6. fejezet - Minőségi tulajdonságok elemzése

Tartalom
6.1. Minőségi jellemzők
6.1.1. Időtartományi jellemzők
6.1.2. Frekvencia tartományi jellemzők
6.2. Érzékenységfüggvény
6.3. Aszimptotikus jelkövetés
6.3.1. 1. eset: Egységugrás bemenetre adott válaszfüggvény
6.3.2. 2. eset: Egységsebesség bemenetre adott válaszfüggvény
6.4. Zavarkompenzálás
6.4.1. 1. eset: Arányos rendszer vizsgálata
6.4.2. 2. eset: Integráló rendszer vizsgálata

6.1. Minőségi jellemzők

A minőségi kritériumok vizsgálata mindig a szabályozott rendszer (zárt kör) vizsgálatával történik: A zárt rendszer átviteli függvénye:

G C = G E 1+ G H

(250)

ahol G H a hurokátviteli függvény és G E az előrevezető ág eredő átviteli függvénye. Az alábbiakban az időtartományi és frekvencia tartományi jellemzőket soroljuk fel.

Időtartományi jellemzők
6.1. ábra - Időtartományi jellemzők


6.1.1. Időtartományi jellemzők

  • A rendszer állandósult állapotban felvett értékét beállási értéknek nevezzük, amit y ss -sel jelölünk.

  • A szabályozási idő ( t s ) annak időtartama, amely eltelte után a rendszer kimenete a beállási értéktől 5% -nál nagyobb mértékben nem tér el.

  • A szabályozási eltérés a megkívánt érték és az állandósult állapotbeli érték különbsége: y ss y d ,

  • túllendülési idő ( t m ): a kimeneti jel maximális értékének időpontja,

  • túllendülés mértéke ( p ): százalékban kifejezett viszonyszám, ami a maximális és beállási érték közötti különbség beállási értékhez való viszonyát fejezi ki: p= y max y ss y ss 100%

6.1.2. Frekvencia tartományi jellemzők

  • rezonancia csúcs M p : az amplitúdó görbe maximális értéke,

  • rezonancia frekvencia ω p : a rezonancia csúcshoz tartozó frekvencia érték,

Időtartományi jellemzők
6.2. ábra - Időtartományi jellemzők


  • A sávszélesség fogalmát a kiegészítő érzékenységi függvény segítségével a következőképp adhatjuk meg. A rendszer sávszélessége az a ω ω B frekvencia tartomány, amelyben a | T( iω ) | kiegészítő érzékenységi függvény Bode diagramja 3  dB -re csökken.

6.2. Érzékenységfüggvény

Vizsgáljuk a zárt rendszer kimenetét különböző bemenetek esetén:

Y( s ) | D0 = G H ( s ) 1+ G H ( s ) R( s )=T( s )R( s )

(251)

Y( s ) | R0 = 1 1+ G H ( s ) D( s )=S( s )D( s )

(252)

ahol G H ( s )=G( s )C( s ) .

Időtartományi jellemzők
6.3. ábra - Időtartományi jellemzők


Bevezetjük a szabályozási körben értelmezett S érzékenységi függvényt és a T kiegészítő érzékenységi függvényt:

T( s )= G H ( s ) 1+ G H ( s )

(253)

S( s )= 1 1+ G H ( s )

(254)

Az érzékenységi függvény azt mutatja meg, hogy a zavaró jellemző hogyan befolyásolja a zárt rendszer kimenetét.

S( s )= 1 1+ G H ( s )

(255)

Az S( iω ) érzékenységi függvény közelítő ábrázolását Bode-diagramon a felnyitott hurok G H ( iω ) frekvenciafüggvénye alapján a következőképp végezhetjük el.

Az érzékenységi függvény definíció szerint:

| S( iω ) |=  | 1 1+ G H ( iω ) |        ω.

(256)

Kis és nagy körfrekvenciákra a következő közelítést használhatjuk:

| S( iω ) |{ 1 | G H ( iω ) | ha   | G H ( iω ) |?1     azazhaω= ω c 1 ha G H ( iω )|=1     azazhaω? ω c

(257)

A kiegészítő érzékenységi függvény a referencia jel és a kimenő jel közötti átviteli függvény.

T( s )= G H ( s ) 1+ G H ( s ) .

(258)

A T( iω ) kiegészítő érzékenységi függvény közelítő ábrázolását Bode-diagramon a felnyitott hurok G H ( iω ) frekvenciafüggvénye alapján a következőképp végezhetjük el. A kiegészítő érzékenység függvény definíció szerint:

| T( iω ) |=  | G H ( iω ) 1+ G H ( iω ) |        ω,

(259)

Kis és nagy körfrekvenciákra a következő közelítést használhatjuk:

| T( iω ) |{ 1 ha   | G H ( iω ) |?1 | G H ( iω ) | ha   | G H ( iω ) |=1

(260)

Az érzékenységi és kiegészítő érzékenységi függvények közötti összefüggés az alábbi:

S( s )+T( s )=1.

(261)

Időtartományi jellemzők
Időtartományi jellemzők
6.4. ábra - Időtartományi jellemzők


6.3. Aszimptotikus jelkövetés

Követő szabályozásoknál a kimenőjelnek a referencia jeltől való eltérését követési hibának nevezzük:

e( t )=y( t )r( t ).

(262)

Vizsgáljuk meg, hogy adott r( t ) referencia jelre aszimptotikusan mekkora lesz az eltérés, azaz a követési hiba. A követési hiba jel és a referencia jel Laplace-transzformáltjai közötti kapcsolatot az S( s ) érzékenységi függvény írja le. Alkalmazva a határérték tételeket:

lim t e( t )= lim s0 sE( s )= lim s0 sS( s )R( s ).

(263)

Vizsgálhatjuk a tipikus referencia jelek, mint egységugrás vagy egység sebesség ugrás jelek aszimptikus követését.

6.3.1. 1. eset: Egységugrás bemenetre adott válaszfüggvény

Vizsgáljuk meg a válaszfüggvényt r( t )=1( t ) , R( s )=1/s bemenetre. Ekkor

lim t e( t )= lim s0 s 1 1+ G H ( s ) 1 s = lim s0 1 1+ G H ( s ) .

(264)

Ha G H ( s ) arányos jellegű, azaz ha G H ( s )= G H0 ( s ) , akkor

lim s0 1 1+ G H0 ( s ) = 1 1+K ,

(265)

ahol K a hurokerősítési tényező. A követési hiba értéke függ a hurokerősítési tényező értékétől.

Ha G H ( s ) integráló jellegű, azaz ha G H ( s )= G H0 ( s )/s ,

G H0 ( s ) | s=0 < alakú, akkor

lim s0 s 1 1+ G H0 ( s )/s 1 s = lim s0 s s+ G H0 ( s ) =0,

(266)

tehát a követési hiba aszimptotikusan zérus.

Ha G H ( s ) 2 típusú (kétszeres integrátort tartalmaz), azaz ha G H ( s )= G H0 ( s )/ s 2 , G H0 ( s ) | s=0 < alakú, akkor

lim s0 s 1 1+ G H0 ( s )/ s 2 1 s = lim s0 s 2 s 2 + G H0 ( s ) =0,

(267)

tehát a követési hiba aszimptotikusan zérus.

6.3.2. 2. eset: Egységsebesség bemenetre adott válaszfüggvény

Vizsgáljuk meg a válaszfüggvényt r( t )=t( t ) , R( s )=1/ s 2 bemenetre. Ekkor

lim t e( t )= lim s0 s 1 1+ G H ( s ) 1 s 2 = lim s0 1 s 1 1+ G H ( s ) .

(268)

Ha G H ( s ) arányos jellegű, azaz ha G H ( s )= G H0 ( s ) ,

akkor

lim s0 1 s 1 1+ G H0 ( s ) =,

(269)

azaz a kimenet nem korlátos.

Ha G H ( s ) integráló jellegű, azaz ha G H ( s )= G H0 ( s )/s ,

G H0 ( s ) | s=0 < alakú, akkor

lim s0 1 s 1 1+ G H0 ( s )/s = lim s0 1 s s s+ G H0 ( s ) = 1 1+K ,

(270)

tehát a követési hiba aszimptotikusan nem zérus értékhez tart.

6.4. Zavarkompenzálás

Az aszimptotikus zavarkompenzálást az aszimptotikus alap- vagy referencia jelkövetéshez hasonlóan vizsgálhatjuk. Tipikus zavaró jelek, mint egységugrás, egység sebességugrás jelek, a zavaró jel hatását a kimenő jelben zérus referencia jel feltételezése mellett vizsgáljuk. Ehhez felírjuk a kimenő jel és a zavaró jel Laplace - transzformáltjai közötti összefüggéseket és alkalmazzuk a határérték tételeket.

A kimenő és a zavaró jel közötti átviteli függvény az S( s ) érzkenységi függvény. Ennek alapján a kimenőjel Laplace - transzformáltja

Y( s ) | R0 =S( s )D( s )= 1 1+ G H ( s ) D( s ).

(271)

Alkalmazva a határérték tételt:

lim t y( t ) | r0 = lim s0 s 1 1+ G H ( s ) D( s ).

(272)

Legyen például d( t )=1( t ) , D( s )=1/s .

6.4.1. 1. eset: Arányos rendszer vizsgálata

Vizsgáljuk meg az arányos rendszer viselkedését. A hurokátviteli függvény alakja G H ( s )= G H0 ( s ) . Ekkor

lim s0 s 1 1+ G H0 ( s ) 1 s = 1 1+K

(273)

ahol K a hurokerősítés tényező. Tehát a zavaró jel hatása megjelenik a kimeneten.

6.4.2. 2. eset: Integráló rendszer vizsgálata

Legyen például d( t )=1( t ) , D( s )=1/s és tegyük fel, hogy a hurokátviteli függvény integráló alakú, azaz G H ( s )= G H0 ( s )/s . Ekkor

lim s0 s s s+ G H0 ( s ) 1 s =0

(274)

tehát a zavaró jel hatását a rendszer aszimptotikusan teljesen elnyomja, kompenzálja. Megjegyezzük, hogy a 2-típusú integráló tulajdonságú rendszer is kompenzálja a hibajelet.