3. fejezet - Rendszerek modellezése állapottérben

Tartalom
3.1. Az állapottér elmélet alapjai
3.1.1. Állapottér és átviteli függvény kapcsolata
3.1.2. Irányíthatósági állapottér reprezentációk
3.1.3. Megfigyelhetőségi állapottér reprezentációk
3.1.4. Diagonális állapottér reprezentációk
3.1.5. Állapottér transzformációk
3.2. Irányíthatóság és megfigyelhetőség

3.1. Az állapottér elmélet alapjai

A rendszer állapota egy t 0 időpontbeli információ (olyan jelek ismerete), amelyből az u( t ) , t t 0 bemenőjel ismeretében a rendszer válasza minden t t 0 időpontra meghatározható.A rendszer válasza a jövőbeli, t t 0 időpontra vonatkozó állapotokat és a kimenőjeleket jelenti. A rendszer állapotait leíró jeleket, illetve ezek függvényeit, a rendszer állapotváltozóinak nevezzük.

Példa 2.1

Tekintsük az alábbi felfüggesztési rendszert. Az u erő hatására az m tömeg függőleges irányban ( y ) elmozdul. Írjuk fel az erő és az elmozdulás közötti kapcsolatot. A feladat numerikus adatai: m=1kg , k=4 Ns m , c=3 N m .

Lengő rendszer modellje
3.1. ábra - Lengő rendszer modellje


A feladat megoldása: A rendszer differenciálegyenlete:

m y ¨ =k y ˙ cy+u,

(72)

y ¨ =4 y ˙ 3y+u.

(73)

Állapotváltozók megválasztásának egy természetes módja a következő:

x 1 =y,     x 2 = y ˙ .

(74)

Ezzel a választással az állapotegyenletek alakja:

x ˙ 1 = y ˙ = x 2

(75)

x ˙ 2 = y ¨ =4 y ˙ 3y+u=4 x 2 3 x 1 +u

(76)

y= x 1 ,

(77)

míg az állapottér reprezentáció:

[ x ˙ 1 x ˙ 2 ]=[ 0 1 3 4 ][ x 1 x 2 ]+[ 0 1 ]u

(78)

y=[ 1 0 ][ x 1 x 2 ]

(79)

Természetesen egy másik állapottér megválasztás is lehetséges:

x 1 =3y,     x 2 =4 y ˙ .

(80)

Ezzel a választással az állapotegyenletek alakja

x ˙ 1 =3 y ˙ = 3 4 x 2

(81)

x ˙ 2 =4 y ¨ =16 y ˙ 12y+4u=4 x 2 4 x 1 +4u

(82)

y= 1 3 x 1 ,

(83)

a hozzá tartozó állapottér reprezentáció pedig:

[ x ˙ 1 x ˙ 2 ]=[ 0 3 4 4 4 ][ x 1 x 2 ]+[ 0 4 ]u

(84)

y=[ 1 3 0 ][ x 1 x 2 ]

(85)

Fentiek alapján látható, hogy a bemenőjelek és kimenőjel közötti kapcsolat állapottér reprezentációja többféle alakban felírható és az állapottér alakja nem egyértelmű.

Az állapotegyenlet, mint egy elsőrendű differenciálegyenlet megoldása két lépésben történik. Előbb megoldjuk a homogén egyenletet, majd megkeressük az inhomogén egyenlet egy partikuláris megoldását. A homogén egyenlet alakja:

x ˙ ( t )=Ax( t ),

(86)

az x( 0 )= x 0 kezdeti feltétellel és megoldása:

x( t )= e At x 0 ,

(87)

ahol az e At mátrix-exponenciális függvényt a következőképpen értelmezzük:

e At =I+At+ A 2 t 2 2! + A 3 t 3 3! +.

(88)

Például diagonál reprezentációk esetén, azaz e A d t ( A d 2×2 ) választással ennek alakja: e A d t =[ e λ 1 t 0 0 e λ 2 t ].

Az inhomogén egyenlet alakja:

x ˙ ( t )=Ax( t )+bu( t )

(89)

ahol x( 0 )= x 0 egyenlet megoldása a következő:

x( t )= 0 e A( tτ ) bu( τ )dτ.

(90)

A fentiek alapján az elsőrendű differenciálegyenlettel leírt állapotegyenlet megoldása:

x( t )= e At x 0 + 0 e A( tτ ) bu( τ )dτ

(91)

y( t )= c T x( t ).

(92)

Példa 2.2

Határozzuk meg a [ x ˙ 1 x ˙ 2 ]=[ 0 1 2 3 ][ x 1 x 2 ]+[ 0 1 ]u rendszer válaszát egységugrás bemenet esetén.

A feladat megoldása:

1. lépés A homogén rész megoldása:

x ˙ =Ax

(93)

sX( s )x( 0 )=AX( s )

(94)

X( s )= (sIA) 1 x( 0 )

(95)

A példában:

( s I A ) 1 = a d j ( s I A ) d e t ( s I A ) = [ s + 3 1 2 s ] s 2 + 3 s + 2 = [ s + 3 s 2 + 3 s + 2 1 s 2 + 3 s + 2 2 s 2 + 3 s + 2 s s 2 + 3 s + 2 ]

(96)

A homogén rész megoldása a mátrix tagjainak inverz Laplace transzformációjával történik:

[ x 1 ( t ) x 2 ( t ) ]=[ 2 e t e 2t e t e 2t 2 e t +2 e 2t e t +2 e 2t ][ x 1 ( 0 ) x 2 ( 0 ) ]

(97)

2. lépés Az inhomogén rész megoldása zérus kezdeti érték feltételezésével:

x ˙ =Ax+bu

(98)

sX( s )=AX( s )+bU( s )

(99)

X( s )= (sIA) 1 bU( s )

(100)

A példában:

(sIA) 1 bU( s )= adj( sIA ) det( sIA ) b 1 s

= [ s+3 1 2 s ][ 0 1 ] s 3 +3 s 2 +2s = [ 1 s ] s 3 +3 s 2 +2s =[ 1 s 3 +3 s 2 +2s 1 s 2 +3s+2 ]

(101)

Az inhomogén rész megoldása a mátrix tagjainak inverz Laplace transzformációjával történik:

[ x 1 ( t ) x 2 ( t ) ]=[ 0.5 e t +0.5 e 2t e t e 2t ]

(102)

A teljes megoldás:

[ x 1 ( t ) x 2 ( t ) ] = [ 2 e t e 2 t e t e 2 t 2 e t + 2 e 2 t e t + 2 e 2 t ] [ x 1 ( 0 ) x 2 ( 0 ) ] + [ 0.5 e t + 0.5 e 2 t e t e 2 t ]

(103)

Ha a kezdeti értékek zérusok, azaz x 1 ( 0 )=0 és x 2 ( 0 )=0 :

[ x 1 ( t ) x 2 ( t ) ]=[ 0.5 e t +0.5 e 2t e t e 2t ]

(104)

Ha a kezdeti értékek egységnyiek, azaz x 1 ( 0 )=1 és x 2 ( 0 )=1 , akkor:

[ x 1 ( t ) x 2 ( t ) ]=[ 0.51.5 e 2t +2 e t 2 e t +3 e 2t ]

(105)

zérus kezdeti értékeknem zérus kezdeti értékek

Átmeneti függvények különböző kezdeti értékek esetén
Átmeneti függvények különböző kezdeti értékek esetén
3.2. ábra - Átmeneti függvények különböző kezdeti értékek esetén


3.1.1. Állapottér és átviteli függvény kapcsolata

Általánosan egy lineáris dinamikus rendszer állapottér reprezentációját a következő alakban írhatjuk:

x ˙ =Ax+bu

(106)

y= c T x,

(107)

Az állapottér reprezentáció alapján a rendszer átviteli függvényét a Laplace transzformáció alkalmazásával kapjuk meg:

sX( s )x( 0 )=AX( s )+bU( s ),

(108)

ebből az állapot Laplace transzformáltja:

X( s )= (sIA) 1 bU( s )+ (sIA) 1 x( 0 ),

(109)

ahol x( 0 ) a kezdő állapot a t=0 időpontban. Az x( 0 )=0 feltétel mellett

Y( s )= c T X( s )= c T (sIA) 1 bU( s ).

(110)

A G( s ) átviteli függvény:

G( s )= Y( s ) U( s ) = c T (sIA) 1 b.

(111)

Az átviteli függvény pólusai tehát az

det( sIA )=0

(112)

egyenlet gyökei.

3.1.2. Irányíthatósági állapottér reprezentációk

Az irányíthatósági alakú állapottér reprezentáció a 9 ábrával illusztrálható és az alábbi alakban írható fel:

[ x ˙ 1 x ˙ 2 x ˙ 3 ] = [ a 2 a 1 a 0 1 0 0 0 1 0 ] [ x 1 x 2 x 3 ] + [ 1 0 0 ] u

(113)

y=[ b 2 b 1 b 0 ][ x 1 x 2 x 3 ]

(114)

Az irányíthatósági alak illusztrációja
3.3. ábra - Az irányíthatósági alak illusztrációja


Induljunk ki egy általános rendszerből, melynek átviteli függvényét az alábbi alakban fogalmaztuk meg:

Y( s )= b( s ) a( s ) U( s ),

(115)

ahol a( s ) és b( s ) polinomiális függvények, például b( s )= b 1 s+ b 0 és a( s )= s 2 + a 1 s+ a 0 . A bemenőjel Laplace transzformáltja U( s ) és a kimenőjel Laplace transzformáltja Y( s ) közötti kapcsolatot ekkor a következőképp írhatjuk:

Y( s )=b( s ) a 1 ( s )U( s ).

(116)

Vezessük be a ξ( s ) változót az alábbi módon:

ξ( s )= a 1 U( s ).

(117)

Ekkor a bemenőjel és a kimenőjel Laplace transzformáltja:

Y( s )=b( s )ξ( s )=[ b 1 s+ b 0 ]ξ( s )     és

(118)

U( s )=a( s )ξ( s )=[ s 2 + a 1 s+ a 0 ]ξ( s ).

(119)

Inverz Laplace transzformációval a differenciálegyenlet:

y= b 1 ξ ˙ + b 0 ξ

u= ξ ¨ + a 1 ξ ˙ + a 0 ξ

(120)

Vezessük be a következő új változókat, amelyeket állapotváltozóknak nevezünk:

x 1 = ξ ˙ ,     x 2 =ξ.

(121)

Figyelembe véve, hogy x ˙ 1 = ξ ¨ és x ˙ 2 = ξ ˙ = x 1 , az alábbi elsőrendű differenciál egyenletekhez jutunk, melyek az állapotdinamika egyenletrendszerét alkotják:

x ˙ 1 = a 1 x 1 a 0 x 2 +u

(122)

x ˙ 2 = x 1

(123)

Az állapotváltozókból a rendszer kimenőjele a következőképp kapható meg. Ez az úgynevezett megfigyelési egyenlet.

y= b 1 x 1 + b 0 x 2

(124)

Az állapotegyenletek mátrixos alakban felírva:

x ˙ c = A c x c + b c u

(125)

y= c c T x c

(126)

ahol

A c =[ a 1 a 0 1 0 ],     b c =[ 1 0 ],     c c T =[ b 1 b 0 ].

(127)

Vizsgáljuk meg egy két állapotú rendszerben, hogy az irányíthatósági alak egyértelműségét. Induljunk ki az (125)-(126) kétállapotú általános leírásból. Az átviteli függvény és az állapottér reprezentáció közötti összefüggés alapján írjuk fel az átviteli függvényt:

G( s )= c T (sIA) 1 b

=[ b 1 b 0 ] [ s+ a 1 a 0 1 s ] 1 [ 1 0 ]

= [ b 1 b 0 ][ s a 0 1 s+ a 1 ][ 1 0 ] s 2 + a 1 s+ a 0

= b 1 s+ b 0 s 2 + a 1 s+ a 0

(128)

Az átviteli függvény alapján jól látható, hogy az irányíthatósági alak egyértelműen felírható. Az A c mátrix első sorának elemei az átviteli függvény nevezőjének együtthatóiként, míg a c c T vektor elemei az átviteli függvény számlálójának együtthatóiként jelennek meg.

3.1.3. Megfigyelhetőségi állapottér reprezentációk

Az irányíthatósági alak és a megfigyelhetőségi alak felírási módja között a dualitás teremt kapcsolatot. A két állapottér ekvivalens alakjai:

A o = A c T ,

(129)

b o = c c ,

(130)

c o T = b c T ,

(131)

Vizsgáljuk meg az irányíthatósági és a megfigyelhetőségi alakok ekvivalenciáját. Írjuk fel az átviteli függvényt mindkét esetben egy kétállapotú állapottér reprezentáció esetére. Az irányíthatósági alakot (125) és (125) szerint vesszük:

G( s )=[ b 1 b 0 ] [ s+ a 1 a 0 1 s ] 1 [ 1 0 ]

= b 1 s+ b 0 s 2 + a 1 s+ a 0

(132)

Vizsgáljuk meg a megfigyelhetőségi alakot is. Az állapotegyenletek mátrixos alakban felírva:

x ˙ o = A o x o + b o u

(133)

y= c o T x o

(134)

ahol

A o =[ a 1 1 a 0 0 ],     b o =[ b 1 b 0 ],     c o T =[ 1 0 ].

(135)

Vizsgáljuk meg egy két állapotú rendszerben, hogy az irányíthatósági és a megfigyelhetőségi alakok ekvivalensek. Induljunk ki az (125)-(126) kétállapotú általános leírásból. Az átviteli függvény és az állapottér reprezentáció közötti összefüggés alapján írjuk fel az átviteli függvényt:

G( s )= c T (sIA) 1 b

=[ 1 0 ] [ s+ a 1 1 a 0 s ] 1 [ b 1 b 0 ]

= [ 1 0 ][ s 1 a 0 s+ a 1 ][ b 1 b 0 ] s 2 + a 1 s+ a 0

= b 1 s+ b 0 s 2 + a 1 s+ a 0

(136)

Az átviteli függvények alapján jól látható, hogy az irányíthatósági alak és a megfigyelhetőségi alakok ekvivalensek.

3.1.4. Diagonális állapottér reprezentációk

Az diagonális alakú állapottér reprezentáció a 10 ábrával illusztrálható és az alábbi alakban írható fel:

[ x ˙ 1 x ˙ 2 x ˙ 3 ] = [ λ 1 0 0 0 λ 2 0 0 0 λ 3 ] [ x 1 x 2 x 3 ] + [ r 1 r 2 r 3 ] u

(137)

y=[ c 2 c 1 c 0 ][ x 1 x 2 x 3 ]

(138)

A diagonális alak illusztrációja
3.4. ábra - A diagonális alak illusztrációja


Tegyük fel, hogy adott egy rendszer kimenete az átviteli függvényének parciális tört alakú felbontásával:

Y( s )= b( s ) a( s ) U( s )=[ r 1 s λ 1 + r 2 s λ 2 ]U( s ),

(139)

ahol λ 1 , λ 2 az s 2 + a 1 s+ a 0 =0 karakterisztikus egyenlet gyökei, r 1 , r 2 pedig a λ 1 , λ 2 gyökökhöz (a b( s )/a( s ) átviteli függvény pólusaihoz) tartozó rezidumok:

r 1 = lim s λ 1 ( s λ 1 ) b 1 s+ b 0 ( s λ 1 )( s λ 2 ) = b 1 λ 1 + b 0 λ 1 λ 2

(140)

r 2 = lim s λ 2 ( s λ 2 ) b 1 s+ b 0 ( s λ 1 )( s λ 2 ) = b 1 λ 2 + b 0 λ 2 λ 1 .

(141)

Megjegyezzük, hogy ennél a felírásnál λ 1 és λ 2 konvex pólusok is lehetnek. Vezessük be új változóként az X 1 ( s ) , X 2 ( s ) változókat, melyekre

X 1 ( s )= r 1 s λ 1 U( s )

(142)

X 2 ( s )= r 2 s λ 2 U( s )

(143)

Y( s )= X 1 ( s )+ X 2 ( s )

(144)

amiből az alábbi egyenletek írhatók fel:

( s λ i ) X i ( s )= r i U( s )

(145)

s X i ( s )= λ i X i ( s )+ r i U( s ),    i=1,2.

(146)

Az állapotegyenletek mátrixos alakban felírva:

x ˙ d = A d x d + b d u

(147)

y= c d T x d ,

(148)

ahol az ( A d , b d , c d T ) jelölésben a d index az A d mátrix diagonális alakjára utal,

A d =[ λ 1 0 0 λ 2 ],     b d =[ r 1 r 2 ],     c d T =[ 1 1 ].

(149)

Vizsgáljuk meg egy két állapotú rendszerben a diagonális alak egyértelműségét. Induljunk ki az (147)-(148) kétállapotú általános leírásból. Mivel sem b d sem c d alakjára nézve nincs megkötés, ezért ezeket válasszuk meg a következőképpen:

b d =[ r 1 r 2 ],     c d T =[ m 1 m 2 ].

(150)

Az átviteli függvény és az állapottér reprezentáció közötti összefüggés alapján írjuk fel az átviteli függvényt:

G( s )= c d T (sI A d ) 1 b d

=[ m 1 m 2 ] [ s λ 1 0 0 s λ 2 ] 1 [ r 1 r 2 ]

= [ m 1 m 2 ][ s λ 2 0 0 s λ 1 ][ r 1 r 2 ] s 2 ( λ 1 + λ 2 )s+ λ 1 λ 2

= ( m 1 r 1 + m 2 r 2 )s( m 1 r 1 λ 1 m 2 r 2 λ 1 ) s 2 ( λ 1 + λ 2 )s+ λ 1 λ 2

(151)

Az átviteli függvény alapján látható, hogy a diagonális alak felírása nem egyértelmű. Habár az átviteli függvény nevezője alapján A d egyértelműen felírható (a pólusok sorrendjének megválasztásától eltekintve), b d és c d T elemeinek megválasztása nem egyértelmű.

Példa 2.3

Határozzuk meg a 1.2 ábrán látható egyszerűsített gépjármű felfüggesztési modelljét irányíthatósági alakban. A feladata numerikus adatai: m=200kg , b=100Ns/m , k= 9000N/m .

A feladat megoldása: a 1.2 példa megoldása alapján induljunk ki az átviteli függvény alakból:

G= 0.5s+45 s 2 +0.5s+45

(152)

Vezessünk be egy új változót:

Z= 1 s 2 +0.5s+45 U

(153)

Inverz Laplace transzformációval:

z ¨ =0.5 z ˙ 45z+u

(154)

Az állapotváltozókat a z deriváltjai csökkenő rendje szerint választjuk: x 1 = z ˙ és x 2 =z . Ekkor az állapotok deriváltjai: x ˙ 1 = z ¨ =0.5 x 1 45 x 2 +u és x ˙ 2 = z ˙ = x 1 . A kimeneti jel: y=0.5 z ˙ +45z=0.5 x 1 +45 x 2 . Az állapottér reprezentáció irányíthatósági alakban:

[ x ˙ 1 x ˙ 2 ]=[ 0.5 45 1 0 ][ x 1 x 2 ]+[ 1 0 ]u

(155)

y=[ 0.5 45 ][ x 1 x 2 ]

(156)

3.1.5. Állapottér transzformációk

Vizsgáljuk azt az esetet, amikor egy adott x állapotvektorból egy új x ¯ állapotvektort képezünk az alábbi módon:

x ¯ =Tx

(157)

ahol T n×n egy n×n méretű nemszinguláris transzformációs mátrix, és x ¯ n , x n . Ha az x állapotvektor az ( A,b, c T ) állapottér reprezentációhoz tartozik, azaz

x ˙ =Ax+bu

(158)

y= c T x,

(159)

Határozzuk meg az x ¯ állapotvektor

x ¯ ˙ = A ¯ x ¯ + b ¯ u

(160)

y= c ¯ T x ¯

(161)

egyenletekben szereplő ( A ¯ , b ¯ , c ¯ T ) mátrixokat. Mivel x= T 1 x ¯ , ezt behelyettesítve az állapotegyenletbe kapjuk, hogy

T 1 x ¯ ˙ =A T 1 x ¯ +bu

(162)

y= c T T 1 x ¯ ,

(163)

azaz

x ¯ ˙ =TA T 1 x ¯ +Tbu

(164)

y= c T T 1 x ¯ ,

(165)

Állapottér reprezentációk közötti kapcsolat

A ¯ =TA T 1 ,

(166)

b ¯ =Tb,

(167)

c ¯ T = c T T 1 .

(168)

Az A és A ¯ mátrixok közötti fenti kapcsolatot hasonlósági transzformációnak nevezzük. Egy rendszer adott dimenziós állapottér reprezentációi egymásból hasonlósági transzformációval kaphatók.

Az irányíthatósági alakú állapottér reprezentációt előállító transzformációs mátrix alakja:

T c = ( C n ( A,b )τ( a )) 1 ,

(169)

ahol n dimenziós állapottér esetén C n ( A,b ) az irányíthatósági mátrix:

C n ( A,b )=[ b Ab A 2 b ..., ]

(170)

és τ( a ) egy n×n dimenziós Toeplitz-mátrix:

τ( a )=[ 1 a n1 a n2 a 1 0 1 a n1 a 2 1 0 0 0 1, ]

(171)

amelynek elemei a karakterisztikus egyenlet együtthatói:

det( sIA )= s n + a n1 s n1 + a n2 s n2 ++ a 1 s+ a 0 .

(172)

Ekkor az irányíthatósági állapottér alak

A ¯ c = T c A T c 1 ,     b ¯ c = T c b,     c ¯ c T = c T T c 1 .

(173)

A diagonális alakú állapottér reprezentációt előállító transzformációs mátrix alakja:

T d = ( C n ( A,b )τ( a ) n ) 1 ,

(174)

ahol n egy n×n dimenziós Vandermonde-mátrix:

n =[ λ 1 n1 λ 2 n1 ... λ n n1 ... λ 1 2 λ 2 2 ... λ n 2 λ 1 λ 2 ... λ n 1 1 ... 1 ]

(175)

A diagonális állapottér alak:

A ¯ d = T d A T d 1 ,     b ¯ d = T d b,     c ¯ d T = c T T d 1 .

(176)

Példa 2.4

Határozzuk meg az alábbi rendszer irányíthatósági alakját előállító transzformációs mátrixot.

A=[ 2 0 4 1 1 0 0 1 0 ],    b=[ 1 0 0 ] c T =[ 0 0 1 ]

(177)

A feladat megoldása: az irányíthatósági alak transzformációs mátrixa:

T= (Cτ) 1 ,

(178)

ahol det( sI A c )= s 3 +3 s 2 +2s+4

C=[ b Ab A 2 b ]=[ 1 2 4 0 1 3 0 0 1 ],    τ=[ 1 3 2 0 1 3 0 0 1 ]

(179)

T= (Cτ) 1 = [ 1 1 0 0 1 0 0 0 1 ] 1 =[ 1 1 0 0 1 0 0 0 1 ].

(180)

Az irányíthatósági alak:

A c =[ 3 2 4 1 0 0 0 1 0 ],     b c =[ 1 0 0 ],     c c T =[ 0 0 1 ].

(181)

3.2. Irányíthatóság és megfigyelhetőség

Állapot megfigyelhetőség: adott ( A,b, c T ) . Mi a feltétele annak, hogy az x( t ) állapotokat minden a t t 0 időpontra meghatározhassuk a rendszer jövőbeli input és output függvényeinek ismeretében?

Definíció 2.1

Az O n ( c T ,A ) mátrixot a rendszer megfigyelhetőségi mátrixának nevezzük.

O n = [ c T c T A c T A n1 ] T .

(182)

Tétel 2.1 Kálmán-féle rangfeltétel

Egy ( c T ,A ) pár megfigyelhető akkor és csak akkor, ha megfigyelhetőségi mátrixuk rangja megegyezik az állapottér dimenziójával, azaz

rang{ O n ( c T ,A ) }=n.

(183)

Állapot irányíthatóság: adott ( A,b, c T ) , és x( t ) a t= t 0 =0 időpontban. Mi a feltétele annak, hogy találjunk olyan u( t ) , t t 0 irányítást, amely a rendszert véges T idő alatt az x( 0 ) állapotból egy tetszőleges x( T ) , x( T )x( 0 ) állapotba vigye?

Definíció 2.2

Az C n ( Φ,b ) mátrixot a diszkrét idejű rendszer irányíthatósági mátrixának nevezzük.

C n =[ b Ab A n1 b ]

(184)

Tétel 2.2 Kálmán-féle rangfeltétel

Egy ( A,b ) pár akkor és csak akkor irányítható, ha irányíthatósági mátrixuk rangja megegyezik az állapottér dimenziójával, azaz

rang{ C n ( A,b ) }=n.

(185)

Definíció 2.3

Egy rendszer ( A ˜ , b ˜ , c ˜ T ) állapottér reprezentációja minimál reprezentáció, ha együttesen irányítható és megfigyelhető, azaz

rang{ C n ( A ˜ , b ˜ ) }= rang{ O n ( c ˜ T , A ˜ ) }=n.

(186)

A minimál reprezentációkhoz tartozó állapotér dimenziója a legkisebb az összes olyan ( A,b, c T ) állapottér reprezentációkat tekintve, amelyekre

c T (sIA) 1 b= c ˜ T ( sI A ˜ ) b ˜ = b( s ) a( s ) ,

(187)

ahol b( s )/a( s ) a rendszer átviteli függvénye.

Kálman féle dekompozíció: az irányíthatóság és megfigyelhetőség koncepciója lehetővé teszi, hogy megértsük egy lineáris rendszer struktúráját.

Lineáris rendszerek négy alrendszerre bonthatók:

(a) S co irányítható és megfigyelhető

(b) S c o ¯ irányítható és nem megfigyelhető

(c) S c ¯ o nem irányítható és megfigyelhető

(d) S co ¯ nem irányítható és nem megfigyelhető

[ x ˙ c o x ˙ c o ¯ x ˙ c ¯ o x ˙ c o ¯ ] = [ A 11 0 A 13 0 A 21 A 22 A 23 A 24 0 0 A 33 0 0 0 A 43 A 44 ] [ x c o x c o ¯ x c ¯ o x c o ¯ ] + [ B 1 B 2 0 0 ] u

y=[ C 1 0 C 2 0 ]x+Du

Példa 2.5

Vizsgáljuk az alábbi diagonális állapottér reprezentáció megfigyelhetőségét és irányíthatóságát:

x ˙ =[ λ 1 0 0 λ 2 ]x+[ r 1 r 2 ]u,

(188)

y=[ 1 1 ]x.

(189)

A feladat megoldása: a megfigyelhetőségi mátrix alakja:

O 2 ( c T ,A )=[ c T c T A ]=[ 1 1 λ 1 λ 2 ].

(190)

A rangfeltételt a következőképp vizsgálhatjuk: rang{ O 2 ( c T ,A ) }=2 akkor, ha det{ O 2 ( c T ,A )0 . Az adott feladatban: det{ O 2 ( c T ,A ) }= λ 2 λ 1 , azaz a megfigyelhetőség teljesül, ha akkor és csak akkor, ha λ 2 λ 1 .

Az irányíthatósági mátrix:

C 2 ( A d , b d )=[ r 1 λ 1 r 1 r 2 λ 2 r 2 ].

(191)

Az irányíthatósági mátrix rangja éppen 2 ha

det{ C 2 ( A d , b d ) }= r 1 r 2 λ 2 r 1 r 2 λ 2 = r 1 r 2 ( λ 2 λ 1 )0,

(192)

azaz r 1 0, r 2 0   és λ 1 λ 2 .

Példa 2.6

Vizsgáljuk meg az alábbi állapottér reprezentációval adott rendszer irányíthatóságát és megfigyelhetőségét.

A=[ 0 1 0 1 0 1 1 2 4 ],    b=[ 0 0 1 ],     c T =[ 1 0 0 ].

(193)

A feladat megoldása: Írjuk fel az irányíthatósági mátrixot:

C 3 =[ b Ab A 2 b ]=[ 0 0 1 0 1 4 1 4 18 ]

(194)

Megfigyelhetőség ellenőrzése: egy mátrix rangja elemi mátrixműveletekkel vizsgálható. A teljes rang vizsgálata a mátrix determinánsának kiszámításával is meghatározható: det C 3 =1 . A rendszer tehát irányítható. Írjuk fel a megfigyelhetőségi mátrixot:

O 3 =[ c T c T A c T A 2 ]=[ 1 0 0 0 1 0 1 0 1 ]

(195)

Mivel det O 3 =3 , ezért a rendszer megfigyelhető.