A gépkocsivezető kormánykerék elfordításával arányosan az első kerekeket fordítja el, és ezzel irányítja a gépkocsit. A kormányberendezés áttétele olyan kell legyen, hogy a vezető ereje elegendő legyen annak működtetéshez, továbbá a szükséges elfordítás feleljen meg az emberek teljesítőképességének. Nagyobb erőszükségletnél szervokormányt, vagy kormányrásegítőt alkalmaznak. Az újabb műszaki fejlesztések révén egyre több mechatronikai egységet alkalmaznak a kormányzásnál. A hidraulikus szervokormányokat az elektrohidraulikus, majd az úgynevezett „száraz”, vagyis elektromechanikus változatok követték. Jelenleg már egyre több gépkocsiba az aktív szervokormányokat szerelnek be.
A korábban alkalmazott mechanikus, illetve hidraulikus egységeket összetett elektronikus rendszerek váltották fel, melyek újabb követelmények fogalmaznak meg a szerkezetek és a működtető szoftverek fejlesztése, valamint a gépkocsik vizsgálatával szemben.
Tengelycsonk kormányzás. A közúti járművek jelentős részénél ezt alkalmazzák. Az első kerekek saját elkormányzási tengely körül fordulnak el a kormányberendezés segítségével.
Forgózsámolyos kormányzás. Leggyakrabban több tengelyes pótkocsik első futóművénél alkalmazzák. A forgózsámoly segítségével a vonó háromszög fordítja el a teljes futóművet. Hátránya, hogy nagyobb elkormányzásnál csökken a nyomtáv és ezzel arányosan a stabilitás is.
Kormányzás a jármű két részének egymáshoz képesti becsuklásával. Elkormányzáskor így a két futómű egymással bizonyos szöget zár be. Általában munkagépeknél és mezőgazdasági gépeknél alkalmazzák.
Kormányzás a kerék fordulatszám szabályozásával. Hidro-hajtású munkagépeknél alkalmazzák.
Talajerő kormányzás. Három, vagy többtengelyes haszonjárművek leghátsó tengelyénél használatos. Kanyarodáskor a gumiabroncson kialakuló oldalerő kormányozza el a kerekeket.
A kormányberendezés tegye lehetővé a gépkocsi könnyű és biztonságos irányítását.
Olyan legyen a kormányberendezés, hogy egyenes menetből 6 másodpercen belül 12 m sugarú kör pályára lehessen kormányozni a gépkocsit.
Ha a kormánykeréken kifejtett erő nagyobb 250 N-nál, segéderő alkalmazása szükséges.
Ha nem áll rendelkezésre a rásegítő erő, a szükséges működtető erő nem haladhatja meg a 600 N -ont.
A működtető erő a közép helyzettől a szélső helyzetig harmonikus legyen, és az kormányzás közben nem csökkenhet.
Menet közben nem megengedett a szokatlan kormánykorrekció igény. A mechanikus alkatrészeknél nem lehet holtjáték.
Az összes mechanikus alkatrész szilárdsága feleljen meg a menet közben fellépő igénybevételeknek.
Szokatlan manővereknél, az üzemszerűnél nagyobb terhelésnél, például áthajtás akadályon, vagy járdaszigeten, illetve egy kisebb baleset bekövetkeztében, nem keletkezhet törés, vagy repedés a mechanikus alkatrészeknél.
Az útegyenetlenségek okozta lökések a kormánykerékre csak csillapítva adódhatnak át, de a csillapítás miatt nem veszhet el a kormánykerék és az útfelület közötti kapcsolat. Ennek érdekében gyakran alkalmaznak hidraulikus kormányzási lengéscsillapítót.
A kormányzás kinematikája feleljen meg az „Ackermann” elvnek. Vagyis az első kerekek forgástengelyei a hátsók meghosszabbított tengelyvonalában metszik egymást. Ennek megfelelően az első kerekek elkormányzási szög értékei különbözőek.
A kormányrendszer megfelelő szilárdsága révén, (különösen az elaszto-kinematikus futóműveknél) minimális kormánykorrekció szükséges.
Elengedett kormánykeréknél az első kerekek automatikusan vissza kell térjenek egyenes-meneti helyzetbe és stabilan tartják azt.
A kormánynak lehetőleg kicsi legyen az áttétele, a jó kormányozhatóság miatt. A kormányzás erőszükségletét nem csak az áttétel, hanem az első tengely terhelése, a kanyarodási sugár, a futómű geometria és az alkalmazott gumiabroncs is befolyásolja.
Azért, hogy az első kerekek a kormányzáskor megfelelő szöghelyzetbe kerüljenek, trapéz alakú rudazatra van szükség. Ennek részei gömbcsuklókkal kapcsolódnak egymáshoz. Ez a merev futóműveknél egyszerű kivitelű. A kormány irányító karból és a nyomtáv rúdból áll. Az egyedi kerékfelfüggesztésnél, a kerekek egymástól független elmozdulásai miatt már több tagú, bonyolultabb, több csuklóval ellátott rudazatra van szükség.
Túlkormányzott viselkedés, amikor a gépkocsi fordulóköre kisebb, mint ami az elkormányzás geometriájából adódna. Ez a hátsó kerék hajtású és far nehéz gépkocsik jellemzője.
Alulkormányzott viselkedés, amikor a gépkocsi fordulóköre nagyobb, mint ami az elkormányzásból adódna. Általában az első kerék hajtású gépkocsik viselkednek így.
Semleges kormányzású a gépkocsi, amikor a fordulókör pontosan akkora, mint ami az elkormányzásból adódik. A gyártók ennek megvalósítására törekszenek.
A kormánykerék elfordítását a kormánymű a rudazat segítségével alakítja át az első kerekeket elfordító erővé. az ezzel kapcsolatos elvárások a következő módon foglalhatók össze:
Egyenes menetben ne legyen holtjáték.
Kicsi legyen a súrlódás, és minél kedvezőbb a hatásfok.
Kellően nagy legyen a szilárdság.
Biztosított legyen az utánállítás lehetősége.
Személygépkocsiknál hatóságilag maximum négy kormánykerék elfordítás megengedett.
A kézi nyomatékra pedig nemzetközileg elfogadott ajánlások vannak
Kormányzás izomerővel: a gépkocsi irányításához szükséges teljes erőt a vezető fejti ki.
Kormányzás idegen erővel: a kormányzáshoz szükséges erőt a gépkocsi valamely energiaforrása (hidraulika szivattyú) adja. Elsősorban lassú járműveknél alkalmazzák.
Szervo kormány: a vezető izomerejét a gépkocsi valamely energiaforrása (szervo-szivattyú) növeli. Személygépkocsiknál és haszonjárműveknél is ezt alkalmazzák. A rásegítés meghibásodásakor nagyobb erővel ugyan, de lehetséges a kormányzás.
Ezek az úgynevezett alap kormány berendezés változatok, a vezető izomerejét használják a gépkocsi irányítására. Némelyiket azonban továbbfejlesztették olyan szervokormánnyá, melynél már elektronikát is alkalmaznak.
Személygépkocsiknál korábban széles körűen alkalmazott változat volt. A csigakerék két fogát helyettesíti a golyóscsapágyakkal ellátott két görgő. A csigaorsó külső burkoló görbéje ennek mozgásához igazodik. Kopás esetén a kézi utánállítás a kormánygép házán található csavarorsó segítségével lehetséges. Olajjal feltöltött hermetikusan zárt házba szerelik be.
Egy zárt házba beépített fogaskerékből és fogaslécből áll. A kormánykerék elfordítását közvetlenül egyenes vonalú elmozdulássá alakítja át. Egyenes és különlegeses fogazásokat is alkalmazhatnak. A fogaskerék elforgatható excenteres csapágyazása teszi lehetővé kopás esetén az utánállítást. Az áttétel a kormánykerék elfordítás és a fogasléc elmozdulás viszonya. Különleges fogazattal az áttétel a löket függvényében változik. Ez csökkenti a működtető erőt, illetve a szükséges kormánykorrekciót. A személygépkocsiknál használatos szervokormányok jelentős részét ebből a kormánygépből fejlesztették ki. Egyszerű, kis helyigényű és olcsó kivitelű változat.
A személygépkocsik egyszerűbb kormányműveinél gyakran a bronzból készült anyának csak az egyik felét szorítják rá a menetes orsóra. Ez biztosítja az utánállítás lehetőségét is egyúttal. Haszonjárműveknél a kormánykerékkel forgatott csavarorsó és a csavaranya közötti súrlódást egy végtelenített golyósor beépítésével lehet csökkenti. A csavaranya fogazattal továbbítja az erőt a „Pitman” tengely felé. Az áttétel lehet változó is. Ebből a változatból fejlesztettek ki a haszonjárműveknél használatos hidraulikus szervokormányokat.
A kormánykeréken kifejtett nyomatékkal arányosan, hidraulikus berendezés segítségével növeli a kormányzott kerekeket elfordító erőt. A kezdeti időben elsősorban a haszonjárműveknél alkalmazták, de nem sokkal később a személygépkocsikba is hidraulikus működésű szervokormányokat szereltek. Ezzel hatékonyan növekedett a vezetési komfort.
A szervokormányt a gépkocsi menetidejének kb.15%-ában használják kormányzásra, de ennek ellenére folyamatos energia ellátást igényel. Ez alól csak az újabb fejlesztésű elektromechanikus szervokormányok (EPS) jelentenek kivételt. Ennél a kormányberendezésnél is a vezető végzi a kormányzási munkát, amihez segédenergiát vesz igénybe. Így jelentősen nagyobb erő jön létre a kormányrudazaton. Természetesen ennél a rendszernél is kell veszteség teljesítménnyel számolni.
Mechanikus kormánymű (a rásegítés kimaradása esetén is nagyobb erővel ugyan, de lehetővé teszi a gépkocsi irányítását.
Vezérlő egység (a kormánykeréken kifejtett nyomatékkal arányos hidraulikus nyomást vezérel ki jobbra és ballra kormányzáskor).
Munkahenger (a kivezérelt hidraulikus nyomást alakítja át a kerekek elkormányzását végző erővé)
A belsőégésű motorral ékszíj áttételen keresztül hajtott hidraulika szivattyú
Villanymotorral, a belsőégésű motortól függetlenül hajtott hidraulika szivattyú
A villanymotor rásegítő nyomatéka közvetlenül egy mechanikus áttételen keresztül a kormánygépre hat (ez gazdaságosabb változat). Nélkülözi a hidraulikus egységeket.
Az alábbi diagram szemlélteti a kormánykerék ballra, illetve jobbra forgatásakor a rásegítés alakulását el- és visszakormányzáskor. A rásegítés egy bizonyos kézi nyomaték felett kezdődik el. Amikor nincs elkormányzás a szervo-szivattyú folyamatosan keringeti a hidraulika olajat a rendszerben. Ez egyúttal folyamatosan biztosítja a légtelenített állapotot. A rendszer bármely pillanatban készen áll arra, hogy létre jöjjön a rásegítés.
A belsőégésű motorról ékszíjjal hajtott szárnylapátos, vagy fogaskerekes hidraulika szivattyúval. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy egyenes menetben, amikor nem szükséges rásegítés, akkor is energiát vesz fel. Ha a szivattyút térfogatáram szabályozással látják el csökkenthető a veszteség teljesítmény. Nyomásfüggő mechanikus, vagy elektronikus térfogatáram szabályozás valósítható meg. Ezt gyakran a szivattyú belső szabályozásával valósítják meg. Ezért a nyomás hatására állítható forgórészű szivattyút alkalmaznak.
Villanymotorral hajtott hidraulika szivattyú, ez független a belsőégésű motortól, tehát hibrid járműveknél is alkalmazható. A szivattyú fordulatszáma a pillanatnyi menetállapottól függ, de álló motornál is működik. A hajtó motor fordulatszámának szabályozása történhet elektronikával. Azért, hogy komfortos legyen a kormányzás, kellő gyorsasággal megfelelő rásegítő teljesítményt kell biztosítani. Az újabb változatoknál „stand-by” üzemállapotot is igyekeznek megvalósítani. Ennél egyenes meneti helyzetben a szivattyút hajtó villanymotort az elektronika egy kisebb fordulatszámra kapcsolja.
Szerkezeti kialakításuk szerint lehetnek:
szárnylapátosak,
fogaskerék szivattyúk.
Általánosságban elmondható, hogy a 3,5 t össztömegig használatos gépkocsik szervo-szivattyúi 890 W - 1000 W. teljesítmény igényűek.
Amennyiben a szervo-szivattyút nem látják el belső szabályozással, célszerű egy külső szabályozó egységről gondoskodni. Ez lehetővé teszi, hogy egyenes menetben nagyobb olajmennyiség cirkuláljon a rendszerben és ne alakuljon ki jelentős nyomás. Az elkormányzáshoz már kisebb mennyiség, de lényegesen nagyobb nyomás szükséges.
A szervo kormány energia igénye, melyet a szervo-szivattyúk teljesítenek:
A szervokormány térfogatáram igénye egyrészt a gépkocsi sebességétől, másrészt az elkormányzási szöghelyzettől függ. Ez diagramban egy térfelülettel ábrázolható.
Kis sebességnél, a gépkocsival történő manőverezés megkönnyítésére a nagyobb rásegítés előnyös, mert komfortosabbá teszi a kormányzást, megkönnyíti a vezető munkáját. Nagy sebességnél viszont, például autópályán sokkal kisebb kell legyen a rásegítés. Ennek az oka az, hogy biztosítani kell a gépkocsi minél biztonságosabb, nyomtartó vezethetőségét. Meglepő lenne, ha ilyenkor is kis kormánymozdulatra, nagy erővel és jelentős szöggel következne be az első kerekek elkormányzása. Emiatt a gépkocsi instabillá válna. Ezt az ellentmondást sebességfüggő rásegítéssel oldható fel. Ennek megfelelő a „Servotronic” szervokormány, melyet 1989 –óta alkalmaznak a személygépkocsikban. Ekkoriban még a belsőégésű motorról ékszíjjal hajtott szervo-szivattyú adta az energiát a rásegítéshez. A vezérlést az elektronika és a hidraulika kombinációjával oldották meg. Ehhez a szervokormány rendszerhez új forgótolattyús vezérlést, új elektronikát, elektromágneses szelepet és a műszerfalon elhelyezett ellenőrző lámpát alkalmaztak.
A gépkocsi sebesség jelét az elektronika az elektronikus működésű sebességmérőtől kapja. Újabban az ABS elektronikától a CAN hálózaton érkező jelet használják erre a célra. A jel kiértékelése alapján működteti az elektromágneses szelepet, ami a rásegítést szabályozza. A kezdeti időben a gyújtás bekapcsolásakor világítani kezdett az ellenőrző lámpa és hibátlan rendszer esetén 5,5 km/h sebesség elérése után aludt csak ki. A szervokormány működéséhez szükséges 150 bar olajnyomást a szervo-szivattyú hozza létre és csövön keresztül a forgótolattyús vezérlő szelephez juttatja. Egyenes menetben a forgó tolattyú a hüvelyhez képest semleges helyzetben van. Az olaj szinte nyomásmentesen (0,5 – 1 bar) áramlik rajta keresztül a munkahenger mindkét felébe és onnan vissza az olaj tartályhoz.
Jobbra kormányzáskor a kormánykeréken kifejtett kézi nyomatékkal arányosan elcsavarodik a torziós rúd. Ezzel arányos lesz a forgó tolattyú elfordulása az álló hüvelyhez képest. Emiatt változnak a tolattyúnál kialakított rések és így az olajnyomás is. A munkahenger dugattyújának bal oldali terében növekszik a nyomás, (a legnagyobb érték 150 bar lehet). Ennek hatására a dugattyú elmozdul. A jobb oldali munkatérből eközben az olaj a tartályba visszaáramlik.
Ballra kormányzáskor a folyamat hasonló módon zajlik le, de ekkor a munkahenger másik oldali terében fog kialakulni az olajnyomás, mely a kormánymű fogaslécére az előzővel ellentétes irányú erőt fejt ki.
A sebességfüggő rásegítéshez az elektromos sebesség jelet a szervokormány elektronikája kiértékeli és ennek megfelelő kitöltési tényezővel működteti az elektromágneses szelepet. Ezzel valósul meg a diagram szerinti áram szabályozás. Az elektromágnes a kúpos szelepet az árammal arányosan mozdítja el különböző helyzetekbe. Ezzel arányosan változni fog a fojtás, és így változni fog a nyomás, mely a rásegítést szabályozó tolattyúra hat és akadályozza annak elfordulását.
Napjainkban valamennyi korszerű szervokormány változat megvalósítja a sebességfüggő rásegítést.
Milyen segédenergia használható a szervokormányok működtetéséhez?
Milyen szabályozásokat alkalmaznak a szervo-szivattyúknál és ez miért szükséges?
Milyen működési elvű szervo-szivattyúkat alkalmaznak a hidraulikus szervokormányoknál?
Miért hátrányos, ha a belsőégésű motor ékszíjjal hajtja a szervo-szivattyút?
Mit jelent a „servotronic” működésmód és miért előnyös?
Hogyan jellemezhető egy szervokormány energia igénye?
Rajzolja le és magyarázza meg a hidraulikus szervokormány rásegítési diagramját!
Melyek a hátrányai a hagyományos hidraulikus szervokormányoknak?
Angol rövidítése és elnevezése EPHS, vagyis Electrically Powered Hydraulic Steering. A kilencvenes évek végétől szerelik be a különböző gépkocsikba. Kezdetben kisebb városi autókban jelent meg, később aztán a nagyobb teljesítményű villanymotoros szivattyúk kifejlesztése után a felsőbb osztályban is alkalmazták. Hamarosan megjelent a SUV kategóriában és a kis teherautókban is.
Az elektrohidraulikus szervokormány legfőbb előnye az, hogy a hagyományos ékszíjjal a belsőégésű motor főtengelyéről hajtott változathoz képest 0,3 l/100 km hajtóanyag megtakarítást tesz lehetővé.
További előnyei:
A szállított olaj mennyiség a működtető elektronika segítségével a pillanatnyi igényeknek megfelelően szabályozható és ezért kisebb mennyiség is elegendő.
Amikor a belsőégésű motor nem működik, akkor is van kormányrásegítés (hibrid, illetve elektromos hajtású gépkocsik).
A rásegítési karakterisztika az elektronika programozása révén könnyen illeszthető a különböző gépkocsi változatokhoz.
Az egyik típusváltozat műszaki jellemzői:
Villanymotor: 12 V DC
Áramfelvétel: 5,5 A – 85 A
A szervo-szivattyú: 1,5 cm3
Legnagyobb nyomás: 119 bar
Hidraulikus teljesítmény: 680 W
Sebességfüggő rásegítés megvalósítása lehetséges
Az átlagos térfogatáram: 2,6 – 5,2 l/perc
A legnagyobb térfogatáram: 6,9 l/perc
A szervokormány fogaslécén kifejtett legnagyobb erő: 9000 N
Az elektrohidraulikus szervokormánnyal elérhető széndioxid kibocsátás csökkenés a hagyományos változathoz képest: 3,9%.
A rendszer elemei:
villanymotoros fogaskerék szivattyú egység.
nyomás és mennyiségi szabályozó
elektronika CAN buszos kapcsolattal.
szervokormány egység
A korszerű, elektronikával vezérelt villanymotoros hajtású szervo-szivattyúknál megvalósítják az úgynevezett „stand by” üzemmódot. Ez a megoldás az energia megtakarítás és a káros anyag kibocsátás szempontjából is fontos. Amikor az elektronika azt érzékeli, hogy nem mozdul a kormánykerék és a gépkocsi álló helyzetben van a villanymotor az üzemi értéknél kisebb fordulatszámon fog működni. Ez az állapot addig tart, amíg a fenti üzemi jellemzők valamelyikében nem következik be változás. Az üzemállapot megváltozásának pillanatában bekövetkezik a szivattyú újraindítása normál üzemi fordulatszámon. Az ekkor megvalósuló térfogatáramot nem csak a motor fordulatszáma, hanem a szivattyú szállítási teljesítménye is befolyásolja.
Ez az amerikai nagyvállalat az első hidraulikus szervokormányát 1998-ban hozta piacra. Nagy sorozatú beépítése az Opel Astra-ban volt. Az elektronika 12 V –os villanymotort működtet, mely a szivattyút hajtja, a szükségletnek megfelelően be-, kikapcsolja. Tüzelőanyag megtakarítás és CO2 emisszió csökkentés érhető el vele. Az elektromechanikus változattal további energia megtakarítás és emisszió csökkentés is elérhető.
Electrically Powered Hydraulic Steering rendszert építenek be például az Audi A2 típusú gépkocsiba, mely két főbb egységből áll:
működtető elektronikával egybe épített szivattyú,
hidraulikus szervokormány.
A szervo-szivattyú egység részei:
olajtartály,
fogaskerék szivattyú a villanymotorral,
elektronika.
Az egység elhelyezés a gépkocsiba olyan, hogy az olajtartály feltöltése, illetve utántöltés előtt a bal oldali fényszórót ki kell szerelni. Azért igyekeznek az utastértől minél messzebb elhelyezni a szivattyút, hogy a működési zaj távol tartható legyen. A tartályról a csőcsatlakozókat nem szabad leszerelni.
A szivattyú egységre szerelt szervokormány elektronika folyamatosan kiértékeli a bemeneti adatokat, melyek a következők:
motor fordulatszám,
gépkocsi sebesség,
kormánykerék helyzete, illetve elfordítási sebessége,
A fogaskerék szivattyú hajtása a menetsebességtől és kormányzási helyzettől függ. A gépkocsi többi elektronikus rendszerével a kommunikáció és diagnosztika a hajtáslánc CAN hálózatán keresztül történik. A hibajelzés a műszerfalon elhelyezett ellenőrző lámpa segítségével történik. A kormánykerék elfordításának szögsebességétől és gépkocsi sebességétől függ a rásegítés. A fogaskerék szivattyú bekapcsolt gyújtásnál és járó motornál működik. Az elektronika szabályozza a villanymotor fordulatszámát és ezzel a szállított olaj térfogatáramát. Ismételt bekapcsolás ellen védett (például hiba és ütközés esetén). A szivattyú kikapcsol a gyújtás kikapcsolásakor. Túlmelegedés esetén csak 15 perc elteltével indul újra.
A szervokormány a hagyományos kivitelnek annyiban felel meg, hogy a torziós rúd egyik végéhez a forgó vezérlő tolattyú, a másikhoz a fogaskerék és a vezérlő hüvely csatlakozik.
A hidraulikus szervokormányoknál úgy a haszonjárműveknél, mint a személyautóknál a rásegítés szabályozására vezérlő tolattyút alkalmaznak. Ez a kormánykerék tengelyéhez csatlakozik.
A vezérlő tolattyú helyzete egyenes menetben:
Egyenes menetben a szervokormány torziós rúdjára nem hat nyomaték. Ezért a forgó tolattyú és a vezérlő hüvely is semleges, középhelyzetben van. Egyik csatornánál sem alakul ki fojtás. A szögelfordulás érzékelő nem ad elmozdulási jelet. Az olaj szinte nyomásmentesen átáramlik a vezérlő tolattyún és vissza jut az olaj tartályba. Nagy térfogatáram alakulhat ki, de szinte nyomásmentes a rendszer.
Ba lra kanyarodáskor a vezérlő tolattyú:
A torziós rúd elcsavarodása miatt egymáshoz képest elfordul a forgó tolattyút és a vezérlő hüvely. Kialakul egy bizonyos fojtás, ami nyomásnövekedéssel jár. A vezérlő hornyok a jobb oldali munkahengert összekötik a visszafolyó ággal. Az olaj nyomással áramlik a másik oldali munkahengerbe és a szervokormány ballra kormányoz.
Ezzel egy időben a tolattyú zárja a bal oldali munkahenger nyomó ágát és nyitja a visszafolyót. Így a jobb oldali munkahenger kinyomja az olajat a bal oldaliból.
Ha kormányzási folyamat befejeződik, a torziós rúd visszaállítja a tolattyút semleges helyzetbe és ismét lecsökken az olajnyomás.
A kormánykerék tengelyére szerelik fel az érzékelő forgó részét. Ez az állórészbe szerelt 9 db kondenzátor fegyverzete felett fordul el elkormányzáskor. Emiatt bizonyos szegmenseknél változni fog a kapacitás. Ebből számítja ki az érzékelő elektronikája a kormánykerék pillanatnyi szöghelyzetét és az elfordítás sebességét.
A jelenleg használatos elektrohidraulikus szervokormányoknál a kormányberendeléssel szemben támasztott jövőbeli igényeket már nem tudják teljesíteni a következő szempontok szerint.
a gépkocsi agilitása,
a menetkomfort,
a menetstabilitás,
a tüzelőanyag fogyasztás szempontjából.
Bár az elektrohidraulikus szervokormányokat az utóbbi években továbbfejlesztették, optimalizálták, de a lehetőségei korlátozottak. Kedvezőbbé válik a tüzelőanyag fogyasztás, és a kormányzási nyomaték befolyásolása területén is új lehetőségeket kínálnak az elektromechanikus szervokormányok újabb változatai.
Az elektrohidraulikus szervokormány a hagyományos hidraulikus szervokormánnyal összehasonlítva
Melyek az előnyei az elektrohidraulikus szervokormányoknak?
Ismertesse egy elektrohidraulikus szervokormány rendszer részegységeit!
Foglalja össze egy EPHS rendszer CAN hálózati kapcsolatait!
Milyen működési elvű kormánykerék elfordítás érzékelőt alkalmazhatnak az EPHS rendszernél és miért van rá szükség?
Mi a feladata a vezérlő tolattyúnak és hova szerelik fel?
Melyik szervokormány változat a legjobb a gépkocsi tüzelőanyag fogyasztása szempontjából?
Mit jelent az EPHS rendszernél a „stand by” üzemmód és hogyan valósítható meg?
Foglalja össze a szervokormány elektronika bemeneti adatait!
Milyen villanymotort alkalmaznak a szervo-szivattyú hajtásához?