztens rendszerek valójában nem a vezetés automatizálását jelentik, hanem segítséget a vezető munkájához úgy, hogy minél kevesebb legyen a baleset.
Menet közben a vezető elsődleges feladatai:
útvonaltervezés, navigáció
a gépkocsi kormányzása, pl. előzéskor
a gépkocsi stabil állapotban tartása, kanyarodáskor, sávtartáskor.
A másodlagos feladatok:
a gépkocsi kifogástalan működésének felügyelete, továbbá más egyéb, például forgalmi információk gyűjtése, feldolgozása és alkalmazása.
Ezeknek a feladatoknak a teljesítése egymással párhuzamosan futnak és nagy figyelmet igényel. Ennek hatékonyságát a kifáradás hátrányosan befolyásolja.
Segítséget jelent, ha a gépkocsi közvetlen környezetét figyelő egyre több és összetettebb érzékelők jelei az elektronikában feldolgozásra kerülnek. Kiértékelésük során például tárolt adatokkal, küszöbértékekkel hasonlítja össze a mért értékeket és ez alapján adja ki a beavatkozó egységeknek az utasításokat. Így az elektronika alkalmazásával hatékonyabb működésűvé tehetők az asszisztens rendszerek.
Különböző elektronikus, a vezetőt támogató asszisztens rendszerek érzékelőivel és kiértékelő rendszereivel továbbá a beavatkozó egységekkel a veszélyes helyzeteket igyekeznek előre felismerhetővé és elkerülhetővé tenni. Ezek a kritikus helyzetek a másodperc töredéke alatt következnek be.
Évtizedekkel korábban az első, a gépkocsivezető munkáját támogató asszisztens a személyautóknál a vákuumos fékrásegítő volt. A haszonjárműveknél pedig az idegen erővel működtetett fékrendszer. A cél azóta is változatlan maradt, a környezet, vezető, gépkocsi láncolat leggyengébb elemének a gépkocsi-vezető tevékenységének támogatása. Az első asszisztensek még mechanikus egységek voltak, a mostaniak már nem nélkülözik az elektronikát. A menetdinamikai szabályozó rendszerek, az ABS/ASR, az ESP, a fékasszisztens segítenek a vezetőnek a kritikus menethelyzetekben és ezzel növelik az aktív biztonságot. Csökkentik a gépkocsivezető terhelését. A menetkomfortot és a biztonságot növelik. A légzsákok és az övfeszítők az ütközést, vagy a felborulást követően nyújtanak védelmet és ezzel hatékonyan javítják a gépkocsik passzív biztonságát.
Minél hamarabb felismerhető egy baleset, akár még közvetlenül a bekövetkezése előtt, annál hatékonyabb lehet a segítség.
A tipikus reakcióidő 5 ms, amely a védelem lehetőségeit korlátozza. Itt kínálnak újabb lehetőségeket a predektív védelmi rendszerek, melyek a veszélyes helyzetekre reagálnak. Különböző érzékelőikkel kiterjesztik a gépkocsi érzékelési horizontját. Lehetőséget kínálnak még az ütközés bekövetkezte előtt a védelmi rendszer elemeinek működtetésére.
A gépkocsivezetőket támogató asszisztens rendszerek csökkentik a vezetők terhelését későbbre tolják ki az elfáradást, így elkerülhetővé válnak balesetek. Ezek az asszisztens rendszerek egyenként egyszerűnek tűnnek mégis jelentős feladatokkal kell megbirkózni a fejlesztőknek. Feladatukat tekintve vannak olyanok, melyek a tájékozódást segítik, vannak amelyek áttekintést adnak a közvetlen környezet közlekedési eseményeiről, illetve a biztonságosabb közúti közlekedést szolgálják. A nagyobb komfort mellett a gépkocsi gazdaságosabb üzemeltetéséhez is hozzájárulhatnak. Mindezt persze úgy kell megvalósítani, hogy ne vegyék el az autózás élményét. A döntések lehetősét meg kell hagyni a vezetőnek és természetesen a felelősség is nála marad. Az elmúlt években több különböző elektronikus asszisztens rendszert fejlesztettek ki, melyek többsége radar és video érzékelőkkel a gépkocsi közvetlen környezetét érzékeli. A gépkocsi körüli érzékelést több asszisztens rendszer is hasznosítani tudja. Az utóbbi években rendkívül érzékeny érzékelőket és nagyon gyorsan működő elektronikákat továbbá kiértékelő algoritmusokat fejlesztettek ki, melyek a gépkocsi közvetlen környezetét figyelik. Felismeri az objektumokat, azok helyzetét, távolságát és relatív sebességét.
Nem szabad azonban az ember-gép kapcsolatról (Human-Machine-Interface) (HMI)-ről sem megfeledkezi, mely a vezető tájékoztatása szempontjából nagyon fontos. Az információ világos, jól érthető és egyértelmű kell legyen, továbbá a megfelelő időpontban kell érkezzen. A vezetőt nem szabad azonban túl sok információval sem terhelni, csak a legfontosabbakra kell koncentrálni. Soha sem szabad megijeszteni. Ezen kívül az asszisztens rendszer használata a lehető legegyszerűbb és magától értetődő kell legyen. A fejlesztők ezen a területen is jelentős eredményeket értek el. Nem elégséges azonban, hogy csak az elektronika szakemberei vegyenek részt a fejlesztő munkában, hanem az ergonómiai szakértők bevonására is szükség van. Head Up Display- ként használható az első szélvédő is. A két párhuzamos üvegréteg és a közötte lévő fólia azonban kettős képet ad. Ha az üvegrétegek nem párhuzamosak, jól látható éles képet kapunk. A vetítő egységet a műszerfalba szerelik be. Hatékonyabban működhetnek azonban, illetve bizonyos elemeket akár több rendszer is használhat, ha az egyes modulokat egy egységes, közös rendszerré állítják össze.
Ilyet fejlesztett ki a Siemens VDO. 2005-ben mutatták be a demonstrációs autót, mely tartalmazta ezt az összetett rendszert. A felületes szemlélő jelentős eltérést nem észlelt a széria változathoz képest, hiszen számos érzékelőt a belső visszapillantó tükör rögzítő talpába szereltek, a működtető kapcsolókat a középkonzolon helyezték el, a kiegészítő információk a „Head-up-Display”-n jelennek meg, mely a vezető látóterébe a szélvédőre vetíti az üzeneteket. Az önállóan és megbízhatóan működő modulok által szerzett információkat a teljes rendszer közösen tudja rendkívül hatékonyan hasznosítani.
A Head-up-Display csak egy része a HMI-nek.
A másik lehetőség a szabadon konfigurálható TFT kijelző a műszerfalon, vagy a középső konzolon, de alkalmazhatók figyelmeztető lámpák is a megfelelő helyeken. Mivel azonban az ember felfogó képessége korlátozott, valamennyi asszisztens rendszer egy időben nem küldhet információkat. Ezért egy egészséges egyensúlyt kell megteremteni az asszisztens rendszerek információi és az emberi agy felfogóképessége között. Döntést kell hozni arról, hogy az adott forgalmi helyzetben mely információnak kell elsőbbséget biztosítani. Ez éjjel és nappal egymástól eltérő is lehet. Ráadásul a fontosságától függően ott kell az információkat megjeleníteni, ahol azt a vezető várja. Gondoljunk például arra az esetre, amikor a Head-up-Display-t a NightVision System éppen lefoglalja. Az „information management” rendszer gondoskodik arról, hogy képernyőnként maximum két információ jelenhessen meg. Ennek az előnye, hogy a vezető gyorsan és biztonságosan képes feldolgozni az információkat. Azért, hogy a kijelzőket ne terheljék túl az előzést támogató rendszer (Lane Change Assistant) a visszapillantó tükör közelében elhelyezett LED diódával jelez, hiszen előzéskor ez a látótérben van. A középkonzolon elhelyezett kapcsolókkal bizonyos információk be-, illetve kikapcsolhatók.
A radar érzékelők jeleit is több asszisztens rendszer tudja hasznosítani. Információt ad például a külső visszapillantó tükrökből nem látható részekről, de ugyanazokat az információkat hasznosítja a sávváltási asszisztens is, vagy a kiszállási asszisztens is. Ez utóbbi például letiltja az ajtó kinyitását, ha a gépkocsi mellett halad egy kerékpáros.
A vezető fáradtsága, vagy figyelmének elterelődése miatt bekövetkezhetnek akaratlan sávelhagyások, melyek balesethez vezethetnek. A forgalmi sáv felfestésének átlépésekor a figyelmeztető jelzés elkerülhetővé teszi a baleseteket. Ehhez fel kell ismerni a sáv optikai jelölését és meg kell állapítani ehhez képest a gépkocsi helyzetét. A video érzékelő jelének használatára egy tipikus példa a forgalmi sáv elhagyásakor figyelmeztető asszisztensnél. A szélvédő mögött a visszapillantó tükör talpában elhelyezett kamera a forgalmi sáv felfestett széleit figyeli. Az algoritmus az időjárási és a látási viszonyoktól függetlenül meghatározza a gépkocsi helyzetét, menetirányát, és a sávon belül referencia pontokat. Ehhez figyelembe veszi a sávszélességet, illetve az ívek sugarát. Az asszisztens működéséhez azonban még további információkra is szükség van. Például a vezető működtette –e az irányjelzőt, esetleg fékezett –e, illetve volt –e kormánymozdulat? Vagyis a sávelhagyás akarattal, vagy akaratlanul történt –e? Ha a vezető eltér a referencia pontoktól figyelmeztető jelzést ad a rendszer. Beállítható a sebességküszöb, amelytől ez a rendszer működésbe lép. A kormánykerék rezgetésével még azelőtt figyelmeztet, hogy a gépkocsi átlépné a forgalmi sávot jelölő felfestést. Ha szükséges végrehajt egy enyhe kormánykorrekciót is. Ez könnyen továbbfejleszthető sávtartó rendszerré, mely automatikusan a sávban vezeti a gépkocsit. Ennek használata közben a vezető bár mikor beavatkozhat. A vezető a többihez hasonlóan természetesen kikapcsolhatja ezt az asszisztenst is.
A városi forgalomban gyakran előforduló kisebb koccanásos baleseteket teszi elkerülhetővé a Continental Automotive Systems által kifejlesztett új rendszer. A fejlesztés az európai autógyártókkal közösen történt és 2008-tól van sorozatgyártásban. Ezt az új rendszert valójában egy optikai precrash érzékelővel látják el. A belső visszapillantó tükör rögzítő talpába szerelik be az érzékelőt. Az autó előtti 10 m-es részt figyeli méghozzá három irányban. Közvetlen a gépkocsi előtt, továbbá ballról és jobbról. Valamely objektum felbukkanásakor ad jelet. A fékrendszer aktiválásával gyorsan csökkenti a távolságot az objektum és a gépkocsi között. Ha gépkocsivezető visszaengedi a gázpedált a fékrendszer azonnal kivezérel egy kis nyomást (Prefill) ennek hatására 0,5 g lassulás jön létre (Prebrake) amikor a vezető a fékpedált lenyomja fékasszisztens segítségével az elérhető legnagyobb lassulás fog megvalósulni. Az érzékelő jelét a villanymotoros csévélésű biztonsági öv feszítésére is fel lehet használni, de információ továbbítható a légzsák rendszer elektronikájának is. Ezzel felkészülhet egy esetleg bekövetkező ütközésre. . A rendszer hatásosságára az jellemző, hogy ha például a gépkocsi 35 km/h sebességgel egy álló akadály felé közelít az ütközés elkerülhetővé válik. A városi forgalomban a gyalogosok felismerésére is alkalmas. A rendszer működése annyira stabil, hogy a gyártó adatai szerint egynyomú járművekbe is beépíthető.
Erre a célra ugyan azt a kamerát használják, amelyik az LDW rendszernek is adja az információkat. A legfontosabb a sebességkorlátozó táblák felismerése. Ha a vezető gyorsabban halad, mint arra a szakaszra megengedett volna optikai figyelmeztetés fog látszani. Nem tervezik a Siemens VDO-nál ilyen esetekben az automatikus sebességcsökkentési beavatkozás megvalósítását. Ezt a rendszert is ki lehet kapcsolni.
A szöveges táblák, mint például a sárga hátterű helyiség névtáblák elolvasása még nem minden esetben sikeres. Ez a rendszer kombinálható a digitális térképpel és a GPS-es helymeghatározással és így a lakott terület felismerhető és az arra vonatkozó sebességkorlátozás egyértelműen betartható. A Stop-tábla és az elsőbbség adás kötelező tábla is felismerhető.
Ehhez a rendszerhez is CMOS technológiás kamerát használnak. A video adatok feldolgozása révén az előtte haladó gépkocsit folyamatosan követi, még egy úgynevezett „Stop and Go” forgalomban is. Az objektum felismerő algoritmus 50 m-en belül működik és a sebesség tartomány az ACC rendszeré alatt van.
A visszapillantó tükrök holt terének figyelése (Blind Spot Detektion) és a sávváltási asszisztens (Lane Change Assist)
Ezek a rendszerek hasonlóak egymáshoz és a gépkocsi körüli különböző zónákat figyelnek. Nagy látószögű, 24 GHz-es radar érzékelők figyelik a gépkocsi melletti, visszapillantó tükörből nem látható holt tereket, továbbá a gépkocsi mögötti 12 m-es részt.
Ezek a rendszerek hasonlóak egymáshoz és a gépkocsi körüli különböző zónákat figyelnek. Nagy látószögű, 24 GHz-es radar érzékelők figyelik a gépkocsi melletti, visszapillantó tükörből nem látható holt tereket, továbbá a gépkocsi mögötti 12 m-es részt.
A sávváltási asszisztens 60 km/h sebesség felett kapcsol be, mivel a városi forgalomban kisebb a követési távolság is elegendő. 24 GHz-es kis látószögű radarral a gépkocsi mögötti 100 m-es szakaszt figyeli. Az érzékelőket a hátsó lökhárító széleibe szerelik be. Ha egy potenciálisan veszélyes objektum van az ellenőrzött zónában, egy piros LED dióda világít az A-oszlopon a külső visszapillantó tükör közelében. Veszély esetén hasonlóan az LDW rendszerhez a kormánykerék rezgetésével figyelmezteti a vezetőt. Ez egy rendkívül hatékony jelzés. A vezető nyomógombbal kikapcsolhatja ezt a működést.
Hasonló a Blind-Spot-Detection-hoz. Akkor figyelmeztet amikor kerékpáros halad el az ajtó kinyílási szögében. Ilyenkor a központi zár automatikusan reteszeli az ajtókat. Az ajtónak csak a második nyitása lesz sikeres.
Bár az éjszakai forgalom 70 – 80%-al kisebb mint a nappali, de sokkal nagyobb kockázattal jár. A közlekedési balesetek minden harmadik áldozata éjszaka veszti életét.
Az éjszakai látást segítő rendszerek a gépkocsi vezetést támogató asszisztensek közül a legújabb. „Night-Vision”-nak is szoktak nevezni. Felszerelésének az a célja, hogy a gépkocsi előtt azt a részt mutassa, melyet a tompított fényszóró nem világít meg. Kibővíti az emberi észlelés lehetőségeit és ezzel csökkenti a balesetveszélyt. Az első ilyen rendszer az élőlények saját infravörös, vagyis hő-sugárzását érzékeli. Ezt passzív rendszernek is szokták nevezni, vagy „termo kamera”-nak. Az érzékelő, által közvetített képet a vezető előtt elhelyezett monitoron jelenítik meg.
Emellett aktív éjjellátó kamerákat is kifejlesztettek. Ennél az emberi szem számára láthatatlan infravörös fénnyel világítják meg a gépkocsi előtti részt hasonlóan egy távolsági fényszóróhoz. Ez nem zavarja a szemből jövőket. A 0,9 mm hullámhosszú úgynevezett közeli infravörös sugarakat (Near Infrared NIR), melyek az objektumokról visszaverődtek CMOS kamera érzékeli.
Az infra kamera képét a Sensor-Chip dolgozza fel és a CID (Central Information Display) vagy a HUD (Head-Up-Display) fekete-fehér képként jeleníti meg. A Hella egy aktív, Adilis (Advanced Infrared Lighting System) nevű rendszert fejlesztett ki. Ez homogén és a távolságtól független fényerejű képet ad. Ennél is a meleg felületek, mint például a gumiabroncs, a féktárcsa, vagy a kipufogó rendszer, illetve a szemből jövő gépkocsik hűtője világosabbnak látszik. Ezekkel a berendezésekkel éjszaka is az egyes objektumok könnyebben felismerhetők és hatékonyan megnöveli a vezető látótávolságát.
A Siemens VDO Automotive két éjszaka látó berendezést fejlesztett ki. Egyet távolra, egyet pedig közelre. A közeli egy az emberi szem számára láthatatlan infravörös fényt bocsát ki, melynek hullámhossza 0,9 µm. Az érzékelő egy infravörös tartományban működő video kamera. Egy processzor dolgozza fel valós időben a képet és egy valósághű látható fekete-fehér képet állít elő.
Az előnye az, hogy hideg objektumok is jól felismerhetők, mint például a közlekedési táblák, vagy más tárgyak. A vezető kijelzőn, vagy fejmozdulatok nélkül a Head-Up-Display-n (HUD) látja a közlekedési eseményeket ugyan úgy, mint rendes fényben. A Siemens VDO ennek az új megjelenítési módnak a sorozatgyártását 2003-ban kezdte el.
A HUD virtuális képének fényerejét automatikusan a külső fényviszonyokhoz igazítják. A HUD technológia egy TFT display-nek megfelelő. 150 m távolságban kb. kétszer akkora terület látható jól a vezető, mint amit a fényszóró megvilágít.
A másik változat egy úgynevezett „hő-kamerás” rendszer, mely nem bocsát ki saját fényt. Több száz méterre lát úgy, hogy a testek saját hősugárzását érzékeli. Ez az úgynevezett hosszú hullámú spektrum tartományban (6 -12 mm) működik. Far Infrared, (FIR) vagyis távoli infravörös sugárzásnak nevezik. Ezt a sugárzást a szélvédő nem engedi át. Ezért ennek kameráját a gépkocsik hűtőrácsa mögé szerelik. Az ehhez szükséges kamera költségesebb, mint amit közeli infravörös sugárzásnál használatos. Az út szélén futók az esti sötétedésben, vagy a hajnalban az iskolabuszra várakozó gyerekek is jól észlelhetők így.
A Robert Bosch GmbH. is az éjszakai látás támogatására infravörös érzékelőt alkalmaz. Hatótávolsága 120 m, vízszintes látószöge ±10˚.
A jól működő önálló rendszereken kívül sikeresen alkalmazzák azok kombinációit. A Sensitive Guidanc például a navigációs rendszer és a sávváltási asszisztens kombinációja. Ha navigációs rendszer sávváltást, vagy lekanyarodást javasol párhuzamosan ellenőrzi a sávváltási asszisztens és a Blind Spot Detection system, hogy ez veszélytelenül lehetséges –e. Ha veszélyhelyzet áll fenn figyelmezteti a vezetőt és ezzel egy időben elkezdődik az útvonal újratervezése is, hiszen az előzetesen tervezett nem tartható.
Amikor a gépkocaival letérnek az autópályáról, az ACC rendszer elveszíti az előtte haladó gépkocsit és a korábban beállított sebességre akarna gyorsítani. A digitalizált térkép és a navigációs rendszer működése alapján felismeri a rendszer, hogy az utópályáról lehajtásról van szó és ezúttal elmarad a gyorsítás.
Az ultrahangos érzékelő általában a parkoláshoz használatos, a lökhárítóba építenek be akár 4 – 5 érzékelőt is. Hatótávolsága 3 m vízszintes látószöge ±60˚. Jelenleg a Bosch GmbH-nál a negyedik generáció van gyártásban. A sugárzó fej és a kiértékelő elektronika is az érzékelőbe van beszerelve. Az akadály megközelítésekor hang és fényjelzéssel figyelmeztet. Ennek frekvenciája arányos az objektum távolságával. Az autótulajdonosok körében nagyon népszerű. Továbbfejlesztett változata 20 km/h-nál kisebb sebességgel haladva megbecsüli, hogy a parkolási hely elegendő –e a gépkocsi számára. További fejlesztések révén alkalmassá válhat az automatikus beparkolásra is.
A gépkocsivezetőt támogató asszisztens rendszerek növelik a közlekedésbiztonságot. Az autótulajdonosok elégedettségét az is igazolja, hogy bizonyos rendszerek gyártása már több generációt is megért. Az érzékelők jeleit pedig több célra is használják a gépkocsikba szerelt elektronikus hálózatok révén.
Ez volt az első jelentősebb elektronikus működésű, a gépkocsivezetőt támogató asszisztens rendszer, melyet több, mint tizenöt éve szereltek be a felsőbb géposztályba. Például az Audi A8, A6, A5, A4, Q7, Q5 típusaiban is széria felszereltséghez tartozik. 30 – 200 km/h közötti sebességtartományban a sportos és a komfortos között több beállítási fokozatban is használható.
A gépkocsi elejébe szerelt távolsági radar, lidar érzékelővel, vagy újabban már lézer szkennerrel is működhet. Az előttünk haladó járműig tartó követési távolságot érzékeli. A vezetőt fény és hangjelzéssel figyelmezteti, ha nagyon megközelítette az előtte haladót. Ha szükséges automatikusan beavatkozik a fékrendszernek és a motorelektronikának illetve az automatikus sebességváltónak adott parancsokkal. Működése biztonságos. Ha szabad az út a tempomat működése révén az annál előzetesen beállított sebességgel halad tovább a gépkocsi. Ha utolér egy előtte lassabban haladót, az ACC automatikusan annak tempójához igazítja a haladást és követi azt egy biztonságos távolság megtartásával. Ha szükséges eközben fékezéssel vagy gázadással avatkozik be. Ha túl nagy a közelítő sebesség figyelmezteti a vezetőt, de ha nem reagál be is avatkozik. Ha a lassabban haladó gépkocsi elhagyja a sávot, a követő gépkocsi az előtte beállított sebességre gyorsít.
Az előzési szándékot a vezető rövid idejű gázadással jelezheti, ami a követési távolság tartását felfüggeszti. Túl gyors kanyarvételnél az ESP jelét (kereszt irányú gyorsulás) is figyelembe veszi az ACC rendszer és automatikusan csökkenti a sebességet. A vezető bármely pillanatban gázadással, vagy fékezéssel beavatkozhat. A jelenleg használatban lévő első generációs rendszer 30 km/h-nál nagyobb sebesség esetén működik. Autópályán történő használatra tervezték. A következő ACCplusz változatnál más a megállásig történő fékezés is a lehetséges beavatkozások közé tartozik. A tovább haladás a gázpedál lenyomásakor lehetséges és eközben az ACC továbbra is működik. Az ACC FSR (Full Speed Range) változatnál kiegészül egy video érzékelővel is. Az ACC-t mint komfort növelő asszisztens egységet szerelik be a gépkocsikba, hiszen a vezető munkáját teszi könnyebbé. A különböző beállításokat a vezető a kormányoszlopon az irányjelzőt működtető kar alatt elhelyezett kapcsolóval végezheti el. A beállítások a műszerfal kijelzőjén, illetve a sebességmérőn jelennek meg.
76 - 77 GHz frekvenciával működik, hatótávolsága 150 m, vízszintes látószöge ±8˚. (RADAR = Radio Detection And Ranging) A gépkocsi előtt haladó másik jármű távolságát és relatív sebességét méri. A kiértékelő elektronika az érzékelőbe van beépítve. Négy radar sugarat bocsát ki az érzékelő.
Ez egy olyan továbbfejlesztett, radar érzékelős, ACC rendszer, mely a gépkocsit egészen a megállásig képes lassítani. Ezzel egy jelentős komfort növekedést értek el. A vezető beállíthatja például a számára megfelelő követési távolságot. Ezeket az egyéni ACC beállításokat a gyújtáskulcs tárolja és a gépkocsi ismételt használatakor ugyanezek állítódnak be.
A Radar érzékelő és a kiértékelő elektronika egy közös műanyag háza van beépítve és a hűtőrács mögött található a gépkocsi elején. Az érzékelő látószöge 8˚, hatótávolsága pedig 180 m. A négy adó és vevő egység a hatóságilag engedélyezett 76,5 GHz frekvencián működik. A frekvencia FMCW eljárással modulált. A jel futásideje és a doppler effektus alkalmazása révén a gépkocsi előtt haladó jármű távolsága és sebessége is meghatározható.
A Follow-to-Stop működésnél az ACC rendszer kis sebességtartományban is működik.
A Front Assist kikapcsolt ACC-nél is működőképes, méghozzá két fokozatban is. Kritikus forgalmi viszonyok között felkészül a vészfékezésre úgy, hogy a fékasszisztenst átkapcsolja egy érzékenyebb fokozatba és egy kis fékező nyomás kivezérlésével felfekteti a fékbetéteket a féktárcsára. Továbbá ezzel egy időben optikai és akusztikai figyelmeztetést ad a vezetőnek. Ha erre nem reagál, miközben még mindig fennáll az ütközés veszélye, a második fokozatban aktiválja a fékasszisztenst és vészfékezést hajt végre.
A nemzetközileg is engedélyezett közeli radar érzékelők 24 GHz frekvenciával működnek. Ez jó kompromisszumot jelent a költségek és az antenna méret között. Ez az alkalmazás az időjárási viszonyokra nem érzékeny és robosztus lehet a kivitele. A távolság megállapítása az egyes impulzusok futásidejének mérése alapján lehetséges. Az objektumok helyzetének megállapítása a háromszögelési módszerrel történik, melyhez legalább két érzékelő szükséges. Ez a technika alkalmazható a sávváltási asszisztensnél is. Az első generációs változat fény-, és hangjelzéssel figyelmezteti a vezetőt a veszélyre, de a második generációs változatnál az elektronikus szervokormánynál változtatja meg a rásegítést, így a kormánykerék rendkívül nehezen mozdítható. Amikor egy másik gépkocsi 50 m-re megközelített, megtörténik annak érzékelése.
Tyco Electronics által kifejlesztett radar érzékelő hatótávolsága 30 m és az érzékelési szögtartomány ± 65˚. Ebbe a közel-téri radar érzékelőbe minden szükséges elektronikus egységet beépítettek, mint például a MMICs-t (Monolitic Microwave Integated Circuit), mely egy költségoptimalizált változatban készül. A jelfeldolgozás eredménye maximum 10 objektum észlelése, az objektum fontosabb paraméterei távolság, szöghelyzet, relatív sebesség, továbbá lágy, vagy kemény objektum. Ezeket a CAN- hálózaton keresztül elérhetővé teszi. Az érzékelés szempontjából fontos a radar antenna felületének nagysága. A gépkocsi körül 8 érzékelőt alkalmaznak egy a vezetőt támogató asszisztens rendszerhez. Ez még továbbfejleszthető, illetve kiegészíthető további érzékelőkkel, például távoli radar-, video-, vagy infravörös érzékelővel. A Tyco Electronics által kifejlesztett „Sequential Lobing” koncepció szerint működő radar érzékelő, mely antennájának két iránykarakterisztikája van. A két irány-karakterisztika közötti váltás, 20 ms-onként oda-vissza következik be. Ezzel nem csak egy második vevő és ennek a költsége takarítható meg, hanem hatékonyan használható a nagyfrekvenciás panel is. A jelfeldolgozás és a kiértékelés a hagyományos amplitúdó modulált módszerrel működik.
Az Ultra Wide Band (UWB) nagy sávszélességű adó spektrumot jelent, mellyel a nagy felbontás érhető el. (Úgy Európában, mint az USA-ban elő van írva a frekvencia és a sávszélesség is.) Nagyon rövid impulzusok követik egymást így cm-es felbontást tudnak elérni.
Az ACC rendszerénél sem a Siemens VDO, sem a Hella nem távolsági radar érzékelőt alkalmaz, mint más gyártók, hanem egy, annál nagyobb teljesítő képességű, infravörös fénnyel működő, új fejlesztésű „lidar” érzékelőt és a hozzá tartozó gyors kiértékelő elektronikus egységet. (lidar = Light Detection And Ranging)
Az érzékelő 15 ns-nyi infravörös impulzusokat bocsát ki az egyes csatornákon és méri a visszaverődésig eltelt időt. Ebből határozza meg a távolságot és a relatív sebességet. Az ára a radar technikánál kedvezőbb.
Öt infravörös fénykúp méri az előtte haladó gépkocsi távolságát. Hatótávolsága 250 m pontossága pedig 10 cm. A sebességet pedig 0,1 m/s pontossággal méri. 8,4 m-ig pontosan befogja az előző gépkocsit 27,6 ˚-os látószöggel. Egy nagyon hatékony szűrő küszöböli ki az eső és más zavaró körülmények hatását. A radar és a lidar érzékelő funkcionálisan egyenértékű, de meg kell jegyezni, hogy a lidar érzékelő olcsóbb és ennek ellenére jobb a felbontása. Ezért jobb az objektum felismerő képessége.
Ez nem csak a biztonságot szolgálja például az úgynevezett „holt tér” csökkentése révén, hanem asszisztens rendszerként megkönnyíti a gépkocsivezető munkáját tolatáskor, beparkoláskor vagy a városi „stop and go” üzemmódban.
A radar kedvezőtlen környezeti viszonyok között is megbízhatóan működik (sötét, csapadék, köd). Az akadályokat és a különböző objektumokat ilyen esetekben is biztonsággal felismerhetővé teszi. Különbség tehető a folyamatosan- és az impulzus szerűen működő változatok között. Ez utóbbinál rövid periodikus működések követik egymást. Ennél az impulzus kibocsátása és visszaverődés között eltelt idő mérésével az objektum távolsága és sebessége is meghatározható. A folyamatos működésű radar lineárisan modulált frekvenciájú jelet bocsát ki. A mérési pontosság a sávszélességtől függ. Az intelligens radar érzékelők, mint például az SLR (Sequential Lobing Radar) érzékelő az objektum felismerésen kívül alkalmas az objektum követésre is.
Az egyre sűrűsödő városi forgalomban a feszültségektől és a balesetektől mentes közlekedés egyik záloga az Optikai elven működik az Automotive Laserscanner (Alasca). Ez az infravörös fény eljutási és visszaverődési útját méri. Kifejlesztője az Ibeo Automobile Sensor GmbH. volt. Alkalmazási területe az ACC rendszer, a Stop & Go üzemmód, nagy látószögű gyalogosvédelem, a forgalmi sáv tartó asszisztens rendszer, de használható Pre-Crash érzékelőként is. Parkolási segítségként felismeri a szabad parkolóhelyet és segít a beparkolásnál. Bizonyos körülmények között vészfékezést is képes kezdeményezni. Rossz időjárási viszonyok között is megbízhatóan működik. Hatótávolsága 0,3 - 200 m közötti. A szkennelési frekvenciája 40 Hz. A vízszintes látószöge 240˚. Felbontása 0,25˚ Alkalmazási területe eredetileg a robotok munkaterének védelme illetve a vezető nélküli szállító eszközök haladási útvonalának biztosítása volt. Ebből fejlesztették ki a gépkocsiknál használatos Alasca XT változatot. A lézervédelmi 1-es fokozathoz tartozik, így a közúti forgalomban is alkalmazható. Ha a szemből jövő gépkocsi is hasonló technikával van felszerelve nem befolyásolja az érzékelést.
Az érzékelőbe beépített dióda bocsátja ki a programozható infravörös fény impulzusokat, melyek hossza nano-szekundumnyi. Egy forgó tükör sugározza szét. Ennek forgási sebessége a fény terjedési sebességéhez képest kicsi. Ezzel az érzékelő teljes környezetét képes „letapogatni”. A vevő dióda a visszaverődött infravörös fény futási idejét meg tudja mérni. Ehhez egy rendkívül érzékeny opto-elektronikai áramkört alkalmaznak. Az elektronika így ki tudja számítani az objektum távolságát és a relatív sebességét, amelyről a fény visszaverődött. Négy egymással párhuzamosan működő mérő csatornája van, így négy különböző objektumot képes egymástól megkülönböztetni. A kiértékelt információk alapján beavatkozási parancs adható ki a motornak és a fékrendszernek. Már csak az a kérdés, hogy az aktív vákuumos rásegítő milyen állapotban van és megfelelő gyorsasággal képes –e a szükséges fékezőnyomást megvalósítani. Ez az új lézer szkenner valamennyi jelenlegi gyártásban lévő gépkocsi platform elejébe beszerelhető. A függőleges irányú látószöge olyan, hogy a személyautók szokásos bólintási szöge esetén sem veszíti el például az előtte haladó gépkocsit a látótérből. A jelenleg használatban lévő vizualizációs eszközökön madártávlati kép jelenik meg az észlelt objektumról. Már jelenleg is az irányban folynak fejlesztések, hogy az érzékelt környezetet video rendszerrel összekombinálva tegyék láthatóvá. Jól alkalmazható az utóbbi időben az EU különböző bizottságai által szorgalmazott gyalogosvédelem területén is, hiszen kellő időben felismeri a gépkocsi felé közelítő személyeket. További alkalmazási lehetőség a forgalmi sáv akaratlan elhagyásakor figyelmeztető rendszernél van. A lézerszkenner felismeri a forgalmi sáv szélét jelző felfestéseket és ehhez képest a gépkocsi helyzetét.
2005 után a Bosch ACC rendszert a „Predictive Safety System” (PSS) részeként szerelik be a gépkocsikba. A balesetek 25%-a utoléréses eseményként következik be, melyek java része figyelmetlenségre vezethető vissza. bizonyos esetekben fékezés nélkül következik be az ütközés. Ilyen esetekben hatékony megelőző eszköznek bizonyul az ACC rendszer, melynek továbbfejlesztése lépcsőzetesen folytatódik.
Az első a PSS1, melynél egy optimalizált vészfékezés is bekövetkezik az ütközés kritikus esetben, melyet a hidraulikus fékasszisztens hajt végre. Ez a lehető legrövidebb fékutat valósítja meg. Ha ennek ellenére mégis bekövetkezik az ütközés, az lényegesen kisebb energiával történik, ami életeket menthet.
A PSS2 rendszernél a vészfékezési beavatkozás tovább bővül a vezetőt figyelmeztető rendszerrel, mely minden veszélyes helyzetben kellő időben aktiválódik. Ez elkerülhetővé tesz számos balesetet. A kutatások szerint a leghatékonyabban egy rövid fékezési impulzus hívja fel a vezető figyelmét a veszélyhelyzetre. Ezzel párhuzamosan fény és hangjelzés is kiadható, illetve a biztonsági öv is megfeszíthető a reverzálható, villanymotoros csévélő berendezéssel. ezzel a rendszerrel a 2006 után gyártott gépkocsikban lehet találkozni.
A PSS3 rendszernél további érzékelőket építenek be, mint például radar és optikai érzékelők, melyekkel kellő időben felismerhetők a következő pillanatban bekövetkező ütközések. Előtte automatikus vészfékezés következik be.
A gépjárművekbe szerelt optikai érzékelők alkalmazása az eső- és a fény érzékelőkkel kezdődött, melyben a Hella kivette a részét.
A video érzékelő CMOS-rendszerű kamera. A Bosch változat hatótávolsága 80 m vízszintes látószöge ±22˚. A kamerába van beszerelve az azt vezérlő elektronika és a nagy sebességű képfeldolgozó chip is. Egy adapterrel szerelik az első szélvédőre.
A video érzékelők a felbontás, az érzékenység, a fényerő dinamikája szempontjából az emberi szem teljesítőképességétől még elmaradnak, de a dinamikus kép érzékelők és a nagy sebességű képfeldolgozás alkalmassá tesz a vezetőt segítő asszisztens rendszereknél történő alkalmazásra.
Az előre figyelő kamera jól alkalmazható a forgalmi sáv felismerésére, illetve a sáv elhagyásakor figyelmeztető jelzés kiadására, vagy akár a KRESZ táblák felismerésére. Alkalmazzák az ACC rendszer kiegészítő érzékelőjeként is. A távolság mérésen kívül támogatja az objektum felismerést is.
A hátra elhelyezett egyszerűbb kivitelű video kamera a tolatást, beparkolást segítheti.
Ugyanaz a kamera adhat információt a forgalmi sáv elhagyásáról, a közlekedési jelzőtábláról, és ezt használja a forgalmi torlódás asszisztens rendszer is. Más optikával az éjszaka látó rendszerhez is felhasználható.
A képadatokból az objektum felismerő algoritmus további információkat képes kinyerni, mely más asszisztens rendszereknél használható fel. Ez a kamera a nagy érzékenysége ellenére a körülményeknek megfelelően rezgésálló kivitelű és elviseli a napsütés okozta hőmérséklet növekedést is egészen +105˚C-ig. 32 bites elektronikát használnak kiértékelő egységként, mely 330 MHz frekvenciával működik. Közvetlenül a kamera mellé szerelik fel és ugyanannak a hőmérsékletnek ellenáll.
A Bosch hátsó video érzékelő vízszintes látószöge ±60˚. Úgy szerelik fel a gépkocsi hátuljára, hogy azt a részt lássa, amit a gépkocsivezető hátra fordulva a válla felett sem lát és a visszapillantó tükörből sem észlelhető. Észleli a közvetlenül a lökhárító mögötti akadályokat és objektumokat. A gépkocsi mögötti rész képe a fényviszonyoktól függetlenül akkor jelenik meg jól láthatóan a monitoron, amikor a gépkocsivezető a hátrameneti fokozatot bekapcsolta.
A csomagtartó mechanikus kézi nyitása a hátsó embléma elbillentésével lehetséges. E mögé az embléma mögé rejtik a tolatást segítő video kamerát, így az védett az időjárási behatásokkal, illetve a szennyeződéssel szemben. A hátrameneti fokozat bekapcsolásakor a beépített elektromechanika elbillenti az emblémát és kijjebb mozdítja a nagy látószögű kamerát, mely közvetlenül a lökhárító mögötti résztől a horizont széléig mutatja a képet. Az elektronika által feldolgozott és beállított kép a navigációs rendszer (RSN 510), vagy ha az nincs, a rádió (RDC 510) kijelzőjén jelenik meg.
A haszonjárművek és a személygépkocsik között lényeges eltérések vannak, amiket az asszisztens rendszereknél is figyelembe kell venni.
Menetdinamikai szempontból például nem szabad figyelmen kívül hagyni:
A haszonjárművek magasabb tömegközéppontját.
A tömegeloszlás vonatkozásában a lényegesen nagyobb változatosságot (üres vagy rakott állapot, pótkocsival vagy szólóban történő közlekedés.
A haszonjárművek kisebb átlagsebességét és a kevésbé dinamikus sebességváltozást.
A hosszabb fékutat.
A haszonjárművek jelenleg gyártott változatait elektronikus szabályozással ellátott idegen erővel működtetett fékrendszerrel látják el.
A forgalmi viszonyok áttekintése a haszonjárművekből sokkal korlátozottabb (például a közvetlen hátratekintés lehetősége hiányzik).
A haszonjárműveknél viszont vannak olyan rendszerek, melyek a személygépkocsiknál nem állnak rendelkezésre, mint például a tartós lassító fék berendezés, a légrugózás, a tachográf, a kiegészítő hűtés, hidraulika rendszer.
A haszonjárművek nem a vezető tulajdonát képezik, hogy közvetlenül érdekeltek lennének a gazdaságos üzemeltetés vonatkozásában. A haszonjármű egy vállalkozás befektetése azért, hogy vele pénzt lehessen keresni.
Az ABS alkalmazása csak törvényes előírása után került alkalmazásra (Az EU tagországaiban az új haszonjárművekben 3,5 t össz-gördülőtömeg felett kötelező.) . Az ESP, bár kedvező hatású a balesetek elkerülése területén, ennek ellenére, mivel beszerelése jelenleg még nem kötelező, alkalmazási rátája csekély. 2003-ban például 5%-nál kisebb volt. Az asszisztens rendszerek a haszonjármű teljes élettartamra vonatkozó költségei bár csekélyek, ennek ellenére kevésbé széles körű az alkalmazásuk. A kisebb darabszám és a nagyobb megbízhatóság, robosztusabb kivitel, és a hosszabb élettartam igénye miatt az asszisztens rendszerek bekerülési költségei jelentősebbek, mint a személygépkocsiknál.
A haszonjárműveknél a vezetőt támogató asszisztens rendszerek három csoportba sorolhatók be:
Információ közlés: forgalmi hírek, közlekedési információk, navigáció
Figyelmeztetés: közlekedés sáv tartása
Beavatkozást is végző rendszerek: ABS/ASR, ESP, ACC, EDC, ASG, EBS.
A fejlesztések exponenciálisan összetettebb mechatronikus egységeket eredményeznek, melyeket aztán rendszerekké fűznek össze. Amíg például az ABS-nél 32 Kbyte ROM-ot alkalmaztak, az ESP-nél ez már 2 Mbyte.
Ezen a területen a közeljövőben várható fejlesztések a közlekedési környezet és a pillanatnyi menetállapot érzékelőinek és a kiértékelők elektronikák területén várhatók. Az egyes önálló rendszereket a CAN, Flexray, Bluetooth hálózatok kötik össze. Ez megkönnyítik az érzékelőkbe beépített elektronikák, mely lehetővé teszi az információk szélesebb körű alkalmazását. Egy másik fontos kulcsa ennek a területnek a vezeték nélküli adatátvitel megvalósítása. Az várható, hogy a vezetéssel kapcsolatos feladatok 95%-át a különböző asszisztens rendszerek fogják végezni és csupán 5%-marad a gépkocsivezetőnek. A szélesebb körű alkalmazás az egyes rendszerek árát csökkenteni fogja
A haszonjárművek vezetőfülkéje a csaknem függőleges szélvédőjével a személygépkocsikétól eltérő elrendezést igényel az éjszaka látó berendezéstől. Nem lehet a műszerfalba beszerelni a TFT kijelzőt. A vezetőülés helyzete azt eredményezné, hogy a HUD bele takarna a nagyon fontos közvetlen látótérbe, ami a biztonságot hátrányosan érintené. Ezért egy fej feletti beszerelést és tükröt alkalmaznak. A HUD képe a szélvédő felső részén látható. Ettől a 2008 –óta sorozatgyártásban lévő rendszertől az éjszaka bekövetkező balesetek számának csökkenését várják. További lehetőségek a más asszisztens rendszerekkel megvalósított kombináció. Például navigációs-, vagy forgalmi sáv tartó rendszerrel.
Egyre több olyan haszonjármű baleset következik be, amely intelligens rendszerek alkalmazásával elkerülhető lenne. Ugyanakkor a személygépkocsiknál egyre több közel-téri radar érzékelőt alkalmaznak. A Tyco Electronics közeli radar érzékelőket gyárt, melyek 24 GHz frekvenciával működnek.
A közúti forgalomban a haszonjárművek egyre nagyobb részaránnyal vesznek részt. A közlekedési szakemberek hangoztatják az igényt olyan automatikusan befékező rendszerekre, melyek veszélyhelyzetekben automatikusan működésbe lépnek. Ezekkel például sok olyan utoléréses baleset lenne elkerülhető, melyek gyakorta halálos kimenetelűek. Olykor személygépkocsik ütköznek neki fékezetlenül hátulról a haszonjárműveknek úgy, hogy semmi esély a túlélésre. Még dramatikusabbak a gyalogosgázolások. Európa útjain a halálos áldozatok 30%-a védtelen gyalogos. A balesetek 2/3 része frontálisan következik be.
Az Európában futó, a megelőzést célul kitöltő projektek feltárják a lehetőségeket, amelyeket az új műszaki megoldások kínálnak, hogy a vezető figyelmét felhívják a veszélyes helyzetekre. Ennek egy speciális területe a haszonjármű vezetők figyelmeztetése olyan esetekre, amikor valaki, vagy valami közvetlenül a gépkocsijuk elé került, méghozzá úgy hogy a látótéren kívül van. Az elmúlt évtizedben a fejlesztők az ABS és az ESP sorozatos beépítése révén sokat tettek a súlyos balesetek csökkentése érdekében. A nagy ablakok és a visszapillantó tükrök kombinációi sokat tettek a halálosan takart tartományok csökkentése érdekében.
A közeli radar érzékelők alkalmazása észlelhetővé teszi az első lökhárító előtti 10 cm-től a 30 m-ig terjedő tartományt. Ezeknek az érzékelőknek a legnagyobb látószöge 130˚. Így viszonylag kevés érzékelővel észlelhetővé válik, méghozzá villámgyorsan a haszonjárművek teljes hossza és szélessége. A Tyco Electronics 24 GHz frekvenciával működő, úgynevezett Ultra-Wide-Band (UWB) technológiával működő érzékelőket gyárt. Ez lehetővé teszi az érzékelőhöz képest néhány centiméterre lévő objektumok észlelését. Ennek a másik előnye, hogy az egymástól 15 cm-re lévő objektumokat külön-külön objektumnak ismeri fel. Így például a garázs ajtó és a közelében játszó gyermek között különbséget tud tenni.
A jelenlegi korszerű fékrendszerek messze meghaladták már a kezdeti célkitűzéseket, vagyis hogy a gépkocsivezető által kezdeményezett lassítási folyamatot biztonságosan hajtsa végre.
A jelenlegi autókkal már a szokásostól eltérő útviszonyok esetén is, például kanyargós, rossz úton, kis tapadási tényezőjű útfelületen is biztonságosan lehet fékezni. Az elindulás, vagy a gyorsítás sem okoz gondot, akkor sem, ha az út jobb és bal szélén jelentősen eltérő (5 – 8 szoros) a tapadási tényező különbség. A gépkocsikba egyre több olyan asszisztens rendszert szerelnek be, melyek mostoha útviszonyok között is támogatják a vezető munkáját és növelik a közlekedésbiztonságot. Ezeknek a vezetőt támogató rendszereknek az elmúlt évtizedekben a fékrendszer lett az egyik legalapvetőbb beavatkozó egysége.
A fékrendszer fejlesztésének az első jelentős mérföldköve a biztonság növelése területén történt. A blokkolásgátló rendszer (ABS), a fékezés közben végrehajtott egyedi kerékcsúszás szabályozással kis tapadási tényezőjű úton is uralhatóvá tette a gépkocsit.
A második fontos mérföldkő az volt, amikor a blokkolásgátlót kiegészítő kipörgésgátló (ASR) széles körűen alkalmazásra került. Ezzel ugyanis megkezdődött a vezetőtől független, kerekenként egyedileg szabályozott, fékezési beavatkozások korszaka. Ez volt az előfutára a hidraulikus fékekre alapozott további menetdinamikai szabályozó rendszerek megvalósításának.
Az alábbi ábrán a hagyományos fékrendszer elvi ábrája látható. Ebből jól kitűnik, hogy a fékrendszer az elektronika nélkül is működőképes egységet alkot. A fékpedál lenyomásával a gépkocsivezető a lassításhoz szükséges energia egy jelentős részét beviszi a fékrendszerbe. Ezt a különböző elven működő rásegítők tovább növelik. Az elektronika feladata ennél a rendszernél például a kerékcsúszás szabályozás.
Jelenleg a következő elvárások fogalmazódnak meg a korszerű fékrendszerekkel szemben:
Optimális integrációt valósítson meg a kerékcsúszás szabályozás, a sebességszabályozás, a gépkocsi stabilitásának szabályozása és a vezetőt támogató asszisztens rendszerek között.
A fizikai lehetőségekhez folyamatosan jól alkalmazkodó, kerekenként jól szabályozott fékező nyomás valósuljon meg.
Minél nagyobb rendszerdinamikával és a késedelmi idő csökkentésével hatékonyan rövidíteni lehessen a fékutat.
Más elektronikus rendszerektől érkező utasítások is kiválthassanak fékezési beavatkozást.
Mindig optimális döntéseket tudjon hozni a párhuzamosan működő fékezési parancsok között (például a vezető és a szabályozó elektronika).
A kezelő elemeknél az ergonómiai szempontok minél következetesebben kerüljenek alkalmazásra.
A fékrendszer elemeinél, de különösen a kerékfékszerkezetnél a rugózatlan tömegek csökkentése következetesen valósuljon meg.
Biztonságosan működő legyen a folyamatos hibafelismerés, és ennek eredményeként a szükségessé váló intézkedések optimálisan megtörténjenek.
A fékoldást követően ne legyen visszamaradó fékező nyomaték, teljesen szűnjön meg a fékhatás (a kopás és a melegedés kiküszöbölése).
Minél nagyobb mértékű legyen az energia újrahasznosítás a fékezésnél.
Egyszerű szerelhetőség és kis karbantartási igény valósuljon meg.
Legyen környezetkímélő a fékrendszer.
Egyszerűen újrahasznosítható anyagokat alkalmazzanak a fékrendszernél.
A fékrendszerek vonatkozásában egy nagy optimalizációs folyamat előtt állunk jelenleg. Az előzőekben összefoglalt elvárások ugyanis a hagyományos fékezési technológiával már nem lehet minden vonatkozásában megvalósítani.
A fizikai törvények adta lehetőségeket teljes körűen csak az optimális menetdinamika megvalósításával lehet maximálisan kihasználni. Ehhez célorientáltan kell továbbfejleszteni a fékrendszert, messzemenően figyelembe véve az ergonómia és a környezetvédelem szempontjait, továbbá a minél kisebb karbantartási igényt is.
Az egyik jelentős probléma az, hogy a hagyományos fékrendszereknél a gépkocsivezető által használt működtető egységek, a fékrásegítő és a főfékhenger energetikailag az átviteli rendszerrel összeköttetésben vannak. Ezért nem lehet megakadályozni, hogy az átviteli rendszernél megvalósított nyomás modulációk, és további más egyéb fékezési beavatkozások visszahassanak a működtető egységre. A fékrendszer működtető egységének energetikai szétkapcsolása az átviteli rendszertől egy eddig még be sem látható szabadságfokot tesz lehetővé az ember – gép kapcsolat területén.
Nagyon elbizonytalaníthatja ugyanis a vezetőt, amikor egy hagyományos fékrendszernél hirtelen a fékpedálra lépve, működésbe lép a fékasszisztens és ennek hatására jelentős mértékben befelé mozdul a fékpedál, vagy pedig amikor fékezés közben beavatkozik az ABS és pulzálni kezd a fékpedál. A fékrendszer részegységeinek szétkapcsolásával (működtető és átviteli egységek) lehetőség nyílik ezeknek a hatásoknak a kiküszöbölésére.
Továbbá a higroszkópikus, tűzveszélyes és környezetszennyező fékfolyadék, mint munkaközeg kiküszöbölésével pedig megvalósulhat egy karbantartásmentes és környezetkímélő fékrendszer. De ezeknél a szempontoknál is fontosabb, a hidraulika fojtásos áramlásainak kiküszöbölésével egy sokkal dinamikusabb működésű fékrendszer megvalósítása.
Ha megvalósulhat a fékezésre kész állapot, a súrlódó alkatrészek közötti távolság kiküszöbölésével, ez egyúttal a fékkésedelmi időt is hatékonyan csökkentheti.
Szükségtelenné válik a hézag növelése a visszamaradó fékhatás, a folyamatos súrlódó alkatrész kopás elhárítása érdekében. A fentiekben felsorolt célok elérhetőségét a brake by wire fékrendszer biztosítja. Ennél a fő hangsúly a működtető és az átviteli rendszer szétkapcsolásán van, melynek megvalósítási lehetőségét az elektromosság kínálja. A brake by wire fékrendszer felépítését az alábbi ábra szemlélteti, melyből kitűnik, hogy elektronika nélkül ez a rendszer működésképtelen. A fékrendszer beavatkozásainak további bővítésére a lehetőségek szoftveres módon adottak. Ehhez nem szükséges újabb kiegészítő hidraulikus, vagy mechanikus egységekkel bővíteni a rendszert.
A brake-by-wire fékrendszert univerzális és moduláris rendszerű működés jellemzi. Világossá válik, hogy a működtető egység (fékpedál) és az átviteli rendszer közötti energetikai szétválasztás létrehozza az idegen fékezési igények megvalósításának lehetőségét. Mivel a vezető a fékrendszerbe nem visz be energiát, megoldást kell találni az idegen működtető energia hiánya esetén is működőképes maradjon a fékrendszer. Mivel az energiaellátó – az átviteli - és kerékfékszerkezet között feltüntetett energiafolyam előre nem definiált minden lehetséges energia felhasználható a rendszer működtetéséhez. Személygépkocsiknál például a hidraulikus, vagy elektromos energia vehető számításba, a haszonjárműveknél pedig a sűrített levegő.
Ezek olyan új fejlesztésű fékrendszerek, melyeknél a működtetés elektromos vezetékeken keresztül valósul meg, anélkül, hogy a működtető egység és a beavatkozó egyság között mechanikus, hidraulikus, vagy pneumatikus kapcsolat fennállna. Ez adja ennek a fékrendszernek az elnevezését is. Nagy kihívás olyan rendszer megvalósítása, mely elektromos hiba esetén is biztonságos működést tesz lehetővé. Ezen a területen jelentős lépésnek számított a Robert Bosch GmbH által kifejlesztett SBC (Sensatronic Brake Control) rendszer. Erről az elektrohidraulikus fékrendszerről szóló fejezetben lehet olvasni. Ezt a rendszert ellátták egy hidraulikus „back up” működési lehetőséggel is. A haszonjárművek elektro-pneumatikus fékrendszereinél sűrített levegős „back up” működést valósítanak meg. A rögzítő fékeknél valósultak meg az első teljesen „brake by wire” működések. Sok esetben ezek látják el a biztonsági fék feladatát is, és emellett növelve a vezetési komfortot, számos automatikus működést tesznek lehetővé. Ezen kívül a balesetek elkerülése érdekében a vezetőtől függetlenül, önálló fékezési feladatokat is elláthatnak.
A rögzítő fék a vezető távollétében is, mechanikus alkatrészekkel, segédenergia nélkül, az emelkedőn biztonságosan rögzítve kell tartsa a gépkocsit. A fékhatás a vezető ülésből szabályozható. A vezetőt egyéb más működések révén is támogathatja a rögzítő fék, mint például:
Ezek olyan új fejlesztésű fékrendszerek, melyeknél a működtetés elektromos vezetékeken keresztül valósul meg, anélkül, hogy a működtető egység és a beavatkozó egyság között mechanikus, hidraulikus, vagy pneumatikus kapcsolat fennállna. Ez adja ennek a fékrendszernek az elnevezését is. Nagy kihívás olyan rendszer megvalósítása, mely elektromos hiba esetén is biztonságos működést tesz lehetővé. Ezen a területen jelentős lépésnek számított a Robert Bosch GmbH által kifejlesztett SBC (Sensatronic Brake Control) rendszer. Erről az elektrohidraulikus fékrendszerről szóló fejezetben lehet olvasni. Ezt a rendszert ellátták egy hidraulikus „back up” működési lehetőséggel is. A haszonjárművek elektro-pneumatikus fékrendszereinél sűrített levegős „back up” működést valósítanak meg. A rögzítő fékeknél valósultak meg az első teljesen „brake by wire” működések. Sok esetben ezek látják el a biztonsági fék feladatát is, és emellett növelve a vezetési komfortot, számos automatikus működést tesznek lehetővé. Ezen kívül a balesetek elkerülése érdekében a vezetőtől függetlenül, önálló fékezési feladatokat is elláthatnak.
3 A személygépkocsik rögzítő fékrendszerénél alkalmazott mechatronikus működések:
A rögzítő fék a vezető távollétében is, mechanikus alkatrészekkel, segédenergia nélkül, az emelkedőn biztonságosan rögzítve kell tartsa a gépkocsit. A fékhatás a vezető ülésből szabályozható. A vezetőt egyéb más működések révén is támogathatja a rögzítő fék, mint például:
Elinduláskor automatikus fékoldás.
Emelkedőn automatikusan megakadályozni a visszagurulást.
A rögzítő fék egy az üzemi féknél kisebb lassulással elláthatja a biztonsági fék feladatát is, meghibásodás esetén. Eközben is meg kell őrizze a gépkocsi a stabilitását.
Egyre szélesebb körben alkalmazzák az elektromechanikus rögzítő fék rendszereket, melynek előnyei közé sorolható, hogy automatizálható a működése, továbbá alkalmas a gépkocsi más elektronikus rendszerével is az együttműködésre. Ilyen lehet például a lopás gátló, vagy a biztonsági fék megvalósítása. Az elektromechanikus rögzítő fék rendszernek a teljes terhelésű gépkocsit biztonságosan rögzítenie kell 30%-os lejtőn. Az általa megvalósított dinamikus lassulás 0-30 km/h sebességtartományban legalább 1,5 m/s² kell legyen. Az elektromechanikus rögzítő fék EPB (Elektrische Park Bremse) a gépkocsi vezető munkáját támogató asszisztens rendszer. Különböző megvalósítási változatokkal találkozunk a személygépkocsikban.
Központi működtető egységgel ellátott, bowdennel történő rögzítés. Ezt 1991 ben a Lucas szabadalmaztatta. Legtöbb változata csiga-, vagy csavar hajtással ellátott villanymotorral működik.
Közvetlenül a féknyeregre szerelt villanymotoros rögzítő fék. Ennél is szükség van a nagy mechanikus áttételre és az önzárásra, hogy a működtető energia lekapcsolásakor is befékezett állapotban maradjon a gépkocsi. Ez a megoldás azért előnyösebb az előzőnél, mert szükségtelenné teszi a szennyeződésekre érzékeny bowdenes erőátvitelt. Hátránya viszont az, hogy közvetlenül a féknyeregre történő felszerelése miatt nagyobb a rugózatlan tömeg.
Van olyan változat is, melynél a befékezést a hidraulikus fékrendszer végzi, és csak a rögzítés történik villanymotorral és mechanikus áttétellel.
A Lucas 1991-ben szabadalmaztatott egy ilyen változatot. Ennél az egyenáramú villanymotor nyomatékát csigahajtás és csavarorsó-csavaranya növeli, illetve alakítja át a forgómozgást egyenes vonalúvá. A bal, illetve a jobb oldali kerekekhez működtető erőt kiegyenlítő himba és bowden-huzal közvetíti. A Lucas jelenleg a TRW konszernhez tartozik. Az utóbbi években egyre több személygépkocsiba szerelnek különböző működési elvű, elektromechanikus rögzítő féket. A rögzítő fék egy az üzemi féknél kisebb lassulással elláthatja a biztonsági fék feladatát is, meghibásodás esetén. Eközben is meg kell őrizze a gépkocsi a stabilitását.
Egyre szélesebb körben alkalmazzák az elektromechanikus rögzítő fék rendszereket, melynek előnyei közé sorolható, hogy automatizálható a működése, továbbá alkalmas a gépkocsi más elektronikus rendszerével is az együttműködésre. Ilyen lehet például a lopás gátló, vagy a biztonsági fék megvalósítása. Az elektromechanikus rögzítő fék rendszernek a teljes terhelésű gépkocsit biztonságosan rögzítenie kell 30%-os lejtőn. Az általa megvalósított dinamikus lassulás 0-30 km/h sebességtartományban legalább 1,5 m/s² kell legyen. Az elektromechanikus rögzítő fék EPB (Elektrische Park Bremse) a gépkocsi vezető munkáját támogató asszisztens rendszer. Különböző megvalósítási változatokkal találkozunk a személygépkocsikban.
Központi működtető egységgel ellátott, bowdennel történő rögzítés. Ezt 1991 ben a Lucas szabadalmaztatta. Legtöbb változata csiga-, vagy csavar hajtással ellátott villanymotorral működik.
Közvetlenül a féknyeregre szerelt villanymotoros rögzítő fék. Ennél is szükség van a nagy mechanikus áttételre és az önzárásra, hogy a működtető energia lekapcsolásakor is befékezett állapotban maradjon a gépkocsi. Ez a megoldás azért előnyösebb az előzőnél, mert szükségtelenné teszi a szennyeződésekre érzékeny bowdenes erőátvitelt. Hátránya viszont az, hogy közvetlenül a féknyeregre történő felszerelése miatt nagyobb a rugózatlan tömeg.
Van olyan változat is, melynél a befékezést a hidraulikus fékrendszer végzi, és csak a rögzítés történik villanymotorral és mechanikus áttétellel.
A Lucas 1991-ben szabadalmaztatott egy ilyen változatot. Ennél az egyenáramú villanymotor nyomatékát csigahajtás és csavarorsó-csavaranya növeli, illetve alakítja át a forgómozgást egyenes vonalúvá. A bal, illetve a jobb oldali kerekekhez működtető erőt kiegyenlítő himba és bowden-huzal közvetíti. A Lucas jelenleg a TRW konszernhez tartozik. Az utóbbi években egyre több személygépkocsiba szerelnek különböző működési elvű, elektromechanikus rögzítő féket.
A gépkocsi befékezve tartását a csiga áttétel, illetve a csavarhajtás önzárása biztosítja.
Az elektromechanikus rögzítő fék működtetése, illetve a fékoldás történhet:
a vezető kezdeményezésére, elektromos kapcsolóval,
automatikusan az elektronika parancsára elinduláskor.
A hatósági előírásnak megfelelően az elektromechanikus rögzítő féket el kell látni mechanikus „szükség oldási” lehetőséggel. Ezzel lehet például lemerült akkumulátornál elvégezni a kifékezést.
Az elektromechanikus rögzítő fék a CAN hálózaton keresztül információt kap a gépkocsiba szerelt többi elektronikus rendszertől és azoknak információkat is továbbít a be-, illetve kifékezett állapotról.
Ez a fékrendszer nem a hagyományos módon működtethető. Üzemszerűen automatikusan, az elektronika parancsára lép működésbe, de ettől függetlenül a vezető is működtetheti egy kapcsolóval. Induláskor a rögzítő fék oldása automatikus, melynek dinamikáját egy az elektronikába szerelt lejtő szög érzékelő befolyásolja. Vízszintes úton, vagy lejtőn a rögzítő fék oldása gyors. Emelkedőn viszont lassan old, hogy gázadással a visszagurulás megakadályozható legyen. Az elektromos rögzítő féknél megvalósítható az ajtó kinyitásakor az automatikus befékezés. Ha a motor lefullad, a motorfordulatszám jel megszűnése aktiválja a rögzítő féket, így a gépkocsi elgurulása megakadályozható. Ezek a lehetőségek vezetők stressz helyzetét hatékonyan mérsékli. A legnagyobb segítséget az emelkedőn történő elinduláskor nyújtja. Ekkor válik aktívvá a Hill-Start-Assist. Az elektronika ilyenkor a motor nyomaték növekedésével arányosan csökkenti a fékező erőt. A teljes fékoldás akkor következik be, amikor a motor nyomatéka biztonságosan elegendő a visszagurulás mentes elinduláshoz. A közel-téri radar, vagy ultrahangos érzékelők jeleinek felhasználásával és az elektromechanikus aktív szervokormánnyal parkolási asszisztensként is működhet a rendszer. A parkolóhelyre beállás után automatikusan befékez az elektromos rögzítő fék. Az üzemi fék meghibásodásakor működhet biztonsági fékként is. Sokkal hatékonyabb, mint az izomerővel működtetett biztonsági fék. Dinamikus fékezéskor a kerekek megcsúszását az ABS-hez hasonló szabályozás teszi elkerülhetővé. Ilyenkor a villanymotor ellentétes polaritású működtetése hozza létre a fékező nyomaték csökkentését.
Az elektromechanikus rögzítő fék előnyei:
A komfortosabb és a biztonságosabb a rögzítő fék működtetés.
Feleslegessé válik a működtető kar, vagy pedál.
Az utastér kialakításánál kevesebb a kötöttség.
Megvalósítható a Hill-Start-Asszisztens és a Stop-and-Go-Automatika.
Folyamatosan a működtető elektronika öndiagnosztikája. Ez a felügyelet fokozza a működésbiztonságot. Meghibásodás esetén figyelmeztető jelzést ad.
Megkönnyíti az elindulást emelkedőn.
Meleg kerékszerkezetnél befékezve a gépkocsit, a lehűlés során automatikusan több alkalommal is utánfékezést haj végre, akkor is amikor a gyújtást kikapcsolták.
Az elektromos rögzítő fék a Bosch-al és a Siemens VDO-val együttműködésben készült, és a világon ez volt az első nagy sorozatba beépített változat. A prémium osztály gépkocsijánál nagy gondot fordítanak a biztonságra és a komfortra.
A csomagtartó fenéklemezére szerelik be a központi működtető egységet, a pótkeréktartó alá. Bowden huzalokkal hat a hátsó kerekek duo-szervo fékszerkezetére. Az automatikus működésen kívül a gépkocsivezető a műszerfal bal szélén elhelyezett gomb segítségével használhatja a rögzítő féket. A működtetésről ellenőrző lámpa és szöveges üzenet tájékoztat. Az elektromos rögzítő fék működtető elektronika a gépkocsi CAN-busz hálózatán keresztül áll kapcsolatban a hidraulikus üzemi fék rendszerrel (DSC), a műszerfal kijelzőjével, a motor és a sebességváltó elektronikával.
A motor leállításakor az elektromechanikus rögzítő fék befékez. Egy szoftver határozza meg a működtető erő nagyságát. Járó motornál valamennyi statikus és dinamikus rögzítő fék program működésre kész. Ha a gépkocsi áll és az elektromos rögzítő fék gombját megnyomják a DSC rendszer valamennyi kereket hidraulika szivattyú működtetésével befékezi. Az elektromos rögzítő fék meghibásodása, vagy az energiaellátás hiánya esetén a csomagtartóban a központi egységen egy kar biztosítja a szükség fékoldás lehetőségét.
Ha a DSC rendszer elektronikája a kerékfordulatszám érzékelők jelei alapján megállapítja, hogy a gépkocsi pakolás közben lejtős úton megmozdul, automatikusan növeli a fékező erőt.
A gomb ismételt megnyomásakor a rögzítő fék kifékez. A működtetett rögzítő fék állapotától függően a motor indításakor automatikusan a rögzítő fékkel történő fékezés helyett a hidraulikus (DSC) lép működésbe, illetve fordítva.
Ez járó motornál aktív, ha beprogramozták használatát. Ilyenkor a kijelzőn is megjelenik „Automatic Hold” felirat. A gépkocsi rögzítve tartása automatikusan bekövetkezik, amikor az érzékelők felismerik az álló helyzetet. A gépkocsivezető ilyenkor nem kell a fékpedált nyomva tartsa (automatikus sebességváltós változatnál sem, melynél a motor alapjáratánál vonszoló nyomaték van). Ez a gyakori indulással és megállással járó városi forgalomban tehermentesíti a gépkocsivezetőt.
Ha a vezető álló helyzetben nyomva tartja a fékpedált, automatikusan működésbe lép a rögzítő fék. A fék oldása a sebességfokozat bekapcsolása és a gázpedál lenyomása után automatikusan történik.
A biztonság érdekében az automatikus működés aktiválódik az utastér ajtó, a motorház tető, vagy a csomagtartó kinyitásakor, az automatikus sebességváltó előválasztó karjának „N” helyzetében, motor leállásakor, vagy leállításakor.
A gépkocsi mozgása közben, ha a vezető az elektromos rögzítő féket működteti a motor üzemállapotától függetlenül a DSC hidraulika rendszere egy előre meghatározott lassítást valósít meg. A fékezés közben a működtető gombot nyomva kell tartani. Ez hatékony, mert ilyenkor hidraulikusan valamennyi kereket fékezi. A 7-es BMW-nél a lassulás kezdetben 3 m/s2 lesz és 3 másodperc elteltével 5 m/s2-re növekszik. Ilyenkor a féklámpa is világít. A fékezés közben az ABS szabályozás aktív, így a gépkocsi stabilitása megfelelő marad. A gomb visszaengedésekor a fékező nyomás azonnal megszűnik. Ha a gombot egészen a megállásig nyomva tartják a gépkocsi nyugalomba jutásakor az elektromos rögzítő fék fog működésbe lépni.
A működtető mechanika olyan, hogy a teljesen terhelt gépkocsit 32%-os emelkedőn rögzítve tartja. A működtető orsónál ehhez 3600 N erő szükséges. A villanymotor fordulatszáma olyan, hogy 12 V feszültségnél 20C hőmérsékleten ez az erő 15 másodperc alatt eléri.
Kézi működtetésnél a fékező erő nagysága a körülményeknek megfelelő.
A működtető egység részei:
elektronika,
mechanikus áttétel
működtető bowdennek
A villanymotornál elhelyezett két hall elem jelei alapján állapítja meg az elektronika a forgásirányt, a forgórész helyzetét, és a fordulatszámot. A motor áramát impulzusszélesség modulációval szabályozzák. Az elektronikát diagnosztikai áramkörrel és hibakód tároló EE-PROM-mal is ellátták. A gépkocsi többi elektronikus rendszerével a CAN-busz hálózaton keresztül kapcsolatban áll. A nyomógomb megnyomásakor az „alvó üzemmódból” aktív állapotba kapcsol át. A kerekek fordulatszáma fontos bemeneti információ. Az üzemi fék DSC elektronikájával is adatcsere kapcsolatban áll.
A fékszerkezetnél kifejtett erő reprodukálható, és független kell legyen a hálózati feszültségtől, a bowden huzalok állapotától, a környezeti hőmérséklettől, a villanymotor öregedési folyamatától, a fékbetét kopottságától. Erről a hall érzékelőkkel győződik meg az elektronika.
A működtetés két egymástól független módon történhet. A műszerfalon lévő nyomógombbal statikusan, álló helyzetében és menet közben dinamikusan működtethető, illetve oldható a rögzítő fék. A különböző automatikus működések a vezető igényeinek megfelelően programozhatók a kormánykerék nyomógombjaival. Az eredmény a folyadékkristályos kijelzőn olvasható.
A TRW-Lucas által gyártott elektromos rögzítő féket több európai autógyár is alkalmazza, egyebek között a Ford, VW, Audi. A rögzítő fék működtető kapcsolóját általában a sebességváltó kar közelében a középkonzolon helyezik el.
Közvetlenül a hátsó tárcsafék úszónyergére szerelik fel a villanymotoros működtető egységet, mely a rögzítő csavarok oldása után a féknyeregről egyszerűen leszerelhető. A villanymotor fordulatait egy Hall érzékelő jele alapján figyeli a működtető elektronika. A mechanikus áttétel három fokozatban valósul meg. Az első egy fogazott szíj áttétel, mely 1:3-as lassítást ad. Ezt támolygó tárcsa pár áttétele növeli tovább. Az egymáshoz kapcsolódó tárcsák között egy fog különbség van. Egy fordulat megtételével csupán egyetlen fognyit fordít a másik tárcsán. A harmadik áttétel csavarorsó – csavaranya. Ez alakítja a forgó mozgást egyenes vonalúvá és önzárásával biztosítja a befékezve tartást. A teljes mechanikai áttétel 1:147. Az anya a munkahenger dugattyújának belsejében van egyenesbe vezetve. Az anya szorítja rá a dugattyút a fékbetétre. Így tartja rögzítve a gépkocsit.
A konstrukciónál alkalmazott fontosabb biztonsági szempontok
Ütközés szempontjából optimalizált a működtető egység
Meg tudja akadályozni a gépkocsi visszagurulását az emelkedőn.
A rögzítő féknél teljes körű öndiagnosztikát valósít meg.
Dinamikus fékezés közben a kerék blokkolása megakadályozható
Kiegészítő működési lehetőségek
Automatikus befékezés a gyújtáskulcs kivételekor
A rögzítő fék automatikus oldása induláskor (DAA)
Az emelkedőn automatikus rögzítve tartás HH (Hill Hold) működés
A fékbetét kopás megállapítása a menetes orsó helyzete alapján kiegészítő algoritmussal
Az elektromechanikus rögzítő fék rendszer elektronikáját általában az utastér belsejében a középkonzolon, vagy annak közelében helyezik el. Két processzoros változatban készül. A CAN hálózaton keresztül kapcsolatban áll az ABS/ESP elektronikával. Az átviteli sebesség 500 kbit/s. Az újabb változatoknál a „sensor cluster” –t is az elektronikába szerelik. A hossz és a kereszt irányú lassulásérzékelő jeleit összehasonlítja az ESP rendszer jeleivel. Ezeket a jeleket a két rendszer kölcsönösen ellenőrzi. Bekapcsolt gyújtásnál az elektromechanikus rögzítő fék a nyomógombbal működtethető. Ilyenkor az ellenőrző lámpa folyamatosan világít. A fék oldása csak bekapcsolt gyújtásnál lehetséges a nyomógombbal, de a fékpedál lenyomásakor is bekövetkezik ez. Amikor a vezető becsukja az ajtót, becsatolja a biztonsági övet, elindítja a motort és a gázpedálra lép az elektromechanikus rögzítő fék automatikusan old.
Használat közben folyamatosan érzékeli a fékbetét kopását és a működtetés során azt figyelembe veszi.
Az elektromechanikus rögzítő fék rendszernek a tengelykapcsoló pedálra szerelt elmozdulás érzékelő is jelet küld. Ennek a felhasználási területe a következő:
motor indítás,
„cruise control system” aktiválása (követési távolság szabályozás),
a sebességváltás közben a motor fordulatszám csökkentése,
"dynamic drive-off assist" működésmód aktiválása
Az elektromechanikus rögzítő fék rendszer állapotáról a gépkocsi vezetőt fény és hangjelzés tájékoztatja:
Piros színű fék ellenőrző lámpa:
Nem világít fékoldáskor
Világít: befékezett állapotban, illetve amikor fék aktív
Villog: amikor hiba lépett fel működtetéskor
Narancssárga rögzítő fék ellenőrző lámpa:
Nem világít, ha nincs hiba, vagy a hiba megszűnt
Világít: hiba esetén a gyújtás kikapcsolása után még 30 másodpercig
Hangjelzés
Nincs, amikor hibátlan a rendszer
Hangjelzés hallható hiba esetén, illetve dinamikus működés közben
Statikus működés Akkor valósul meg, amikor a gépkocsi sebessége 0 km/h. Ekkor kivezérli a legnagyobb működtető erőt, illetve megszünteti azt ismételt gombnyomásra.
Dinamikus működés Ilyenkor a gépkocsi sebessége > 0. A működtető erő a kapcsoló nyomva tartási idejével arányos, felengedve fékoldás.
A gyújtás kikapcsolásakor: Automatikus befékeződés. Az elektronika átprogramozásával ez a működésmód megszüntethető.
Szerviz módusz: A fékbetét cseréhez a diagnosztikai műszerrel aktiválható. A villanymotor visszafelé forgatja a működtető mechanikát alap helyzetig. Csak ez után nyomható vissza a fék munkahenger dugattyúja. Normál működéskor ugyanis csak a fékoldáshoz éppen szükséges visszamozgatás valósul meg. Ez így az automatikus utánállító feladatát is ellátja.
Statikus fékezésnél a gépkocsi vezető megnyomja a rögzítő fék gombot – fékezés.
Az elektronika a motorra fékezés irányú áramot kapcsol. Ezzel felfekteti és rászorítja a fékbetétet a féktárcsára. Lekapcsolja a villanymotort egy bizonyos előre meghatározott áramfelvételnél. Bekapcsolja az ellenőrző lámpát.
Ezekhez a műveletekhez szükséges információk:
A kerekek fordulatszáma
A kapcsoló helyzete
A motor áramfelvétele
A motor forgása
Statikus fékoldásnál a gépkocsivezető megnyomja a rögzítő fék gombot a rögzítő fék oldásához.
Az elektronika ellenőrzi a gyújtáskapcsoló helyzetét, ha az be van kapcsolva, a villanymotorra fékoldás irányban áramot kapcsol. Ha a fékbetétnél a hézag eléri a 0,5 mm –t a villanymotort kikapcsolja. Az ellenőrző lámpát kikapcsolja.
Az ezekhez a műveletekhez szükséges információk:
A rögzítő fék kapcsoló helyzete,
A gyújtáskapcsoló helyzete,
A motor áramfelvétele,
Motor fordulatok száma.
Dinamikus fékezésnél a gépkocsi vezető megnyomja a rögzítő fék gombot - fékezés
Az elektronika bekapcsolja a féklámpát és az ellenőrző lámpát. A motorra fékezés irányú áramot kapcsol. A kerék csúszásakor a fékerő csökkentés, majd ismételt növelés.
Ha a gépkocsi megállt statikus befékezés.
Ezekhez a műveletekhez szükséges információk:
A rögzítő fék kapcsoló helyzete,
Kerék fordulatszám,
Motor áramfelvétel,
Motor forgás.
Vezetői aktivitás: elindulás. Az elektronika ellenőrzi az emelkedőt és felismeri a menetirányt. Egy előre meghatározott motor nyomatéknál oldja a rögzítő féket. Ha esetleg leállna a motor (lefulladás) ismét fékezés.
Ezekhez a műveletekhez szükséges információk:
Motor nyomaték,
Motor fordulatszám,
Emelkedő meredekség,
Bekapcsolt sebességfokozat.
Vezetői aktivitás: megáll a gépkocsival. Az elektronika, ha a fékpedál 5 s-nál tovább le van nyomva, működteti a rögzítő féket. CAN üzenet küld. Ha a gépkocsi áll és 3 s után a fékező nyomás 5 bar-nál nagyobb, fékoldás, mint az elindulás támogatásnál.
A szükséges információk
Kerekek fordulatszáma,
Motor nyomaték,
Motor fordulatszám,
Emelkedő meredekség,
Bekapcsolt sebességfokozat.
Működésbe lépés ideje 1 másodpercnél rövidebb.
A fékoldás ideje 0,6 másodpercnél rövidebb.
A működéshez szükséges feszültség: 9 - 16 V között.
Legnagyobb működtető erő: 17 kN.
Áramfelvétele működéskor: 2 x 19 A.
Üzemkész állapotban: 195 mA.
Nyugalmi állapotban: 0,1 mA.
A dinamikus fékezéskor elérhető lassulás 0,3 g.
A féknyereg dugattyúja csak ezután nyomható vissza és ezután szerelhető be az új fékbetét. A féknyeregre szerelt változatnál a mechanikus működtető egység ellátja az automatikus utánállító feladatát is, mert fékoldáskor éppen csak annyit mozdít vissza a villanymotor, amennyire szükség van. Ezért a dugattyú és a működtető anya is a fékbetét kopásával arányosan egyre kijjebb mozdul. A fékbetétek cseréje előtt, azért, hogy a dugattyú visszanyomható legyen, teljesen vissza kell állítani a működtető szerkezetet a kiindulási alaphelyzetbe.
A visszaállítás történhet:
A gépkocsi diagnosztikai eszközének egy erre a célra kifejlesztett programjával, mely a villanymotort ellentétes forgásirányban működteti.
Kézzel mechanikusan, a menetes orsó forgatásával is elvégezhető, bár ez időigényes.
Az elektromechanikus rögzítő fék EPB (elektrische Parkbremse, Electric Parking Brake) továbbfejlesztett változata az SPB (Smart Parking Brake), melynek már nincs külön elektronikája, hanem az ESP integrális részét képezi. A beavatkozó egységre szerelnek egy kis „smart” elektronikát (SECU) Ez a korábbi EPB elektronikánál lényegesen kisebb intelligenciával rendelkezik, de az alapműködésekre képes, mint a fékező erő szabályozása és a működés felügyelete. A teljes rendszer felügyeletét az ESP elektronika, vagy egy sensor cluster látja el. Az adatátvitel CAN hálózaton keresztül történik. Az SPB rendszer az üzemi fék integrális része. A gépkocsi hajtásláncával, a passzív biztonság elemeivel is kapcsolatban van az SPB rendszer. A vezető lefékezési, illetve lassítási igényt közöl az SPB rendszerrel. A rendszernek tudomására kell jusson, hogy a vezető jelen van, vagy nincs. Az üzemi fék is küldhet fékezési igényt az SPB rendszernek és fogadhatja is azt. A két rendszer a pillanatnyi állapotra vonatkozó információkat is kicseréli egymás között. A gépkocsi a pillanatnyi állapotra vonatkozó jeleket is küldhet az SPB rendszernek. Ezek lehetnek a gépkocsi pillanatnyi sebessége, a lejtő meredeksége, és a pillanatnyi vonóerő. Az SPB rendszer a feszítőerőre vonatkozó információt közli a gépkocsival. A gépkocsivezetővel a kapcsolatot a műszerfalra szerelt két állapotú kapcsoló jelenti. A vezetőt ellenőrző lámpa és felirat, továbbá hangjelzés tájékoztatja. A vezető jelenlétéről a passzív biztonsági rendszer tájékoztatja az SPB rendszert. A vezető tevékenységéről a gáz-, a fék-, és a tengelykapcsoló pedálon keresztül, továbbá a bekapcsolt sebességfokozat révén szerez tudomást a rendszer. A központi elektronika létesít kapcsolatot a többi elektronikus rendszerrel.
Az SPB használja az EPB féknyerget, és az üzemi fékrendszert is. A féknyeregre az elektromos csatlakozó közelébe szerelik fel az elektronikát. Ezen keresztül kapja a tápfeszültséget és CAN csatlakozóval, valamint a villanymotor működtető áramkörrel is el van látva. A villanymotor mechanikus áttételen keresztül forgatja a menetes orsót, mely az anyát fékezés, vagy fékoldás irányában mozgatja. Az önzáró anyamenet a motor kikapcsolása után is megtartja a feszítő erőt.
A Smart Electronic Control Unit (SECU) új működésmódokat tesz lehetővé és számos előnyt kínál:
Kevésbé összetett a rendszer,
Egyszerűbb a vezetékhálózat,
Más rendszerekkel közösen lehet használni a processzor kapacitást, ez csökkenti a költségeket és az applikációt,
szükségtelenné válik egy elektronika doboz,
a kormánykerék zárral is kombinálható a fék működtetés,
az elektromechanikus elemek működésének felügyelete jobban megvalósítható.
Az SPB-nél először kerül az elektronika közvetlenül a kerék közelébe. A speciális elhelyezés miatt robosztus kivitel és megbízható vizsgáló program szükséges. Vibrációnak és hő terhelésnek kitett helyre került az elektronika.
Az SPB különbséget tesz a vezető által kezdeményezett és az automatikus beavatkozások között. Különbséget tesz továbbá a statikus és a dinamikus, illetve az ismeretlen járműállapot között. Az egyes működések prioritása a menetállapottól függ. A szoftverfunkciókat több elektronika között osztják meg. A központi elektronika (CECU) hozza létre a parancsokat a SPB beavatkozó egysége számára.
A CECU a következő feladatokat látja el:
Átveszi, és fogadja a különböző információkat.
Kiértékeli a rendszer információkat és kiválasztja a megfelelő rendszerműködést és a hozzá tartozó állító tag beavatkozásokat.
Meghatározza a feszítő erő nagyságát az egyes beavatkozó egységeknél.
Diagnosztizálja a teljes rendszer működését.
Tárolja a hibakódokat.
Biztosítja a diagnosztikai csatlakozás lehetőségét.
Azonosítja a rendszer beavatkozó egységeit.
Hiba esetén kikapcsolja az SPB villanymotorok vezérlését.
Tárolja a gépkocsi paramétereit.
Felügyeli a hálózati tápfeszültséget.
A feladatok teljesítéséhez megfelelő processzor teljesítmény és tároló kapacitás szükséges. Meg kell feleljen a biztonsági koncepcióknak.
A Knorr-Bremse fejlesztett ki haszonjárművekhez a „brake by wire” elven működő elektronikus rögzítő féket. Az előzetes számítások alapján megállapították, hogy önálló termékként nem kifizetődő a gyártása. Célszerű tehát egy már meglévő rendszerbe integrálni, melyet egyébként is felszerelnek a haszonjárművekre. Az elektronikus sűrített levegő előkészítő egység az EAC tűnt ehhez megfelelőnek, mert méretét, és az elektronika kapacitását tekintve elég tartalékkal rendelkezik ahhoz, hogy ez az integráció megvalósulhasson.
A költségeken kívül, a változtatást a formatervezők régi vágya is indokolta, hogy a rögzítő fék működtető elem is könnyen beilleszthető legyen a legkülönbözőbb formaterekbe.
Különösen a billenthető fülkés teherautóknál okozott gondot és költséget a kézifék szelephez vezető csövek elhelyezése. A flexibilis műanyag csövek alkalmazása a nehézségeket mérsékelte, de az optimális megoldást az elektromos működtetés jelenti. Ennél a gépkocsivezető az újabb személygépkocsikhoz hasonlóan, elektromos kapcsolóval tudja működtetni a sűrített levegős, rugóerő tárolós munkahengerrel ellátott rögzítő féket. Ehhez az EAC –re felszereltek egy relé-szelepet, melyre a nagy sűrített levegő térfogatigény miatt van szükség. Változatlanok maradtak a rugóerő tárolós munkahengerek.
Fontos kritérium volt a rendszerrel szemben, és ez jelentette a legnagyobb újdonságot, hogy ez az első olyan fékrendszer, amelynek önálló beavatkozási joga van, ráadásul úgy, hogy nincs pneumatikus back-up –ja. Hiba esetén is megtartja a működőképességét a rendszer. Ha például vezetékszakadás miatt megszűnik a kapcsolat a műszerfalon elhelyezett rögzítő fék kapcsolóval, a gépkocsival el lehet indulni az automatikus fékoldás révén és megállás után a gyújtás lekapcsolása után automatikusan működésbe lép a rögzítő fék.
A vezető erről a hibáról úgy szerez tudomást, hogy a gépkocsi csak nagyobb gázpedál lenyomásra fog elindulni.
A rögzítő fék légtartály feltöltődésekor nem következik be automatikusan a fékoldás, mint hagyományos rendszereknél, amikor például a kézi fék kar fékoldási helyzetben maradt. Azokhoz a rendszerekhez ennek elkerülésére egy újabb szelepet kell beépíteni. Ez az elektronikus parkoló féknél kiegészítő szerelvény nélkül megvalósul. A fék oldására az EPB a vezető részéről egy megerősítést kér, hogy valójában ott ül az ülésben. Ehhez nem kell külön szerelvény. A vezető részéről a fékoldási megerősítés azt jelenti, hogy kissé lenyomja a gáz-, vagy a fékpedált.
Az egyik fontos alapkövetelmény, hogy a rögzítő fék a befékezett, vagy a fékoldási állapotot biztonságosan tartsa. Egy elektronikus rendszernél ezt nem olyan egyszerű biztosítani, de végül sikerült megvalósítani, hogy semmilyen elektronikus, vagy pneumatikus hiba, illetve működési körülmény ne tudja ezt az alapfeladatot befolyásolni.
A rögzítő fék oldásakor az elektronika meg tudja vizsgálni, hogy egyáltalán végrehajtható –e ez a feladat. Először ellenőrzi például, hogy az üzemi fék két körében rendelkezése áll -e a megfelelő nyomás.
Biztosítható az EPB (Electronic Parking Brake) akaratlan oldás ellen. Ehhez a vezető részéről megerősítésre van szükség, ami lehetséges a fék-, vagy a gázpedál lenyomásával. Csak ezután következik be a rögzítő fék oldása.
A rögzítő fék az aktiválás előtt ellenőrzést végez. Ha például a gépkocsi 80 km/h sebességgel halad és véletlenül működtetik a rögzítő fék kapcsolót, ezt a parancsot nem fogja végrehajtani. Ebben az állapotban csak biztonsági fékként, lassító fékezés hajtható vége, de nem rögzítő fékezés. Ezt a kapcsoló elmozdításával arányos működést, mint biztonsági féket, a nemzetközi előírás is megköveteli. Az elektronikus rendszernél ez a működésmód sokkal kisebb késedelemmel működik, mint a hagyományos rögzítő fékeknél és sokkal finomabban szabályozható.
A rögzítő fék használatakor a pótkocsi kétféle módon fékezhető. Hagyományosan a pótkocsi üzemi fék rendszerét működtetve. Az újabb pótkocsikat már rugóerő tárolós rögzítő fékkel látták el, mely más módon működtethető. Mindkét változat megvalósítható az új fejlesztésű EPB –vel. Ehhez az szükséges, hogy az ennek megfelelő csatlakozóhoz kell bekötni a szerelvényt.
Ennél a rendszernél is van lehetőség az ellenőrzésre. Ekkor a gépkocsi vezető oldani tudja a befékezett pótkocsit és meggyőződhet arról, hogy a pótkocsi légtartályaiban a nyomás megszűnte után nem fog –e elgurulni a szerelvény, amikor a vontató hátsó tengelye marad csupán befékezve.
A vezető munkáját az automatikus rögzítő fék működtetés megkönnyíti. Elinduláskor a kifékezés automatikusan bekövetkezik a gázpedál lenyomásakor. A gyújtás kikapcsolásakor pedig a rögzítő fék automatikusan befékeződik. Ez a vezetési komfort növelésén túl a biztonságosabb közlekedést is szolgálja.
Az elektronikus rögzítő féket külső fékezési parancsok is működtethetik. Ezek a működésmódok más elektronikákkal a CAN hálózaton keresztüli kommunikáció révén valósulnak meg. Ilyen fékezési parancs érkezhet például a radarral működő követési távolság szabályozó rendszertől, ha az előtte haladó gépkocsit a biztonságosnál jobban megközelítette.
Az ESP rendszer a gépkocsik aktív biztonságának fontos eleme, hiszen a hossz- és a kereszt irányú dinamikai viselkedést is képes befolyásolni. Kifejlesztését a sokszor ”megmagyarázhatatlan” egy résztvevős balesetek indokolták, melyeknél a gépkocsivezető elvesztette uralmát autója felett. Gyakran ezek valódi oka vezetési hiba volt. Aminek következtében a gépkocsi kisodródott, megfarolt, és oldalával ütközött neki például egy útszéli fának, villanypóznának, vagy más objektumoknak. A statisztikai adatok alapján megállapítható, hogy a becsatolt biztonsági övvel bekövetkezett halálos balesetek 60%-a oldal irányú ütközés következménye volt. Ezek jelentős része elkerülhető lenne, ha a gépkocsiba ESP-t szerelnének. Ez az elektronikus stabilizáló program szélsőséges menetviszonyoknál is hatékonyan stabilizálja a gépkocsit a fizikai törvények határain belül.
A gépkocsi menetdinamikája akkor jó, ha pánikhelyzetben sem kényszerül a vezető a megszokottól eltérő cselekvésre. Ilyenkor ugyanis az ijedtség miatt gyakran helytelenül cselekszik.
Amikor a kerekek csúszás miatt lecsökkent az oldalvezető erő, a vezető a túlzott, és hirtelen kormánykorrekcióval gyakran a veszélyes helyzetet tovább rontja. A legkritikusabb körülmények között is uralhatóvá teszi az autót az ESP működése, mely megfelelően reagál a vezető helytelen cselekvéseire is, amikor például teljes gázt ad, vagy egyik irányban teljesen elrántja a kormányt.
A címben is olvasható elnevezésen kívül használatos még ugyanerre a menetdinamikai szabályozó rendszerre az Electronic Stability Control elnevezés is és az ebből származó ESC rövidítés. Ez egy klasszikus perdület-szabályozás, (a gépkocsi függőleges tömegközépponti tengelye körüli elfordulás sebességének a szabályozása), mely egy megadott járműmodell alapján működik. Ezt egészíti ki a kúszási szög változásának kompenzálása. Ez a rendszer már nem csak fékezéskor, vagy gyorsításkor avatkozik be, hanem akkor is, amikor a gépkocsi stabilitása azt megkívánja. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ez is csak a fizikai törvények határain belül képes stabilizálni a gépkocsit.
Támogatja a gépkocsi iránytartását, erős terhelésváltás esetén. De javítja a menetstabilitást akkor is, amikor nagy nyomatékkal a motorféket használják. Könnyebbé teszi a dinamikus kormányzási akciót, megakadályozza a gépkocsi „túlfordulását”. Az újabb fejlesztéseknek köszönhetően egyre több különleges működéssel is kiegészült a beavatkozások sora. Ilyen például az utánfutó stabilizáló algoritmussal. Ez a vontató gépkocsira fejti ki hatását, amikor nagy sebességnél az utánfutó kezdi belengetni azt. Ez a szabályozási módot Trailer Stability Program –nak nevezik, és TSP –nek rövidítik. Ennek keretében egy valódi kúszási szög szabályozás valósul meg.
Elektro - hidraulikus szabályozó egység, mely hasonlatos az ABS / ASR hidraulikaegységhez
Aktív vákuumos fékrásegítő (ez hozza létre a vezetőtől függetlenül a fékező nyomást az egyes kerekeknél történő beavatkozásokhoz a Continental Teves ESP rendszernél)
Kormányzási szöghelyzet érzékelő,
CAN hálózati kommunikáció a motor nyomaték szabályozáshoz,
Kerékfordulatszám érzékelők (4 db),
Perdülés és keresztirányú gyorsulás érzékelő
Azáltal, hogy a gépkocsi hossz-, és kereszt irányú dinamikáját is képes javítani beavatkozásaival, jelentősen növeli a gépkocsik aktív biztonságát. Ez az alapján történik, hogy minden hatodik milliszekundumban összehasonlítja a vezető által kívánatosnak tartott menetpályát, a gépkocsi tényleges menetpályájával a szoftver által tárolt matematikai modell alapján.
A vezető szándéka a kormánykerék elfordítási iránya, az elfordítás sebessége és szöghelyzete és hozzá hasonlóan a gáz, illetve a fékpedál helyzete és annak változása, valamint a sebesség alapján határozható meg.
A gépkocsi tényleges menetpályájára vonatkozó információk a perdülés, a kereszt-, illetve összkerékhajtásúaknál a hossz - irányú gyorsulás érzékelők-, továbbá a kerékfordulatszám érzékelők jeleinek kiértékelése révén válik ismertté. Ebből is kitűnik, hogy ezeknek a speciális érzékelőknek a kifogástalan működése nagyon fontos az ESP szabályozás szempontjából.
Az ESP működése során számos korábban önálló szabályozó algoritmus, most mint részprogram válik a rendszer részévé. Ezek közül az alábbiakban felsorolunk néhányat:
blokkolásgátló (ABS) és annak „terep fokozata”, mely nagyobb kerékcsúszást engedélyez a laza talajon, vagy a friss hóban.
kipörgésgátló ASR, (és annak nagyobb kerékcsúszást lehetővé tevő „terep fokozata”
perdülési nyomaték szabályozás GMR,
elektronikus fékerő felosztást EBV,
fékasszisztens működés.
utánfutó stabilizálás
Az ESP megakadályozza a gépkocsi alulkormányzott, illetve túlkormányzott viselkedését. Ez a pillanatnyi menetállapottól függően, az egyik kerék szabályozott fékezésével valósulhat meg. Alulkormányzott esetben például a kanyar belső ívén futó hátsó kerék fékezésével történik a beavatkozás. Túlkormányzott esetben a kanyar a külső íven futó első kerék fékezésével stabilizálható a gépkocsi. Dinamikus kormányzási manőver esetén az ellenkormányzást könnyítheti meg az ESP, amikor a kanyarodást követően a gépkocsit vissza kell hozni egyenes menetbe. Ezeket a beavatkozásokat a motor hajtó nyomatékának csökkentésével is támogatja az elektronika.
A gépkocsi perdületi gyorsulásának és kúszási szög változásának alapján történik a beavatkozás.
A rövidítés első „S” betűje a szenzitiv szót helyettesíti, mely magyarul „érzékeny” –t jelent. Ennek a szabályozásnak az előnyei különösen terhelésváltáskor mutatkoznak meg.
Active Rollover Prevention – ez a borulás elleni védelmet jelenti. Nagyon dinamikus sávváltásnál, illetve kitérés esetén növeli hatékonyan az aktív biztonságot.
Trailer Stability Program - utánfutó stabilizálás.
A Continental Teves MK 20 típusjelzésű ABS/ASR változat volt a vállalat első olyan hidraulika egysége, mely a speciális kiegészítő érzékelőkkel ESP szabályozásra alkalmassá vált. Külön egységet alkotott az optokapus kormánykerék elfordítás érzékelő,továbbá a speciális kettős hangvillához hasonlító speciális kvarckristályból kialakított perdülés érzékelő. Ez utóbbinak házába szerelték a kereszt irányú gyorsulás érzékelőt, illetve összkerék hajtású gépkocsiknál a hossz irányú lassulás érzékelőt is. Hamarosan ebből az egységből fejlesztették ki az intelligens, úgynevezett „sensor-cluster” –t. Ez saját maga kiértékeli az érzékelők jeleit, melynek eredményét a CAN hálózaton küldi az ESP elektronikának. Ennek az MK 20 rendszernek a gyártása 2000 –ig tartott. Ezt követték MK 60 típus, melyet 2000 - 2002 között szereltek a gépkocsikba. Az MK 70 változatot jelenleg is gyártják. Bizonyos speciális működésekre csak az MK25E, illetve az MK60E típusok képesek. Az MK 60 típusnál két kiegészítő nyomásérzékelőt is beszerelnek. A blokkolásgátló és a kipörgésgátló működése bizonyos változatoknál kiegészül a TPMS működéssel. Ez a többitől kisebb nyomású gumiabroncsot veszi észre a kerékfordulatszám érzékelők jeleinek kiértékelése alapján és figyelmezteti a gépkocsivezetőt az ellenőrzőlámpa segítségével. Az észlelés alapja az, hogy a kisebb nyomású, laposabb keréknek kisebb a gördülési sugara ezért egyenes menetben a többi keréknél nagyobb lesz a kerületi sebessége. Ezt a működésmódot a német szakirodalom Reifendruckverlust-Erkennungssystem –nek nevezi. Használatos még erre a működésmódra a DDS rövidítés is az angol „Deflation Detektion System” elnevezés alapján.
Az ESP rendszernek is egyik fontos kiegészítő működése a fékasszisztens, melyet a vállalat a Hydraulischer Bremsassistent elnevezés alapján HBA –nak rövidít. A lejtőn lefelé közlekedést teszi biztonságosabbá a Berg-Anfahrhilfe. Az elektromechanikus rögzítő fék dinamikus működtetésénél a CAN hálózaton keresztül érkező parancs működteti az ESP hidraulika egységet, amely elvégzi a fékezési beavatkozást.
Az ESP szabályozás különböző algoritmusai meghatározzák a gépkocsi sebességét és lassulását, a kerékcsúszást, a fékező nyomást. Ezek alapján a matematikai modell segítségével kiszámítja a ferdefutási szöget, a kerekek oldalkúszási szögét, a keresztirányú gyorsulást, a kerekeknél az oldalvezető erő nagyságát, a függőleges irányú terhelését és az eredő erőket. A ferdefutási szög meghatározásához a kétnyomú járműmodell mozgásegyenleteit használja fel az elektronika. Ezeket az egyenleteket azután linearizálja és diszkretizálja. Az oldalerők meghatározásához a HSRI gumiabroncs modellt alkalmazzák. Így kiküszöbölhetők a nem lineáris egyenletek és a kerekeknél meghatározhatók a hossz- és a kereszt irányú erők.
Az ESP rendszernek jelenleg már több beavatkozási lehetősége is van. A gépkocsi pillanatnyi menetdinamikai viselkedésétől függően:
egy kiválasztott kerék szabályozott fékezése,
motor nyomaték csökkentése,
az aktív szervokormány segítségével kormánykorrekció végrehajtása.
A kerék csúszás szabályozása a gépkocsivezetőtől függetlenül végrehajtott fékezésekkel valósul meg. Pontosan kell meghatározni, hogy mekkora kerékcsúszás változás szükséges. Túlkormányzott gépkocsinál előnyös, ha intenzív fékezés közben az ESP a külső íven haladó első keréknél a kerékcsúszást növeli, a belső íven pedig csökkenti. A két hátsó keréknél a csúszást fékezés közben nem módosítják.
Az egyik oldalon csúszós úton gyorsításkor a vonóerő a kisebb tapadási tényezőjű részen haladó kerék fékezésével növelhető (differenciálzár hatás). Ekkor a gépkocsira a vezető szándékától független perdítő nyomaték hat, melyet a kormánykerék elfordításával kompenzálni kell. Ha az ébredő perdítő nyomaték a gépkocsi gyártója szerint túl nagy, a csúszó keréknél a fékező nyomást és ezzel egyidejűleg a motor nyomatékát is csökkenteni kell.
Fékezéskor a szlip nagyságát a kerékcsúszás szabályozó egység állítja be. A fékezőnyomás modulációhoz a hidraulikaegység elektromágneses szelepeit működtetik. A kerékcsúszás nagyságát gyorsításkor a hajtott kerekeknél módosítja az ASR. A motor nyomatékát a motormenedzsment szabályozza a CAN hálózaton keresztül érkező üzenetnek megfelelően.
Az ESP olyan aktív menetdinamikai szabályozó rendszer, amely a gépkocsi bármely sebességénél és manővernél a vezető szándékához hasonlítja a tényleges menetpályát és szükség esetén beavatkozik. Ha nem lenne hatékony az önellenőrzés, egy érzékelőtől érkező hibás jel súlyos következménnyel járna. Biztonsági okból az érzékelők redundanciája, azaz a megduplázás a kezdeti időben még jelentősen megdrágította a rendszert, ezért más módszert alkalmaztak.
Az érzékelők jeleinek ellenőrzéséhez a légi közlekedésben alkalmazott elevet, az analitikus redundanciát használták. A gépkocsi matematikai modelljével a különböző érzékelők jelei között fizikai kapcsolatok állíthatók fel, mely jól használható az ellenőrzésre. A perdülési sebesség érzékelőnél például, a Bosch ESP rendszereknél két rugózottan megvezetett és egymással kapcsolatban lévő mikro-mechanikai tömegből áll, a Lorenz erőkkel rezonancia frekvenciájuknak megfelelően gerjesztik. Ha az érzékelő a vibrációs síkra merőlegesen elfordul a tömegekre Corioli gyorsulás hat, mely ennél a változatnál kapacitív módon mérhető. A Corioli gyorsulás növelhető, vagy csökkenthető az elektronika által gerjesztett zavaró erővel. Pontosan meghatározott zavaró erővel ellenőrizhető az érzékelő elektromos, elektronikus és mechanikus része. Ezzel a hibás jelek azonnal felismerhetők. Az elektronika a zavaró jelet 40 milliszekundumonként kapcsolja rá az érzékelőre. Ezzel megvalósítható a folyamatos ellenőrzése. Nemcsak az érzékelőben, hanem a jelátviteli láncban ébredő esetleges hibák is feltárhatók így. Jelenleg a gyártás már annyira felfutott, hogy olcsóbbá váltak az érzékelők is. Így már azok megduplázása a biztonság érdekében nem okoz gondot, mint a kezdeti időkben.
Az ESP hidraulikatömbje az ABS/ASR rendszerhez hasonlóan tartalmazza a két körös, dugattyús fékfolyadék szivattyút, melyet az elektronika által működtetett egyenáramú, szénkefe nélküli villanymotorral hajt. Ez hozza létre a gépkocsivezetőtől független fékezési beavatkozásokhoz a fékező nyomást. Amit például az EDS, vagy az ESP használ egy-egy kerék megfékezéskor, de ez biztosítja a megfelelő energiát a fékasszisztens működéséhez is. A Continental Teves ESP rendszernél az aktív vákuumos rásegítőt használják ugyan erre a célra.
A hidraulika egységbe sajtolják be a fékfolyadék nyomását szabályozó szelepek mechanikus részét. Kerekenként egy nyomásnövelő, egy nyomáscsökkentőt szelepen kívül fékkörönként egy átkapcsoló szelep és egy a fékfolyadékot a szivattyúhoz engedő szelepet is felszerelnek. A hidraulika egységben található továbbá a fékkörönként egy dugattyús nyomástároló egység is ahová nyomáscsökkentéskor kerül a fékfolyadék. Mivel ez az egység látja el a fékasszisztens feladatát is, ide szerelik be a nyomásérzékelőt is, amellyel az elektronika a nyomásgradienst méri fékezés közben. Fékkörönként egy-egy automatikus nullpont kiegyenlítésű nyomásérzékelőt alkalmaznak, melynek mérési tartománya 0-250 bar. Ez adja a visszajelzést is az elektronikának. A BMW az ESP rendszert DSC-nek (dinamikus stabilitás szabályozó rendszer) nevezi, elterjedt még az ESC rövidítés is, melynek „C” betűje a control szót helyettesíti. Van több más autógyár is, melyeknél a megszokottól eltérő megnevezéseket alkalmaznak, például a Mitsubishi ASC Automatikus Stabilitás Control. Közben az utóbbi években egyre több gépkocsitípusban az ESP rendszer már az alapfelszereltséghez tartozik.
Az SMD technológiával gyártott elektronikát, mely a mechanikai és más egyéb környezeti igénybevételeket jobban elviseli, már közvetlenül az ESP hidraulika egységre szerelik. Az elektronika nyomtatott áramköri paneljére szerelik fel a szelepeket működtető elektromágneseket. Az ESP elektronika mikrohibrid kivitelű. A mikrokontroller egyik változata lehet például az Intel 88C196BC 265kB ROM-al és 40 MHz működési frekvenciával. A tápfeszültséget közvetlenül a gépkocsi elektromos hálózatának 30-as kapcsáról kapja. Bekapcsolását egy külön Wake Up elektronikus elem végzi. Az elektronika gyárilag kódolatlan. A gépkocsi specifikus adatok automatikus kódolás útján rögzítődnek az elektronikában. Az ehhez szükséges információkat a gépkocsi elektromos hálózata alapján ismeri fel. A sikeres kódolás után az elektronika a gépkocsit az alvázszáma (VIN szám) alapján azonosítja.
A perdülés érzékelő a gépkocsi tömegközépponti függőleges tengely körüli elfordulás sebességét méri. Az első gépjárművekbe szerelt ilyen érzékelők a légiközlekedésben használatos változatok módosítása alapján készültek.
A Bosch kezdetben piezo-kristályos érzékelőt alkalmazott. Az alábbi ábrán a torony szerűen, kissé kúposan kiemelkedő rész belsejében a magyarázó vázlaton bejelölt A – A’ és a B – B’ síkban elhelyezett piezo kristályokkal a réz hengert az önlengésszámnak megfelelő rezonanciában lebegve tartja. A hullám alakok szélső helyzeteit kissé felnagyítva a szaggatott vonallal megrajzolt ellipszisek szemléltetik. A C – C’ és a D – D’ síkban érzékelő piezo kristályokat helyeztek el. Ezek pontosan a rezgési „csomópontok”-ban vannak, ahol nincs elmozdulás. Ha a gépkocsi megperdül, vele együtt elmozdulnak a piezo kristályok is, de az önlengésszámmal rezgő és lebegő henger megtartja az eredeti helyzetét. Ezért az érzékelő kristályok most rezgést fognak detektálni. Annak intenzitása a perdülési sebességgel arányos. Ezt a kiértékelő elektronika feszültség jelként küldi az ESP elektronikának.
A fentiekben ismertetett változatot követte a jelenleg is használatban lévő második generációs mikromechanikai perdülés érzékelő. Nem csak személygépkocsiknál, de haszonjárműveknél is ezt alkalmazzák. Belsejében egy 7x7 mm-es szilícium chip található. Szerkezeti kialakítása csak 50 szeres nagyításban válik láthatóvá. A 600 µm vastagságú szilíciumlapkára viszik fel a szilíciumoxid-, majd egy 10 µm vastagságú poliszilícium réteget. Az érzékelő alaplapjából két 50 µm -es lapkát maratnak ki. Ezekből készülnek a rezgő tömegek, melyeket rugók tartanak a helyükön. A rezgési tengelyre merőlegesen poliszilíciumból készült kapacitív elven működő érzékelőt illesztenek rájuk. Hajszál vékony arany huzal létesít kapcsolatot az érzékelők és a kiértékelő elektronika között. Ez utóbbi a rezgő tömegek gerjesztéséhez szükséges feszültséget is létrehozza, továbbá kiértékeli a mérési eredményeket. Az érzékelőket, a kiértékelő áramkört és a felületre szerelt többi elektromos egységet egy közös kerámia lapkára szerelik, melyet fém foglalatban helyeznek el. A házat atmoszférikus nyomású, száraz nitrogén gáz tölti ki. A külső burkolata műanyagból készül. Ezen alakítják ki a gépkocsi specifikus elektromos csatlakozókat és a rögzítési helyeket.
A gyújtás bekapcsolásakor a beépített gerjesztő egység a két kis rezgő tömeget vízszintes síkban egymással ellenkező fázisban és ellentétes irányban mozgatja. Amikor az érzékelő belsejében az egyenes vonalú mozgást végző tömegekkel függőleges tengelye körül elfordul, a vízszintes síkban Corioli erő keletkezik. Ez hatást fejt ki a rezgő tömegeken elhelyezett kapacitív elven működő gyorsulásérzékelők szeizmikus tömegeire.
A gyorsulásérzékelő ellentétes fázisú feszültségei egymásból kivonódnak, így megszűnnek a lineáris összetevők és kétszeres nagyságú a Corioli erővel arányos jel keletkezik. Ennek nagysága attól függ, hogy mekkora volt a gépkocsi perdülete. Az érzékelő analóg jelet szolgáltat a menetdinamikai szabályozó elektronikának. Az újabb változatoknak már analóg és digitális jelkimenete is van. Ez biztosítja a kompatibilitást és az alkalmazhatósága is így szélesebb körűvé válik. A működéshez szükséges tápfeszültséget az ESP elektronika szolgáltatja. A rendszer a bekapcsolást követően egy másodpercen belül válik üzemképessé. Menet közben az ESP elektronika folyamatosan ellenőrzi az érzékelő mechanikus és elektronikus részeinek állapotát.
A perdülés érzékelő mérési tartománya ± 1,4 g keresztirányú gyorsulás és ± 100 ˚/s perdülési sebesség. Az érzékenysége ± 0,2 ˚/s .
Az újabb perdülés érzékelő változat típusjelölése DRS-MM1.1 mely a gépkocsi függőleges tömegközépponti tengely körüli elfordulását érzékeli. Ezzel egyidejűleg méri a kereszt irányú gyorsulást is. Az érzékelőt rezgéscsillapítóval is ellátták és PT-CAN hálózaton keresztül adja át a mért értékeket az ESP elektronikának. Működésellenőrzését szoftveresen úgy oldják meg, hogy az általa továbbított információkat összevetik a többi érzékelők jeleivel. Így végzi el az elektronika a plauzibilitás (elfogadhatósági) vizsgálatot.
Kezdettől fogva más elven működő perdülés érzékelőt alkalmazott a Continental Teves vállalat, de eredetileg ez is a légiközlekedésből származik. A keresztirányú gyorsulás érzékelővel egy közös házba szerelték be és a gépkocsi tömegközéppontjához a lehető legközelebb helyezték el.
A kettős hangvillából álló mikromechanikai érzékelő a függőleges tengely körüli elfordulás sebességét méri. Ha meghibásodik az ESP nem működik.
Az érzékelő szilícium kristályból készült kettős hangvillához hasonlító egyik része végzi a gerjesztést, a másik a mérést. 11 kHz-es váltakozó feszültséget rákapcsolva rezgésbe jön a gerjesztő rész. A mérő rész önfrekvenciája 11,33 kHz. A saját frekvenciával rezgő rész megtartja a rezgési síkját. A gépkocsi perdülésekor az érzékelőre ható erő csavaró nyomatékot fejt ki a szilícium kristályra, ezért elektromos töltés keletkezik benne. Ez előerősítő és erősítő áramkörök révén adja a jelet, amit az elektronika kiértékel.
A továbbfejlesztés során ez „intelligens érzékelővé” vált, mert saját kiértékelő elektronikával is ellátták, mely a perdüléssel és a kereszt irányú gyorsulással arányos jeleket feldolgozza és a mért értékeket a CAN hálózaton keresztüli adattáviratként küldi az ESP elektronikának. A működéséhez szükséges tápfeszültséget is az ESP központi elektronikától kapja.
A következő ábra szemlélteti a szilícium lapkából készített kettős hangvilla ként kialakított mikromechanikai érzékelő egyes belső áramköreinek kialakítását.
A jelenleg gyártásban lévő ESP MK 60 rendszernél a perdülés érzékelő már nem alkot külön egység. Közvetlenül az elektronikába szerelik be, melyet a vállalat budapesti üzemében gyártanak. A gépkocsi tömegközéppontjától eltérő elhelyezése miatt a szoftvernél ezt korrekciós tényezővel veszik figyelembe. A fentiekben ismertetettől eltérő mérési elvű mikro-mechanikai perdülés érzékelőt a Panasonic szállítja be.
A most használatban lévő perdülés érzékelő magába ötvözi a kereszt irányú gyorsulás érzékelőt is, ezért szerkezeti kialakítása kissé összetetté vált.
A perdülés érzékelő belső szerkezete és működési elve kissé megváltozott. A forgó villát használják a kocsiszekrény szögsebességének érzékelésére. A piezoelektromosan gerjesztett erő hatására menet közben a villára egy vibráció hat. A kocsiszekrény megpördülésekor az érzékelési módban a villára a Corioli erő hat. A rezgés és a rá szuperponálódó Corioli erő hatására a villa karjaiban elektromos töltés keletkezik, mely arányos a gépkocsi perdülési sebességével. Az egységbe szerelt erősítő ezt a jelet annyira felerősíti, hogy kiértékelhető legyen. A gerjesztett rezgés 8 kHz frekvenciájú. Két csatlakozó tömeg rezeg különböző módon.
Az érzékelés irányának megfelelően a gépkocsi tömegközéppontjának közelében helyezik el. Ennek jele alapján tudja az elektronika meghatározni, hogy milyen oldalgyorsulás hat a gépkocsira a pillanatnyi menetviszonyok között. Ez az információ fontos a gépkocsi stabilitásának megtartása miatt. A keresztirányú gyorsulás érzékelő meghibásodása esetén az ESP nem működik.
Működési elve kapacitív. Két, sorba kapcsolt kondenzátorból áll. Ha nincs keresztirányú gyorsulás a középső fegyverzet azonos távolságban van a szélsőtől. A beépített két kondenzátor kapacitása azonos.
Keresztirányú gyorsuláskor a közös középső fegyverzet tömegére a tehetetlenségi erő hat, ezért elmozdul a felfüggesztő rugó ellenében és az érzékelő két részének kapacitása a kereszt irányú gyorsulással arányosan változik. Az érzékelő az alábbi diagram szerinti lineáris feszültség jelet adja, mely arányos a kereszt irányú gyorsulással.
Az újabb kivitelű gyorsulás érzékelőnél a MEMS technológiával gyártott tömeget rugó tartja a helyén. Az érzékelt lassulás irányában a tömeg kitér a semleges helyzetéből. A kapacitív érzékelési elv a pillanatnyi lassulással arányos jelet hoz létre
A gyorsulás érzékelő újabb változatai olyan kialakításúak, hogy a különböző irányú gyorsulások érzékelésére alkalmas a fizikailag egyetlen test. Ezt a változatot már könnyű kombinálni a perülés érzékelővel, mert mindkettőnek rendkívül kicsi a helyigénye. Így alkották meg aztán a „sensor cluster” újabb változata, mely lényegesen kisebb, mint a régebbi volt. Így tehát már a hidraulika egységre szerelt elektronikába beépíthető. Ezt az újabb elhelyezést korrekciós tényezőkkel kell figyelembe venni az ESP algoritmusánál. Ezzel az új kialakítással egyszerűsödött az ESP rendszer hálózata, amely hozzájárul a megbízhatóság növekedéséhez is.
Az ESP rendszer működéséhez nélkülözhetetlenek a kerékfordulatszám érzékelők jelei. Ezeket az ABS -ről szóló részben már ismertettük. Jelenleg az aktív változatokat alkalmazzák, mely a mágneses kódolása alapján lehetővé teszi a forgásirány felismerését is. Ezek gyártásánál is történtek változások a közelmúltban. A működés precizitása miatt az ESP rendszernél különösen fontos ezen a területen is a minél pontosabb jelképzés. Ezt szolgálják az érzékelők újabb változatai.
A kormánykerék tengelyére szerelik fel. A gyártók különböző működési elvű változatokat szállítanak be az autógyáraknak. Az érzékelő a CAN hálózaton keresztül továbbítja a jeleket az ESP elektronikának. Innen kapja a működéséhez szükséges tápfeszültséget is.
Az érzékelő által küldött információk:
a kormánykerék elfordítási iránya,
a mozgás sebessége,
a pillanatnyi szöghelyzet.
Az új fejlesztésű kormánykerék elfordítás érzékelő a kormányoszlopon elhelyezett különböző kapcsolókkal alkot közös egységet. Gyakran kombinálják a kormánykerék légzsák átvezető spiráljával is. Az alábbi elvi ábrán érzékelő belsejében elhelyezett nagy fogaskerék mechanikus kapcsolatban van a kormánykerék tengelyével. Hozzá két kisebb fogaskerék kapcsolódik, melyek fogszáma egymáshoz képest eggyel eltér, de ezek egymáshoz nem kapcsolódnak. Ezekre a kis fogaskerekekre egy-egy állandó mágnest szereltek. A fogszám különbség miatt eltérő a forgási sebességük. Mindkét érzékelőben egy-egy szinuszos jelet hoznak létre. Ebből a két jelből bármely időpillanatban egyértelműen meghatározható a kormánykerék szöghelyzete és az elfordítás iránya. Az egyik jel az idő függvényében pedig a kormánykerék elfordítási sebességét adja. Egy számláló mű pedig meghatározza a kormánykerék elfordításainak számát.
Önálló jelkiértékelő, diagnosztikai és hibakód tároló egységgel látják el. Kicserélése, vagy a kormányberendezésen, illetve a futóművön végzett megbontásos javítás után az egyenes meneti helyzetet újra kalibrálni kell. Ez az alapfeltétele az ESP kifogástalan működésének. Az érzékelő meghibásodása, vagy nem megfelelő kalibrálás esetén az ESP rendszer nem működik, de az ABS és az EBV aktív marad. A kalibráláshoz a gépkocsi típusának megfelelő diagnosztikai műszert kell használni és a megadottak szerint kell végezni a műveletet.
Continental Teves kormánykerék elfordítás érzékelő
Az opto-kapus működési elvű érzékelőt a kormányoszlopon helyezik el. A légzsák átvezető spiráljával egy közös egységet alkot. Ha meghibásodik ez az érzékelő az ESP működésképtelenné válik. Az elektronika, vagy az érzékelő cseréje után újra kell kalibrálni a kormánykerék egyenes meneti állásának megfelelően. Ehhez a gépkocsi diagnosztikai műszerét kell használni. Az érzékelőbe beépített kódtárcsa két különböző jelet képező gyűrűből áll.
Az egyenletes osztású fog – fogárok az elfordítási sebességjel képzéséhez szükséges.
A hexadecimális kódolásút a szöghelyzet pontos meghatározásához szerelték be.
Ez az érzékelő határozza meg a gépkocsivezető által helyesnek tartott kormánykerék elfordítási helyzetet.
Az érzékelőt a kormánykerék tengelyére szerelik fel. A szöghelyzet érzékelés magneto-rezisztív, módon történik. A belsejébe mechanikai hajtóművet szerelnek, amely az abszolút szöghelyzet meghatározásához szükséges. Összesen 4 kormánykerék körülfordítást tesz lehetővé. A biztonságos érzékeléshez két jel szükséges. Az egyik híd kapcsolású AMR egység ad egy jelet. A jelképzésbe további hasonló két egységet vonnak be, melyek egymáshoz képest 45˚ -os szöggel vannak elékelve. A színuszos jelelakok egy adott pillanatban megállapított metszékei alapján a kidolgozott matematikai algoritmus segítségével kellő pontossággal, egyértelműen meghatározható a:
a kormánykerék elfordítási helyzete,
az elfordítás iránya
az elfordítás sebessége.
A régebbi Continental Teves ESP rendszereknél a főfékhengerhez csatlakoztatták, újabban már az ESP hidraulika egységbe szerelik be. A kivezérelt fékező nyomásról ad visszacsatolást az elektronikának. Korábban mindkét fékkörhöz beszereltek egyet. Ha az egyik meghibásodik, az ESP kikapcsol. A kapacitív elven működő érzékelőn kívül használnak még piezo-fóliás, változatot is.
A kapacitív érzékelőnél a kondenzátor egyik fegyverzete a házhoz rögzített, a másikat a dugattyú a nyomással arányosan rugó ellenében elmozdítja. A kondenzátor kapacitását a fegyverzetek közötti távolság határozza meg. Ha a fegyverzetek közelebb kerülnek egymáshoz a nyomás hatására, a kapacitás nagyobb lesz
Az ESP elektronika a fékrásegítőbe szerelt elektromágnesre áramot kapcsol és ezzel elmozdítja annak szelepét. Hatására atmoszférikus nyomású levegő áramik a fékrásegítő membránjának jobb oldali kamrájába. Ez 10 bar-os fékezőnyomást hoz létre a főfékhenger dugattyúinak elmozdításával. Ha ennél nagyobb nyomásra van szükség az elektronika bekapcsolja hidraulikaegység fékfolyadék szivattyúját. Az így létrehozott nyomásból az ESP hidraulika egység elektromágneses szelepei tudják a szükséges értéket kivezérlni a fékezendő kerékhez. Az aktív fékrásegítő működését az abba beszerelt kapcsoló jelzi vissza az elektronikának.
Az újabb ESP rendszerek két fokozatú beavatkozásra is alkalmasak, és számos újabb, a gépkocsivezető tevékenységét megkönnyítő működéssel is ellátták. Az egyik beavatkozás a hagyományos egy kerék szabályozott fékezésével járó működésmód, a másik beavatkozás pedig az aktív szervokormány működtetésével végrehajtott kormánykorrekció.
Az Audi és az újabb VW Passat több típusánál is az opcionális felszereltségéhez tartozik a „Dinamiklenkung”, dinamikus kormányzás nevű program és a hozzá tartozó aktív szervokormány. Ha az ESP nem az egyik kerék fékezésével, hanem kormánykorrekcióval avatkozik be a gépkocsi nem fog lassulni az ESP működése miatt. Így tehát nem veszít a lendületéből agilisabbá válik. Az ESP kormányzási beavatkozásnak az előnye az, hogy nagyobb szabályozási komfortot biztosít és a hosszdinamikát nem befolyásolja annyira, mint a régebbi ESP. A stabilizáláshoz szükséges elkormányzást az ESP elektronika határozza meg, melyet utasításként a CAN hálózaton keresztül átküld a dinamikus kormányzás elektronikának. Ennek megfelelően egészítették ki a szabályozási algoritmust, valamint ehhez igazították a hardvert is. Ennek a beavatkozásnak a hatására a kormánykerék nem fordul el. A kormánykerék szöghelyzetén kívül ennél a változatnál a kerekek elkormányzási szögét is méri az elektronika. A működés dinamikusabb állító tag beavatkozásokkal történik. Ez a rendszer az IEC61508 biztonsági előírásnak felel meg.
Az újabb személygépkocsikat már elektromechanikus rögzítő fékkel is ellátják. Ha a rögzítő féket a gépkocsi mozgása közben működteti a gépkocsivezető a CAN hálózaton keresztül az ESP hidraulika egységhez érkező parancs hatására a fékfolyadék szivattyú bekapcsolásával hozza létre a szükséges fékező nyomást és az ESP hidraulikaegysége hajtja végre a fékezést.
Ez is az ESP rendszer egy újabb kiegészítő programja. Az utánfutó lengései 1 Hz körüli frekvencián a vonókészüléken keresztül adódnak át a vontató gépkocsinak. Az ESP rendszer érzékeli az emiatt bekövetkező perdítő nyomaték lengéseket. Ha az a kritikus érték küszöbét átlépi elkezdődik a beavatkozás. Az elektronika visszaveszi a gázt és működteti a féket. Mind a négy kereket fékezi 0,15 g lassulással. Ha ez nem elegendő, a lassítás elérheti a 0,3 g értéket. A fékezés addig folytatódik, amíg nem szűnik meg az utánfutó lengése. Az ESP az utánfutó felől érkező kereszt irányú erőket a gépkocsi első kerekeinek váltakozva történő különböző nagyságú erővel történő fékezésével egyenlíti ki. Ennek eredményeként stabilizálás következik be és lassulás jön létre.
Az ESP rendszernek lehet egy úgynevezett ”szárazfék funkció”-ja is. Az eső érzékelő tudja automatikusan aktiválni ezt a működési módot. Ilyenkor ha a gépkocsi nem fékez és nem áll fenn biztonságkritikus menet állapot az ESP hidraulika egység néhány tized bar fékező nyomás kivezérlésével menet közben felfekteti a fékpofákat a féktárcsára. Ennek hatására azok megszáradnak és bármely pillanatban rendelkezésre áll a teljes fékező teljesítmény. Nem veszélyezteti a fading jelenség a közlekedésbiztonságot.
Az előzőekben felsoroltakon kívül az ESP rendszer alkalmas a sebesség szabályozásra is. Ha például a nagy sebességgel működő video rendszer sebességkorlátozó táblát érzékel, automatikusan beállítja az azon feltüntetett sebességet.
A Bosch ESP 8 rendszer alkalmas ezeknek a kiegészítő működésmódoknak a megvalósítására. Sajátosságai közé tartozik a hibrid áramkörös elektronika, melyet Texas Instrument mikrokontrollerekkel láttak el. 768 kB –os flash memory -t alkalmaznak. Két különböző, egymástól független radundáns processzor szolgálja a biztonságos működést. Az új nyomásérzékelőt a hidraulika egységbe integrálták, így az nem képez külön becsavarható egységet, mint korábban.
Ennél a rendszernél a gépkocsi stabilizálása különböző beavatkozásokkal történik, melyek a következők:
Motor nyomatékszabályozás.
Beavatkozás az automatikus sebességváltó fokozatkapcsolás dinamikájába.
Egy kerék szabályozott fékezése.
Kormányzási beavatkozás, mely különösen nagy sebességnél, kis beavatkozással hatékonyan stabilizál.
A kevesebb fékezési beavatkozásnak köszönhetően a gépkocsi azonos körülmények között agilisabban (dinamikusabban) halad és nem következnek be kritikus szituációk. Nagyobb lehet a gépkocsi átlagsebessége.
Az ESP rendszer alprogramját képező ABS szabályozás új algoritmussal működik.
A fejlesztési cél az volt, hogy ezzel a működési móddal a gépkocsival úgy a szilárd burkolatú úton, mint terepen a lehető legnagyobb lassulás legyen elérhető. Laza talajon a blokkolás közeli, majdnem csúszó kerekekkel rövidül a fékút, mert a kerekek éket túrnak maguk előtt az alattuk lévő laza anyagból. Az ABS új logikája figyeli a kerekek torziós lengéseit az aktív kerékfordulatszám érzékelők jelei alapján. Felismeri a laza talajt és automatikusan átkapcsolja az ABS működését nagyobb csúszást engedélyező működésmódra. A kerekenkénti és az elkormányzási szögtől is függő kerékcsúszás szabályozás révén a gépkocsi megőrzi a kormányozhatóságát. Ha a vezető bekapcsolja az offroad gombot, akkor az ABS terep fokozatának aktiválása egyértelműbbé és gyorsabbá válik.
Az ESPplus teszi lehetővé ezeket a működési módokat. A terep és a normál ESP működés között lényeges különbség van. Az ESP off gomb rövid megnyomásával az Offroad működés válik aktívvá és a kijelzőn az „ESP offroad” felirat jelenik meg és az ESP szimbólum világít. Ilyenkor kisebb sebességnél a motornyomaték csökkentő és a fékezési beavatkozások kisebbek lesznek. Ha az automatikus offroad felismerés válik aktívvá valamennyi offroad funkció erősödik. A gomb ismételt megnyomásakor a normál ESP működés kapcsol be.
Újabban kétfokozatú kikapcsolási lehetőséggel látták el az ESP rendszereket.
Ha 5 másodpercnél rövidebb ideig nyomják meg az „ESP off” gombot, akkor először az ASR kapcsol ki. A kijelzőn az „ASR off” felirat tűnik fel, az ESP szimbólum pedig világít. Ekkor a motor nyomaték csökkentés és a fékezési beavatkozás is a sebességtől függően kikapcsol. Az „ESP off” nyomógomb ismételt megnyomására és egy bizonyos sebesség átlépésekor az ASR visszakapcsol.
Ha az „ESP off” gombot 5 másodpercnél hosszabb ideig nyomva tartják kikapcsol az ESP és csak az ABS és az EDC marad bekapcsolva. A folyadékkristályos kijelzőn az „ESP switched off” felirat jelenik meg, más típusoknál az ESP szimbólum és alatta az „OFF” felirat. A gomb ismételt megnyomására az ESP működés visszakapcsol. A gyújtás ki-, majd visszakapcsolása után az ESP ismét bekapcsolt állapotba kerül.
Ez a fékasszisztens működésének egyfajta kiterjesztése. Erőteljes, huzamos, illetve többször ismételt fékezésnél, amely jelentős melegedés miatt fékhatás csökkenéssel jár, ezt felismerve az ESP automatikusan megnöveli a hidraulikus működtető nyomást. A vezető így már a szokásos pedálerőnél eléri az ABS beavatkozási küszöböt.
A gépkocsikba újabban beszerelt elektromos rögzítő féknek van egy dinamikus működésmódja is. Ha a hidraulikus fékműködtetetés meghibásodik, az ESP parancsára az elektromos rögzítő fékkel 8 m/s –os lassulást tud megvalósítani. Ez lényegesen nagyobb, mint ami egy hagyományos rögzítő fékkel megvalósítható. Kis tapadási tényezőjű úton ABS szabályozás is működik eközben.
Az üzemi fék automatikus működtetésével és oldásával támogatja a vezetőt. Az aktiválása a műszerfalra szerelt nyomógombbal lehetséges. Ez a működésmód a fékezés után hidraulikus nyomással tartja befékezve a gépkocsit. Erről az állapotról visszajelző lámpa tájékoztatja a gépkocsivezetőt. Ha a fékhatás egy meredekebb szakaszon nem elegendő, még kétszer meg tudja növelni a fékező nyomást a rendszer. Ha még ez sem elegendő, működteti az elektromos rögzítő féket is. Elinduláskor a tengelykapcsoló lenyomásakor automatikusan oldja a féket. Emelkedőn a rögzítő fék csak akkor old, ha a motor nyomatéka elegendő a visszagurulás megakadályozásához. Ilyenkor az elektronika kiértékeli a bekapcsolt sebességfokozatot, az emelkedő meredekségét, a motor fordulatszámát és a motor nyomatékát.
Ez is egy vezetőt támogató asszisztens rendszer. A hagyományos ESP rendszer egy továbbfejlesztett változata. Hegyről lefelé menetnél fékezési beavatkozással tartani tudja a vezető által beállított sebességet. Ilyenkor az ESP hidraulika egység végzi a fékezést.
A HDC program széria tartozék például az Audi Q5-nél, melyet a gépkocsivezető egy erre a célra beépített nyomógombbal tud be-, illetve kikapcsolni. A működés alapfeltétele, hogy a gépkocsi sebessége kisebb legyen 60 km/h -nál. A pillanatnyi állapotot LED dióda jelzi vissza. Az ESP rendszer részét képezi ez a komfortot növelő program. Mind a négy kereket fékezi a lejtőn lefelé, méghozzá annyira, hogy a gépkocsi tartja a vezető szándéka szerinti sebességet. Ha ehhez nem elegendő a motorfék, automatikusan működésbe lép a hidraulikus fékrendszer, mely a vezetőtől függetlenül létrehozza a szükséges fékező nyomást. Bizonyos határok között (9 km/h és 30 km/h) (10%-os és 50%-os lejtőn) a gáz-, illetve a fékpedál lenyomásával a sebesség szabályozható. 60 km/h feletti sebességnél automatikusan lekapcsol. Bekapcsolt és kikapcsolt sebességfokozatnál egyaránt használható. Ha például a hátrameneti fokozat van bekapcsolva, akkor a hátsó kerekekre jut a nagyobb fékhatás.
A menetkomfortra és a menetdinamikára nagy gondot fordítottak a fejlesztés során. Az offroad és az országúti jellemzők összehangolása is fontos volt. Az összes Q5-ös széria tartozéka a tetőcsomagtartó felismerés, melyhez egy speciális érzékelőt szereltek fel a tetőcsomagtartó rögzítési pontjához. Ez közvetlenül az ESP elektronikának ad jelet a megváltozott tömegközéppont helyzete miatt, mely a menetdinamika szempontjából az ESP -nek fontos információ.
A gépkocsit a jobban tapadó útfelületen kialakuló nagyobb fékerő erre az oldalra húzza. Az ESP a „dynamiklenkung” –al ellátott gépkocsinál automatikusan létrehozza a szükséges kormánykorrekciót, méghozzá gyorsabban, mint ahogy azt a gépkocsivezető egyébként meg tudná tenni. Ebből a vezető semmit nem vesz észre, mert közben a kormánykerék egyenes meneti helyzetben marad. A gépkocsi stabilizálása érdekében nem kell csökkenteni a fékerőt. Ez előnyös, mert nem hosszabbodik meg a fékút. Ehhez a működési módhoz nem szükséges kiegészítő kerékfék munkahenger nyomás érzékelő, mint más rendszereknél.
A túlkormányozott viselkedésű gépkocsit az ESP rendszer a „dynamiklenkung” segítségével egy előre meghatározott ellenkormányzással stabilizál. Ez megakadályozza a gépkocsi hátsó részének kitörését. Különösen nagy sebesség esetén ez a beavatkozás sokkal hatékonyabb, mint egy kerék fékezése, ahol a megfelelő fékező nyomás kialakulásához egy bizonyos időre van szükség. Azért is előnyös ez a beavatkozás, mert sokkal komfortosabb, mint amikor fékezéssel történik. Továbbá nem lassul a gépkocsi a stabilizáló beavatkozás következtében, ami a fékezéses beavatkozásnál elkerülhetetlen. Különösen csúszós úton előnyösebb, amikor kormányzás végzi a korrekciót. A két beavatkozást (kormányzási és a fékezési) a gépkocsi instabilitásától függően egymásba integrálják. Enyhe instabilitásnál csak kormányzási beavatkozás valósul meg. Minél nagyobb a stabilitás vesztés, annál nagyobb lesz a fékezési beavatkozás. A kettő beavatkozás együtt hatékonyabb, mint ahogy a hagyományos ESP -nél ez hagyományosan megszokott volt.
Alulkormányzott viselkedésnél az ESP a „dynamiklenkung” (aktív szervokormány) segítségével megváltoztatja a kormányáttételt, így a gépkocsivezető a tapadási tényező maximumát nem tudja olyan gyorsan elérni. Így az első kerekek csúszása és ezzel a gépkocsi elejének kisodródása, vagyis az alulkormányzott viselkedés nem fog kialakulni olyan gyorsan. Az alulkormányozott állapotot az ESP ismeri fel és a beavatkozás a „dynamiklenkung” –nál következik be. Az áttétel változás csupán olyan mértékű, hogy a vezető azt nem veszi észre, de ennek ellenére a stabilizáló hatás érvényesülni tud. Kisebb mértékű alulkormányozott viselkedésnél ez a beavatkozás előbb fog bekövetkezni, mint a fékezési stabilizálás. Nem érezhető annyira, mint a motor nyomaték csökkentés és az egyik kerék célzott lefékezése. A gépkocsival így sokkal dinamikusabban lehet közlekedni és a stabilitása is növekszik.
Az ESP elektronika által meghatározott stabilizáló elkormányzási szög a gépkocsi CAN hálózatán keresztül üzenetként jut el a kormányzás elektronikájához. Mivel az aktív kormányzási beavatkozás nagyobb kockázatú, mint az egyik kerék megfékezése, biztonságtechnikailag ennek megfelelően készítették fel az ESP rendszert. Hardver vonatkozásában egy második perdülés és kereszt irányú gyorsulás érzékelővel is ellátják a rendszert, mely egy redundáns jelet ad. Így a perdülés érzékelő jelének elfogadhatósági vizsgálata biztonságosabb lesz. A szoftver oldalról pedig a kormányzási stabilizáló algoritmus kétprocesszoros kivitelben működik. Mindkettő eredményét folyamatosan bitenként összehasonlítják az ESP elektronikáéval. Amennyiben különbséget észlel az ESP elektronika kikapcsol és hibajelzést ad.
Ennél a vállalatnál elsőként az ESP gyártása és alkalmazása 1995 –ben kezdődött. Jelenleg a 9 generációhoz tartozó termékcsaládot kínálja az autógyáraknak. A legkülönbözőbb kategóriába sorolható gépkocsi változatokhoz fejlesztették ki. Ezek a változatok különböző működési módokat tesznek lehetővé. Jelenleg a következő változatokat gyártják:
ESP light
ESP base
ESP enhanced
ESP pus
ESP premium
Ezeket a változatokat egyre több kiegészítő működéssel is ellátták.
Az ESP premium-nál például az alap működés számos, a vezetőt támogató asszisztens rendszerrel egészülhet ki. Ennél a szokásos kettő helyett hat dugattyús fékfolyadék szivattyút építenek be a hidraulika egységbe. Ennek köszönhetően a fékező nyomás nagyon gyorsan kialakul, de ezen kívül maximális komfortot is biztosít, mert így sokkal kisebb a rezgés működés közben. Az SMI650 típusjelzésű kombinált érzékelőt (perdülés és kereszt irányú gyorsulás) már az elektronikába szerelik. Ennek az érzékelőnek integrális része a rezgéscsillapító egység. Így tovább egyszerűsödött a rendszer vezetékhálózata. Ez az elektronika már másodpercenként 25 -ször hasonlítja össze a vezető szándékát a gépkocsi pillanatnyi menetpályájával és ez alapján működik az ESP szabályozás.
A fékrendszer működése révén lassítja, megállítja, illetve rögzített helyzetben tartja a járművet. Nagy jelentősége miatt a különböző országokban, és az egyes országokon átívelő nemzetközi hatósági előírások vonatkoznak rájuk. A fékrendszer a gépkocsik aktív biztonságának fontos eleme, ezért hatásosságukat és kialakításukat is rögzítik az előírások.
A személygépkocsik üzemi fékrendszerénél általában vákuumos, vagy hidraulikus rásegítővel ellátott hidraulikus féket alkalmaznak. A mechatronika alkalmazásának lehetőségei ezen a területen:
vákuumszivattyúk, vagy a
hidraulikaszivattyúk működtetése vezérléssel, vagy szabályozással.
Dízel motoros gépkocsiknál és villanyautóknál szükséges a vákuumszivattyú a fékezéshez az energia előállítására. Újabban már az Otto-motoros járműveknél is alkalmazzák, mert így nagyobb vákuum hozható létre. Így egyrészt kisebb lehet a vákuumos fékrásegítő átmérője és emiatt a helyigénye, másrészt pedig komfortosabbá tehető a fékezési folyamat.
A fékasszisztens alkalmazásának kezdetén a vákuumos fékrásegítőt is kiegészítették elektronikával, fékpedál elmozdulás érzékelővel és elektromágneses szeleppel. Újabban a fékasszisztens az ABS rendszer kiegészítő rendszereként valósul meg.
Ez az egység a vákuumos fékrásegítő energia ellátását biztosítja. Egy egyenáramú villanymotorból és egy többnyire szárnylapátos működésű vákuumszivattyúból áll. Beépítése és működése független a belsőégésű motortól. Az excentrikus forgórészbe beillesztett lapátok forgás közben a centrifugális erő hatására felfekszenek a ház belső palástjára. A lapátok közötti folyamatosan növekvő térfogat hozza létre a vákuumot, melyet a vákuumos rásegítő működtetésére használnak fel. Elektromosan általában úgy kötik be, hogy a belsőégésű motor indítását követően néhány másodpercen belül működésbe lép a vákuumszivattyú is.
Ennél a változatnál nem alkalmaznak nyomás érzékelőt, így tehát nincs visszacsatolás a szivattyú működéséről, melyet a motor elektronika felügyel. A vákuumos fékrásegítő által a rendszerben létrehozott nyomást az elektronika a következő működési paraméterek érzékelése alapján becsli meg:
a pillangó szelep helyzete,
a belsőégésű motor fordulatszáma,
a féklámpa kapcsoló nyitott, vagy zárt állapota.
Egy az elektronikában tárolt matematikai modell segítségével határozza meg a pillanatnyi nyomást. Ennek megfelelően a test rá-, vagy lekapcsolásával működteti a szivattyút hajtó villanymotort. Ennek a vezérlésnek természetesen egy bizonyos hiszterézise van.
Ennél a változatnál nyomásérzékelőt alkalmaznak, melyet a vákuumszivattyú és a vákuumos fékrásegítő közötti csőszakaszba kötnek be. A membrános nyomásérzékelőt az elektronika a gyújtás bekapcsolása után folyamatosan ellátja 5 V tápfeszültséggel. Az aktuális nyomás okozta membrán deformációval arányos feszültség jelet a működtető elektronika folyamatosan kiértékeli és összehasonlítja az eltárolt szükséges értékkel. Ennek megfelelően működteti a szivattyút. A működési jelleggörbe az elektronikában el van tárolva. Ha a nyomásérzékelő meghibásodik, az elektronika automatikusan átkapcsol a vezérelt üzemmódra.
A Toyota Prius Hibrid hajtású gépkocsinál nem vákuumos, hanem hidraulikus fékrásegítőt alkalmaznak. A gépkocsi harmadik generációjának fékrendszerét a gyártója ECB-3 –nak nevezi az angol Electronic Controlled Brake megnevezés alapján. A Japán Aisin a beszállítója a rendszer fontosabb elemeinek. A fékrendszer a kerékfékszerkezeteken kívül két egységből áll:
Kompakt fékező egység az elektromágneses szelepekkel és az elektronikával.
Villanymotorból, szivattyúból, és nyomástárolóból álló egység.
A hidraulikus tápegységnél villanymotorral hajtott szivattyú hozza létre a fékezéshez szükséges rásegítő nyomást és egy nyomástárolót is felszerelnek az egységre. A villanymotorral hajtott hidraulika szivattyút a nyomáskapcsolók működtetik.
A fékezési folyamat úgy zajlik a Toyota Prius III -nál, hogy a fékpedál lenyomásakor a kialakult nyomást az érzékelő megméri, és az értéket továbbítja az elektronikának. Ez a vezető szándékának megfelelő teljes fékerő. Ebből az elektronika kikalkulálja, hogy mekkora fékező nyomaték valósítható meg regeneratív módon. A parancs kiadása után megméri, hogy ténylegesen mekkora az így megvalósult fékerő hányad. Ezután meghatározza, hogy a hidraulikus fékrendszernél mekkora fékező nyomás szükséges. Ezt felosztja az elő-, és a hátsó futóműnek megfelelő értékre. Ennek megfelelően elektromágneses szelepekkel módosítja a vezető által létrehozott nyomást az első és a hátsó futómű kerekeinél. Tehát a teljes fékerő két részből tevődik össze, a regeneratív és a hidraulikus fékerőből. Regeneratív fékezés természetesen csak a hajtott kerekeknél lehetséges. Az előbbiekben vázolt folyamat természetesen a valóságban a másodperc töredéke alatt zajlik le.
Hagyományos súrlódásos fékkel, általában hidraulikus működtetéssel.
Energia visszatáplálásos fékezéssel.
Ez utóbbi az előnyösebb, mert a gépkocsi mozgási energiáját át tudja alakítani másfajta energiává, mely újra hasznosíthatóvá válik. Az a hátránya viszont, hogy csupán a gépkocsi lassításra alkalmas. A teljes megálláshoz, illetve a rögzítve tartáshoz súrlódásos fékre van szükség. A kétféle fékezési mód összehangolását elektronika segítségével lehet megvalósítani.
A gépkocsi menetciklusait megvizsgálva látható, hogy az energia visszatáplálásos fékezésnél lényegesen rövidebb ideig működik a hidraulikus fék berendezés. A gyorsításra felhasznált energia egy részét vissza lehet nyerni. Ezért a gépkocsi üzemeltetése gazdaságosabb lesz.
A menetciklus egyes szakaszai a gépkocsi felgyorsításából, állandó sebességű haladásból lassításból és megállásból tevődnek össze. A gyorsítás során felhasznált energia arra fordítódik, hogy le lehessen győzni a tehetetlenségi erőket, a gördülési ellenállást és a légellenállást.
A tömegtehetetlenség legyőzéséhez szükséges motor teljesítmény:
A légellenállás legyőzéséhez szükséges motor teljesítmény:
A gördülési ellenállás legyőzéséhez szükséges motor teljesítmény:
Ebből az energiából a következő lassításnál viszont csak a tehetetlenségi erővel arányos energia nyerhető vissza a generátoros fékezés segítségével.
Az energia visszanyerési potenciál (Ep) a gyorsításhoz befektetett és a lassításnál visszanyerhető energia hányadosa:
Az energia visszatáplálásos fékezés megvalósításának lehetőségei:
A hibrid, vagy villany autók fékezésénél az egyes futóművek közötti fékerő felosztáson kívül azt is figyelembe kell venni, hogy mely kerekek a hajtottak. A hidraulikus és a generátoros fékezés között is meg kell találni az optimális fékerő arányt. Ezt szemlélteti az alábbi ábra.
Az energia visszatáplálásos fékezéseknél különböző veszteségekkel is számolni kell. A teljes mozgási energia nem használható fel a generátor hajtására a súrlódásos és a ventillációs veszteségek miatt. Az akkumulátorban történő energia tárolásnál is kell veszteséggel számolni. Ezek miatt az újrahasznosítható energia kisebb, mint a gépkocsi mozgási energiája volt a fékezés pillanatában. Jelenleg a tervezéseknél 75% -os hatásfokot szoktak figyelembe venni az energia újrahasznosításnál.
A jelenleg megvalósított hibrid hajtás változatok:
mild hibrid, - többnyire egyszerű „start-stopp” működést tesz lehetővé
mikro hibrid - lehetővé teszi az energia visszatáplálásos fékezést és gyorsításkor a rásegítést
full hibrid – ennél a változatnál már tisztán elektromos hajtás is lehetséges.
Ez utóbbiak lehetnek soros és párhuzamos hibridek is.
A hibrid hajtású gépkocsikat, mint például a Toyota Prius is ECB (Electronically Controlled Brake) elektronikusan szabályozott fékrendszert építenek be, mely egyesíti a kétféle fékezés lehetőségét. A 2001 – 2003 között gyártott változatok hidraulikus fékrendszerét ABS -el és elektronikus fékerő felosztással is ellátták. A 2004 után gyártottaknál már olyan ESP rendszert szereltek be, mely az elektromechanikus szervokormányon keresztüli beavatkozásra is alkalmas, továbbá az elektronikus fékerő felosztáson kívül fékasszisztenssel is kiegészült.
A Toyota Prius -ba a belsőégésű motoron kívül két villamos gépet szerelnek, Az egyik rendszerint generátorként, a másik motorként működik. A három erőforrás között egy bolygóműves egység létesít kapcsolatot. A csomagtartóban helyezik el a 300 V névleges feszültségű akkumulátor egység. A három fázisú váltakozó áramú gép miatt inverre és transzformátorra is szükség van. A gépkocsiba beépített egyéb elektromos rendszerek a szokásos módon 12 V feszültséggel működnek, ezért egy normál akkumulátor sem nélkülözhető ennél a gépkocsinál.
Ez a többi személygépkocsinál alkalmazott hidraulikus féknek megfelelően működik és mind a négy kerékre hat. A fékrendszer kiegészülhet ABS, illetve ESP szabályozással is. Az ABS, vagy az ESP meghibásodása esetén annak ellenőrző lámpája folyamatosan világít. A normál fékrendszer ilyenkor is működőképes marad. A Toyota Prius -nál hidraulikus fékrásegítőt alkalmaznak, mely fékezéskor hatékonyan csökkenti a szükséges pedálerőt. A nyomás energiát villanymotorral hajtott hidraulika szivattyú és nyomástároló biztosítja. A szivattyút hajtó villanymotort nyomáskapcsolók vezérlik. A hidraulikus rásegítő vezérlő egységét és a munkahengerét a főfékhengerre szerelik. A 2004 utáni modellnél a fékpedálhoz hidraulikus pedálút szimulátort is beszerelnek. Ezen található az elmozdulás érzékelő, amely a fékasszisztens működéshez szükséges.
Más hibrid autóknál alkalmazhatnak vákuumos fékrásegítőt is. Ilyen esetben villanymotoros hajtású vákuumszivattyút és nyomástárolót építenek be. Ha a fékrendszer energiaellátásában rendellenesség lép fel, pl. hiba a szivattyú villanymotorjának áramkörében, vagy nem megfelelő a rendszernyomás, a piros színű fék kontrollámpa világítása figyelmezteti a vezetőt és sípoló hangjelzés is hallható.
A hidraulikus fékrendszer általában az intenzív fékezéseknél aktív. A fékpedál elmozdulását és a lenyomási sebességét érzékeli az elektronika és ez alapján dönt a fékezés módjáról. A hidraulikus fékrendszernél a kerekeket tárcsafékek lassítják. Valamennyi kerékagynál fordulatszám érzékelőt is beépítenek. A rögzítő fék a Toyota Prius –nál a féktárcsa agy részébe beszerelt szimplex dobfék, mely egy külön elhelyezett, a többinél kisebb pedállal működtethető és oldható.
A fék elektronika a leggyakrabban, amikor nincs szükség vészfékezésre, az energia visszatáplálásos fékezést működteti. Ilyenkor az elektromos hajtó motor generátorként üzemel, mely természetesen csak a hajtott kerekek fékezésére képes. Az így létrehozott három fázisú 300 V os névleges értékű váltakozó áramot a konverter alakítja egyenárammá és transzformálja is. A 2004 utáni változatba a 12 V –os akkumulátor töltéséhez 28 db kondenzátorból összeállított telepet is beépítenek a gépkocsi csomagtartójába. Ez a töltőáram csúcsokat hivatott kissé kisimítani. Így valósítják meg a normál akkumulátor töltését. A regeneratív fékezés akkor valósul meg, amikor a fékpedált a gépkocsivezető nem hirtelen nyomja le. Az akkumulátor töltésére pillanatnyilag 21 kWh energia fordítható. A fékezések java részénél ennyi energia jön létre. Az ennél nagyobb energia, ha szükségessé válik a súrlódásos fékkel alakítandó hővé úgy, mint a többi gépkocsinál. A két fékrendszer működését az elektronika hangolja össze. Ha a regeneratív fékezés meghibásodik, csak a hidraulikus fékrendszer lassítja a gépkocsit.
A kétféle fékezés lehetőségét a fék elektronika úgy hangolja össze, hogy a lehető legnagyobb energia hányad fordítódhasson az akkumulátorok töltésre. A kétféle fékerő összege pedig mindenkor meg kell feleljen a gépkocsivezető lassítási igényének. Ezt az információt a fékpedál elmozdulás érzékelője közvetíti az elektronikának. A fék elektronika a kerekeknél lévő munkahengerekben a nyomást növelni, vagy csökkenteni is tudja úgy, hogy a fékezés közbeni stabilitásnak és a lassítási igénynek is megfeleljen. A fékerők megosztása függ a gépkocsi sebességétől és a fékezés időtartamától is.
Ennek a gépkocsinak nincs belsőégésű motorja. Az erőforrása a csomagtartó alá szerelt, tekercselt álló részű, állandó mágneses forgórészű háromfázisú, 49 kW teljesítményű vízhűtéses szinkronmotor. Legnagyobb nyomatéka 180 Nm, maximális fordulatszáma 8500 f/perc. Lassító áttételen keresztül hajtja a hátsó futómű differenciálművét. Az energia tárolására 330 V névleges feszültségű lithium-ion akkumulátor egységet építenek be. Kapacitása 16 kWh. Az ülések alatt található. Az akkumulátor egység egyenáramú tápfeszültségét az inverter alakítja át váltakozó árammá. Az Inverterbe 6db szigetelt bázisú bipoláris tranzisztort (IGBT) szerelnek. Ezeknek a megfelelő sorrendben való átkapcsolása az egyenáramot 3 fázisú váltakozó árammá alakítja át. Az invertert a motor mellett a csomagtartó alatti térben helyezték el.
A gépkocsi összetett fékrendszerrel látták el. A pedálműködésnek megfelelően az EU fék előírás szerinti fékerőket hoz létre
a hidraulikus fékrendszer
energia visszatáplálásos fékezés valósul meg a hajtott kerekeknél, mellyel az akkumulátorok tölthetők.
A mechanikus működésű fékasszisztens, és az ESP az európai kivitelek alapfelszereltségéhez tartozik. Azért, mert ebbe a gépkocsiba nem szereltek belsőégésű motort, a vákuumos fékrásegítő energia ellátását a csomagtartó alatt elhelyezett villanymotoros vákuumszivattyú biztosítja
Nyomásérzékelő jele alapján valósul meg a hajtó villanymotor vezérlése.
Mechanikus fékasszisztenssel kiegészített 9”-os vákuumos fékrásegítőt szerelnek a gépkocsiba. Ennek köszönhetően hirtelen fékpedál lenyomás esetén a lehető legnagyobb rásegítés valósul meg. A fékpedálra egy gyárilag beállított elmozdulás érzékelőt szerelnek.
Az első kerekeknél 257 mm átmérőjű hűtött féktárcsákat alkalmaznak. A munkahenger dugattyújának átmérője 51,1 mm. A hátsó kerekeknél dobféket találunk. A fékdob átmérője 203 mm, a munkahenger átmérője 19 mm.
A Mitsubishi az európai fogalmak szerinti ESP rendszert ASC-nek (Automatic Stability Control) nevezi. Az ESP rendszer rész működése a blokkolásgátló (ABS) és a kipörgésgátló (ASR). Ha a gépkocsi alul-, illetve túlkormányzott módon viselkedik, differenciális fékezéssel és hajtó motor nyomaték csökkentésével avatkozik be. Az ESP és az ASR működés a műszerfal bal oldalán elhelyezett kapcsolóval kikapcsolható. Ez az állapotot ellenőrző lámpa jelzi vissza.
Az inverter segítségével a váltakozó áram fázisainak felcserélésével a lassító fékezés valósul meg, a villanymotor ilyenkor generátorként működik. Áramot fejleszt, amivel az akkumulátorok az inverteren keresztül tölthetők. Ezt nevezzük regeneratív fékezésnek. A visszatáplálásos fékezés nyomatékát az EV elektronika szabályozza a fékpedál elmozdulás érzékelő jele alapján. Ez az elektronika az ESP elektronika részét képezi. Amikor az ESP rendszer működik csökkenti az energia visszatáplálásos fékezés nyomatékát.
2013 –ban az IAA –n (nemzetközi automobil kiállítás) Frankfurtban mutatták be. A Robert Bosch GmBH ezt az új elektromechanikus fékrásegítőt elsősorban hibrid, illetve villany autókhoz fejlesztette ki, de jól használhatók a hagyományos kivitelű személygépkocsikhoz is. Előnye az, hogy kedvező együttműködésre képes a különböző asszisztens rendszerekkel. Gyártója az Automotive Technology, a Bosch Csoport legnagyobb tagja. 2013 –ban kezdték el a sorozatgyártást. Ez a változat nélkülözi a vákuumot és a hidraulikát. Közös egységet alkot:
az elektronikus kommutációjú villany motor,
a mechanikus hajtómű egység,
az elektronika és a
két körös főfékhenger.
Elsősorban az európai személygépkocsikba fogják beszerelni. Mivel a személygépkocsikban egyre szélesebb körben alkalmazzák a start/stop rendszereket egyre nagyobb a jelentősége ennek a rásegítőnek, hiszen az elektromos hálózat biztosítja az energia ellátását.
Műszaki jellemzők:
Az iBooster nyomáskivezérlése háromszor gyorsabb, mint a hagyományos vákuumos fékrásegítőé.
Rásegítő erő 5,5 kN (megfelel a 8+9” –os vákuumos fékrásegítőnek)
Működési feszültség > 9,8 V –nál.
Helyigény megfelel a 8+9” –os vákuumos fékrásegítőének.
Tömege 5 kg
Áramfelvétel: 10 bar –onként 1 A.
Motor teljesítmény 300 W.
Bemutatásakor elsősorban az Audi A4 –hez és az Opel Ampera –hoz ajánlották.
Ha például a gépkocsiba szerelt „emergency braking system” veszély helyzetet ismer fel a teljes fékezéshez szükséges nyomás 120 ms –on belül a vezetőtől függetlenül önállóan kivezérlődik.
Az elmúlt időszakban a személygépkocsik fékrendszerének fejlesztésénél a következő tendenciák tapasztalhatók:
Az ESP beszerelése a középkategóriás gépkocsikba csaknem széria felszereltséggé vált.
Az ACC (Automatic Cruise Control) a követési távolság szabályozó rendszer beépítése egyre szélesebb körben elterjedt.
A belsőégésű motoroknál a szívócső légtorkában keletkezett vákuum felhasználása helyett egyre szélesebb körben a villanymotoros vákuumszivattyút alkalmazzák.
A mikro-hibrid és az elektromos hajtású gépkocsik száma fokozatosan növekszik.
Az autógyárak törekszenek gépkocsiknál az optimális lassítás megvalósítására és a fékezési komfort növelésére.
A városi forgalomban egyre nagyobb jelentőséget kap a gázolásos baleseteknél a gyalogosvédelem.
A Continentel Teves által kifejlesztett integrális fékrendszer az MK C1 egyesíti a főfékhenger, a fékrásegítő, az ABS illetve az ESP fékezőnyomás modulátor működését egy kompakt egységben a működtető elektronikával egybeépítve. Ezt a fékező egységet a kis tömeg (4 kg) és kis helyigény jellemzi. Működéséhez nem szükséges vákuum. Hasonló fékhatás valósít meg, mint ami egy 8”/9” vákuumos fékrásegítővel érhető el.
Szénkefe nélküli villanymotor nagy dinamikával, csavarorsó-csavaranya hajtással mozdítja el a rásegítő dugattyúját és ezzel létrehozza a fékező nyomást. Az elmozdulásról elektromos érzékelő ad visszajelzést az elektronikának. Ezzel az egységgel 500 bar/sec fékezőnyomás kivezérlés érhető el mind a négy keréknél.
A fékrásegítő működése hidraulikus pulzáció-, és zajmentes.
Minden hőmérsékleten nagy dinamikával működik. 150 ms-on belül teljes fékezőnyomás kivezérlés, a blokkolási határig megtörténik.
Hatékony és precíz működés jellemzi.
Hosszú élettartam.
Ez a hidraulikaegység részét képezi. Egy szeleppel a hidraulikarendszerhez hozzákapcsolható, és lekapcsolható (meghibásodás esetén). Lehetővé teszi a gyártó által beállított biztonságos és komfortos fékpedál karakterisztika megvalósulását.
Kis átmérőjű kétkörös tandem főfékhenger (Tandem Master Cylinder), elektromos hiba esetén, például amikor nincs tápfeszültség, is kis működtető erőt igényel és nagy lassulás megvalósulását teszi lehetővé. 500 N pedálerőnél 6,44 m/s2 lassulás érhető el. Az ehhez szükséges fékpedál elmozdulás 100 mm. Az így elérhető lassulás érték jóval meghaladja a hatóság által a biztonsági fékre előírt értéket. A kivezérelt fékezőnyomásokat elektromos érzékelők jelzik vissza az elektronikának.
Ezeket a szelepeket a közvetlenül a fékezőegységre szerelt elektronika működteti. Az egyik elektromágneses szelepcsoport a kerekek egyedi fékezőnyomás modulációját teszi lehetővé az ABS/ASR és az ESP működésnél. Ehhez 4 db. nyomásnövelő és 4 db. nyomáscsökkentő szelep szükséges.
A másik elektromágneses szelepcsoport a brake by wire, és a biztonsági fék működésekhez szükségesek. 2 db fékrásegítőt a rendszerhez kapcsoló szelep és 2 db. elzáró szelepet építenek be.
A működtető elektronikát is a hidraulika egységre szerelik. Ez biztosítja a fékrásegítőt működtető villanymotor áramellátását. Működés közben fogadja a nyomás-, és az elmozdulás érzékelők jeleit. Az ABS/ASR és az ESP rendszer működtetését is ez az elektronika végzi, továbbá a teljes rendszer működését felügyeli. Ellátták hibakód tárolóval is.
Ez a fékező egység alkalmas az elektronikus rögzítő fék DSe akuktuátoránál az elektromechanikus befékezésre és az oldásra, ha a gépkocsi sebessége kisebb 3 km/h –nál.
Amikor a gépkocsi sebessége nagyobb 3 km/h –nál az aktív fékrásegítővel megvalósítható az üzemi fék működtetése.
Az elektronika felismeri a vezető elindulási szándékát és automatikusan oldja az elektromechanikus rögzítő féket.
A CAN hálózaton keresztül érkező külső fékezési parancsok fogadására is képes és hatására megvalósul a befékezés.
Működése:
Amikor a gépkocsivezető a fékpedálra lép, a nyomásérzékelő jelére gerjesztő áramot kap a fékrásegítőt működtető villanymotor. Az áttétel és a csavaranya – csavarorsó áttételen keresztül elmozdítja a tandem rendszerű hidraulikus egység dugattyúit és ezzel létrehozza a rásegítő nyomást. Az egyes kerekek fék munkahengereiben a fékező nyomásokat a pillanatnyilag fennálló tapadási tényezőnek megfelelően az elektromágneses szelepek állítják be. A kerekek mozgásállapotát az ABS rendszereknél használatos kerékfordulatszám érzékelők jelzik vissza az elektronikának, mely alapján működik a nyomás moduláció fékezés közben. Ha a vezető kissé visszaengedve a fékpedált, csökkenti a fékező nyomást, a nyomás érzékelő jelére az elektronika ellentétes polaritású gerjesztő áramot kapcsol a rásegítő villanymotorjára, az visszafelé mozgatja a dugattyúkat és ezzel csökkenti a rásegítő nyomást. Ehhez hasonlóan történik a teljes fékoldáskor a fékező nyomás megszűntetése.
Ha a gépkocsi fékrendszerét az ABS kerékfordulatszám érzékelőkön kívül kiegészítik az ESP rendszereknél használatos speciális érzékelőkkel: kormánykerék elfordítás érzékelő, perdülési sebesség és kereszt irányú gyorsulás érzékelő, az MK C1 is alkalmas ESP működésre.
A következő ábra diagramja az MK C1 integrális fékrendszer működési jellemzőit mutatja hibátlan és meghibásodás miatt kikapcsolt állapotban.
Ennél az új fékrendszernél a külső fékezési parancsok fogadására vonatkozó működésre jó példa az alábbiakban leírt, kedvező eredményeket adó kísérlet. Az EU előírásainak megfelelően egyre nagyobb figyelem irányul a gyalogosok védelmére. Az első lökhárítóba szerelt érzékelő, mely a gázolás pillanatában aktiválja a motorháztetőt kissé megemelő egységet és az első szélvédőre kívülről ráterülő légzsákot, a vezetőtől függetlenül aktiválni tudja ezt a fékrendszert is.
Az így végrehajtott vészfékezés 20˚C környezeti hőmérsékletnél megállítja a gépkocsit,
-30 ˚C környezeti hőmérsékleten pedig a sebességét 15 km/h sebességre mérsékli. Az első esetben az elgázolt személy sérülése a MAIS 1 fokozatba sorolható könnyű sérülés. A második esetben pedig MAIS 2 – 4 fokozatba sorolható közepesen súlyos sérülés. Ezek a 66 km/h sebességgel végrehajtott gázolási kísérletek fékezés nélküli esetekben, vagy amikor a vezető fékezett, az elgázolt dummykkal kiértékelve MAIS 5 – 6 fokozatúak, tehát halálos kimenetelűek.
Ellenőrző kérdések:
A személygépkocsik üzemi fék berendezéseinél milyen feladatokra alkalmazzák a mechatronikát?
Ismertesse a vezérléssel működő villanymotoros vákuumszivattyú működését!
Ismertesse a szabályozással működő villanymotoros vákuumszivattyú működését!
Ismertesse a hibrid autók fékezési lehetőségeit!
Mi hangolja össze és hogyan a hibrid autók kétféle fékezési módját?
Mi a különbség a „mild hibrid”, a „mikro hibrid” és a „full hibrid” autók között?
Foglalja össze a személygépkocsik fékrendszerének elemeit, megnevezve a mechatronika alkalmazásának lehetőségeit!
Hogyan működik az energia visszatáplálásos fékezés?
Foglalja össze a Robert Bosch GmBH iBooster mechanikus fékrásegítő működési elvét és előnyeit!
Foglalja össze a Continental Teves MK C1 integrális fékrendszer működési elvét és előnyeit!
Az első, már digitális elektronikát alkalmazó elektronikus menetdinamikai szabályozó rendszer, a blokkolásgátló volt. Sorozatos beépítése a személygépkocsik hidraulikus fékrendszerébe 1978-ban kezdődött. Az elektronika folyamatos fejlesztése révén tömege folyamatosan csökkent, az elektronika teljesítőképessége egyre bővült és műveleti sebessége fokozódott. Lehetővé vált az is, hogy bizonyos peremfeltételek teljesülése alapján más algoritmusokkal különböző újabb és újabb elektronikus szabályozások valósulhassanak meg. Ezek az alapfeladat, az ABS működésének megtartása mellett bővítették a lehetőségeket. Leggyakrabban ezek az algoritmusok is ugyanazon érzékelők, például a kerékfordulatszám érzékelők jelei alapján működnek, de azokat más szempontok szerint értékelik ki. Ezeket a jeleket kiegészíthetik újabb információk, mint például a fékláma kapcsoló zárt, vagy nyitott állapota. Az újabb rendszerek működéséhez, mint például az ESP, kiegészítő érzékelőket is alkalmaznak, mit például a kereszt irányú gyorsulás, a fékpedál lenyomásának mértéke és gyorsasága, vagy a gépkocsi perdülési sebessége, illetve a kormánykerék elfordítása. Ezek a mechatronika segítségével megvalósított jelenleg használatos menetdinamikai szabályozó rendszerek, melyek a blokkolásgátlót egészítik ki a következők:
Vészfékezési asszisztens,
Elektronikus fékerő felosztás,
A blokkolásgátló terep fokozata,
Kerék légnyomás ellenőrző, illetve defekt előrejelző rendszer,
Elektronikus differenciálmű zár,
Kipörgés gátló rendszer,
Motor fékerő nyomaték szabályozás.
Az előzőekben felsorolt rendszerek a gépkocsi menet irányú, vagyis hosszdinamikáját képesek befolyásolni. A szintén az ABS –re épülő ESP rendszer már a gépkocsi kereszt irányú dinamikájára is hatással van. Ennek jelenleg már három féle beavatkozása is lehetséges:
A motor nyomatékának csökkentése,
Az egyik kerék szabályozott fékezése,
Kormánykorrekció az aktív szervokormány segítségével.
A Bosch ABS 1 és sajtóbemutatója 1970-ben volt. A több mint 2000 áramköri elemből összeállított analóg működésű elektronika megbízhatósága még nem volt megfelelő. Ez a rendszer még nem volt alkalmas a sorozatgyártásra. Ennek ellenére bebizonyította a blokkolásgátló előnyeit, rendkívül pozitív hatását a közlekedésbiztonságra. Az ABS –nélkül gépkocsi csúszós úton kanyarodás közben ha intenzív fékezés válik szükségessé, a blokkoló kerekek miatt megszűnik az oldalvezető erő. Ennek következménye, hogy a gépkocsi kitör, letér az útról, ezzel súlyos balesetet okoz. Ugyanilyen körülmények között ha az ABS -el felszerelt gépkocsit fékezik, kerekei nem blokkolnak. Nem éri meglepetés a gépkocsivezetőt, az autó nem tör ki, és lassulás közben is követi az út vonalvezetését. A blokkolásgátlóval ellátott gépkocsival tehát kanyarodás közben is végre lehet hajtani intenzív fékezést, méghozzá biztonságosan.
1970 –ben mutatták be az Amerikai Egyesült Államokban a mikroprocesszort. Hamarosan elkezdődött a gyártása. Szélesebb körű elterjedése újabb lendületet adott a különböző elektronikák fejlesztésének. A digitális elektronika megbízhatóvá, és gyors működésűvé tette a blokkolásgátlót is.
1978 –ban kezdődött el a Bosch ABS 2S sorozatgyártása és beépítése, kezdetben a Mercedes S osztályba, majd a Volvo 780 –as személygépkocsikba.
Ha a kerékcsúszás egy bizonyos határértéknél nagyobb, a tapadási tényező átvált a csúszó súrlódásnak megfelelő kisebb értékre. Ez okozza azt, hogy a kerék egy tized másodpercen belül blokkol. A mozgó gépkocsi és az álló kerék intenzív helyi abroncskopást eredményez. Az ABS, amely megakadályozza a kerék blokkolását, elkerülhetővé teszi a jelentős helyi kopást. Viszont a féknyom alig látható, amely megnehezíti a baleseti helyszínelést.
Az ABS tehát, mint a gépkocsik aktív biztonságának egyik fontos eleme, növeli a menetbiztonságot.
Ha működik az ABS, a gépkocsi pánikszerű fékezéskor is megőrzi kormányozhatóságát. Ezért számos baleset elkerülhetővé válik. Az esetek többségében, szilárd burkolatú úton rövidül a fékút is. Terepen, homokos, sóderos felületen, de laza friss hóban is a blokkoló kerék maga előtt a laza anyagból éket túr, ami alakzárásával csökkenti a fékutat. Ezt a jelenséget használják ki újabban az ABS terep fokozatánál, mely nagyobb kerékcsúszást engedélyez, mint a szilárd burkolaton működő algoritmus. A kezdeti alkalmazásoknál még a gépkocsivezetőre bízták az átkapcsolást. Az újabb ABS algoritmusok figyelik a kerekek torziós lengéseinek amplitúdóit és frekvenciáit, mely alapján felismeri, hogy a gépkocsi terepen közlekedik. Ilyenkor automatikusan aktiválja az ABS terep fokozati működését. Ez a lehetőség jelenleg még csak az újabb terepjáró személygépkocsiknál áll rendelkezésre.
A fékezési kerékcsúszás szabályozás már a harmincas évek óta foglalkoztatja a fejlesztő mérnököket. Ez volt a diplomamunka feladata annakidején Fritz Ostwaldnak, a müncheni Egyetem fizika szakos hallgatójának. Sikeresen el is készítette a modellt, mely sűrített levegős fékkel működött és mechanikus kerékcsúszás érzékelőt alkalmazott. Ez volt tehát a blokkolásgátló őse.
Az egyik lehetséges ABS szabályozási kritérium
A szabadalmakban gyakran megjelenik az ABS szabályozási kritériumaként a következő összefüggés:
Ennek sikeres alkalmazásához a fékerőt és a nyomást a teljes működési tartományban legalább 2%-os pontossággal kellene mérni. A nyomás érzékelése és mérése még nem okozna problémát, de a fékerő esetében már komoly nehézségeket kellene megoldani.
A fékezés kezdetétől számított 120 – 130 ms-on belül blokkol a kerék, ha nem történik meg a megfelelő beavatkozás. Ezért tehát nagyon gyorsan kell megvalósítani a beavatkozáshoz szükséges adatnyerést, az adat feldolgozását, és a fékező nyomás módosítását.
Ennél a szabályozási módnál az előre meghatározott fizikai állapotok bekövetkezésekor történnek a különböző beavatkozások. Ezt a módszert évtizedeken át alkalmazták az ABS szabályozásnál. Előre meghatároznak bizonyos küszöbértékeket. Ha ezt az érzékelt a fizikai mennyiségek meghaladják, akkor történik a beavatkozás, a fékező nyomás módosítása. A blokkolásgátlónál az elektronika a kerék kerületi lassulás, vagy a kerék csúszás küszöbérték átlépésekor működteti a nyomásszabályozó elektromágneses szelepeket. A különböző gyártók több küszöbértéket is meg szoktak határozni.
Az ennél a szabályozási módnál alkalmazott kerék kerületi lassulás „-b” küszöbértéke a jól tapadó úton elérhető legnagyobb lassuláshoz igazodik. Értéke általában 14 m/s2 körüli. A szabályozás működése közben azonban bizonyos veszteségidőkkel is számolni kell, melyek a következők:
A küszöbérték elérését követően az úgynevezett „szűrési idő” alatt határozza meg az elektronika a beavatkozás szükségességét. Csak ennek elteltével történhet meg a fékező nyomás változtatása. Az érzékelőhöz tartozó, a kerékagyra szerelt póluskerék jó néhány fogának el kell mozdulnia a kerékfordulatszám érzékelő előtt ahhoz, hogy a kerületi lassulás nagy biztonsággal meghatározható legyen.
Az elektromágneses szelepnél például a mágneses erőtér felépüléséhez és a mozgó résznél a mechanikai súrlódások legyőzéséhez például 2 – 5 ms idő szükséges.
Az ezekből az előzőekben ismertetett értékekből összeadódó teljes veszteségidő közepes jármű sebességnél 12-15 ms körüli értékű.
Az előre meghatározott „+b1” küszöbérték átlépésekor nyomásnövelés fog bekövetkezni. A „+b2” küszöbérték átlépésekor pedig nyomástartás. Ennél a szabályozási változatnál például a kanyarbelső hátsókerék kerületi lassulása jóval a „–b” küszöbérték alá csökkenhet és akár blokkolhat is, amit ez a szabályozás nem fog felismerni, csupán a küszöbérték átlépését. De az is lehetséges, hogy a küszöb átlépése után azonnal megszűnik a további lassulás. Ezek alapján megállapítható, hogy a kerületi lassulás alapján történő szabályozás egy kerékhez megfelelő lehetne, de a teljes gépkocsiéhoz már nem.
Fékezéskor mindig kialakul egy bizonyos kerékcsúszás. Ezért kézenfekvő, ez alapján megvalósítani a szabályozást. A kerékcsúszás a vizsgált kerék és a gépkocsi sebességek különbségeként határozható meg, melyet a gépkocsi sebességére vonatkoztatunk.
Mindkét sebesség a kerék síkjára vonatkoztatott érték. A szabadon gördülő keréknél a csúszás (szlip) 0%, a blokkoló keréknél a csúszás (szlip) 100%. A tapadási tényező egyrészt az útburkolat fajtájától, másrészt pedig az időjárási viszonyoktól, a környezeti hőmérséklettől függ. A tapadási tényező a fékezés kezdetén erőteljesen, szinte lineárisan növekszik. Ezt stabil szakasznak nevezzük. Addig tart, amíg a tapadási tényező eléri a maximális értékét.
A gépkocsi sebességét nem ismerjük, de lehetőség van arra, hogy viszonylag pontosan megközelítsük az értékét. Ehhez az elektronika egy bizonyos algoritmus alapján a kerekek sebességeiből meghatározza az úgynevezett referencia sebességet. Ez nem tekinthető egy matematikai átlagnak, hanem bizonyos logikai feltételeket is figyelembe vesznek. Csak így valósulhat meg egy működőképes szabályozás.
A kerékcsúszás alapján történő szabályozáshoz az elektronika a referencia sebességhez képest meghatároz egy λ1 és egy λ2 kerék csúszás küszöbértéket. Ez után pedig azt figyeli, hogy a kerekek csúszása mikor lépi át ezeket a küszöbértékeket. Ennél a szabályozási változatnál nagy jelentősége van a referencia sebesség pontos meghatározásának. Ha a négy kerék sebességének átlagát tekintenénk referencia sebességnek, az egyik kerék blokkolása az értéket nagyon lecsökkentené és a szabályozás működése nem lenne megfelelő. Ezért ilyen esetben egy bizonyos ideig kizárják az átlag képzésből ezt a blokkoló kerék értékét.
Önállóan a fentiekben ismertetett egyik szabályozás sem lenne használható egy gépkocsi ABS működéséhez. Az alkalmazható eredményesen, ha a kerék kerületi lassulás alapján-, illetve a kerékcsúszás alapján történő szabályozások kombinációját használják.
A „gép állapot” szabályozásnál az elektronika a gépkocsi pillanatnyi állapotát fizikai jellemzőinek mérése és azok bizonyos küszöbértékkel történő összehasonlítása alapján állapítja meg. Ezek az állapotok bizonyos beavatkozásokat fognak kiváltani. Ez az ABS-nél lehet az elektromágneses szelepek működtetése, vagy például a fékfolyadék szivattyú bekapcsolása. Hatásukra hirtelen változások fognak bekövetkezni. Ezeket nem csak az alkalmazott elektronikus érzékelők, hanem a gépkocsiban utazók is érzik. Az alábbi ábra szemlélteti ezt a szabályozási elvet. Bizonyos állapotokat, bizonyos beavatkozások követnek.
Egyedi szabályozás: az ABS elektronika mindegyik kerékhez a pillanatnyi tapadási tényezőnek megfelelő fékező nyomás vezérli ki. Így a lehető legrövidebb lesz fékút, de nagy perdítő nyomaték alakulhat ki, ha a jobb és a bal oldali kerekek között nagy a tapadási tényező eltérés.
Alsó szintű szabályozás: Az először megcsúszó keréknek megfelelő lesz a fékező nyomás a nagyobb tapadási tényezőjű útfelületen is. Ezért nagyon megnövekszik a fékút, viszont előnyös azért, mert a gépkocsira nem hat perdítő nyomaték. Nem alakul ki stabilitás vesztés.
Módosított egyedi szabályozás: ez a szabályozás úgy kezdődik, mint az alsó szintű, de a nagyobb tapadási tényezőjű felületen gördülő keréknél a fékező nyomást lassan fokozatosan növeli arra az értékre, amit a tapadási tényező lehetővé tesz. A gépkocsira ható perdítő nyomaték ilyenkor csak lassan, fokozatosan alakul ki. Értéke olyan, amit a vezető ellenkormányzással még képes kiegyenlíteni. Az eredmény: kedvező fékút, elfogadható és uralható perdítő nyomaték.
Az újabb ABS elektronikák már az úgynevezett PID szabályozást alkalmazzák, melynek az előnye az, hogy működése közben nem következnek be annyira drasztikus fékezőnyomás változások, mint a korábbi változatnál. Ez egyébként észlelhető fékezés közben a gépkocsi dinamikai viselkedésén is. Ennél a szabályozási módnál a kiválasztott fizikai jellemző, (itt a fékezőnyomás) integrális és differenciális tagjait számítja ki az elektronika, és veszi figyelembe a fékező nyomás pillanatnyi beállításánál, vagyis a szabályozásánál. A szabályozás elnevezése az alábbi rövidítésekből származik:
P tag (itt a fékező nyomás) = f (aktuális sebesség – cél sebesség)
I tag (integrális tag) = f ( ò(aktuális sebesség – cél sebesség)dt )
D tag (differenciális tag) = f ( D (aktuális sebesség – cél sebesség))
A blokkolásgátlók önálló rendszerként is beszerelhetők a gépkocsikba, de jelenleg egyre gyakrabban mint az ESP rendszer egyik részműködése kerülnek alkalmazásra.
Az ABS –nek, mint elektronikus menetdinamikai szabályozó rendszernek az a feladata, hogy a kerekek blokkolását fékezés közben lehetőleg minden helyzetben, és minden körülmények között megakadályozza. Ez úgy lehetséges, hogy a kerékfékszerkezetben olyan nyomás modulációt valósít meg, ami az adott kereket a lehető leghosszabb ideig az optimális csúszás tartományban tartja. Ez az alapelv egyúttal biztosítja a kerék jó oldalvezetését is, ami az egész gépkocsi menetdinamikájára kedvező hatással van. Ezt még további különleges beavatkozásokkal lehet javítani.
Ha sikerül a kerék blokkolását megakadályozni, az a következő előnyökkel jár:
a legtöbb helyzetben megközelítőleg optimális lesz a lassulás,
a gépkocsi irányíthatósága és stabilitása fenntartható marad,
a gumiabroncs egyenlőtlen kopása elkerülhetővé válik.
Nem ismerjük az adott gumiabroncsra vonatkozó ideális kerékcsúszást, és így nem határozható meg a kívánatosnak tartott érték sem.
A gépkocsi pontos sebessége is ismeretlen.
Továbbá nem határozható meg az egyes kerekek pontos, valóságos csúszás sem.
A kerék blokkolásának megakadályozása így tehát nem egyszerű, de nem is megoldhatatlan feladat.
Ha az elektronika azt érzékeli, hogy fékezés közben fokozódik a kerékcsúszás, ez azt jelenti, hogy a tapadási tényező – kerékcsúszás diagramon a maximális értéket, vagyis az ideális pontot már túlléptük. Nagyon gyors, de finoman szabályozott nyomáscsökkentéssel a kerék ismét a tapadási tényező – kerékcsúszás diagram stabil tartományba gyorsítható. Ez után már csak lassan növelhető a fékező nyomás az optimális munkapontig.
További problémákkal kell megküzdeni:
Végtelenül gyors szabályzás tudná minden pontban a kerék látszólagos stabil viselkedését megvalósítani.
A tapadási tényező (µ) és a kerékcsúszás (λ) diagramon nagyon sok optimális munkapont lehetséges a
a különböző útminőségekre,
a különböző gumiabroncs változatokra vonatkozóan.
A gépkocsi az előzőekben ismertetett referenciasebességének (vref) és a különböző küszöbértékeknek a képzését az elektronika a beérkező kerékfordulatszám jelek és a tárolt adatok alapján végzi. Az említett küszöbértékek azért szükségesek, hogy:
felismerhető legyen a kerék instabil viselkedése,
a fékfolyadék szivattyú bekapcsolásához kiadható legyen az utasítás,
a nyomás modulációt végző elektromágneses szelepek működtetéséhez a jelek kiadhatók legyenek. (nyomáscsökkentő és nyomásnövelő fázisok).
A meghatározott küszöbértékek alapján működhet a kerék mozgásállapotát felismerő egység, mely a pillanatnyi „fázist” definiálja. Ez az úgynevezett „gép állapot szabályozás” alapja. Az egyes fázisoknak megfelelően történhet az ABS hidraulikaegységbe szerelt fékfolyadék szivattyú és az elektromágneses szelepek vezérlése, ami beállítja a kerekeknél a megfelelő fékező nyomást. A kerekek mozgásállapotának változásait a fordulatszám érzékelők jelei alapján tudja megállapítani az elektronika. Ez adja a szabályozáshoz a tulajdonképpeni visszacsatolást. A jelek különböző szűrőkön keresztül érkeznek, és ezekkel párhuzamosan van egy úgynevezett „stabil állapot figyelő” áramkör is bekötve.
A kerék instabil viselkedésének megítélése, és a szabályozási fázisok meghatározása a következő ismérvek alapján történik:
abszolút kerékcsúszás
keréksebesség változása
keréksebesség változás megszűrt jele
keréksebesség változás iránya
Ezeken kívül az elektronika még kiszámítja a megbecsült gépkocsi lassulást is. A referencia sebesség meghatározásánál még egyéb körülményeket is figyelembe vesz.
Összkerékhajtású gépkocsiknál például előfordulhat, bizonyos körülmények között, hogy mind a négy kerék kipörög. Emiatt nagyobbra adódik a referencia sebesség, ami hátrányosan befolyásolja az ABS működését, ha közvetlenül ez után történne egy intenzív fékezés. Ezt az állapotot felismeri a szoftver és a tényleges gépkocsi sebességnek megfelelően lecsökkenti a referencia sebességet a megfelelő értékre.
A gyors nyomáscsökkentés célja a blokkolási veszély további növekedésének megakadályozása, és a kerék mozgásállapotának stabilizálása.
Azért követi ezt egy lassú nyomásnövelés, hogy az optimális kerékcsúszás fokozatosan megközelíthető legyen és az optimális értéken tartása minél hosszabb ideig lehetővé váljon. A gyakorlatban alkalmazott szabályozásoknál általában az első nyomásnövelő impulzus az előző nyomáscsökkentéshez tartozó érték felével fogja növelni a fékező nyomást. Ezután a másik két nyomásnöveléssel a beavatkozás kezdetén megvalósított nyomást fogják visszaállítani, amennyiben az útfelület homogén.
Az ABS hidraulikaegységbe a két fékkörnek megfelelően egy DC villanymotor által forgatott excenterrel működtetett kétkörös dugattyús fékfolyadék szivattyút építenek be. Ez szükséges ahhoz, hogy a nyomáscsökkentésekkel a fékrendszerből távozó energia pótolható legyen és felkészüljön a következő újrafékezésre. A dugattyús működés miatti nyomás lüktetését a szivattyú közelébe beépített két kis légüst csillapítja.
A kerekenként kialakított egy - egy ABS csatornához egy nyomásnövelő és egy nyomáscsökkentő elektromágneses szelep tartozik. A nyomáscsökkentő szelep nyitásakor a fék munkahengerből kiáramló fékfolyadékot fékkörönként egy – egy kisnyomású dugattyús tároló tér fogadja. Innen juttatja vissza a szivattyú az adott fékkörbe a fékfolyadékot.
A hidraulika egységre szerelik fel a felületre szerelt technológiával készülő működtető elektronikát. A működéshez szükséges különböző algoritmusokat programosnak be.
Az elektronika a kis tapadási tényezőjű útfelületet arról ismerhető fel, hogy hirtelen nagy lesz a kerékcsúszás. Ilyenkor a kerék mozgásállapotának stabilizáláshoz jelentős nyomáscsökkentés szükséges. Ez az érték elérheti a 70% -ot is.
A kis tapadási tényezőjű útszakasz elhagyása a váratlanul bekövetkező, jelentős kerékgyorsulásról ismerhető fel. Az első kerekeknél ez az érték akár 8g –t is elérheti, a hátsó kerekeknél pedig 4g -t. Ha ez a jelenség mind a két első keréknél bekövetkezik, és utána egy bizonyos rövid időn belül a hátsóknál is tapasztalható, jelentős tapadási tényező növekedés történt. Ezt követően aztán mind a négy keréknél légyegesen kisebb lesz a kerékcsúszás mint korábban. Az alábbi ábrán a könnyebb felismerhetőség miatt a függőleges irányban a keréksebesség jelek kissé szét vannak húzva, hogy egymástól jól megkülönböztethetők legyenek. A felsők az eső két kerék sebesség jele, a két alsó a hátsó kerekeké.
Rossz úton és terepen a kerék dinamikus terhelése nagyon szélsőséges értékek között változik. Arról ismerhető fel ez az állapot, hogy ilyenkor a keréksebesség változások egy bizonyos amplitúdóval, és egy bizonyos frekvencia tartományban észlelhetők. Periodikusan nagy kerékgyorsulás változások alakulnak ki anélkül, hogy azt a fékező nyomás változások indokolttá tennék.
A jelenség felismerését követően az elektronika megpróbál ilyenkor az átlagos dinamikus kerékterhelésnek és a jó útnak megfelelő, a legnagyobb tapadási tényezőnél egy kicsit kisebb értéknek megfelelő fékező nyomást beállítani és viszonylag kis nyomás modulációval hagyja a kereket lengeni.
Az ABS –nek a közelmúltban alkalmazott változatainál a nagyobb kerékcsúszásokat megengedő terep fokozatát a gépkocsivezetőnek egy gomb megnyomásával kellett aktiválnia. Ebben az üzemmódban folyamatosan villog a műszerfalon elhelyezett ABS ellenőrző lámpa. Hasonló megoldásokat alkalmaztak a terepjáró személygépkocsiknál és a haszonjárműveknél is.
Az újabb ABS elektronikák az előbb ismertetett módszerrel a megfelelő program segítségével képesek a rossz út, illetve a terep felismerésére és automatikusan átkapcsolnak a terep működésre. Ha a gépkocsi átlépi a 40 km/h sebességet a visszakapcsolás a normál ABS működésre automatikusan bekövetkezik.
A gépkocsi ABS szabályozása kompromisszumok árán valósulhat meg. Az ABS működése közben bizonyos esetekben, egyes kerekek alulfékezettek lesznek, mert a gépkocsi fékezés közbeni stabilitása csak így őrizhető meg, illetve a gépkocsi uralhatósága csak így javítható tovább.
Ennek érdekében a legegyszerűbb intézkedés a „Select – Low Regelung” (alsószintű szabályozás) megvalósítása. Ami a hátsó kerekek azonos, a kisebb tapadási tényezőnek megfelelő nyomással történő fékezését jelenti. Az optimális lefékezettség szempontjából azonban az alsószintű szabályozás (Select – Low Regelung) kissé „gyengített” változata valósul meg a gyakorlatban. Jól tapadó úton, egyenes meneti fékezéskor, kis sebességnél és bizonyos manővereknél a hátsó kerekeknél megváltozik az alsószintű szabályozási koncepció. Fokozatosan nyomáskülönbség fog kialakulni annak érdekében, hogy rövidülhessen a fékút.
Emellett az is fontos, hogy a gépkocsi minden esetben „kielégítően“ kormányozható maradjon. Legyen könnyen irányítható kanyarmenetben, és ne törjön ki. A cél az, hogy a gépkocsi kanyarodás közben még teljes fékezéskor is uralható legyen. A gépkocsi stabilitása kerül előtérbe ilyenkor. A különböző menetállapotokban bekövetkező reakció változó tapadási viszonyok mellett se legyen kiszámíthatatlan. Fontos, hogy a tapadási tényező hirtelen változására gyorsan reagáljon az ABS. Elkerülhető legyen a túlfékezés, és főleg a kívánatosnál gyengébb fékezés. Ne növekedjék a fékút.
A hátsó kerekeknél tehát kissé módosították az alsó szintű szabályozást (Select – Low Regelung). Az első futóműnél a perdítő nyomaték csökkentés módosított egyedi szabályozással valósul meg. A kis és nagy tapadási tényező átmenetére érzékeny a szabályozás.
Az újabb ABS algoritmusoknál a részleges, és teljes fékezésnél is speciális „kanyarmeneti” blokkolásgátló működés valósul meg. Ez azt jelenti, hogy a kanyar-külső és a kanyar-belső kerekeknél az eltérő dinamikus kerékterheléssel arányos fékező nyomás valósul meg. Ezt a szabályozási módot korábban a különböző Continental Teves ABS típusváltozatoknál az „ABS – plus”, az „ESBS”, vagy a „CBC” működésnek nevezték. Ezek mindegyike a kanyar-belső kerekeken egy kis fékező nyomás csökkentést állít be. A kis nyomáskülönbség egy stabilizáló nyomatékot hoz létre a gépkocsi tömegközépponti függőleges tengelye körül. Teljes fékezésnél a nyomáskülönbséget kissé növeli az elektronika. Ez az utóbbi módosított szabályozás az egyszerűbb és ezért olcsóbb úgynevezett „standard ABS” változatoknál nem valósul meg.
Az ABS működés szempontjából nagyon fontos a kerékfordulatszámok pontos ismerete. Az érzékelő érintésmentesen méri mindegyik kerék fordulatszámát. Az elektronika részére a jel kiértékeléséhez egy teljes kerékfordulatnál kevesebb is elegendő. Az összetettebb szabályozásokhoz azonban pontosabb jelképzés szükséges. Jelenleg kétféle kerékfordulatszám érékelőt alkalmaznak.
Állandó mágnesből, lágyvasból készült póluscsapból és az azt körülvevő tekercsből áll. A kerék forgástengelyéhez képest axiális, és radiális elhelyezésűek is lehetnek ezek az érzékelők.
Az érzékelővel szemben a kerékagyra fogazott póluskereket szerelnek. A kerékagy forgása közben az egymást követő fogak és fogárkok az érzékelő állandó mágnes erőterének fluxusát a kerék kerületi sebességével arányosan váltakozóvá teszik. Emiatt a tekercsben a forgási sebességgel arányos frekvenciájú szinuszosan váltakozó feszültség indukálódik. Az ABS elektronika bemeneti információja a frekvencia, mert a feszültséget nem csak a forgási sebesség, hanem az érzékelő és a póluskerék közötti távolság is befolyásolja.
Tekercselési ellenállás mérése. Személygépkocsiknál 0,8-1,2 kW közötti.
A kerék forgatása közben váltakozó feszültség mérése. Másodpercenként egyszer körbefordítva 0,3 V váltakozó feszültség mérhető.
A kerék forgatása közben oszcilloszkópos jelalak vizsgálat. Egyenletes szinuszos jel látható az oszcilloszkópon. Az esetleges fogtörés csak így állapítható meg, mert ilyenkor a szinusz hullám megszakad, torzul.
A kerékcsapágy állapota is befolyásolja a jelképzést. Ha nagy a csapágyhézag, a kerékagy mozgása miatt változik a jel, melyet az elektronika nem tud kiértékelni, ezért hibajelzést ad.
Ezek az érzékelők lényegesen kisebbek, mint az induktív változatok, jelképzésük kis sebességnél is sokkal pontosabb és jól kiértékelhető. A kerékkel mágnesesen kódolt gyűrű forog együtt. Ez lehet a zárt kerékcsapágy tömítő ajka is, vagy önálló jeladó gyűrű.
Elnevezésük onnan ered, hogy működésükhöz aktív tápfeszültség szükséges. Ennek az érzékelőnek a jelét más elektronikus rendszerek is használni tudják. Azokhoz a CAN hálózaton keresztül jut el. A kerékcsapágy közelében helyezik el, mert annak tömítő gyűrűjét látják el mágneses kódolással, ami a jelképzéshez szükséges.
Az érzékelőbe két darab mágneses erőtér hatására változó ellenállást (magnetorezisztív, innen származik az elnevezése) és két darab referencia ellenállást kötnek Wheastone híd kapcsolásba. Ezzel a módszerrel ellenállás változásra visszavezethető nem elektromos mennyiségeket tudunk mérni. Az elkülöníthető kis egységbe szerelt érzékelőhöz négy vezetékkel csatlakozik az elektronikus jel átalakító és erősítő egység. Két vezeték a híd táplálását kettő pedig a jel fogadását szolgálja. Forgás közben a mágneses pólusok váltakozása hozza létre a jelet. A zárt kerékagycsapágy elasztomerből készült tömítő gyűrűje mágnesesen kódolt. Ennek helyzetét a csapágy beszerelése előtt az indikátor kártyával ellenőrizni kell. Ez láthatóvá teszi a mágneses pólusokat, melyek az érzékelő felőli oldalra kell kerüljenek.
Az aktív kerékfordulatszám érzékelő vizsgálatához célműszert fejlesztettek ki. Ez biztosítja a működéséhez a tápfeszültséget, és korlátozza az áramfelvételt is. A műszerbe szerelt LED diódák váltakozó felvillanása láthatóvá teszi a kerék forgatása közben a jelképzést. A műszer csatlakozási lehetőség biztosít az oszcilloszkóphoz, mellyel az érzékelő jelalakja is ellenőrizhető.
A ferromágneses vezetőből készült, a mágneses erőtér hatására érzékeny ellenállása értéke függ a saját mágnesezési irány (M kék) és az áram iránya között (I piros) bezárt (α) szögtől a következő egyenlet szerint:
Az alkalmazott ellenállások közötti eltérés csupán 2 – 3%. Az alkalmazott Wheatstone híd kapcsolás teszi az érzékelőt kellően érzékennyé. A különböző mágnesesen kódolt gyűrűk kompatibilisek a hozzájuk tervezett érzékelőkkel. A hatékony jelképzés érdekében egy érzékelőbe jó néhány híd kapcsolása kötött ellenállást építenek be, mint ahogy azt az alábbi ábra szemlélteti.
A híd kapcsolásba összeépített AMR (Anisotropic Magnetoresistive Resistance) érzékelő egységet és az erősítő áramkört közös epoxi műanyagból készült házba szerelik be, de előtte rásajtolják a csatlakozó vezetékeket. Az alkalmazott jelképző gyűrű fajtájától függően egyéb egységekkel is kiegészíthetik, mint például állandó mágnes. Ezt akkor alkalmazzák, ha mágnesesen vezető fogazott gyűrű a jelképzéshez alkalmazott póluskerék.
Az érzékelőben a kerék forgása miatt a mágneses pólusok váltakozása periodikus Hall feszültséget hoz létre. Ezt a jelet az IC alakítja át négyszög jellé. Az érzékelő működéséhez szükséges tápfeszültséget is az ABS elektronika biztosítja, továbbá fogadja és kiértékeli a jeleket. A mágneses kódolás arra is lehetőséget ad, hogy megállapítható legyen a kerék forgási iránya. Ez a gépkocsi helyzetének meghatározásánál lehet fontos, mert nem mindegy, hogy egy adott referencia ponthoz képest előre, vagy hátra menetben haladt a gépkocsi.
Az újabb aktív érzékelők jelképzése pontosabb és kisebb sebességnél is megbízhatóan működik, mint a korábban alkalmazott induktív érzékelők.
A kezdeti időben az elektronikát alumínium lemezből készült kis dobozba szerelték be, és 32 pólusú csatlakozóval látták el. A gépkocsi utasterében, rezgésektől, szélsőséges hőmérsékletektől védett helyre építették be. Ha az ABS meghibásodott az elektronika az elektromágneses szelepeket relé segítségével tudja lekapcsolni. Egy másik relé pedig a fékfolyadék szivattyút hajtó villanymotort kapcsolja. A jelentős áramfelvétel miatt külön, a szokásosnál nagyobb áramra méretezett biztosítékokat alkalmaznak ezeknél az áramköröknél. Jelenleg a hibrid áramkörös elektronikák már az ABS vagy az ESP rendszer hidraulika egységének részét képezik. Ezzel nagyon leegyszerűsödött a vezetékhálózat és ezzel arányosan növekedett a megbízhatóság. A reléket pedig az elektronika részét képező kapcsoló tranzisztorok helyettesítik.
Az elmúlt évtizedek fejlesztői tevékenységének köszönhetően az elektronikák kapacitása rohamosan növekedett, az ABS hidraulika egységek tömege és helyigénye pedig csökkent.
A kerékfordulatszám érzékelők jelei alapján az elektronika megállapítja az úgynevezett referencia sebességet. Ehhez hasonlítja az egyes kerekek sebességét. Ha egy bizonyos küszöbértéknél nagyobb az eltérés, valamelyik keréknél, vagyis megközelíti a blokkolási határt beavatkozik a blokkolásgátló. Az elektronika az elektromágneses szelepek segítségével csökkenti, szinten tartja, illetve ha megszűnt a blokkolási hajlam, visszanöveli a fékező nyomást.
A gyújtás bekapcsolásakor az ABS ellenőrző lámpa világít (kb. 5 – 10 másodpercig). Eközben az elektronika a rendszer ellenőrzését végzi. Hibamentes állapotban ezután kialszik az ellenőrző lámpa. Az öndiagnosztikai rendszer eközben rövid időre be- és ki kapcsolja az elektromágneses szelepeket és a fékfolyadék szivattyút hajtó villanymotort és ellenőrzi azok áramkörét. Amikor ez rendben van, kialszik az ABS ellenőrző lámpa. Az ezt követő szakaszban hajtja végre a dinamikus önellenőrzést. Ehhez az szükséges, hogy a gépkocsi sebessége nagyobb legyen 5-7 km/h –nál. Ekkor következik a kerékfordulatszám érzékelők jelének dinamikus ellenőrzése. Az elektronika megállapítja, hogy a jelszint eléri –e a kiértékeléshez szükséges küszöbértéket. Az elektronika menet közben is folyamatosan ellenőrzi a rendszer elemeit. Ha az ABS rendszer meghibásodik, az elektronika bekapcsolja a műszerfalon elhelyezett, narancssárga színű ABS ellenőrző lámpát és megjegyzi a hibakódot. Továbbá kikapcsolja az ABS működését. Ha a hiba megszűnik, az ABS visszakapcsol, az ellenőrző lámpa kialszik, a hibakód törlődik az aktív hibák közül. A hibakódok a régebbi ABS rendszereknél villogókódként, vagy a gépkocsi típusának megfelelő diagnosztikai műszerrel szöveges üzenetként olvashatók ki.
Külső diagnosztikai kapcsolat: a DIN/ISO 4797 előírásnak megfelelően az ABS elektronikát is el kell látni a K és az L jelű diagnosztikai vezetékkel. Az előbbi a két irányú, az utóbbi az egy irányú adatforgalmat teszi lehetővé, mellyel a villogókód kiolvasás aktiválható.
Az ABS –el ellátott fékrendszerek légtelenítéséhez használni kell a diagnosztikai műszert, mellyel a légtelenítési módban ki lehet nyitni az egyébként zárt állapotban lévő nyomáscsökkentő szelepeket. Így teljességgel kizárható, hogy légbuborék maradjon a zárt szelep mögött.
A fékezéshez szükséges nyomás energiát a vákuumos fékrásegítő és a kétkörös főfékhenger hozza létre. A hidraulika egységbe szerelt elektromágneses szelepekkel az elektronika modulálja azt.
Még a nyolcvanas években is gyártottak nyitott és zárt rendszerű blokkolásgátló hidraulikus egységeket, melyeknél a fékező nyomást különböző működési elvű elektromágneses szelepek modulálták. A nyitott blokkolásgátlónál nyomáscsökkentéskor a fékfolyadékot az elektromágneses szelep a fékfolyadék tartályba engedi. Ha ez a szelep meghibásodik, nyitva marad a hozzá tartozó fékkörben nem lesz fékező nyomás. Jelenleg már csak a sokkal biztonságosabb zárt rendszerű ABS –eket gyártják. Ez csatornánként egy alaphelyzetben nyitott nyomásnövelő és egy alaphelyzetben zárt nyomáscsökkentő szeleppel látják el. Ezek árammentesek, amikor nincs ABS beavatkozás. A nyomásnövelő szeleppel párhuzamosan egy visszacsapó szelepet is beépítenek, mely lehetővé teszi a fékoldást akkor is, amikor az ABS szabályozás közben a nyomásnövelő szelep éppen zárva van, de a vezető visszaengedte a fékpedált.
A kerék blokkolásának megakadályozásához nyomáscsökkentés szükséges. Ilyenkor a munkahengerből a kinyíló nyomáscsökkentő szelep a fékfolyadékot egy dugattyús tárolótérbe juttatja. Ennek térfogata kisebb, mint a fékköré, ezért nem csökkenhet le teljesen a fékező nyomás. A nyomás csökkentéskor energiát vezetünk el a rendszerből, hiszen a fékfolyadék egy része egy dugattyús nyomástárolóba kerül. Ezt a hiányzó energiát pótolni kell, hogy a blokkolási veszély elmúltával a fékező nyomás ismét visszanövelhető legyen. Ha ez nem történne meg, nagyon hosszúvá válna a fékút. Ezért szerelnek be az ABS hidraulika egységbe fékfolyadék szivattyút, hogy visszanövelje a nyomásenergiát. Ez a szivattyú a fékköröknek megfelelően két körös kell legyen. Egyenáramú villanymotorral hajtott dugattyús működésű szivattyút alkalmaznak.
Jelenleg a blokkátlókat a legtöbb esetben kipörgésgátlóval (ASR) is kiegészítik. Ez további elektromágneses szelepek beépítését teszi szükségessé.
Az ECE 13 fékezési előírás 13. melléklete vonatkozik a blokkolásgátlókra. Ebben fogalmazzák meg a rendszerrel szemben támasztott fontosabb követelményeket. Ezek közül néhány:
A lehető legrövidebb fékút elérése érdekében a tapadási tényező lehető legjobb kihasználása az egyik fontos cél.
A lehető legnagyobb lassulás legyen elérhető a gépkocsi stabilitásának és kormányozhatóságának megőrzése mellett az alábbi szélsőséges körülmények között is:
száraz, jól tapadó aszfalton és jeges, csúszós úton egyaránt,
akkor is, amikor a bal- és a jobb oldali kerekek között jelentősen eltér a tapadási tényező. (a különbség akár 5 – 8 szoros is lehet)
ha fékezés közben változik a tapadási tényező nagyról kicsire, vagy fordítva
a gépkocsi teljes sebességtartományában legyen működőképes a blokkolásgátló
kanyarodás közben is legyen hatékony.
Működés közben végezzen folyamatos önellenőrzést és meghibásodáskor figyelmeztesse a vezetőt.
Legyen karbantartásmentes.
A blokkolásgátló biztonságosan és megbízhatóan működjön a gépkocsi teljes élettartamában.
Korlátozások nélküli működjön, függetlenül az üzemállapottól, az útviszonyoktól, a gumiabroncsok állapotától, és a gépkocsi menettulajdonságaitól.
A különböző ABS rendszerek az alapján sorolhatók az 1. 2. illetve a 3. kategóriába, hogy hogyan teljesítik a kiegészítő követelményeket. A korszerű, elektronikus működésűek az első kategóriába tartoznak. A pótkocsiknál alkalmazott egyszerűbb szabályozást megvalósítók a második kategóriába, a kilencvenes években még gyártott hidromechanikus változatok pedig a harmadik kategóriába.
A további menetdinamikai szabályozó rendszerek közül soknak az alapja a blokkolásgátló rendszer. Az első jelentősebb továbbfejlesztése az ABS-nek, amely fékezés közben javítja a gépkocsi hosszdinamikáját az ASR, vagyis a kipörgésgátló. Ez is a gépkocsi hosszdinamikáját javítja.
A hagyományos differenciálművel szerelt gépkocsiknál amikor a bal, és a jobb oldali kerekek alatt a tapadási tényező jelentősen eltér egymástól, csak kis vonóerő valósulhat meg, de vannak esetek amikor a gépkocsival el sem lehet indulni. Ennek az oka az, hogy a differenciálmű fele – fele arányban osztja szét a nyomatékot és amikor az egyik hajtott kerék csúszik, a másik sem képes vonóerőt átvinni.
Amikor a kipörgésgátló csúszós úton, a kipörgő a túl nagy nyomatékot kapó kerék aktív és szabályozott fékezésével beavatkozik, a gépkocsi már el tud indulni, és utána stabil gyorsításra is képes. Tehát a blokkolásgátlót kiegészítő kipörgésgátló (ASR) különösen a csúszós utakon támogatja hatékonyan a vezetőt. Kis sebességnél a kipörgő kerék szabályozott lefékezésével avatkozik be. Ezáltal a másik hajtott keréken ki tud alakulni a megfelelő nyomaték. Nagyobb sebességnél ez a beavatkozás már veszélyezteti a menetstabilitást, ezért másféle intézkedés szükséges. Amikor a kipörgő kerék szabályozott fékezése nem elég hatékony, illetve ha a gépkocsi sebessége nagyobb 40 km/h-nál a CAN hálózaton érkező parancs hatására a motor elektronika csökkenti a hajtó nyomatékot. Ennek is jelentős stabilizáló hatása van a gépkocsira.
A szakma ezzel a menetdinamikai szabályozóval kapcsolatosan sokféle elnevezést és rövidítést használ. Az ASR például a német Antrieb Schlupf Regelung elnevezésből származik. Ugyanezt angolul Traction Control System –nek nevezik és a TCS rövidítést használják. A motor hajtó nyomatékának csökkentését, illetve leszabályozását Engine Traction Control –nak nevezik és ETC –nek rövidítik. A vonóerő átvitel kihasználásnak javítására használják kis sebességnél a Brake - Lock Differential kifejezést (BLD). Motorfék használatakor (toló üzem) a szabályozást Engine Dragtoque Controlnak nevezik, amit EDC –nek rövidítenek.
Mindkét oldalon a túlpörgő kerék nyomatékszintjére szabályoz az elektronika az ETC szabályzás révén. Ez hatékonyan növeli a gépkocsi menetstabilitását.
Amikor az útfelület két oldalán jelentősen eltérő a tapadási tényező, irányított nyomatékelosztás (torque vectoring) valósul meg. Ez különösen a nagyobb tapadási tényezőnél, illetve kanyarban 0 – 100 km/h közötti sebességtartományban valósul meg.
Elinduláskor és gyorsításkor is a tapadási tényezővel arányos az átvihető nyomaték. A kipörgésgátló (ASR) felismeri, ha a keréken a pillanatnyi tapadási tényezőhöz képest túl nagy a vonóerő és ezért túlpörög a hajtott kerék. Ezen állapot elkerülésére az ABS/ASR elektronika a CAN hálózaton keresztül a motor elektronikának küldött paranccsal csökkenti a motor hajtó nyomatékát. Ha a gépkocsi sebessége 40 km/h –nál kisebb, lefékezi a kipörgő kereket. Ehhez bekapcsolja a hidraulika egység fékfolyadék szivattyúját, hogy létre jöjjön a szükséges fékező nyomás. Ez azonban a többi elektromágneses szelep működtetése révén csak a kipörgő kerékhez jut el. Így elkerülhetővé válik a gépkocsi megfarolása, kitörése, ami súlyos balesethez vezetne.
Ottó motoroknál a nyomaték csökkentése többféle módon is megvalósulhat:
Előgyújtás vissza állítás. Ennek az eredménye nagyon gyors, de a katalizátor kímélése miatt csak rövid ideig használható.
A benzinbefecskendező szelepek kitöltési tényezőjének csökkentése. Az előző beavatkozásnál ez nagyobb nyomatékcsökkenést eredményez, de hatása annál lomhábban következik be. Nem szükséges viszont korlátozni, mert ez nem veszélyezteti a katalizátort.
A pillangószelep villanymotoros állítása zárás irányban. Ennek a legnagyobb a nyomaték csökkentő hatása, de a többinél lassabban vezet eredményre.
A különböző autógyárak ezeket a beavatkozási lehetőségeket kombinálni szokták. A dízel motorok nyomatékcsökkentése a dózis mérséklésével történik. A korszerű motoroknál ezek a beavatkozások az ABS/ASR elektronika és a motor elektronika közötti CAN hálózati adatátvitel révén valósulnak meg.
A kerékcsúszástól függően az elektronika parancsára a kerekenként beépített egy – egy nyomásnövelő és nyomáscsökkentő szelep modulálja a fékező nyomást. Nyomáscsökkentéskor a visszafolyó ágon keresztül a fékkörönként egy-egy dugattyús tárolótérbe kerül a fékfolyadék. Onnan a kétkörös fékfolyadék szivattyú vissza juttatja a fékkörbe.
A két fékkörnek megfelelően nyitnak az SV1 és az SV2 szelepek. Azokon keresztül a közben az elektronika által bekapcsolt a fékfolyadék szivattyú a tartályból szív és a vezetőtől függetlenül létrehoz egy bizonyos fékező nyomást. Az elektronika az ASR1 és az ASR2, valamint a kerekenkénti elektromágneses szelepeket működtetve az éppen kipörgő kereket fékezi a szükséges mértékben.
A terepjáró személygépkocsik ABS rendszerét ellátják terep fokozattal is. Erre azért van szükség, mert laza talajon (homok, sóder, sár, vagy laza friss hó) az ABS működése növeli a fékutat. Blokkolás közeli állapotban a kerekek ugyanis a laza anyagból éket túrnak, ami alakzárásával rövidíti a fékutat. A terep ABS tehát nagyobb kerékcsúszásokat enged meg, mint a normál országúti változat. Ezt az alábbi diagram jól szemlélteti, ahol a kerekek kerületi lassulása különböző színekkel rajzolódik ki. Az átlagos kerékcsúszás az országúti ABS-nél 10%-os és az elért lassulás 2,4 m/s2. Ha viszont a gépkocsivezető átkapcsol terep fokozatra az ABS ellenőrző lámpa folyamatosan villogni fog és az átlagos kerékcsúszás eléri a 25%-ot, a lassulás pedig a 3 m/s2 értéket. A normál országúti ABS működés visszakapcsolás, vagy a gyújtás ki- és visszakapcsolása után, vagy amikor átlépték a 40 km/h sebességet ez után lesz ismét aktív. Az újabb ABS változatok egy újabb szoftver segítségével a kerekek torzós lengései alapján automatikusan felismerik a terepen közlekedést és aktiválják az ABS terep fokozatát
A blokkolásgátló elektronikát az ABS és ASR szabályozáson kívül újabb programmal is ellátják. Jelenleg már az elektronikus fékerő felosztás látja el a fékerő módosítók feladatát. Ezek a hátsó kerekek túlfékezettségét voltak hivatottak megakadályozni a gépkocsi terhelése, az alkalmazott fékező nyomás, vagy éppen az elért lassulás függvényében.
Az elektronikus fékerő felosztásnál az első kerekek átlagos sebességét a hátsók átlagához hasonlítja a blokkolásgátló elektronikája. Ha a hátsó kerekek átlagos sebessége kisebb, mint az elsőké, akkor azok túlfékezettek. Ekkor az elektronika rövid időre bezárja a hátsó kerekekhez tartozó nyomásnövelő szelepek. Ez az állapot nem maradhat így sokáig, mert nagyon megnövelné a fékutat. Ezért a szelep a következő pillanatban kinyit, majd ismét bezár. Ezek az állapotok sűrűn, egy bizonyos frekvenciával váltogatják egymást. Ennek a működési módnak az eredménye egy mérsékeltebb, lépcsőzetes nyomásnövekedés a hátsó kerekek fék munkahengereiben. Az így kialakuló nyomás alulról hozzásimul az adott gépkocsi ideális fékerő arányát jellemző parabolához. Ez azonos módon működik az üres és terhelt gépkocsinál a kerékcsúszás függvényében. Ezt nevezik elektronikus fékerő felosztásnak német rövidítése EBV (Elektronische Bremskraft Verteilung) az angol pedig EBD (Elektronic Brakeforce Distribution). Ez a beavatkozás már szabályozásnak nevezhető, mely a kerékcsúszás függvényében szabályozza a fékerőt. Feleslegessé teszi a hagyományos hidromechanikus fékerő módosítókat.
Ha meghibásodik az EBV, kritikus menetdinamikai állapot alakulhat ki a hátsó kerekek túlfékezettsége miatt. Erre az állapotra a piros színű fék- és a narancssárga ABS ellenőrző lámpa együttes világítása hívja fel a gépkocsivezető figyelmét. Ilyenkor lassan és óvatosan azonnal a szervizbe kell menni, hogy a hibát elhárítsák. Úgy alakították ki a szoftvert, hogy ha az egyik kerékfordulatszám érzékelő meghibásodik, a vele azonos futóműre szerelt másik kerékfordulatszám érzékelő jelét tekinti az átlagértéknek és továbbra is működőképes marad, bár kissé durvábbá válik a szabályozás. Ebben az állapotban az ABS már hibajelzést ad. Az EBV működéséhez nincs szükség továbbá az első kerekek elektromágneses szelepeire és a hátsók közül is csak a nyomásnövelők kellenek. Az EBV szabályozáshoz nem szükséges a villanymotoros fékfolyadék szivattyú sem. Így tehát az EBV meghibásodási valószínűsége sokkal kisebb, mint a blokkolásgátlóé.
Számos baleset azért következik be, mert a gépkocsivezető figyelmetlen. Például nem veszi észre az előtte haladó gépkocsi sebességváltozását, illetve nem megfelelően reagál erre. A fékezési folyamat hatékonyságának növelésével számos baleset elkerülhetővé válik. Szimulátoros mérések során bebizonyosodott, hogy a vezetők bár kellő gyorsasággal reagálnak a veszély helyzetekre, de nem elég nagy erővel nyomják a fékpedált. Ennek az oka az, hogy viszonylag ritkán alakul ki veszélyes helyzet, így nem rendelkeznek kellő tapasztalattal arról, hogy hogyan is kell ilyenkor nyomni a fékpedált. Ezt a helyzetet tovább rontja az a tény, hogy a hirtelen fékezéseknél gyakran beavatkozik az ABS, melynek működése a fékpedál pulzálásával jár. Ettől sok vezető, különösen a kellő gyakorlattal nem rendelkezők megijednek és visszaengedik a fékpedált. Ezért a gépkocsiba beépített fékrendszer lehetőségeit nem tudják kihasználni. Ezen a helyzeten a fékasszisztens beszerelésével igyekeznek segíteni az autógyárak. Így a legtöbb típusba beszerelik a vészfékezési asszisztens valamely változatát. Ezek közül a következőkben csak azokat ismertetjük, melyeknél a mechatronika segíti a pánikszerű fékezést.
Az ABS rendszerre épülő fékasszisztens:
A bemeneti információk:
a fékezőnyomás érzékelő jele, az alkalmazott pedálerőről, illetve növekedésének sebességéről ad információt. Ebből meghatározható a nyomás-gradiens. Ha ez egy előre meghatározott küszöbértéknél nagyobb csak akkor lép működésbe a fékasszisztens. Általában piezo-elktromos érzékelőt alkalmaznak, mely korábban a Bosch ABS/ESP 5.3 rendszereknél külön egységet alkotott és a hidraulika egységbe csavarták be. Az újabb változatoknál a szeleptömb belsejébe szerelték be és kívülről nem volt látható. Az érzékelő jelét az öndiagnosztikai rendszer figyeli. Hiba esetén nem működik a fékasszisztens és hibakód tárolódik.
a féklámpa kapcsoló jele a fékezés kezdetéről informálja az elektronikát. Csak zárt féklámpa kapcsolónál működik a fékasszisztens.
a kerékfordulatszám érzékelők jelei alapján az elektronika a gépkocsi sebességét tudja.
Az elektronika amikor bekapcsolja a fékasszisztens működést, az ABS/ESP hidraulikaegységbe szerelt két fokozatú, kettős működésű fékfolyadék szivattyút kapcsolja be, mely megnöveli a fékező nyomást.
Fékasszisztens nélkül a gépkocsi később éri el az ABS beavatkozás tartományát és ezért hosszabb lesz a fékút.
Kezdetben a vákuumos fékrásegítőt elektronikával, fékpedál elmozdulás érzékelővel és elektromágneses szeleppel kiegészített fékasszisztens alkalmazták.
A blokkolásgátló a vákuumos fékrásegítőtől átvette a fékasszisztens feladatát. Az elektronika már nem a fékpedál lenyomásának sebességét, hanem egy nyomásérzékelő segítségével a nyomásgradienst figyeli. Ha ez átlép egy bizonyos küszöböt, az elektronika bekapcsolja a fékfolyadék szivattyút, mely jelentősen megnöveli a fékező nyomást. Viszonylag gyorsan el lehet így érni az ABS beavatkozási tartományt. Így elkerülhetővé válik a kerekek blokkolása és rövidül a fékút.
Ennek a típusváltozatnak az első sorozatbeépítése a Renault Megane II -be 2001-ben kezdődött. Hibrid áramkörös, továbbfejlesztett elektronikával látták el. A fejlesztési cél a tömeg és a helyszükséglet további csökkentése volt. A nyomásszabályozó szelepek mechanikus részét a hidraulikaegységbe sajtolják. A működtető elektromágneseket közvetlenül az elektronikára szerelik. A fékfolyadék szivattyút hajtó egyenáramú villanymotor tekercselt forgórészű és állandó mágneses állórészű. Ez a blokkolásgátló a korábbi változatoknál kisebb és könnyebb kivitelű
Jelenleg a Robert Bosch GmBH az ABS 9 –típust, vagyis a kilencedik generációt gyártja. Ez a következetes továbbfejlesztések eredménye. Ennek a kompakt kivitelű ABS hidraulika egységnek a tömege csupán 1,1 kg. Ezzel a világ legkönnyebb blokkolásgátlójává vált. Kedvezően kicsi a helyigénye. Valamennyi személygépkocsi szegmensnél sikeresen alkalmazhatják. Elektronikáját az SMD technológiával gyártott optimalizált mikroprocesszoros technika jellemzi. Integrális részét képezi a hidraulika egységnek a nyomásérzékelő. Moduláris szoftver architektúra jellemzi, mely megfelel a legújabb műszaki megoldásoknak. FlexRay interface is lehetséges.
Az Ate MK 20 típusú blokkolásgátlókat extrudált alumínium profikból 1995 –től kezdték gyártani. 1997 –ben készült el az MK 20 E változat. Ezek kompakt, moduláris felépítésű, hibrid elektronikás, zárt ABS rendszerek. Megvalósították az elektronikus fékerő felosztást (EBV), a motor fékezőnyomaték szabályozást (MSR). Melynél már CAN kommunikációval adott parancsot a motor elektronikának a nyomaték csökkentésére. A korábbi változatokhoz képest könnyebbé vált ez a kivitel.
1994-1999 között az elektronika biztonsági koncepciója az aszimmetrikus redundancia lett. Ennek megfelelően egy 16 bites fő-, és egy 8 bites segédprocesszort kötöttek párhuzamosan. Így kiszűrhetővé vált az esetleges azonos gyártási hibából adódó egyformán helytelen eredmény is. A két különböző processzor ugyanis más technológiával és más gépen készül. A 8 bites segédprocesszor végzi a kerékfordulatszám érzékelők jeleinek előkészítését. A korábbi mechanikus reléket az elektronika alaplapjára szerelt kapcsoló tranzisztorok váltották fel. Az MK 20 ABS –t a Fiat Brava és Bravo modellekbe, valamint a VW Golf, Beetl, Skoda, Audi TT típusokba építették be. Ennél a típusnál már belső és külső CAN hálózattal működő hibrid áramkörös elektronikát alkalmaztak. A szelepek mechanikus részét a hidraulikaegységbe sajtolták, a működtető elektromágnesek tekercseit pedig közvetlenül az elektronika alaplapjára szerelték.
Az Audi TT-be kezdetben MK 20-as ABS-t és utána ESP rendszert szerelnek. Ezeknél széria tartozék a kipörgés gátló (ASR), az elektronikus fékerő felosztás (EBV), és a differenciális fékezéssel megvalósuló (EDS) működés.
Ate MK 20 GI ABS már a gépkocsi kereszt irányú dinamikájának befolyásolására is képes. Fékezéskor a kerék fordulatszám érzékelők jeleiből az elektronika felismeri, ha nem elegendő az oldalvezető erő, és a gépkocsi a kanyar kiegyenesítésére törekszik. Csökkenti az első kerekek fékező nyomását, így nő az oldalvezető erő. A gépkocsi követi a kormánymozdulatot. Amikor pedig a hátsó kerekek csúszása miatt azoknál csökken az oldalvezető erő és a gépkocsi túlkormányozottá kezd válni, az elektronika a kanyarbelső kerekeknél csökkenti a fékező nyomását.
Ate MK 60 ABS változatot 2000 től gyártják. Ennél a típusnál új szelep konstrukciót alkalmaznak és új a fékfolyadék szivattyút hajtó motor is. Két magos mikroprocesszort alkalmaznak. Aktív kerékfordulatszám érzékelők adják a bemeneti jeletet. További súlycsökkentés történt és kisebb lett az ABS egység helyigénye is. Az elektronika jellemzői: nagy integráció, ezért kevés az áramköri elem. FLASH tárolóval látják el. Nagy teljesítményű 32 bites mikroprocesszort alkalmaznak, a félvezetős reléket az alaplapon helyezik el. A programozási nyelv C, így a szoftver újra felhasználható. 2000 –től már az úgynevezett „kern redundanciát” alkalmazzák. Az MK 60 –as blokkolásgátló elektronikák már Budapesten készülnek. Kezdetben a Temic vállalatnál, melyet aztán megvásárolt a Continental Teves. A BMW is a Continental Teves elektronikus fékrendszereit alkalmazza.
A BMW alapfelszereltségéhez tartozik az ASC rendszer (Automatischen Stabilitäts Control). Azt a változatot, mely a fékezési beavatkozásokon kívül, a motor működését is befolyásolni tudja, DSC (Dinamischen Stabilitäts Control) rendszernek nevezik.
A BMW 1991–től kezdte alkalmazni a DSC1 menetdinamikai szabályozó rendszert, melynek része az ABS szabályozás is. A DSC egyrészt a vezető kívánsága szerint, másrészt pedig a pillanatnyi menetdinamikai állapotnak megfelelően avatkozik be. Menet közben folyamatosan menetbiztonsági ellenőrzést végez.
A 2004–től a BMW X3 és X5 a modellsorozatnál azt a gyors működésű, továbbfejlesztett ABS rendszert alkalmazzák, mely már képes a gépkocsi hossz- irányú dinamikáján kívül, egy kombinált hossz- és kereszt irányú dinamika befolyásolására is.
A DSC2, vagyis a második generációs változat már az ABS beavatkozási küszöbérték alatt is, a pillanatnyi menetállapotnak megfelelően oldalanként különböző nagyságú fékerőket is ki tud vezérelni. Ez az úgynevezett CBC (Cornering Brake Control) működésmód.
Az EMB (Elektronischen Bremsen Management) rendszer, melynek első sorozatbeépítése 2001 –ben volt a 7 -es BMW –be, már a fékezéssel kapcsolatos asszisztens működések megvalósítására is képes. Továbbá a futómű rendszerekkel is az eddiginél is több kapcsolata van. Ezek az eddig ismertetett elektronikus működésmódok az (ECM) Elektronische Chassies Management rendszerben öltenek testet.
Az egyre több, a fékrendszerrel kapcsolatos szabályozások és a vezetőt támogató asszisztens rendszerek és az EBM miatt egy koordinációs platformot valósítottak meg, mely a gépkocsi hossz- és kereszt irányú menetdinamikáját továbbá az asszisztens rendszereket felügyeli. Meghatározták az egyes beavatkozási lehetőségek határait is azért, hogy ne következhessenek be áttekinthetetlenné váló interferenciák az egyes beavatkozások között. Definiálták az egyes szabályozó rendszerektől független koordinátori feladatot. Így nem fordulhat elő, hogy az elméletileg lehetséges teljesítménypotenciált csak korlátozott mértékben lehessen kihasználni.
Napjainkban a személygépkocsikba a blokkolásgátlókon kívül egyre több feladatot ellátó különböző elektronikus rendszereket szerelnek be. Ezek hatékony együttműködésének különböző lehetőségei vannak:
Központi architektúra,
Domén architektúra
Koordinációs megoldás választása
Ez a megoldás nem korlátozza az egyes rendszerek működését. A rendszer felügyelet és a redundancia vonatkozásában nincsenek különleges elvárások. Ennél egy koordinátor határoz az egyes beavatkozások menetdinamikai ésszerűségéről. Ha a koordinátor meghibásodik definiálni kell egy visszakapcsolási szintet. Ha egy menetdinamikai beavatkozó egység hibásodik meg, a továbbra is működőképes rendszerek kell megvalósítani a menetdinamikailag veszélytelen állapotot.
Menetdinamikai doménok lehetnek például,
a hossz dinamikát befolyásoló rendszerek,
kereszt, dinamikát befolyásoló rendszerek,
függőleges dinamikát befolyásoló rendszerek.
A teljes rendszerhez tartozó beavatkozókat a fő feladatuk alapján rendelik az egyes doménokhoz. Ugyanazt a beavatkozó egységet több domén is működtetheti. Például a függőleges dinamikai rendszerben egyenes menetben érkezhet parancs a stabilizátor szétkapcsolására, vagy éppen a billenés kiegyenlítésre is.
A kereszt irányú dinamikai beavatkozásnál ugyanaz az eredmény érhető el például az első kerekek aktív elkormányzásával az AFS rendszer (Aktíve Front Steering) segítségével és az aktív hátsókerék kormányzással AHK (Aktíve Hinterachs Kinematik) is.
Hasonló a helyzet az asszisztens rendszerek beavatkozásainál is. A követési távolságot szabályozó tempomattal, vagy más néven az ACC rendszerrel ugyanaz az eredmény érhető el, mint az aktív elektromechanikus rögzítő fékkel EMF (Elektro-mechanische Feststellbremse). A előbbiekben példaként említett rendszerek mindegyike hosszdinamikai beavatkozást végez, de mégis különböző doménekhez tartoznak. Belátható tehát, hogy a domén architektúrán belül elengedhetetlen egy koordinátori feladat elvégzése. Erre a célra vagy egy újabb elektronikát kell beépíteni, vagy valamelyik domént ennek a feladatnak megfelelően kialakítani.
A rendszer megítélésének fontos kritériumai
a teljes rendszer feltételek nélkül biztonságosan működtethető legyen,
az elektronikák száma a lehető legkevesebb legyen.
Delphi Corporation 1994-ben vált függetlenné a GM-tól. 2002 óta használja ezt a nevet. Az Amerikai Egyesült Államokban, Michigenben van a központja. A Delphi Brake Control (DBC) 7 blokkolásgátló rendszert 1999-ben mutatták be a Buick Regal és a Century modellekben, továbbá a Chevrolet Tracker-ben. A többi európai rendszerekhez hasonlóan ABS csatornánként egy nyomásnövelő és egy nyomáscsökkentő elektromágneses szeleppel szabályozza a fékező nyomást. Ha ABS/ASR szabályozást valósít meg összesen 10 db elektromágneses szelepre van szükség. Nyomáscsökkentéskor a fékfolyadék a két fékkörnek megfelelően kialakított dugattyús tárolótérbe kerül.
A Japán Sumitomo Corporation Bosch licenc alapján kezdte gyártani a blokkolásgátlókat. Így működési elvük is azonos azokkal a típusokkal. Az Európában is ismertebb gépkocsik közül ilyen blokkolásgátlót szerelnek a Honda Acura és Leged típusokba (1990-92 között), Mazda 626 (1987 –óta), a Toyota Yaris (1999 -óta) gépkocsikba. Az „add-on” rendszernek megfelelően a vákuumos fékrásegítővel és normál kétkörös főfékhengerrel ellátott alap fékrendszert egészíti ki.
Összefoglalva tehát a blokkolásgátlók fejlesztése területén elért eredményeket elmondható, hogy a különböző szoftverbővítések révén jelenleg a következő feladatokat képes ellátni:
fékasszisztens
ABS/ASR szabályozás
elektronikus fékerő felosztás
terep működés
Manapság egyre nagyobb igény mutatkozik a vezetést segítő és a biztonságot növelő elektronikák iránt. Így van ez a tolatást segítő modul esetében is. A parkolás asszisztens egy ultrahang alapú detektor, amely a jármű mögött vagy előtt, a vezető elől legtöbbször takarásban lévő akadályok detektálására alkalmas. A rendszer segítséget nyújt a vezetőnek a parkolási manőverben, ha a sebesség 15 km/h alá csökken. Általában 4 vagy 8 szenzoros rendszerek léteznek, annak függvényében, hogy csak hátul vagy elől is telepítettünk belőlük. A szenzorok az elülső és hátulsó lökhárítóba szerelve, ultrahang jeleket bocsátanak ki, melyek az útjukba kerülő akadályokról visszaverődnek. A visszaverődő ultrahangjeleket, azaz a visszhangot, a szenzor fogadja, majd az ultrahang kibocsátása és észlelése közt eltelt időből, valamint a hangsebesség ismeretéből meghatározható az akadály távolsága az adott szenzortól. Ezt a számítást az elektronikus vezérlőegység (Electronic Control Unit - ECU) végzi.
Azonban, az akadály szenzortól való távolsága nem feltétlenül egyezik meg az akadály autótól való távolságával. Ezt a következő ábra szemlélteti:
Ahhoz, hogy pontosan meghatározhassuk az akadály távolságát az autótól, legalább két szenzor akadálytól való távolságának ismerete szükséges. Az általuk szolgáltatott, immár két adattal, és a két szenzor ismert távolságával könnyen meghatározható az akadály autótól való távolsága is.
A mért adatok kiértékelését az ECU-ban mikrovezérlő végz, továbbá ez végzi a szenzorok és a hangszórók vezérlését, valamint menedzseli a diagnosztikai és teszt funkciókat, és ellenőrzi a feszültség szintet. A jeladók mechanikus és elektromos paramétereik megegyeznek. A lökhárítóba való integrálásuk egyszerűen megvalósítható.
A tolatást segítő rendszer segíti a parkolást, de nem pótolja a visszapillantó tükör használatát és a teljes körültekintést. Ezen kívül a kis kiterjedésűtárgyakat, például a földből kiálló drótot, vékony fát a rendszer nem feltétlenül érzékeli, valamint a szenzorok nem szerelhetők fém lökhárítókba.
A legtöbb gyártó radarcsaládja négyféle kiépítésben kapható, attól függően, hogy csak hátulsó (4 érzékelős), első és hátulsó (8-10 érzékelős), LED kijelzővel kombinált, vagy vonóhorog kompatíbilis szettet választunk. A vonóhorog kompatíbilis radart a beszerelés után felprogramozzák a fixen kiálló tárgyra, és ezt követően erre nem jelez. Az autó sebességváltójának hátramenetbe kapcsolása után a modul két csipogással jelzi az aktív állapotot. A tolatóradar két zónában működik:
Az első– a figyelmeztetőzóna – általában 1,5 m és 30 cm között, csipogással figyelmeztet az autó útjában lévőakadályra.
A második – a veszélyzóna – a 30 cm-en belül levőakadályra figyelmeztet, folytonos sípoló hanggal.
A rendszer kiegészíthetőLED-es kijelzővel is, így az nem csak hanggal, hanem egy vizuális skálával is jelzi az aktuális veszélyforrás távolságát.
Az UPA rendszerek működése során az ECU egyszerre csak egy szenzornak adhatja ki az impulzusadási parancsot, ellenkezőesetben a vétel során nem tudjuk megállapítani, hogy az egyes visszhangoknak melyik szenzor volt a forrása. A vezérlésnek, ugyanezen okból, a visszhangok fogadására is elég időtkell hagynia, mielőtt egy újabb impulzus kiadására utasítást ad. Az impulzus kiadása után az ECU a szenzort, két szomszédjával együtt a visszhang fogadására programozza. Majd a három szenzortól kapott adatok alapján kiháromszögezi az akadály távolságát a járműtől, figyelembe véve, hogy a hang kétszer teszi meg ezt a távot. Értelemszerűen, ha valamelyik szélső szenzor keltette az impulzust, akkor csak az adott szenzor és egyetlen szomszédjának adatából történik meg a háromszögezés.
A legtöbb rendszer távolság adatai a következőképp definiáltak:
javasolt távolság középre= 150 cm
javasolt távolság a sarkokon= 60 cm
minimum/maximum távolság= 25 / 180 cm
az akusztikus mérés felbontóképessége= ±5 cm
a szenzor érzékelési szögtartománya
(horizontálisan és vertikálisan)= 30°
A szenzorok elhelyezési adatai :
ajánlott távolság a földtől= 40 – 50 cm
ajánlott szög (vertikálisan)= 0-10°
egymás közti távolság= 40-60 cm
A szenzor akkor jól pozícionált, ha a megadott észlelési terület rés nélkül le van fedve.
Az adatok ellenére a mérés távolsági adatait és a mérés pontosságát rendkívüli mértékben befolyásolja az időjárás és a légköri viszonyok. A hőmérsékleten kívül a levegő páratartalma is befolyásolja a hang terjedési sebességét, sőt a hangcsillapodás mértékét is. Erre példa, hogy nagy ködben lecsökken az érzékelési távolság. Ennél nagyobb gondot okoz az, hogy a jég, a hó és a koszréteg alapjában befolyásolják a szenzor, és ez által az UPA rendszer érzékenységét. A hóréteg csökkenti a szenzor membránja által keltett impulzus hangnyomását, és a visszhang rossz fogadását eredményezi. A nagyobb mennyiségű hó a membránon teljesen megbéníthatja a szenzor működését. Ezen kívül a hóval fedett akadály is rosszul veri vissza az ultrahanghullámokat, mivel szétszórja azokat. A rossz érzékenység, és a rossz visszaverődési tényező is csökkenést okoz az érzékelési területben. A szenzor és környezete közötti extrém hőmérsékletkülönbség is nagy problémát okoz, főleg magas abszolút páratartalom esetén. A rendszer ezen hiányosságaira jelen pillanatban még nincs megoldás, ennek ellenére nagy biztonsággal és megbízhatósággal működik.
Az évek folyamán az autógyárakkal szemben támasztott követelmények egyre szerteágazóbbakká és szigorúbbakká váltak, melyeknek a piaci versengés közepette minden tekintetben meg kellett felelni. Ennek köszönhetően alakultak ki a különböző biztonsági berendezések is, mint például a ma már szinte alapfelszereltségnek számító ABS, ESP, TCS, illetve az ezekre épülő egyéb technikai újítások, amelyeket hosszasan sorolhatnánk.
Egyik ezek közül a gumiabroncs nyomásmonitorozó rendszer, amely rövid időn belül jelzi az esetlegesen bekövetkező nyomásvesztést, és visszajelzést ad a gépjárművezető számára a kerekek aktuális állapotairól. A technológiai kialakítástól függően ezek akár a konkrét nyomásértékek is lehetnek.
A gumiabroncsok elhasználódása, valamint az alapvető közlekedési szabályok szerint a keréknyomást rendszeresen, minden elindulás előtt ellenőriznie kellene a járművezetőnek. Ezt mégis sokan elhanyagolják, vagy esetleg szabad szemmel vizsgálják meg a gumiabroncsokat. E módszerrel azonban még a 30%-os nyomásvesztés sem állapítható meg, ami viszont már igen jelentős mértékű.
Így az alacsony nyomású kerekek potenciális veszélyforrásokká válnak, különösen akkor, ha a jármű leterhelt és nagy sebességgel közlekedik egy meleg napszakban. Ekkor ugyanis a kerékben uralkodó nyomás ugrásszerűen megnő, amelynek hatására nagyobb valószínűséggel következhet be a gumiabroncs defektje.
Az ebből fakadó közúti balesetek száma is okozta azt, hogy ezek a rendszerek egyre több és több új gyártmányú járműben lelhetőek fel. Ebben az is közrejátszik, hogy az amerikai közlekedésügyi és biztonsági hatóság (a továbbiakban: NHTSA) egy 2007 szeptemberében életbelépő rendeletében meghatározta, hogy a legfeljebb 4500 kilógramm súlyú eladásra szánt gépjárművekbe a gyártók kötelesek gumiabroncs nyomásmonitorozó rendszert szerelni.
Az európai régióban is történtek konvenciók ez ügyben, melynek okai elsősorban környezetvédelmi jellegűek voltak. Ugyanis az alacsony nyomású gumiabroncsok miatt megnő a jármű üzemanyag-fogyasztása és ebből fakadóan megnő a CO2-szint, amely növeli az üvegházhatást. Bár az Európai Unió jelenleg még egyik autógyártót sem kötelezi a beépítéseket illetően, 2012-től előírja e rendszerek használatát minden új modell esetén. Addig azonban a már nyomásmonitorozó rendszerrel rendelkező járművek esetén az NHTSA előírásait veszi alapul.
Ez még inkább serkentette a fejlesztési folyamatokat, és gyártói oldalon új ötletek kialakulásához és megvalósításához vezetett, melyek az évek során egyre kifinomultabbak lettek, lehetővé téve a precíz nyomásfigyelést.
Az elgondolás alapját az képezi, hogy a kerekeket közvetlen módon, egy nyomásérzékelő szenzor beépítésével figyelik meg. Ezek a műszerek ma már egy beépített jeladóval rendelkeznek, amely egy külső vevő modulnak sugároz. Ez a készülék végzi el a jelfeldolgozást és képes pontosan azonosítani minden egyes, a kerekekből érkező, jelet. Ez azt jelenti, hogy akár a csomagtartóban levő pótkereket is képes monitorozni a rendszer. Vagyis megvalósíthatóvá válik a nyomásértékek állandó figyelése, és ha ezek közül akármelyik a gyártó által előírt határértékeken kívül található, arról a vezető azonnal értesül.
A szenzor rögzíthető a kerékfelni belső felületére akképpen, hogy egy fémszíjat körbefuttatva rögzítik az érzékeny szerkezetet, vagy a kerék szeleptű végére csatlakoztatják. Ez utóbbi esetben a szeleptűt antennaként használva sugározhatóak a jelek a fogadó modul számára.
E beépített érzékelők működési folyamata könnyen ábrázolható egy állapotátmeneti gráffal, amely általános képet ad a közvetlen nyomásmérő rendszerek alapjairól.
A közvetlen nyomásfigyelési módszer előnyeihez tartozik a pontos és megbízható mérés, illetve az eredmények gyors továbbítása, feldolgozása és megjelenítése. Valamint az is, hogy ezek az eszközök később is beszerezhetőek és beépíthetőek. Így azon gépjárművek keréknyomása is mérhető, amelyeknek ez a rendszer nem szériafelszereltsége.
Azonban a rendszernek hátrányai is vannak. Elsőként a szenzorok áramellátási nehézségeit kell megemlíteni. A legelterjedtebb megoldás a beépített gombelem használata, amely képes hosszú évekig ellátni a mérőegységeket a szükséges energiával. Az elem kicserélésére viszont nincs lehetőség, mivel ezek, az érzékelő áramkörrel egyetemben, a fröccsöntött burok belsejében találhatóak, elzárva a külső környezettől. Ezt a megfontolás azért használják, hogy az érzékeny elektronikai egység a kerék belsejében ne szenvedhessen károsodást, illetve minimálisra csökkentsék az alkatrészek elmozdulási lehetőségét, amely hibás mérési eredményekhez vezethet.
Újabb árnyoldal az is, hogy a szenzorok nem minden gumiabronccsal képesek a zavartalan működésre. Ugyanis a sugárzott rádióhullámok tompítása érdekében a műszerek tokozásába egy Faraday-hálót is szükséges beépíteni, így azok csak a közvetlen környezetükbe képesek sugározni. Így használatuk elsősorban a gyártó által meghatározott abroncstípusokra terjed ki, amelyek sikeresen teljesítették a jelerősség mérő teszteket.
A magas fémtartalmú burok, amelyet a felni és az abroncs képez, oly mértékű árnyékoló hatást fejthet ki, amelynek eredményeként a szenzor képtelen lesz adatokat küldeni a jelfeldolgozó egységnek.
Mindezekből kifolyólag azok az autók, amelyekbe a direkt TPM rendszereket szériafelszereltségként építik bele, a tulajdonosaik csak a gyártóhoz fordulhatnak szervizelésre.
Ekkor jelentkezik az újabb hátulütő. Ugyanis az NHTSA adatai szerint az Egyesült Államokban évente körülbelül 16 millió 4500 kilogrammnál kisebb tömegű személyautót gyártanak, amelyek mindegyikének 2007-től rendelkeznie kell nyomásmonitorozó rendszerrel. Így az autógyáraknak minden évben több millió idejét kiszolgált gombelem, elektronikai áramkör, illetve más egyéb veszélyes hulladéknak minősülő alkatrész szakszerű tárolásáról, elszállításáról és megsemmisítéséről kell gondoskodnia, amelyek természetesen többletköltségként számolhatók el. Mindezt oly módon, hogy azt a vásárló a lehető legkevésbé érezze meg a vételi árban, illetve a szervizköltségekben.
Ezen nehézségek kiküszöbölése végett kapott szárnyra a tápegység nélküli szenzorok fejlesztése, amelyek egyik képviselője a VisiTyreTM-ként ismert megoldás. Működéséről annyi ismeretes, hogy az elektromágneses indukció törvényire alapozott. Használatukkal kiküszöbölhetőek az imént felsorolt problémák, ami környezetvédelmi szempontból is számottevő sikerként könyvelhető el.
Az indirekt nyomásfigyelés elsősorban költséghatékonysági megfontolásból alakult ki, ugyanis a már beépített alkatrészek és szenzorok mérési tulajdonságait felhasználva szintén megoldható a keréknyomás monitorozása. Így nincs szükség további alkatrészek beépítésére, mert a méréseket hosszabb élettartamú eszközök végzik el, amelyek biztonsági funkcionalitásuk következtében mindig csak megbízható és pontos eredményeket szolgáltathatnak. Ebből fakadóan az indirekt rendszerek igen nagy ütemben jelennek meg az egyes gyártóknál. Ilyen típusú rendszer a DDS mozaiknevű nyomásfigyelő rendszer is.
Az ötlet egy egyszerű fizikailag megfigyelhető és mérhető tulajdonságból, a keréksebességből alakult ki. Ugyanis a nyomásvesztést szenvedett keréknek kisebb az átmérője a többihez viszonyítva. Ebből fakadóan egységnyi idő alatt nagyobb utat kell megtennie, mint a normál nyomásértékű kerekeknek, hogy a jármű tartani tudja a motor által meghajtott tengelysebességet.
A méréseket ebben az esetben kerékfordulatszám mérő szenzorok végzik, amelyek elsősorban a menetstabilizáló rendszerek alapját képezik. Az eredmények kiértékeléséhez természetesen olyan szoftveres támogatásra van szükség, amely képes a nyers beérkező adatokból precízen értelmezhető kimeneteket generálni, ezáltal biztosítva a zavartalan működést.
Ebben az esetben az autó sebességétől függő referencia intervallum számított értékeihez történik a viszonyítás, azonban a keréktípusok, és az útviszonyok különbözősége és más egyéb külső behatások miatt ezek az értékek minden jármű esetében egyediek. Így szükséges némi idő, hogy ezek az értékek elérhetővé váljanak. Ezt nevezik tanulási folyamatnak, ami után már lehetővé válik a detektálás.
A rendszer 30%-os vagy annál magasabb nyomásvesztést tud jelezni 15 és 250 km/h között az újszerű állapotban levő gumiabroncsok esetében. Az említett tanulási idő a fejlesztés során meghatározott sebességintervallumokban, ideális körülmények között átlagosan négy perc, amely a fejlett mintavételezési eljárásnak köszönhető. A detektálási idő pedig a tanult értékek birtokában fél és három perc között mozog, a nyomásvesztés mértékétől függően.
Hátrány azonban, hogy bizonyos körülmények között a DDS nem végez mintavételezést, mert az hamis detektáláshoz vezetne, amely nem megengedhető. Valamint a kopott kerekek megváltozott menetdinamikai tulajdonságai miatt nem érhető el a kielégítő mértékű nyomásvesztés detektálás. A legfőbb hiányosság viszont az, hogy csupán egyetlen kerék sebességeltérését képes jelezni, amely további fejlesztési feladat elé állítja a mérnököket.
Mindemellett külső tényezők is befolyásolják az eredmények pontosságát. A következő ábra e zavaróhatásokat mutatja, illetve azt, hogy hány százalékos változást képesek előidézni a forgó kerék sebességében, illetve kerületében.
Valamint a rendszer működését nagymértékben befolyásolja a kerék mérete, mivel a 17”-os körátmérő esetén egy nagyobb mértékű nyomásvesztés már jelentősebb sebességkülönbséget okoz, amely kívül eshet a DDS detektálási sávján.
A DDS továbbfejlesztett változata az úgynevezett eDDS. A szó eleji „e” jelentése az „enhanced” megnevezést jelöli, vagyis egy kiterjesztett DDS rendszerről van szó, amelynek fő erőssége az imént említett standard változattal szemben, hogy már három kerék nyomásának változását képes érzékelni, és egy kerék nyomásvesztése esetén képes meghatározni annak pontos helyét is.
E fejlődés oka, hogy a tanulási folyamatot tovább finomították. A standard DDS ugyanis egyetlen számítási algoritmus eredményei szerint jelezte a nyomásvesztést, míg a másik két kalkuláció csupán azt a sávot, illetve tűréshatárt számította ki, amely alapján eldönthető, hogy defektet szenvedett-e a kerék vagy sem. A javított eljárás titka, hogy a detektáláshoz mindhárom számítás eredményei felhasználásra kerülnek.
Ez az egyszerű lépés sokat növelt a rendszer hatékonyságán, viszont még mindig nem érhető el vele a négy kerékre kiterjedő detektálás lehetősége, amelyet a direkt rendszerek már képesek nyújtani.
Ahhoz, hogy az indirekt rendszer felvehesse a versenyt, és méltó alternatívaként szolgáljon a közvetlen mérési módszerű elgondolásokkal szemben, egy újabb ötlet kidolgozása és beépítése vált szükségessé. Így született meg a DDS+, amely az eDDS és TOM ötvözéséből alakult ki.
A TOM alapjául a kerekek egyedi sajátfrekvenciája szolgál, amely függ a nyomástól. A keréksebességek időbeli jelalakjának Fourier-transzformálásával meghatározható egy frekvenciaspektrum. A releváns csúcsokra görbét illesztve pedig a kapott frekvenciafüggvény már összevethetővé válik a referenciával, és az értékek közötti eltérések egy további hasznos bemeneti információként szolgálnak a feldolgozó elektronika számára.
Ez a fajta megfigyelés bonyolultabb számításokat és fejlettebb szoftveres és hardveres támogatást igényel, mint az előző változatok. Azonban lehetővé teszik bármely futó kerék monitorozását, és képessé teszik a rendszert, hogy mind a négy kerék egyidejű nyomásvesztését detektálni lehessen.
A TOM működési tartománya 40 km/h-tól 120 km/h-ig terjed, mivel nagyobb sebesség esetén a csúcsok már nem meghatározhatóak a megnövekedett zaj mértéke miatt. Azonban a DDS nyomásfigyelési eljárások kiterjedését szemléltető ábrán látható, hogy ez a sáv elegendő mértékű ahhoz, hogy a leggyakrabban mindennapi közlekedésben előforduló városi, illetve városon kívüli legnagyobb megengedett haladási sebességek esetén mind a négy kerék nyomásértéke folyamatos vizsgálat alatt állhasson.
Azon berendezések javarésze, amelyek az indirekt rendszer alapjait képezik, mára már nagyszámban fordulnak elő az eladásra szánt személygépkocsikban. Ezeknek sorát érdemes az ABS-szel kezdeni, amely közismerten a gépkocsik hosszdinamikáját befolyásoló blokkolásgátló. Ezzel alapozták meg a napjainkban összetetté vált rendszerek megalkotását, melyek biztonságosabbá teszik a közlekedést.
E rendszer keretein belül jelentek meg először azok az alapegységek, amelyek az indirekt gumiabroncsnyomás-monitorozást lehetővé teszik. Úgymint a kerékfordulatszám szenzorok, valamint az elektronikai és hidraulikai egység (továbbiakban: HECU (Hydraulic and Electronic Control Unit)). Hogy ez utóbbi modul működésébe beleláthassunk, érdemes áttekinteni az ABS működési elvének levezetését:
A szabályozással megvalósuló fékezés menete egyszerűen levezethető. A nyomás alapképletét figyelembe véve, amely az erő és a felület hányadosa, vagyis
(1) | , |
és kiindulva a fékhatást kiváltó pedál lenyomásából, a féknyomás a következőképpen határozható meg:
(2) | , |
ahol a fékpedálra ható erő, a fékpedál elmozdulása, a fékmembrán elmozdulása, a nyomásszelep felülete és a mechanikai hatásfok.
A kerékre ható fékerő kiszámításánál szerepet játszik még a fékpofák felülete (), a fékezés hatásfoka (), a kerékagy és a gumiabroncs sugara ( , ), valamint egy belső függvény (). Tehát
(3) | , |
ahola külső környezeti hatások, mint például hőmérséklet, nyomás és sebesség, valamint a kerékfordulatszám érzékelők által szolgáltatott mérési eredmények függvénye.
A HECU az imént levezetett számítási eredmények birtokában a hidraulikus pumpa motor működtetésével képes hatást gyakorolni a fékezési folyamatra, és így beavatkozni a balesetveszélyes szituációkban..
Az ABS mellett az autó keresztirányú stabilitásának növeléséhez egy újabb menetdinamikai szabályozó rendszer, az ESP nyújt segítséget.
A HECU fejlesztett szoftverének és az újabb érzékelők beépítésének köszönhetően további kritikus menetállapotok válnak felismerhetővé és a veszélyhelyzetekben megkezdődik a jármű stabilitásának visszaállítása, amely a gépkocsi megfelelő kerekeinek lefékezésével, illetve a motor nyomatékának csökkentésével automatikusan, a vezető beavatkozása nélkül valósulnak meg. Ennek köszönhetően az indirekt keréknyomás figyelő rendszereknek monitorozási algoritmusa már kiterjedhet többek között a kanyargós útviszonyokra is.
Felépítését tekintve a HECU (11. ábra) két fő összetevőből áll, amelyek egyike a HCU. Ezt tekinthető a végrehajtóegységnek, mivel a rajta keresztül folyó fékfolyadék szabályozásával képes a járművet olyan menetstabilizáló algoritmusok kivitelezésére késztetni, amelyeket a másik fő alkotórészbe, az ECU-ba programoztak.
Szoftverfejlesztési szempontból az ECU a lényeges elem, amelynek működési alapjai az érzékeny szenzorok jelei valamint a vezérlő algoritmusok, melyek segítségével előállíthatóak a különböző kimenetek, illetve elemezhetőek a bemenetek. Tartalmazza a vezérlőszoftvert, amely a fejlesztés, implementálás és tesztelés tárgyát képezi. Az adattárolást belső RAM, EEPROM memória használatával oldották meg. Előbbi az átmeneti, míg utóbbi a jármű leállításakor mentésre kerülő adatok elhelyezésére szolgál. A vezérlőszoftvert flash memóriában tárolják. Méreteik járműtípusonként változó lehet, és nagymértékben függenek attól, hogy az adott autó milyen beépített funkciókkal rendelkezik és mik az ezekhez kapcsolódó igények.
Ez az egység tartalmazza azt a feldolgozó és végrehajtást kezdeményező szoftvert, így a keréknyomás figyelőt is, amely a számítási eredmények kiértékelése után szabályozza a beavatkozást, vagy jelzést küld a vezetőnek a fennálló veszélyhelyzetről.
A korábban említett kerékfordulatszám érzékelőkről is érdemes bővebben szólni, hiszen szigorú kitételeknek kell megfelelniük, amelyek mindegyike kritikus fontosságú és fontos feladatot látnak el, hogy megvalósulhasson az indirekt nyomásmonitorozás. A legfontosabb feltételek a következők:
El kell tudniuk viselni a fékezéskor fellépő hőhatást. Ez azt eredményezheti, hogy 150-170 ˚C-ra is felmelegedhetnek, majd a következő pillanatban a felfröccsenő víz gyorsan lehűtheti őket. Tűrniük kell tehát a hirtelen bekövetkező, jelentős hőmérsékletváltozást.
Nem károsíthatják őket az olykor agresszív anyagok és különböző szennyeződések, mint például a benzin, gázolaj, más egyéb olaj származékok, mosószerek, vagy télen a sósvíz sem.
Ellenállónak kell lenniük a mechanikai igénybevételekkel, rezgésekkel, kőfelverődésekkel szemben.
A kerékkel, illetve más vele együtt forgó alkatrésszel közvetlenül nem érintkezhetnek. Legyenek kopásmentesek, és ne igényeljenek karbantartást.
A felsorolt elvárásoknak kielégítésére többféle, különböző működési elvű érzékelőt fejlesztettek ki, amelyekből két fő csoport alakult ki: passzív és aktív. A passzív szenzorok külön tápegységet nem igényelnek, míg az aktív változatok működéséhez elengedhetetlenül fontosak, mivel ezek már bonyolultabb elektronikai egységeket is tartalmaznak.
Ahhoz, hogy a DDS nyomásváltozást érzékelhessen, meg kell tanulnia azokat a referenciaértékeket, amelyekhez a detektálás során minden egyes keréksebességből származó mérési eredményt viszonyítani fog.
Amennyiben a vezető új tanulási ciklust szeretne kezdeményezni, akkor a gyújtás ráadása után, egy gombot kell lenyomva tartania néhány másodpercig a műszerfalon, hogy kiüríthesse az addig tárolt adattartalmat az EEPROM-ban, és kezdetét vehesse az új referenciaértékek felvétele.
A 15 és 250 km/h óra közötti működési tartományt hét sebességintervallumra felbontva, minden egyes sebességszakaszra vonatkozóan alsó, illetve felső küszöbértékeket tanul meg a rendszer, amelyeknek minden esetben három fázisa van: durva, közepes, és finom közelítésű. A 12. ábra az egyik intervallum tanulási folyamatát mutatja be.
Ahhoz, hogy ezek a határértékszintek elérhetőek lehessenek 23, 43 illetve 96 mintavételezett és szűrt jelre van szükség. Ez a típusú tanulás a diagonális vagy keresztirányú módszer, amely hatásosan kiküszöböli azokat a zavaró tényezőket, amelyek már bemutatásra kerültek.
Emellett még két másik tanulási módszert használ fel a rendszer. Az oldalirányú, illetve az axiális vagy tengelyirányú eljárást. A következő ábra sematikus autó-modellje alapján világosan látható, hogy az egyes számításmódok eredményeit milyen módon határozzák meg az egyes kerekek forgási sebességei.
Az axiális és oldalirányú módszer, hasonlóképpen a diagonálishoz, a keréksebességek mintavételezett jelei alapján határozzák meg az adott intervallum referenciaértékeit. A különbség csupán a kiszámítási képletekben figyelhető meg. Ezek a következők:
(4) | Diagonális: | ||
(5) | Oldalirányú: | ||
(6) | Axiális |
Az axiális mintavételezés kapcsán el kell még mondani, hogy bizonyos járműtípusoknál a mintagyűjtés nem a sebességértékekhez, hanem úgynevezett keréknyomaték intervallumokhoz kapcsolódnak, amelyek száma járműtípustól függően eltérhet a sebességintervallumokétól, valamint a detektáláshoz szükséges minták száma is különbözhet, mint ahogyan ezt a következő ábra is mutatja.
A standard DDS esetében ez a tanulási folyamat csak a diagonális kiszámítási módot alkalmazza a detektáláshoz, míg a másik kettő képletet csupán a küszöbértékek megállapítására használja fel. Ennek továbbfinomítása érdekében az eDDS-ben már mindhárom kalkuláció része a hiba-felismerési folyamatnak.
Joggal merülhet fel az ellenvetés, hogy a tanuláshoz szükséges időmennyiség értékes perceket von el a monitorozási folyamattól, és egyszerűbb algoritmus lenne elérhető, ha előre meghatározott értékeket használna fel a rendszer. Azonban ezen egyszerű számítások sokkal pontosabb jelzést tesznek lehetővé, mivel a határértékek és a referenciák a vezető járműhasználatának és a külső környezeti viszonyoknak megfelelően, a lehető legjobb közelítést adják eredményül. Ezzel alacsonyabbra szorítható a téves detektálás valószínűsége.
DDS+ esetén már egy komplex tanulási rendszer áll rendelkezésre. Az ehhez tartozó számítási folyamat, az eDDS alkalmazásán túl, három fő részből áll. Az előfeldolgozás során történik a vezetési feltételek ellenőrzése, valamint a keréksebesség szenzorokból érkező jelek adaptálása, hogy kiküszöbölhetőkké válhassanak például a pólus-zérus hibák vagy a sebességből fakadó zavaró tényezők. A következő lépésben lezajlik a jelek Fourier-transzformációja. Végül pedig kiszűrik a zajokat a spektrumon, ezzel lokalizálhatóvá téve a releváns csúcsokat, amelyekre görbét illesztve, minden futó kerékre külön-külön, kiszámításra kerülnek a sajátfrekvenciák. Így a detektálás négy kerékre is kiterjeszthető, és rövid idő alatt precízen megállapítható a nyomásváltozás.
Mindemellett meg kell említeni, hogy az NHTSA előírásai szerint bármely indirekt nyomásmonitorozó rendszereknek legfeljebb húsz perc alatt meg kell tanulnia egy sebességintervallumot. Ez a szám a direkt rendszerekhez viszonyítva igen magasnak mondható. Azonban a különböző DDS változatok esetén az egy intervallumra eső teljes tanulási folyamat sokkal hamarabb, akár négy perc alatt is végbemehet.
Alapkövetelmény, hogy a DDS már a durva közelítésű határértékek alapján is képessé váljon a detektálási folyamatra, így a rendszer már akár egy perc, tanulással eltöltött idő után megbízhatóan tudja jelezni a fellépő nyomásvesztést.
Ilyenkor természetesen a tág határok miatt hosszabb időre van szükség a rendellenesség jelzéséhez, ugyanis a tűrésküszöböt kevesebb vett minta lépi át, mint a finom közelítésű megfigyelés esetén. Ez utóbbi esetben már csökken a detektálási idő, és akár egy perc alá is szorítható. Vagyis a minél több időt tölt a rendszer a tanulással, annál pontosabban képes nyomásvesztést jelezni.
Továbbá ki kell még emelni, hogy nyomásvesztés jelzés és a sérült gumiabroncs cseréje után, a direkt rendszerekkel ellentétben, újra kell indítani a rendszert a műszerfalon levő gomb néhány másodpercig történő lenyomásával. Ennek hatására az EEPROM-ban kinullázódik a hibát jelző bájt, és újrakezdődhet a tanulási folyamat a már normál nyomásértékű új kerékkel. Ugyanezt a műveletet kell elvégezni, ha például a nyári gumiabroncsokat télire cserélik, mivel ekkor a megtanult referenciaértékek már nem relevánsak.
A monitorozást megzavaró külső hatások kiküszöbölése újabb kihívást jelent. Ilyen például az egyenetlen, illetve kátyús úttest, mivel e szakaszokon elkerülhetetlen, hogy a jármű valamely kereke egy kis időre gyorsabban forogjon, mint az összes többi. Ebben az esetben a kiszámított szűk határok a hibás működés forrásai lennének, hiszen a rendszer az első néhány kiugró minta után hibajelzést küldene a vezetőnek, holott a változást csupán a durva útfelület okozta.
Ennek elkerülése végett a DDS szoftverébe egy számlálót építettek be, amelyet akkor indítanak el, amikor az első minta a jelzési küszöbön kívülre kerül. Ha a vett minták tartósan e határon kívül esnek, akkor, a nyomásvesztés mértékétől függően, a rendszer bizonyos idő eltelte után jelzi a hibát a vezető számára. Más esetben, ha a kerekek sebessége normalizálódik, és ismét a megtanult működési körülményeknek megfelelőek, akkor a számláló fokozatosan visszatér a kiindulási, vagyis a nulla értékre. Ezzel az egyszerű megoldással minimalizálható a hibás jelzés valószínűsége.
A detektálási időt illetően érvényben van az a kitétel, mely szerint ideális vezetési körülmények között, a rendszernek legfeljebb tíz perc alatt jeleznie kell az észlelt veszélyt. Ez az idő a DDS rendszereknél akár egy perc alá is szorítható a nyomásvesztés mértékétől függően.
A jármű haladása során előállhatnak olyan szituációk, amelyek során az indirekt keréknyomás-figyelő rendszernek fel kell hagynia a mintavételezési eljárással, mert torzult referenciaérték tanulás, illetve hibás jelzés történne.
Ezek közé tartozik a már említett egyenetlen úttesten történő tartós haladás, amit a rendszer a sztochasztikus minták beérkezésének gyakoriságával észlel.
Emellett még szünetel a mintavételezés egy bizonyos mértékű lassulás, illetve gyorsítás felett, valamint a tolatás közben sem, mivel ezekben az esetekben az egyes keréksebességek közötti eltérés már érzékelhető lenne, amely mind a tanulás, mind a detektálás szempontjából hamis kimenetet okozna. Ide kell sorolni még a kanyarodás közben fellépő fizikai jelenséget, amikor a jármű egyik oldalán levő kerekek forgási sebességének megnövekszik.
Nem történik nyomásfigyelés abban az állapotban sem, amikor az egyik kerék hirtelen felpörög, ami egy jégfoltos útszakaszon bármikor bekövetkezhet, vagy ha a differenciálmű közbeavatkozik.
Az is megtörténhet, hogy a gépkocsi a DDS működési tartományán kívül halad, vagyis 15 km/h alatt vagy 250 km/h felett. Utóbbi eset természetesen csak azon járművekre vonatkozik, amelyeknek végsebessége meghaladja e felsőhatárértéket.
Végül az is megtörténhet, hogy a vezető maga szab gátat a nyomásfigyelő, illetve tanuló eljárásnak azáltal, hogy kikapcsolja a menetdinamikai szabályozó és közbeavatkozó rendszert. Ez az eset viszont nem általános, ugyanis bizonyos járműtípusok esetén a DDS ekkor is folytatja működését.
Fontos kiemelni azt is, hogy az említett mintavétel-szüneteltetések során a DDS nem kerül kikapcsolt állapotba, csupán inaktívvá válik és a felismert zavaró tényező elmúltával ismét folytatja a tanulást az adott sebességintervallumban, vagy visszatér a monitorozási állapotba.
Azonban a DDS működése során is történhetnek olyan események, amelyek a rendszer megbízhatatlanságához és súlyos funkcionális zavarához vezethetnek.
Az EEPROM-ban tárolt DDS terület első eleme az ellenőrzőösszeg bájt, amelyet a memóriában fellépő adattárolási, illetve memóriahiba jelzésére alkottak meg. Amennyiben az ellenőrzőösszeg és a számításhoz szükséges EEPROM terület között eltérés észlelhető, a DDS azonnal letiltásra kerül. Ugyanez történik a méréseknél használt bármely szenzor meghibásodása esetén. Ugyanis ekkor a számításokhoz szükséges bemeneti jelek oly nagymértékben torzulnak, hogy a rendszer használhatatlanná válik. Ilyenkor a vezető egyértelmű figyelmeztetést kap a rendszerhibára vonatkozóan, ami teljes mértékben különbözik a nyomásvesztés jelzéstől.
Ahhoz, hogy a hibás működés pontos oka felfedésre kerülhessen, eltárolásra kerül egy úgynevezett „diagnosztikai üzemzavar kód”, amely alapján pontosan meghatározható a probléma oka. A kód kiolvasására csak szakszervizben van lehetőség, mivel ez a folyamat speciálisan erre a célra kifejlesztett műszert és szoftvert igényel.
Sir William Growe (1811-1896) angol fizikus, már a 19. században több kísérletet végzett az elektrolízissel kapcsolatban. 1839-ben kísérletezés közben jött rá, hogy az elektrolízis reverzíbilis folyamat. Két elektródát alkalmazva, egyikre hidrogén tartalmú oldatot, másikra oxigén tartalmú oldatot vezetett és az elektródák között felépülő feszültséget mérte. Sir William Growe az üzemanyag-cellával kapcsolatos kutatásának eredményeit a gőzgép riválisának szánta.
1889-ben Charles Langer és Ludvig Mondd továbbfejlesztette Growe által felfedezett üzemanyagcellát.
Az 1930-as években Francis Bacon továbbfejlesztette Langer és Mond egy korábbi eljárását és 1932-ben alkáli elektrolitos nikkel-elektródás cellát mutatott be.
Az 50-es években a General Electric cég neve alatt felfedezte a protoncsere membrános üzemanyagcellát.
1959-ben Bacon vállalata egy 5 kW teljesítményű berendezést üzemeltetett, és még ebben az évben Harry Karl Ihrig bemutatott egy 15 kW teljesítményű üzemanyagcella hajtású traktort.
A 60-as években a NASA már használta az üzemanyagcellát hordozható eszközként űrprogramjaiban.
A 70-es években a kutatások még inkább fokozódtak az üzemanyagcellák területén az akkoriban kibontakozó olajválság hatására.
A 80-as években az Amerikai Haditengerészet üzemanyagcellákat használt tengeralattjárók meghajtására.
A 90-es években megjelentek a nagy, álló üzemanyagcellák ipari és kereskedelmi használatra.
2007-ben megjelentek olyan üzemanyagcellák, melyek szünetmentes áramforrásként szolgáltak kereskedelmi eszközökben.
2008-ban megjelent a Honda FCX Clarity nevű üzemanyagcellás autója.
2009-ben egyre több hordozható háztartási eszközhöz lesz kapható üzemanyagcelláról működő akkumulátor.
Az üzemanyagcella olyan energiaforrás, amely kémiai energiából elektromos áramot állít elő redoxi reakción keresztül. Az anódon hidrogéngáz oxidációja történik, melynek során az elektront ad le, amely külső áramkörön keresztül átjut a katódra, ezáltal elektromos áramot generál, elektromos munkát végez. Ezalatt a katódon redukció játszódik le, ahol oxigén, pozitív hidrogén ion és elektron egyesül, melyből víz lesz. Az üzemanyagként használt hidrogéngáz ionokra és elektronokra való bontását katalizátor végzi. Anód elektródának például platina, míg katódnak nikkel lehet használatos. A pozitívan töltött hidrogén ionok anódról katódra történő átjutását a két elektróda közti elektrolit biztosítja, mely csak az ionokat engedi át, az elektronokat nem.
Az elektródák anyaga működés közben nem fogy el, nem alakul át. A kémiai reakció mindaddig fenntartható, amíg az elektródákhoz a gáz vagy folyékony halmazállapotú üzemanyagokat hozzávezetik.
Az üzemanyag-cella alkalmazásának előnyei már a 60-as években, a NASA Apollo-programjának keretein belül megmutatkoztak:
mozgó alkatrészt nem tartalmaz
érzéketlen az űrben fokozott hatású kozmikus sugárzásra
érzéketlen a gravitáció és hőingadozás változására
kis tömegű, kisméretű
működése megbízható
az üzemanyag-cella működéséhez szükséges hidrogén és oxigén az űrhajón, mint hajtóanyag megtalálható
nincs károsanyag-kibocsátása
Az üzemanyagcella működéséhez a hidrogén biztosítása kritikus, mivel az oxigén a légkörből bárhol elérhető.
A hidrogén gázt szénhidrogénekből gőz reformátorok segítségével állítják elő az iparban, mivel ez kb. 80%-os hatásfokkal működhet, ha tiszta szénhidrogént, pl. földgázt vagy metánt, használnak. Magas hőmérsékleten, kb. 700-1100°C, a vízgőz endotermikus módon reagál a metánnal, aminek eredménye szén-monoxid és hidrogén keletkezése. További reakción keresztül, az előző reakcióhoz képest alacsonyabb hőmérsékleten, kb. 130°C, a korábban keletkezett szén-monoxid vízgőzzel kerül reagáltatásra. Ennek az exoterm folyamatnak eredményeként további hidrogén állítható elő szén-dioxid kibocsátása mellett.
A hidrogén előállítási folyamatnak a kritikus pontja a reakció során keletkező szén-dioxid kezelése, ugyanis a szén-dioxid környezetbe történő kijuttatása indirekt módon, de megfosztaná a hidrogént használó járműveket a környezetkímélő besorolásától. Mivel a hidrogén előállítás gyárban történik, így elméletileg lehetőség van a szén-dioxid szeparálására, a szén-dioxid olaj- vagy gáztárolókba történő injektálására, de egyelőre ez a széntárolási eljárás nem terjedt el, folynak a kutatások ezen a téren.
Ezen okok miatt hidrogén helyett több kutató, mint például Oláh György és munkatársai, a metil-alkohol és származékainak energiahordozóként való előállítását és az üzemanyagcellákban való felhasználását kutatja. A biztonságos, folyékony halmazállapotú üzemanyag előnyei mellett alapvető előnyt képez az is, hogy metil-alkoholt (és származékait) szén-dioxidból is elő lehet állítani. A környezetvédelem szempontjából a szén-dioxid okozta üvegházhatású melegedés visszaszorítása világszerte hatalmas költségeket jelent. Többek között ez a tényező is a szén-dioxid alapanyagként való felhasználásának lehetőségét helyezi előtérbe.
Az üzemanyag-cellák tárgyalásánál fontosnak tartom megemlíteni a Kaliforniában élő, a Loker Hydrocarbon Research Institute, University of Southern-en dolgozó Oláh György Nobel-díjas professzort, aki 1994-ben Nobel-díjat kapott a karbon-kémiai kutatásaiban elért eredményeiért. Oláh György a metanolos üzemanyag-cellák fejlesztésével foglalkozik. Az üzemanyagot, a metanolt a földgázból nyerik ki.
Az üzemanyagcelláknak számos fajtája van, típusaik és azok fontosabb tulajdonságaik láthatóak az 1. táblázatban. Az összefoglaló táblázatból jól látható, hogy a különböző típusú üzemanyagcellák más és más felhasználási területre alkalmasak. A felhasználási területet nagyban befolyásolja az üzemanyagcellák üzemi hőmérséklete. A magasabb üzemi hőmérsékletet a melléktermékként keletkező vízgőz esetleges megfagyásának megakadályozására is fel lehet használni.
A járműiparban elsősorban a protonáteresztő membrános üzemanyagcella használatos, annak számos pozitív tulajdonságai miatt. Hozzávetőleg 80°C üzemi hőmérsékletet igényel, gyorsan működő állapotba hozható, kompakt és jóval könnyebb, mint a hasonló, például szilárd oxidos cellatípus. A protoncsere membrános cellatípussal az elérhető hatásfok 40-60% közé tehető.
Ezek a pozitív tulajdonságai teszik a protonáteresztő membrános cellatípust potenciális jelöltnek járműipari felhasználásban.
A PEM típusú üzemanyagcella elsődleges felhasználási területe a járműipar, de a közép- és nagy villamos teljesítményt igénylő rendszerekben, berendezésekben is sikerrel alkalmazható. Üzemi hőmérséklete alacsonynak mondható, hatásfoka pedig az egyik legnagyobb a többi üzemanyagcellához hasonlítva.
A külső házon (3) beérkező hidrogén a katalizátor (1) hatására megválik az elektronjától, ami a PEM (3) elektronátjutást gátló hatása miatt csak külső terhelésen keresztül (5) juthat az anódról (1) a katódra (2), vezetéken keresztül. Az ilyen mód elektronjától megvált pozitív töltésű hidrogénion a szilárd elektrolit membránon (3) keresztül a katód felé halad. A katód oldalon lévő katalizátor egyesíti a hidrogéniont elektronnal és az itt beáramló oxigén molekulákkal. Ezen egyesülési folyamat eredményeképpen hő és vízgőz képződik. Az anódot és a katódot az áramló közegektől egy porózus szerkezetű, gáz áteresztésére alkalmas, kapillárisokkal ellátott anyag, például műanyag választja el (6). A katalizátor speciális papír vagy textil, amit finom platinaporral kezelnek. A protonáteresztő membrán egy speciális polimer.
Az üzemanyagcellában végbemenő reakciók az alábbi képletekkel írhatók le:
Anód reakció: 2H2 → 4H+ + 4e-Katód reakció: O2 + 4H+ + 4e- → 2H2OTeljes cella reakció: 2H2 + O2 → 2H2O
Az üzemanyagcella 1,16V-ot állít elő, amely közel sem elég egy jármű meghajtására, így ezeket a cellákat sorosan és párhuzamosan kapcsolva cellatelepeket alakítanak ki a nagyobb teljesítmény elérése érdekében.
Az üzemanyagcella a tudomány és technológia fejlődésével egyre szélesebb körben alkalmazott energiatermelő egységgé vált. Miután az űrkutatás, űrhajózás területén alapvető, jól bevált berendezéssé nőtte ki magát, egyre inkább kezd megjelenni a mindennapjaink területén.
Legfontosabb alkalmazási terület a környezetvédelem szempontjából a járműipar, de elterjedt felhasználása hordozható és helyhez kötött energiatermelésben is. Az üzemanyagcellák használatának számos előnye van környezetterhelés-csökkentés szempontjából:
néma működés
melléktermékként nincsenek üvegházhatást eredményező gázok, csak víz
ha a hidrogén előállítása olyan elektrolízis során történik, ahol az áramot megújuló energiaforrásból nyerik, a teljes energia előállítási ciklusról elmondható, hogy nem terheli a környezetet
az üzemanyagcellák használata csökkentik a függőséget az olajipari cégektől
a hidrogén és az oxigén előállítása elméletileg kihelyezett telepeken is történhet, így nem szükséges a központi hálózati alapú energiatermelés, ami elősegíti a gyorsan változó igényekhez történő alkalmazkodást
az alacsony működési hőmérséklet ideálissá teszi az üzemanyagcellákat katonai felhasználásra
az üzemanyagcellák karbantartása egyszerű, mivel alig van bennük mozgó alkatrész
A fejlesztésben mindig is élenjáró japánok bemutatták a világ első, sorozatban gyártott, üzemanyag-cellás személygépjárművet, a Honda FCX-V4-et. A jármű utazási hatótávolságát a padló alá épített nagy, 350 bar üzemi nyomású tartályokban tárolt hidrogén mennyisége határozza meg. A Ballard cég által gyártott, 78 kW-os üzemanyagcella működését biztosító másik komponenst, az oxigént a levegőből hasznosítják. A gépjárművet meghajtó elektromotor és a villamos energiát biztosító üzemanyagcella között helyezkedik el a Honda által kifejlesztett ultra áramsűrítő, amely az egyéb villamos fogyasztók mellett a hajtómotor által igényelt azonnali, nagy villamos teljesítményt biztosítja, továbbá a fékezéskor visszatermelődő energiát tárolja.
A Ballard cég a Mercedes támogatásával élen jár a hidrogénüzemű üzemanyagcella gyártásában és fejlesztésében. Az együttműködésnek köszönhetően már 1993 júniusa óta tesztelik a Ballard-Mercedes buszt, és 1994 óta az első személygépjárműveket, közöttük az A-Mercedes üzemanyag-cellás prototípusait is.
A NECAR 4-ben folyékony hidrogén az üzemanyaga a PEMFC típusú üzemanyagcelláknak, amelyek egy elektromos motort táplálnak villamos energiával. Az évről évre történő fejlesztéseknek köszönhetően ma már elérték, hogy ugyanúgy, mint a belső égésű motorral rendelkező széria kivitelnél, ennél is megmaradjon a lehetőség öt személy szállítására.
Az üzemanyag-cellák alkalmazására számtalan példát lehetne felsorolni. A vele előállított elektromos árammal táplálhatunk szinte bármilyen villamos fogyasztót és mivel nem tartalmaz mozgó alkatrészt, így a fenntartása is minimális.
Ha figyelembe vesszük azt a lehetőséget, hogy az atom-, nap-, szél-, hullám-, árapály-, biomassza-, és vízenergia segítségével állítanánk elő a hidrogént, akkor ez az üzemanyag-cella elterjedésének fokozott gyorsaságát idézhetné elő.
A fenti képen jól látható, hogy ennél a kivitelnél csak a hidrogént kell pótolni, amit a kis kapszula tartalmaz. Az energiatermeléshez szükséges másik komponenst, az oxigént a levegőből hasznosítja a berendezés.
A DMFC típusú cella elterjedési gyakorisága miatt fontos megismerni ennek a típusnak is a működését. Az anódtérbe vezetik a metanol 3%-os vizes oldatát és egyidejűleg oxigént (vagy levegőt) táplálnak a katódtérbe. A platina/ruténium katalizátor felületén (1) a metanol víz jelenlétében szén-dioxiddá alakul. Az átalakulás folyamata alatt az így felszabadított elektronok az áramszedő lemez (4) felé áramlanak. A polimer elektrolit típusú membrán (3) elektronszigetelő anyag, amely az elektronoknak a katódtérbe való áramlását akadályozza meg. A felszabadult elektronok a fémlemezen keresztül a külső áramkörbe kerülnek. Ez idő alatt a protonok a polimer elektrolit membránon keresztül a katódtérhez haladnak. A katódtérben (2) a platina katalizátorral érintkezésben lévő protonok, az oxigén és az elektronok egyesülnek. Az elméleti hatásfok ennél a típusú üzemanyagcellánál körülbelül 30%, a gyakorlati hatásfok pedig körülbelül 26%.
A DMCF üzemanyagcellák nem rendelkeznek elég nagy teljesítménysűrűséggel ahhoz, hogy járműveket hajtsanak meg, viszont hosszútávon képesek energiát szolgáltatni kis teljesítményigényű fogyasztóknak. Így potenciális alkalmazási terület lehet a DMFC cellák mobiltelefonokban, számítógépekben és kamerákban, fényképezőkben való felhasználása.
A kutatások jelenleg is folynak az üzemanyagcellák tökéletesítése érdekében. Sokféle alkalmazásban bebizonyosodott, hogy sikerrel helyettesítik az üzemanyagcellák az eddig megszokott energiaforrásokat, viszont kereskedelmi forgalomban nem tudnak addig teret nyerni, ameddig nem megoldott a:
méret és tömegcsökkenés, ugyanakkora teljesítmény és energia mellett, amely maga után vonja így a jobb hatásfokot
cellatelep gyártási költségek csökkenése
cella gyorsabb beindulása és gyorsabb válasza a dinamikusan változó erőforrás-szükségletekre
megbízhatóság és tartósság kiterjesztése extrém környezeti feltételekre
a hidrogén előállítási folyamat hatásfokának növelése
KŐFALUSI, P. (2005). ABS-től ESP-ig, Elektronikus menetdinamikai szabályozó rendszerek. Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft., ISBN 963 9005 673
BREUER, B., and BILL, K. H. (2006). Bremsenhandbuch. Vieweg & Sohn Verlag, ISBN 383 4800 643, 978 3 8348 0064 0
Continental TEVES, Hungary (2008). Continental Training Handbook, Continental Teves AG. & Co. oHG.
NATIONAL HIGHWAY TRAFFIC SAFETY ADMINISTRATION (2006). Federal Motor Vehicle Safety Standards, Tire Pressure Monitoring Systems, Controls and Displays. URL http://www.nhtsa.dot.gov/cars/rules/rulings/tirepresfinal/TPMSfinalrule.pdf. március 21.)
KŐFALUSI, P., and DR. SZŐCS, K., and DR. VARGA, F. (2004). Fékrendszerek. Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft., ISBN 963 9005 630
ETV Corporation. VisiTyreTM Battery-less Tyre Pressure Monitoring System. URL http://etv.com.au
http://www.Hydrogen&FuelCellInvestor Technology.mht
http://www.foek.hu/korkep/enhat/uzemanyagcella/uzemanyagcella.html
A jövő a tüzelőanyag-celláé Oláh György.mht
http://info.bannersalesforce.com/xpedio/groups/public/documents/.pdf
http://www.nyf.hu/others/html/kornyezettud/megujulo/Hidrogen/Hidrogen.html
http://www.mazda.hu/1_05.php?h=a136&s=2004-03-10&e=2003-03-10
http://www1.eere.energy.gov/vehiclesandfuels/pdfs/basics/jtb_fuel_cell.pdf