11. fejezet - Szinkronizált takaráson alapuló, aktív sztereo technikák
A szinkronizált takaráson alapuló, aktív technikák (Active Shutter Glasses) lényege, hogy a csatornajel szétválasztását nem szín- és polarizációs szűrőkkel valósítjuk meg, hanem aktívan beavatkozunk minden képkocka láthatóságába. Nevezetesen, a háromdimenziós tartalmat képkockáról-képkockára, egyszer az egyik szem számára, egyszer pedig a másik szem számára vetítjük. A fejen elhelyezkedő, aktív szemüveg pedig ennek megfelelően egyszer az egyik, egyszer pedig a másik szem előtt takarja ki a képet. A kitakarást a szemüvegekben elhelyezett, egyszerűsített LCD kijelzők segítségével végezzük, szinkronban a vetítővel. A szinkronizálás pedig általában egy infravörös jeladó segítségével oldjuk meg.
A szinkronizált takaráson alapuló, aktív technika nagy előnye, hogy színhelyesen képes átadni a háromdimenziós tartalmakat, és hogy nem érzékeny a fej dőlésére. Hátránya a többi technikához képest, a szemüvegben lévő többlet elektronika és a működéshez szükséges egyéb kiegészítők igen magas ára.
A shutter technológia egy időosztásos módszer, amely már közvetlenül a vetített kép generálásakor megoldja a képek szétválasztását. Ilyenkor az adott időpillanatban csak az egyik perspektíva látszik, tehát a rendszer felváltva biztosítja a képi információt a jobb illetve a bal szemnek, míg ezzel szinkronban a szemüvegben lévő vezérelhető szűrő felváltva engedi be a képet a jobb, vagy a bal szembe a vetített információ ütemezésének megfelelően. Ebben az úgynevezett aktív szemüvegben a zárszerkezet tulajdonképpen egy vékony folyadékkristályos egység, amely a vezérlés által kijelölt pillanatban lezárja a fény útját, így a kép nem jut be a szembe. A hatékony megjelenítéshez fontos, hogy a kijelző alkalmas legyen magas frekvenciájú képfrissítésre, ami a gyakorlatban a 100-110 Hz-es értéket jelenti. A megjelenítő és a szemüveg zárszerkezete közötti szinkronizációt és kommunikációt általában infravörös jellel oldják meg. Ez a módszer tipikusan a korszerű és modern megjelenítő eszközök alkalmazására épít, így leginkább a számítógépes szórakoztatóiparban alkalmazott technológia. A módszer hátrányaként említhető, hogy a szemüveg viselete nehézkes, a szinkronizációs frekvencia olykor zavarólag hathat, a belátható tér korlátozott, ezért a sok személy általi egyidejű szemlélés is korlátokba ütközhet.