12. fejezet - A tényleges csatornajel szétválasztáson alapuló sztereo technikák

Tartalom
12.1. A párhuzamos nézés technikája
12.2. Kézi sztereoszkóp
12.3. Fejre illeszthető háromdimenziós kijelzők
12.4. A holovízió, mint háromdimenziós megjelenítési lehetőség
Felhasznált irodalom

12.1. A párhuzamos nézés technikája

A párhuzamos nézés technikája azt jelenti, hogy nem használunk semmiféle eszközt a háromdimenziós élmény előállításához. Ennél a technikánál két módszer áll a rendelkezésünkre, viszont mind a két esetben szükséges egy képpár, amelyen egymás mellett látható a bal és a jobb szemnek szánt kép. Az első nézési technikánál - amelyet többen tudnak kivitelezni - a képpárt fel kell tartani magunk előtt, és a távolba kell nézni annyira, hogy a két szemtengely csaknem párhuzamos legyen. A másik esetben a két szemtengelyt keresztezni kell. Első esetben a bal szemnek szánt képet balra, míg a jobb szemnek szánt képet jobbra helyezzük, viszont a második esetben a jobb szemnek szánt képet helyezzük balra és a bal szemnek szánt képet jobb oldalra. Ezt követően ellazítjuk a szemünket annyira, hogy a szemlencse akkomodációja a képsíkra álljon be. Ennek gyors eléréséhez azonban nagy gyakorlat szükséges. Vannak, akiknek ez egyáltalán nem sikerül, mert nem képesek szétválasztani a szemlencse akkomodációját a szemtengelyek konvergáló, illetve divergáló mozgásától.

12.2. Kézi sztereoszkóp

A kézi sztereoszkóp egy olyan eszköz, amelyben egy tárgyról vagy helyszínről, kicsit eltérő szögből felvett két kép foglal helyet. Az eszköz képes a bal és a jobb szemnek szánt képet a megfelelő szemnek mutatni anélkül a kellemetlenség nélkül, amivel a szemlencse akkomodációja melletti szemtengely-konvergencia, illetve -divergencia járna. Ebben a szerkezet két lencséje van a segítségünkre, amely szükségtelennél teszi a szemlencse akkomodációját, és a felhasználónak csupán bele kell néznie a sztereoszkópba.

Kézi sztereoszkóp I.
12.1. ábra - Kézi sztereoszkóp I.


Kézi sztereoszkóp II.
12.2. ábra - Kézi sztereoszkóp II.


Kézi sztereoszkóp III.
12.3. ábra - Kézi sztereoszkóp III.


12.3. Fejre illeszthető háromdimenziós kijelzők

A fejre illeszthető kijelzők alapvetően magukban hordozzák a potenciális lehetőségét annak, hogy háromdimenziós képcsatorna szétbontására használjuk őket. A szerkezetben a szemek előtt két LCD kijelző található, amelyek segítségével teszőleges képet vetíthetünk a szemeink elé. A kijelző természetesen OLED kijelző is lehet - napjainkban ez az elterjedtebb. A háromdimenziós hatáson kívül a fejre illeszthető kijelzők nagy előnye, hogy a teljes virtuális élmény kivitelezhető velük. A felhasználók a háromdimenziós élmény közben akár körbe is tudnak nézni a virtuális térben, és sétálhatnak is a virtuális környezetben. Hátrányuk azonban, hogy jelenleg hosszú távon még kellemetlen a viseletük. A fejre illeszthető kijelzők a háromdimenziós, életszerű virtuális valóság megjelenítésének egyik legteljesebb, legvalószerűbb élményt nyújtó szerkezetei. A fejre illeszthető kijelzőket elterjedten alkalmazzák a kiterjesztett valóság megjelenítésére. Ezekben az alkalmazásokban általában a valós környezetről készült felvételt, és egy ebből létrehozott virtuális objektumot, objektumokat rendezik egyazon médiaanyagba, és megjelenítik azt a kijelzőn. Ez hozzásegíti a felhasználót, hogy a háromdimenziós élményen kívül olyan segéd objektumokat lásson, amelyek a valóságban nem léteznek, csupán segítik a felhasználó tevékenységét. Az efféle alkalmazásokat leginkább a gyógyászatban, az iparban és a hadseregben használják. (A kiterjesztett valóság alkalmazások természetesen a szórakoztató elektronikai iparban is megjelentek, akár fejre illeszthető kijelzők nélkül.)

Fejre illeszthető háromdimenziós kijelző
12.4. ábra - Fejre illeszthető háromdimenziós kijelző


12.4. A holovízió, mint háromdimenziós megjelenítési lehetőség

A klasszikus értelemben vett hologramokhoz hasonlóan, a holografikus megjelenítők képesek arra, hogy tárolják, és a megjelenítés során visszaállítsák a hullámfrontban tárolt amplitúdó- és fázisinformációkat. Szerkezeti elemeiket tekintve az első kísérletek mozgó hologramok létrehozására és megjelenítésére elsősorban akuszto-optikai fénymodulátorokkal felszerelt berendezések voltak. A más utakon folyó kísérletek a különleges tulajdonságokkal rendelkező, folyadékkristályos egységeket részesítették előnyben, azonban ezek a kutatások zsákutcának bizonyultak, nem eredményeztek a gyakorlatban is használható rendszert.

A holografikus elvekre épülő tiszta holografikus technika a valós képből számítás útján nyeri ki azt az információt, amellyel - szintén számítás útján - előállítható a hologram. Ezt vezérelt lézersugár rekonstruálja. Sajnos rendkívül nagy az interferencia képek számítási igénye, viszont ezért kárpótlásul rendkívül szép és meggyőző hatásban lehet részünk.

A holografikus technológia egy másik alkalmazása során, olyan ernyőt használnak, amelynek képpontjai képesek arra, hogy különböző irányokba, különböző intenzitású és hullámhosszú fényt bocsájtsanak ki. Így könnyen belátható, hogy a térbeli látvány létrehozása csak a fénysugár vezérlésének kérdése. Ezt egy fény modulációs egység generálja, és a fenti tulajdonságokkal rendelkező ernyő, a transzformáció után, a helyes térbeli nézetet adja. E technológia előnye, hogy alkalmas a klasszikus holografikus megjelenítéshez hasonló mélységbeli információk megjelenítésére [12.1.] .

Felhasznált irodalom

[12.1.] Dr. Lois, László, Daróczy, Bálint, Lustyik, Tamás, Agócs, Tibor, és Balogh, Tibor. Többnézetű videó megjelenítés és kódolás. Híradástechnika. LX. Évfolyam. 2005/9.