Az ember által okozott, elsődlegesen az atmoszférára ható nagymértékű változások, és az ezek alapján várható súlyos következmények a bioszférára, szükségessé tették a gépjárművek károsanyag-kibocsátásának jelentős csökkentését és ellenőrzését. Ennek érdekében vezették be a Fedélzeti Diagnosztikát (On-Board-Diagnosis, OBD).
A Kaliforniai állam levegőszennyezéssel foglalkozó hatóságának (CARB) 1970-óta történő ez irányú munkájának köszönhető, hogy megszülettek azok a jogszabályok, amelyekkel a levegő károsanyag-terhelését (akkor még elsősorban Kaliforniában) sikerült csökkenteni.
A Fedélzeti Diagnosztikai Rendszer egy a jármű motorjának vezérlésébe integrált rendszer, amelynek az a feladata, hogy a kipufogógáz-kibocsátás, és annak csökkentése szempontjából lényeges komponenseket felügyelje (működésüket ellenőrizze). Ha egy hiba fellép, akkor ezt felismeri, a megfelelő helyre elmenti, és egy kijelző segítségével a járművezetőt figyelmezteti.
Az OBD I rendszer a komponenseken mért értékek segítségével felügyeli az érzékelők és beavatkozók működőképességét. Ellenőrizi az emisszió korlátozó elemek azon rendszereit, melyek a központi vezérléssel kapcsolatban állnak.
Az OBD II rendszer a diagnosztikára képes motorvezérlő rendszerek második generációját jelenti.
Az OBD II rendszer felügyeli:
A be-, és kimenőkomponensek működését, az OBD I-hez hasonlóan (pl. rövidzár, vezetékszakadás),
A kipufogógáz-kibocsátás szempontjából lényeges működések jeleinek és komponenseinek hihetőségét (pl. katalizátor, lambda-szonda),
Rendszerműködéseket (pl. szekunderlevegő rendszer),
A teljes hajtásláncot (pl. az automata váltó vészüzeme).
A motorvezérlés hibás alkatrészeinek hibás működése a gépjárművek károsanyag-kibocsátásának jelentős megnövekedéséhez vezethet. A műszaki igények alapján a CO (szén-monoxid), HC (szén-hidrogének) és a NOx (nitrogén-oxidok) koncentrációját nem közvetlenül mérik, hanem motorvezérlés kipufogógáz-releváns alkatrészeinek vizsgálatát kell végrehajtani. Ennek az is az előnye, hogy a hibákat egy megfelelő készülékkel meg is lehet jeleníteni.
Követelmények az OBD rendszerrel szemben:
Szabványos diagnosztikai csatlakozó a gépjárművezető környezetében,
Szabványos hibakódok minden gyártó számára,
Hibajelzés szokásos diagnosztikai készülék segítségével,
Hiba fellépésekor fennálló üzemi viszonyok tárolása,
Egységes megjelenítése a a kipufogógáz-releváns feladatoknak,
Szabványosított megnevezései, és rövidítései az alkatrészeknek, és rendszereknek.
Célkitűzések az OBD rendszerrel kapcsolatosan:
Minden a kipufogógáz minősége miatt fontos alkatrész felügyelete,
Katalizátor védelme a sérüléstől,
Optikai figyelmeztető jelzés, ha egy a kipufogógáz-kibocsátás szempontjából lényeges alkatrésznek működési hibája van,
Hibatárolás.
Azért, hogy ezeknek a célkitűzéseknek eleget lehessen tenni a motorvezérlés a következő komponenseit és rendszereit kell felügyelni:
Katalizátor,
Lambda-szonda,
Égéskimaradás,
Szekunderlevegő rendszer (ha van),
Kipufogógáz visszavezetés,
Tüzelőanyag tank szellőzetés szivárgásvizsgálattal,
Tüzelőanyag elosztórendszer,
Minden a vezérlőegységgel kapcsolatban lévő érzékelő és beavatkozó,
Automata váltó.
Az Európai Fedélzeti Diagnosztika (Euro-On-Board-Diagnose, EOBD)
Miután az USA-ban az OBD II rendszer, a kipufogógáz-csökkentés és felügyeletnek már szerves része volt, ezt a diagnosztikai rendszert 2000-től ez Európai Unióban is, Euro-On-Board-Diagnose néven bevezették.
A bevezetés első lépésben csak az Otto-motorokra vonatkozott, azonban rövidesen követte ezt a dízelmotorokra vonatkozó is. Az EOBD a személygépjármű emissziós előírásokban először az EURO 3 (2000-ben lépett életbe) előírásban kapott helyet. A diagnosztikai rendszer európai verziója csak kevéssé tér el az amerikai OBD II-től. AZ EOBD-t az európai emissziós előírásokhoz igazították, és szintén a központi diagnosztikai csatlakozó és a figyelmeztető jelzés a két fő komponense.
Az EOBD-nek az a feladata, hogy jelezzen a gépjárművezetőnek a motordiagnosztikai jelzőlámpa által bármely, károsanyag-kibocsátással kapcsolatos hibát. Az EOBD egy beépített felügyeleti program, amelynek két fő funkciója van:
észlelni a gépjármű környezetvédelmi berendezéseinek meghibásodásait,
jelezni a vezetőnek azon meghibásodásokat, amelyek a károsanyag-kibocsátás küszöbértékének túllépését eredményezik.
ECM állandóan felügyeli a következő elemeket:
Benzines járművek esetén:
Gyújtáskihagyásokat,
Katalizátor hatékonyságát,
Lambda-szondák állapotát,
Üzemanyagtank szellőztető mágnesszelep működését,
Összes alkotóelemet, vagy rendszert, amelynek meghibásodása maga után vonhatja a megengedett károsanyag-kibocsátási határértékek túllépését (befecskendezés, kipufogógáz-visszavezetés stb.).
Diesel járművek esetén:
Katalizátor hatékonyságát,
Részecskeszűrő működőképességét (ha be van szerelve),
Összes alkotóelemet, vagy rendszert, amelynek meghibásodása maga után vonhatja a megengedett károsanyag-kibocsátási határértékek túllépését (kipufogógáz-visszavezetés, előizzítás, stb.).
A SAE szabvánnyal rendelkező diagnosztikai hibakódokat minden gyártónak egységesen használnia kell. A hibakód mindig egy 5 karakterből álló numerikus érték.
Az egyes karakterek jelentései a következők:
Az 1. karakter mindig egy betű, és különböző rendszerekre utal:
(Az OBD II rendszer csak a P kódot használja.)
Pxxxx – Hajtáslánc
Bxxxx – Karosszéria
Cxxxx – Futómű
Uxxxx - Busz rendszer
A 2. karakter a szabványkódot jelzi, a következők szerint:
P0xxx - Előírt hibakódok, amelyeket a diagnosztikai rendszer használhat (Gyártó független kód),
P1xxx - A gyártó által kiegészítőleg ajánlott kipufogógáz-releváns hibakódok, amelyet a törvényalkotónak megküldött. (Gyártó specifikus kód),
P2xxx - Gyártó független kód a nemzetközi vagy amerikai szabvány szerint,
P3000-P3399 - Gyártó specifikus kódtartomány,
P3400-P3999 - Gyártó független kódtartomány
A 3. karakter azt a rendszert jelenti, amelyben a hiba fellépett:
Px0xx - Tüzelőanyag-, és levegőellátó rendszer,
Px1/2xx - Tüzelőanyag-, és levegőellátó rendszer,
Px3xx – Gyújtórendszer,
Px4xx - Kiegészítő kipufogógáz szabályozás,
Px5xx - Sebesség-, és alapjárat szabályozás,
Px6xx - Vezérlőegység és kimenő jelek,
Px7xx – Sebességváltó.
A 4. és 5. karakterek jelzik a rendszeren belüli részegységre vonatkozó jelzést.
A következő táblázat egy példán keresztül mutatja be az OBD hibakód egyes elemeinek értelmezését.
P |
0 |
4 |
2 |
0 |
---|---|---|---|---|
P Hajtáslánc (Powertrain) |
0 Gyártó független kód (SAE 2012 szerint) |
0 Tüzelőanyag-, és levegőellátó rendszer |
20 Katalizátor hiba, átalakítási hatásfok kicsi |
|
1/2Tüzelőanyag-, és levegőellátó rendszer |
||||
B Karosszéria (Body) |
1 Gyártó specifikus kód |
3 Gyújtórendszer |
||
4 Kiegészítő kipufogógáz szabályozás |
||||
C Futómű (Chassis) |
2 Gyártó független kód (ISO 15031-6, SAE J2012 szerint) |
5 Sebesség-, és alapjárat szabályozás |
||
6 Vezérlőegység és kimenő jelek |
||||
U Busz rendszer |
3 P3000-P3399 gyártó specifikus kódtartomány P3400-P3999 gyártó független kódtartomány |
7/8 Sebességváltó |
||
9 Hibrid |
Például a Volkswagen gyártó diagnosztikai rendszere nem csak az SAE által törvényben rögzített P0 és P1 hibakódok alapján meglévő hibaelemzési lehetőségeket foglalja magában, hanem ehhez még tartalmazza a VAG szervizekben szokásos VAG hibakódokat is. A diagnosztika végrehajtása során különböző címszavak beadása által lehetséges különböző diagnosztikai funkciókat elindítani.
Az OBD hibakód kiolvasó készülék üzembe helyezéséhez az szükséges, hogy a készülék a gépjármű diagnosztikai csatlakozójához legyen csatlakoztatva. A motorvezérlő elektronika és az OBD készülék közötti kommunikáció automatikusan elindul.
Egy OBD hibakód kiolvasó készülék a következő funkciókat teszi lehetővé:
1-es mód: Aktuális motorüzemi adatok kiolvasása (Fennálló (van) értékek (IST-Daten), Készenléti kód (Readinesscode)).
2-es mód: Azon üzemi feltételek kiolvasása, amelye a hiba fellépésének ideje alatt fennálltak. (Csak abban az esetben van benne adat, ha egy hiba fellépet)
3-as mód: Olyan a kipufogógázra vonatkozó hiba kiolvasása, amely kipufogógáz figyelmeztető jelzéshez vezetett.
4-es mód: Hibakódok, készenléti kód és üzemi feltételek (2-es mód) törlése.
5-ös mód: lambda-szonda jelek megjelenítése
6-os mód: A nem állandóan felügyelt rendszerek mért értékeinek megjelenítése (pl. szekunderlevegő rendszer, tüzelőanyagtank szellőztető rendszer, kipufogógáz visszavezetés)
7-es mód: Olyan hiba kiolvasása, amely még nem aktiválta a kipufogó figyelmeztetés kijelzését.
8-as mód: Európában nem használatos.
9-es mód: Járműadatok megjelenítése (pl. Járműazonosító szám, Motorkód, ECM típusa, Szoftverazonosító)
A hiba kijelzésre a motor diagnosztikai jelzőlámpa (MIL) szolgál. A motordiagnosztikai jelzőlámpa egy alkotóelem, vagy egy rendszer meghibásodását mutatja a károsanyag-kibocsátásokkal kapcsolatosan. Amikor ez a meghibásodás a károsanyag-kibocsátás növekedését eredményezi a lámpa kigyullad.
A kigyulladás 2 vagy 3 egymás utáni vezetési ciklus végén következik be (egy vezetési ciklus a motorindítást, egy közlekedési fázist - amely alatt egy esetleges működési rendellenesség észlelésre kerülhet - és a motorleállást tartalmazza). A diagnosztikai jelzőlámpa kialvása 3 egymás utáni vezetési ciklus után következik be, amennyiben az aktiválásért felelős felügyeleti rendszer nem észlelt további rendellenességet. Az ECM csak azután törölheti az átmeneti hibát, ha az 40 felmelegítési ciklus alatt nem jelenik meg újra. Egy felmelegedési ciklus a gépjárműnek egy működési időtartama, amely elégséges ahhoz, hogy a legalább 22 fokra lehűlt motor hőmérséklete a motor elindítását követően 70 fokot érjen el.
A gyújtáskihagyások, amelyek a katalizátor meghibásodásának veszélyét idézhetik elő, a motordiagnosztikai jelzőlámpa villogását eredményezik.
A Volkswagen VR6 motorja ODB II rendszerének elemeit, és felépítését a 13.1. ábra ábra mutatja.
A Volkswagen 1,8 liter Turbó 5V motorja ODB II rendszerének elemeit, és felépítését a 13.2. ábra ábra mutatja.
Ez a diagnosztikai eljárás az OBD keretében felügyeli minden kipufogógáz-kibocsátás szempontjából lényeges érzékelő, beavatkozó és végfok működését.
Ennek érdekében a következő kritériumokat vizsgálják:
a be-, és kimenő jelek felülvizsgálata (hihetőség szempontjából, plauzibilitás vizsgálat),
rövidzár test felé,
rövidzár plusz felé,
vezetékszakadás.
A következő alfejezetben áttekintésre kerülnek a főbb vizsgálati módszereket
A diagnosztika során a elő és utó lambda-szondák feszültségeit a motorvezérlő egység összehasonlítja. Megfelelő katalizátor működés esetén a két szonda feszültsége között egy meghatározott viszonyszám van. Ha ez a viszonyszám nagyság egy bizonyos elfogadható tartományon nincs belül, akkor azt a motorvezérlő egység a katalizátor hibás működéseként érzékeli. Ha a hibafeltételek fennállnak, akkor a megfelelő hibakódot a hibatárolóba menti. A hibát a hibajelző lámpa megjeleníti a vezető felé. A következő ábrán (13.3. ábra) látható a katalizátor megfelelő működéskor kapható két lambda-szonda jel.
A katalizátor hibás működéséből adódóan a katalizátor utáni lambda-szonda jele, az előzőtől eltér. A feszültségingadozás amplitúdója a katalizátor előttiével azonos (13.4. ábra).
Mint, ahogy arról már az előzőekben szó volt, az OBD II keretén belül a katalizátor után egy lambda-szondát integráltak a rendszerbe. Ez a katalizátor működésének a vizsgálatára szolgál. Minden alkalmazott lambda-szonda elektromos feszültségtől mentes. Ez azt jelenti, hogy a szonda egy a vezérlőelektronikától érkező test vezetéken kapja a testet, és nem pedig azon a meneten keresztül ami a kipufogócsőben rögzíti. Ezáltal lehet az öndiagnosztika során megkülönböztetni azt, hogy test felé történő rövidzára van a szondának, vagy a szonda szabályozási határát elérte.
A lambda-szonda öregedése, vagy mérgeződése a szonda válaszjellemzőit befolyásolják. A romlás a reakcióidő meghosszabbodásában (periódustartam), vagy a szonda feszültséggörbéjének eltolódásában (szondaeltolódás) nyilvánul meg.
Mindkettő a lambda-ablak csökkenéséhez és ezzel egy rosszabb katalizátor kipufogógáz átalakításhoz vezet. A reakcióidő megváltozását ugyan felismerik, el tudják menteni és meg lehet jeleníteni, de nem tudják kiegyenlíteni.
A katalizátor előtti lambda-szonda reakcióideje az öregedéstől vagy mérgezéstől romolhat. A reakcióidő diagnosztizálásának feltétele a motorvezérlő egység tüzelőanyag/levegő-keverék modulációja. Ez a moduláció egy könnyű lengést (ingadozást) jelent a szegény, és dús keverék között, amelyet a motorvezérlő egység mesterségesen állít elő, mert a λ értéket a szélessávú szondával olyan pontosan lehet szabályozni, hogy az mindig λ=1 legyen. A katalizátor optimális működéséhez a keverék összetétel egy könnyű lengése, ingadozása szükséges, ezért ezt a szélessávú lambda-szonda esetén a motorvezérlő egység modulálja.
A következő ábrán (13.5. ábra) látható jelek a katalizátor előtti lambda-szonda reakcióidejének hibájából adódnak.
A lambda-szonda feszültségvizsgálata a szonda elektromos funkcióját vizsgálja. Megállapítja és megkülönbözteti a pozitív és test felé történő rövidzárat, valamint a vezetékszakadást. A hiba megállapítás aszerint következik be, hogy a jelet túl nagynak, túl kicsinek, vagy hibásnak ismeri fel az elektronika (13.6. ábra).
A lambda-szonda reakcióidejének megváltozását fel lehet ismerni, el tudják menteni és meg lehet jeleníteni, de nem tudják kiegyenlíteni. Létezik olyan motorvezérlés, amely egy második szabályozó kör segítségével a feszültséggörbe eltolódását egy definiált kereten belül kiigazítja. Ez jelenti a pl. öregedéshez való alkalmazkodást (adaptációt). Ezt a folyamatot hívják adaptív (alkalmazkodó) lambda-szabályozásnak.
Az elő lambda-szonda adaptációját elvégző szabályozó áramkör látható a 13.7. ábra.
A jelkiesés hatása
Az elő lambda-szonda jelének kiesése miatt a lambda-szabályozás nem áll le, az működik tovább, de a lambda-adaptáció nem működik. A tartályszellőztető rendszer vész üzemmódb n működik. A vezérlőegység vészműködésként egy jellegmező alapján történő vezérlést valósít meg.
A katalizátor utáni szonda jelének kiesése miatt sem áll le a lambda-szabályzás. Egyedül a katalizátor működésének a vizsgálatát nem tudja a vezérlőegység elvégezni.
Amikor a tüzelőanyag/levegő-keveréknek az optimális összetétele van, akkor az utószonda feszültsége a λ=1 tartományában mozog. Ha az utószonda számolt középértéken egy nagyobb illetve kisebb szondafeszültséget ad, akkor az, egy túl dús, vagy egy túl szegény tüzelőanyag/levegő keverékre mutat rá. A motorvezérlő egység ezért megváltoztatja a saját λ-szabályozási értékét (befolyásolja a tüzelőanyag/levegő keverék összetételt) olyan mértékben, ameddig az utókatalizátor újra λ=1-et jelez. Ez a λ-szabályozási érték meghatározott szabályozási határokkal rendelkezik. Ha ezt a szabályozási határt túllépi a rendszer, akkor ezt az EOBD rendszer az utószonda, a katalizátor, vagy a kipufogó berendezés hibájaként jelzi.
Szegény tüzelőanyag/levegő keverék és megfelelő szabályozás
Az utószonda a feszültségcsökkenése által a motorvezérlő a kipufogógázban egy oxigénszint emelkedést érzékel. Erre vonatkozóan a motorelektronika a λ-szabályozási értéket megnöveli, és a tüzelőanyag/levegő keveréket dúsítja. Az utószonda feszültsége nő, és a motorvezérlő tudja a λ-szabályozási értéket újra csökkenteni. Ez a szabályozás kiterjesztődik egy hosszabb menetüzemre.
Szegény tüzelőanyag/levegő keverék eléri a szabályozási értékhatárt
Ebben az esetben is az utószonda a feszültségesése által jelzi a motorelektronikának, hogy az kipufogógáz oxigéntartalma megnőtt. Erre a motorvezérlő a λ-szabályozási értéket megnöveli, és a tüzelőanyag/levegő keveréket dúsítja. E dúsítás ellenére a szondafeszültség marad a hibára utaló alacsony szinten és a motorvezérlő a λ-szabályozási értéket tovább növeli, ameddig a szabályozási határt eléri, és ezzel egy hibát ismer fel.
Az utószonda működőképességét kiegészítőleg úgy felügyelik, hogy a motorvezérlő a gyorsításkor, lassításkor, és toló üzemben a szonda jelét felülvizsgálja. Gyorsítás alatt a tüzelőanyag/levegő keverék dúsabb lesz, a kipufogógáz oxigéntartalma lecsökken, és a szonda feszültségének meg kell nőnie. Toló üzemben ez pont fordítva van a tüzelőanyag adagolást lekapcsolják, tehát az oxigéntartalomnak meg kell nőnie és a szondafeszültségnek le kell csökkennie. Ha a nem várt reakció lép fel, akkor a motorvezérlő az utókatalizátor hibáját ismeri fel.
A tankszellőztető rendszerének meg kell akadályozni azt, hogy a szénhidrogének a környezetbe jussanak. Ezért a benzingőzöket, amelyek a tüzelőanyag felszín felett a tankban képződnek egy aktív szén szűrőben eltárolják, és üzem közben egy mágnes szelepen keresztül a szívócsőbe visszaengedik. A tankszellőztetést szivárgásvizsgálati funkcióval is ki lehet egészíteni.
A tankszellőztető rendszerben a három különböző állapot állhat fenn, amelyek a következők:
Az aktív szén szűrő tartály üres. A tankszellőztetés aktiválása által a tüzelőanyag levegő keveréket leszegényítik.
Az aktív szén szűrő tartály tele van. A tankszellőztetés aktiválása által tüzelőanyag levegő keveréket dúsítja.
Az aktív szénszűrő tartály töltése egy sztöchiometrikus keverék összetételnek felel meg. A tüzelőanyag levegő keveréket se nem dúsítja, se nem szegényíti.
A szivárgásvizsgálat, amelyet az OBD II keretében hajtanak végre, túlnyomásos eljáráson alapszik, és azokat a szivárgási pontokat kell, hogy kimutassa, amelyek átmérője nagyobb, mint 1 mm.
A Szivárgásvizsgáló pumpa (Leck Diagnose Pumpe, LDP) egy membrános pumpa. Ez az aktív szén szűrő tartály szellőztető csatlakozásával van összekötve, és egy integrált lezáró szelepet tartalmaz. Az LDP hajtása egy nyomáskapcsoló által a szívócső depresszió segítségével történik. Az LDP aktiválása a hidegindítás után következik be, emellett a tankszellőzetési funkciót a szivárgási diagnosztika végéig lezárják. A tank töltöttségi állapota nincsen befolyással a diagnosztika eredményére.
A motormenedzsment azt vizsgálja, hogy a nyomás a tankrendszerben milyen gyorsan esik, hogy ebből a rendszer tömítettségére következtessen. A szivárgás vizsgálat az aktív szén szűrő tartály rendszer mágnes szelepének vizsgálata következik be.
Egy kisméretű szivárgási pont észlelése
Miután a tankrendszer szivárgásdiagnosztikai pumpája a pumpálási fázis után egy túlnyomást felépített, azután kezdődik a mérési fázis. Amely során a túlnyomás csökkenését felügyelik a szivárgásdiagnosztikai pumpában lévő nyomás kapcsoló segítségével. Ha a rendszerben csökken a nyomás a nyomás kapcsoló elindítja a szivárgás vizsgáló pumpát , egészen addig amíg el nem éri az előírt értéket. Ezek az üzemi periódusok annál gyorsabban követik egymást, minél nagyobb a szivárgási pont, tehát ennek segítségével lehet a szivárgási pont méretére következtetni.
Egy nagyméretű szivárgási pont észlelése
Ha a szivárgásdiagnosztikai pumpa bekapcsolási frekvenciája megnő egy meghatározott értékre, illetve, egyáltalán nem sikerül a rendszerben nyomást felépíteni, akkor a motorvezérlő egy nagy szivárgási pontot diagnosztizál. Ilyenfajta nagy szivárgási pont előfordulhat úgy is, hogy pl. elfelejtik a tanksapkát visszatenni.
Mialatt a szívócsőbe kipufogógázt vezetnek, ezalatt a szívócsőben lévő nyomás jeladónak nyomásnövekedést (kisebb depresszió) kell érzékelnie szívó motorok esetén. A motorvezérlő elektronika összehasonlítja a nyomásnövekedést a visszavezetett kipufogógáz mennyiségével, ebből kifolyólag tud következtetni a kipufogógáz visszavezetés működésére. Ez a vizsgálat csak toló üzemben van végrehajtva, mert a befecskendezés, ami ilyenkor egy zavaró tényező, ekkor ki van kapcsolva és a motor szívási teljesítménye nagyon nagy.
Másik megoldás ha a füstgáz visszavezetés belépése után egy hőmérséklet jeladó kerül beépítésre, ha a visszavezetés aktív a hőmérséklet növekedéséből lehet következtetni annak működésére. Egyes megoldásoknál a füstgáz visszavezető csőben egy fojtás (mérőperem) kerül beépítésre. Ennek segítségével mérni lehet a visszavezetett füstgáz mennyiségét (13.8. ábra), az attól eltérő értékek alapján lehet jelezni a füstgáz visszavezető rendszer hibáját.
Az EOBD használja az elektromos gázműködtetés diagnosztikai funkcióit, amelyek egy esetleges hibát az elektromos gázműködtetés hibalámpáján keresztül jeleznek. Ha ezek a hibák a következő egy vagy két menetciklusban fennállva maradnak, akkor az EOBD a motordiagnosztikai hibajelző lámpán keresztül is figyelmeztet.
Az elektromos fojtószelep működtetés a következőket képes megvizsgálni:
A motorvezérlő egységben lévő üzemi számlálót,
A gázpedálállás jeladóját,
A fojtószelep hajtás szög jeladóját,
A féklámpa kapcsolót,
A fék-, és kuplungpedál kapcsolókat,
A jármű sebesség jelet.
Az égéskimaradás vizsgálatára kétféle megoldás terjedt el.
A járásegyenetlenségi eljárás
A motorfordulatszám jeladó a főtengely CAS jeleinek segítségével felismeri a egyenlőtlenségeket, melyek a fordulatszámban fordulnak elő amelyek pl. az égéskimaradásból adódnak. Ha égéskimaradás lép fel, a főtengely fordulatszám változása a megváltozik, ahhoz a változáshoz képest, amikor égés van. A vezérműtengely CMP jeladója jelének segítségével a motorvezérlő a megfelelő hengert be tudja azonosítani, a hibát a tárolóban elmenteni, a motordiagnosztikai jelzőlámpát bekapcsolja (13.9. ábra).
Nyomatékelemző eljárás
A nyomatékelemzési eljárás henger szelektív módon felismeri az égéskimaradást, pontosan úgy mint a járásegyenetlenségi eljárást ugyanezt a motorfordulatszám jeladóból és a vezérműtengely jeladóból. A különbség a motorfordulatszám jel kiértékelésében van. A nyomatékelemzési eljárás összehasonlítja a fordulatszám egyenlőtlenséget, ami a kompresszió és az expanzió során bekövetkezik, a motorvezérlőben tárolt megfelelő terhelésnek megfelelő előírt fordulatszám változással.
Példa a henger szelektív égéskimaradás felismerésére egy hathengeres motor esetében.
Hiba példa: égéskimaradás az 5. hengerben
Diagnosztika folyamata:
A CAS jel letérése alapján : lehetséges kimaradás a 2. vagy 5. hengerben
A CMP vezérműtengely jel: 1. henger pozíciójának felismerése
A két információ alapján meghatározható a feltételezett égéskimaradás az 5. hengerben.
Azonban pl. az útpálya egyenetlenségek az égéskimaradás hibájának detektálásához vezethetnek. Ennek kiküszöbölésére az útpálya egyenetlenségeket az ABS vezérlőegység felismeri, és az égéskimaradás felismerést egy bizonyos időtartamra kikapcsolja.
Egy égéskimaradás esetén a tüzelőanyag/levegő keverék elégetlenül kerül a kipufogórendszerbe. A motor teljesítménycsökkenése és a kipufogógáz minőségének romlása mellett a fő veszély abban áll, hogy katalizátor a megnövekedett katalitikus égés miatt túlhevül, és károsodik.
Az OBD II rendszer megvizsgálja a következőket:
állandó jelleggel vizsgálja a rögzített 1000 főtengely körbe fordulási mérésintervallumon belül az égés kimaradási arányt,
200 főtengely körbefordulási intervallumon belül a kimaradási arányt a a terhelés figyelembe vételével (fordulatszám/terhelés)
Ez a rendszer megakadályozza az alapjárati lengéseket és lehetővé tesz egy stabil alapjárati fordulatszámot. A motorvezérlő szabályozza az alapjárati szükséges levegőmennyiséget az alapjárati szelep nyitáskeresztmetszetének állítása segítségével.
A fojtószelep vezérlőegység tartalmazza az alapjárati fordulatszám szabályozás funkcióját, amellett, hogy a vezető által működtetett gázpedálállásnak megfelelően működteti a fojtószelepet. Ha az alapjárati fordulatszámban különbség van amiatt pl., hogy öregedés, kopás, falslevegő van, ezt a rendszer felismeri, és rögzített határon belül „tanulás” által kiegyenlíti (adaptáció).
Töltőnyomás határ-megállapítás
Turbótöltésű motorok esetén az EOBD segítségével a töltőnyomást ellenőrzik, azért, hogy a maximálisan megengedett töltőnyomást a motor ne érje el. Ezáltal a motort védik attól, hogy a túl nagy töltőnyomás miatt ne legyen túlterhelve.
A töltőnyomás határ túllépése
A töltőnyomás szabályozásban fellépő hiba miatt a maximálisan megengedett töltőnyomást túllépik. A szívócsőnyomás jeladója jelzi a motorvezérlő elektronika felé a fennálló töltőnyomást, és az elektronika felismeri a hibát.
A védelmi funkció elindítása
A hiba jelzése és tárolása ebben az esetben nem elegendő. A turbótöltőt ki kell kapcsolni, azért, hogy a motor ne károsodjon. Emiatt a töltő „Waste-Gate” szelepét nyitják.
Adatdiagnosztika
Minden motorvezérlő egység ismeri az elektronikus alkatrészeket, amelyek a mindenkori járműben információkat cserélnek a CAN adatbuszon keresztül. Ha egy alkatrész minimális jelentéseinek száma elmarad, akkor egy hibát ismer fel és ment.
További egységek, amelyek a CAN adatbuszt használják, a következők lehetnek:
ABS/ESP vezérlőegység,
Automataváltó vezérlőegység,
Kormányrendszer vezérlőegység,
Műszerfal,
Indító kulcs,
Klímaberendezés vezérlőegység, stb.
A következőkben röviden összefoglaljuk, hogy az OBD rendszereknek Diesel-motorok esetén mely főbb egységeket kell ellenőriznie:
A katalizátor működését és hatékonyságát (ha van),
A részecske szűrő (ha van) működését és sértetlenségét,
A tüzelőanyag-rendszer nyomásszabályozását, képes-e a tüzelőanyag-rendszer elérni a beállított tüzelőanyag nyomást,
A tüzelőanyag-befecskendezés vezérlését, képes-e a tüzelőanyag-rendszer megvalósítani a beállított adagolás vezérlést, ide értve az időzítés és mennyiség szabályozást. Amennyiben a motor fel van szerelve a megfelelő érzékelőkkel, akkor azok működését,
A feltöltő képes-e fenntartani a beállított feltöltő nyomást és ha van a rendszerben a töltőlevegő hűtőrendszer annak megfelelő-e a működését
Ha van állítható szelepvezérlő (VVT) rendszer akkor ellenőrizni kell annak megfelelő működését.
Ellenőrizni kell a reagenst használó NOx utókezelő rendszert (SCR) és annak hatékonyságát, valamint annak reagens adagoló alrendszereinek hatékonyságának csökkenését és működési hibáit. Valamint a kibocsátás-csökkentő rendszer egyéb alkatrészeit vagy rendszereit, amelyek meghibásodása következtében a kipufogási kibocsátás túllépheti a megállapított küszöbértékeket. Ilyenek például azok a rendszerek vagy alkatrészek, amelyek a levegő tömegáramát (térfogatáramát), a felöltőnyomást és a szívócsőnyomást ellenőrzik és figyelik,
Továbbá ellenőrizni kell a kipufogógáz-visszavezető rendszer hatékonyságának csökkenését és működési hibáit, melyek a következőek:
EGR mennyiség,
EGR rendszer szelep és annak működtetőjének válaszidejét,
EGR rendszer hűtőjének (ha van) megfelelő működését.
Minden motorindítás alkalmával el kell indítani és legalább egyszer végre is kell hajtani a diagnosztikai ellenőrzések sorozatát, feltéve, hogy teljesülnek a megfelelő vizsgálati feltételek. A vizsgálati feltételeket úgy kell kiválasztani, hogy normál vezetés közben megvalósuljon a típusú vizsgálat esetében előírt összes feltétel.
[13.1.] Bosch Automotive Handbook. 2004. ISBN 0-8379-1243-8.
[13.2.] Benzinbefecskendező és motorirányító rendszerek. 2004. ISBN 963-9005-64-9.
[13.3.] OBD Fedélzeti diagnosztika. 2005. ISBN 963-9005-70-3.
[13.4.] VW: ON-Board Diagnose II. 1995.