A motorokban lejátszódó égés során a következő káros anyagok keletkeznek:
Szén-monoxid (CO),
Nitrogén-oxidok (NOx),
Szénhidrogének (CH),
Részecskék (PM)
A károsanyag képződést alapvetően a légfeleslegtényező befolyásolja, hatását az emisszióra az 11.1. ábra szemlélteti.
A Diesel- és Otto-motorok károsanyag-kibocsátása az alapvető paraméterek függvényében nagyfokú hasonlóságot mutat. Diesel-motoroknál viszont az égés -szemben az Otto-motorokkal- egy inhomogén keverékben játszódik le öngyulladás hatására. A károsanyag képződés szempontjából az égéstér adott pontján uralkodó viszonyok (pl.: légfelesleg tényező, hőmérséklet, tartózkodási idő, stb.) a döntőek, és nem az adott térre jellemző átlagos értékek. Diesel-motoroknál az egész térre vonatkozó átlagos légfelesleg tényező elérheti a λ=4-6 értéket is.
A károsanyag képződés okai a következők:
Szénmonoxid, a tökéletlen égés terméke akkor keletkezik, ha az égéstérben (vagy adott részében) léghiány lép fel, ha a láng hőmérséklete rohamosan csökken, illetve ha a hőmérséklet alacsony.
A CO-kibocsátás az Otto-motorokra jellemző, mivel a maximális nyomaték illetve a motor gyorsítása érdekében (dúsítás), az üresjárati stabilitás érdekében tüzelőanyagban dús keveréket alkalmazunk, ez az elsődleges CO keletkezés. A másodlagos CO keletkezés elsősorban az égés vége felé mind az Ottó-, mind a Diesel-motoroknál a hőmérséklet csökken, ami lángkialváshoz, azaz CO képződéshez vezethet (11.2. ábra).
A nitrogénoxidok (NOx) elsősorban NO-ból és NO2-ből állnak. Az égéstérben 90-98%-ban NO képződik, ami az égéstér elhagyása után elkezd átalakulni NO2 -á. Motorokban nitrogénoxidok termikus úton és a tüzelőanyag kötött nitrogéntartalmából képződhetnek.
Termikus úton keletkező nitrogénoxid (termo-NO) a levegő nitrogén és oxigén tartalmából képződik megfelelő hőmérséklet (1500 K felett) és tartózkodási idő esetén a Zeldovics-mechanizmus szerint. Magas hőmérsékleten az oxigén disszociál, atomjaira esik szét, ami reakcióba lép a nitrogén molekulával, és NO keletkezik (lásd 11.3. ábra).
A fenti reakcióegyenletek szerint a NO képződése az ún. láncreakciók segítségével történik, melyet az atomos állapotú oxigén indít el és a nitrogén atom visz tovább. Az NO-képződés a hőmérséklettel exponenciálisan nő, azaz már kis hőmérsékletnövekedés is lényeges NO növekedést von maga után. Az NO-emisszió nagyobb légfeleslegnél az adiabatikus hőmérséklet (Tad) csökkenése miatt, kis légfeleslegnél pedig az oxigén csökkenése miatt kisebb lesz.
Motor tüzelőanyagokban a kémiailag kötött nitrogén nem jellemző. Számottevő mennyiségben csak a nehéz dízelolajokban (nagy hajómotorok) fordul elő.
Az el nem égett szénhidrogének - hasonlóan a szénmonoxidhoz- szintén a tökéletlen égés termékei. Nagyobb mennyiségben képződnek, ha az égés feltételei nem állnak rendelkezésre (pl.: léghiány, kétütemű motoroknál átöblítés, vagy gyújtáskimaradás esetén.). Normális égés esetén is jelentős CH képződhet a fal közelében, vagy szűk résekben (pl.: a dugattyú és a fal között) lángkialvás következtében.
A részecske-emisszió jelleggörbéje hasonló a CO jelleggörbéjéhez, szintén a tökéletlen égés terméke, de keletkezésének okai eltérőek. Részecskékről azért beszélünk, mert a részecskék a karbonon (kormon) kívül jelentős mennyiségben szénhidrogéneket, szulfátot, korrozív és kopási termékeket is tartalmaznak (11.6. ábra). A részecskeképződés a Diesel-motorokban lejátszódó égésre jellemző.
A részecskék elemi lépéseken keresztül alakulnak ki, aminek ideje μs-tól ms-ig tart. Első lépcső a szénhidrogén pirolízise, amikor a szénhidrogén molekulák szétesnek, és gázhalmazállapotú, a korom-kialakulás szempontjából aktív molekulák (olefinek, acetilének) képződnek. A pirolízis mértéke a hőmérséklet és az oxigéntartalom növekedésével csökken. Második lépésben az olefinek, acetilének kis korommagokká alakulnak át nagy sebességgel. A keletkezett korommagok száma rendkívül nagy. A harmadik lépcsőben a korommagok 1-2 nm-ről 10-30 nm-re növekednek. Negyedik lépés a láncképző összeolvadás. A kb. 20 nm-es koromszemcsék ütköznek, és néhány száznanométeres láncszerű képződményt alkotnak, kialakul a korom (ismert) szerkezete. Ezzel egy időben a korom oxidációja is lejátszódhat, akár 60-95%-ban is (11.5. ábra). A füstgázban jelenlevő szénhidrogének, szulfátok, kénes savak kondenzálódnak és adszorbeálódnak a korom felületén.
Amint az a fentiekből kitűnik, a CO, CH és részecske-emisszió ellentétes az NOx-emisszióval. Ezen kívül a legkedvezőbb fogyasztás (legjobb hatásfok) is a legnagyobb NOx-emisszióhoz tartozik. Ebből következőleg az egyes emissziók csak egymás, illetve a hatásfok rovására csökkenthetők.
Amíg az Otto-motoroknál a CO, CH és NOx emissziója okoz problémát, addig a Diesel-motoroknál az NOx és a részecske kibocsátás a kritikus. A motorparaméter változása értelemszerűen befolyásolja a motorokban az égést és vele együtt a károsanyag kibocsátást. Gyújtás (Otto-motor) és előfecskendezés (Diesel-motor) hatása:
A gyújtás időpontjának előrehozatalával (nagyobb előgyújtás) növekszik a hengerben a nyomás és a hőmérséklet, csökken a CO, CH emisszió, a fogyasztás, de nő az NOx emisszió. (11.7. ábra- 11.8. ábra - 11.9. ábra - 11.10. ábra )
Hasonló tendencia figyelhető meg a Diesel-motoroknál az előbefecskendezés hatására, ahol a részecske-kibocsátás is a CO, CH emisszióhoz hasonlóan változik.
Terhelés hatására a hengertérben eltüzelt tüzelőanyag mennyisége növekszik, nő a hőmérséklet, így a tökéletlen égésből származó emissziók csökkenek. Teljes terhelésen viszont a tüzelőanyag-túladagolás miatt növekednek a tökéletlen égés termékei.
A hűtővíz hőmérséklet csökkenés hatására (pl.: indításkor) csökken az égéstér hőmérséklete, vele együtt az NOx emisszió, emelkedik viszont a többi emisszió.
Kompresszió viszony növelésének hatására növekszik a nyomás és a hőmérséklet a hengertérben, ami NOx növelő hatást fejt ki.
Feltöltés hatására növekszik a nyomás és a hőmérséklet, ami NOx növelő hatású, viszont nő a légfelesleg is a Diesel-motoroknál és a nagy légfeleslegű Otto-motoroknál, ami egyértelműen NOx csökkentő hatású.
Égéstér kialakítás jelentős hatással van károsanyag kibocsátásra. Általában elmondhatók, a kompakt –gömb alakhoz közel álló- égésterek gyorsabb, intenzívebb égést tesznek lehetővé, elősegítve a tökéletesebb égést, növelve az NOx emissziót. A tagolt égésterekben viszont elnyúlik az égés, ami kevésbé tökéletes égést eredményez. Az égés alakulása Diesel-motoroknál jelentősen befolyásolható a befecskendező rendszerrel és annak nyomásával. Az égéstérben kialakuló légörvény (perdület) szintén elősegíti a jobb égést.
A (11.7. ábra- 11.8. ábra - 11.9. ábra - 11.10. ábra) ábrákon megfigyelhető egy adott fordulatszámon és szívótér nyomás mellett különböző befecskendezési idő –különböző dózisok esetén– és különböző előgyújtási idők esetén a motor nyomtékát, CO, NOx kibocsátását, és a fajlagos fogyasztást. A nyomaték szempontjából jól megfigyelhető, hogy a mind a befecskendezés mind az előgyújtás jelentős hatást gyakorol a nyomatékra. A CO kibocsátásra elsősorban a befecskendezett tüzelőanyag mennyisége van hatással az előgyújtás hatása csekély. NOx kibocsátás a tüzelőanyagban szegény tartományban jelentős –rövidebb befecskendezési idő–, viszont itt is megfigyelhető az előgyújtás hatása, növelve az előgyújtást jelentősen nő a kibocsátás. Szintén hasonló eredményt tapasztalhatunk a füstgáz hőmérsékletet és fajlagos fogyasztásra. Fontos megfigyelni, hogy az egyes paraméterek maximum értékei más-más értékeknél tapasztalhatók.
Az emisszió értéke csökkenthető:
a motor előtt
magában a motorban és
a motor után (szekunder eljárások)
A motor előtti eljárások lényegileg tüzelőanyag-változást jelentenek. Gyakorlatilag szóba jöhető anyagok: földgáz, propán-bután (PB) - gáz, alkohol, növényi olaj (repceolaj).
A földgáz és PB-gáz (Otto-motoroknál) kedvező, mivel a jó keveredés miatt kis CO és CH kibocsátással rendelkezik, viszont az NOx emisszió továbbra is probléma.
Az alkoholok (Otto-motoroknál) csökkentik az NOx emissziót. A növényi olajok (Diesel-motoroknál) kedvezően hatnak a részecske-kibocsátásra.
A motorban megvalósítható eljárások igen nagy jelentőséggel bírnak. Annak ellenére, hogy az NOx emisszió a többivel ellentétesen változik, tévedés lenne azt hinni, hogy az emissziók együttesen nem csökkenthetők. Az egyes emissziók jellege (11.7. ábra- 11.8. ábra - 11.9. ábra - 11.10. ábra) ugyan motoronként hasonló, de számértéke lényegesen eltér. Pl. a dugattyú és a henger közötti hézag csökkentésével a CH emisszió jelentősen csökkenthető anélkül, hogy a többi emisszióban lényeges változás állna elő. A motorkutatások legfőbb eredménye az, hogy az egyes károsanyag kibocsátások az utóbbi 20 évben jelentősen csökkentek anélkül, hogy a többi komponensek, illetve motorjellemzők számottevően romlottak volna.
A motorparaméterek hatására beálló változások (lásd 11.1. szakasz fejezet) megfelelő megváltoztatásával eddig is lényeges emisszió csökkenést sikerült elérni. Az emisszió további csökkentése érdekében viszont speciális módszerek alakultak ki.
Otto-motoroknál a légfelesleg növekedését az égés instabillá válása korlátozza. Nagyobb légfelesleget alkalmazva az elszegényített keverékű szívómotornak csökken a teljesítménye is. Ezen a motor feltöltésével lehet segíteni. A feltöltött, tüzelőanyagban szegény keverékkel üzemelő motor teljesítménye nagyobb, mint a szívómotoroké, hatásfoka pedig hasonló. A turbófeltöltésű motornál az állandó összetételű keverék biztosítása rendkívül fontos, mivel az általánosan használt 1,5-1,6 légfelesleg tényező esetén már a kis légfelesleg emelkedés is jelentős károsanyag kibocsátás növekedést vonhat maga után (11.11. ábra). Diesel-motoroknál pedig a nagy légfelesleget a motorok feltöltésével valósíthatjuk meg.
A füstgáz visszavezetés az NOx csökkentés egyik leghatásosabb eszköze mind Diesel-, mind Otto-motoroknál, mivel recirkuláció hatására csökken a motorban a csúcshőmérséklet. A füstgázok ugyanakkor kedvezően hatnak az elégetlen károsanyagokra is, viszont a részecske kibocsátás általában megemelkedik. A füstgáz recirkuláció hatását az 11.12. ábra érzékelteti. A füstgáz recirkuláció kedvezően hat továbbá a tüzelőanyag fogyasztásra, zajszintre, és a füstgázhőmérsékletre.
A füstgáz visszavezetésnek több típusa létezik. A szigorodó károsanyag kibocsátási előírások kezdetben csak az ECM által vezérlet rendszereket nem pedig hűtött rendszereket követeltek meg, amely a fordulatszám terhelés és egyéb üzemi paraméterek (pl. hűtővíz hőmérséklet) függvényében szabályozott mennyiségű füstgázt vezettek a szívó vezetékbe. A legtöbb ma alkalmazott rendszer az un. nagynyomású rendszer. Itt a turbótöltő előtti nagynyomású ágból vezetnek vissza füstgázt a kompresszor és az közbenső hűtő után Idővel a megjelentek a hűtött füstgáz visszavezető rendszerek. Ezeknél a motor hűtővízkörével hűtik a visszavezetett füstgázt. Ezt a rendszer egy szelep segítségével megkerüli, amíg a motor nem éri el az üzemi hőmérsékletet. Egyes rendszereknél a visszavezetett füstgáz mennyiségének szabályzásához nem csak a megkerülő ágban található szelep, de az intercoolerből kilépő ágat is fojtással szabályozzák.
Elsősorban nehézüzemű motoroknál és a részecskeszűrők elterjedésével jelent meg az úgynevezett kis nyomású füstgáz visszavezetésű rendszerek. Segítségével csökkenthető az nagynyomású rendszereknél a lerakodások miatt tapasztalható hatékonyság csökkenés, viszont fent áll a veszélye a részecske szűrőkből a meghibásodások miatt távozó letört elemek bejutása a kompresszorba, amely komoly meghibásodásokat eredményezhet. Ennek elkerülése érdekében egy további szűrőt lehet alkalmazni.
A szekunder módszerek a füstgázban jelenlevő károsanyagok eltávolítására alkalmasak. A füstgázkezelést többnyire a primer módszerek kiegészítéseként alkalmazzák. Belsőégésű motoroknál a nem szelektív katalitikus eljárás (NSCR), melyet hármashatású katalizátornak is neveznek - és az oxidációs katalizátorok terjedtek el, de számos új technológia terjed. Ehhez a részhez tartoznak a füstgáz utókezelés részecske kibocsátás csökkentő berendezései is, a különböző részecske szűrők is
Nem szelektív katalitikus eljárásnál nem csak az NOx-et, hanem a CO-t és a CH-t is csökkenteni lehet. A hármashatású katalizátor az NOx, CO és CH szennyező anyagokat 450-600 °C üzemi hőmérsékleten elbontja.
A hármashatású katalizátor monolitos kerámiaanyagból áll, melynek nagy a felülete és kicsi az áramlási ellenállása. A felületet közel ezerszeresre növelik szilíciumoxid bevonattal, és így extraaktív felületet nyernek. Az aktív réteg platina/ródium és rövid ideig képes az oxigént megkötni. A katalizátor redukálja az NOx-et és oxidálja a CO-t és CH-t. A füstgázban a redukálandó NOx és az oxidálandó CO és CH mennyiségnek egyensúlyban kell lennie. A hármashatású katalizátor működéséhez két alapfeltételt kell kielégíteni:
ne legyen katalizátorméreg a füstgázban (kén, foszfor, vanádium, ólom)
a füstgázban az oxigéntartalom közel nulla legyen.
A katalizátor optimális működéséhez a légfelesleget sztöchiometrikus alatt kell tartani 0,004-0,005 légfeleslegtényezővel, ilyenkor a konverzió mértéke:
NOx-nél |
99% |
||
CO-nál |
95% |
||
CH-nál |
70% |
A katalitikus kipufogógáz tisztítás fontos jellemzője, hogy a katalizátor csak az üzemi hőmérséklet elérése után biztosítja az igen alacsony károsanyag emissziós szintet. A katalizátor megszólalási hőmérséklete 250-300 °C.
Oxidációs katalizátorokat akkor alkalmazunk, ha a füstgázban oxigén van jelen. A katalizátor lényegében hasonló a hármashatású katalizátorhoz, de az oxigén jelenléte miatt nem képes az NOx-et redukálni. Tulajdonképpen a hármashatású katalizátor is egy oxidációs katalizátor légfelesleg (oxigén jelenléte) esetén.
A hármashatású katalizátor Ottó-motorokhoz használatos λ=1 szabályozással. Az oxidációs katalizátorokat nagy légfeleslegű (λ≈1,42-1,5) Otto-motoroknál és Diesel-motoroknál alkalmazzák. Diesel-motorok esetén az oxidációs katalizátora (DOC) a CO és CH emissziót csökkenti.
A tüzelőanyagokban levő ólomadalékok lerakódnak a katalizátor felületén, bediffundálnak a közbenső rétegbe, a hordozóba, és ez rövid futás után a katalizátor dezaktíválódásához vezet. A katalizátortechnika alkalmazása ezért ólommentes tüzelőanyag alkalmazását teszi szükségessé.
Első sorban nagyobb egységteljesítményű és a nehézüzemű Diesel-motorokban alkalmazott technológia a az úgynevezett szelektív SCR (Selective Catalytic Reduction) katalizátor a NOx kibocsátás csökkentésére. Amint az a hármashatású katalizátornál látható volt annak segítségével a tüzelőanyagban dús és közel sztöchiometrikus keverék esetén lehetséges jó hatásfokkal a NOx kibocsátás csökkentése. A szelektív katalizátorok ezzel ellentétesen tüzelőanyagban szegény tartományra alkalmazhatók, ami elsősorban a Diesel-motorokra jellemző.
Mivel a füstgázban O2 van ezért a NOx redukálására ammóniát (NH3) használnak, amely azonban mérgező. Biztonság technikai okokból az ammónia helyett karbamid ([NH2]2CO) vizes oldatát használják, amely vizes oldata jól adagolható a füstgázhoz. Egyes rendszereknél a karbamid adagolás szabályzását NOx szondával szabályozzák.
Az első lépésben az karbamid vizes oldatából ammóniát kell kinyerni, majd ennek segítségével történik NOx kibocsátás csökkentése:
4NO+4NH3+O2 → 4N2+6H2O |
||
NO+ NO2+2NH 3 → 2N2+3H2O |
||
6NO2+8NH3 → 7N2+12H2O |
A karbamid vizes oldat német rövidítése HWL, de AdBlue márkanéven forgalmazzák
Számos további katalizátor típus található belsőégésű motoroknál. Ezek közül még megemlítjük a NOx-tároló katalizátor (NSC – NOx Storage Catalyst) amely elsősorban a szegény keverék esetén átmenetileg megköti kipufogógáz NOx tartalmát például bárium-karbonátot (BaCO3) segítségével, majd megfelelő üzemmód esetén a megkötött NOx egy hagyományos hármas hatású katalizátorként redukálódik.
A környezet terhelés elsősorban Diesel-motoroknál jelentős komponense a részecske kibocsátás. A mai környezetvédelmi előírások betartása érdekében a határ érték alatti kibocsátást csak füstgáz utókezeléssel lehet megoldani, amelyre az un. részecske szűrőket (PF) vagy „ Diesel Particulate Filter” rövidítve (DPF) kell alkalmazni, ezek számos fajtája ismert.
Az ún. „szinterfém” szűrők kis falvastagságú hosszirányban perforált fémlemez-tekercsek melyeket vékony szinterezett, porózus lemez fed (11.16. ábra). A szinterezett rétegen a füstgázgáz molekulák átjutnak, a részecskék viszont kiszűrődnek.
A falon átszűrő technológia esetén az általában szilíciumkarbidból készült monolit kialakítású kerámia testben a szomszédos csatornák ellenkező végei vannak le zárva, így a kipufogógáz csak a porózus kerámia falon keresztül tud tovább haladni (11.17. ábra). A részecskék a porózus falon tapadnak meg.
Mivel mind a két technológia esetén a részecskék kiszűrésre kerülnek a szűrők tisztításáról –regenerálásáról– gondoskodni kell. Ez történhet magas füstgáz hőmérsékletű regenerálási ciklussal, amely során a CR rendszereknél ismertetett kései utóbefecskendezést alkalmaz az EDC, vagy aktív regeneráció esetén külön villamos fűtés vagy égő segítségével. Azonban további módszerek ismertek a regenerálásra:
CRT (Continuosly Regeneratig Technology) folyamatos regenerációs technológia
Ebben az esetben a rendszer két elemből áll össze, egy oxidációs katalizátor (DOC) amely a CO és CH komponensek oxidációja mellett az NO-t oxidálja NO2-re. A NO2 a részecske szűrőben reagál a részecskék szén tartalmával és tisztítja a rendszert:
2 NO2 + C → 2NO + CO2 |
CDPF (Catalyzed Diesel Particulate Filter), katalitikus bevonatú részecskeszűrők
Ennél a technológiánál a részecskeszűrő katalitikus hatású anyag van bevonva. Ezen a a részecskék és a füstgáz CO és a HC komponensei oxidálódnak amely hőmérsékletnövekedést eredményez és ennek segítségével regenerálódik a rendszer.
Ezeken a technológiákon kívül számos technológia illetve a fenti technológiák keverékei léteznek, gyakran különböző elnevezésekkel.
[11.1.] Az NOx-emisszió és csökkentése. OMIKK Budapest . 1989. ISBN 963 593 0658.
[11.2.] Lowest Engine-Out Emissions as the Key to the Future of the Heavy Duty Diesel Engine - New Development Results. AVL.
[11.3.] Belsőégésű motorok. Dabocsi, Lajos. 1990. ISBN 963-9005-64-9.
[11.4.] Internal combustion engine fundamentals. 1989. ISBN 0-07-028637-X.
[11.5.] Korszerû tüzeléstechnika. OMIKK Budapest . 1988.
[11.6.] Hőerőgépek égéstermékei okozta levegőszennyezés. Műegyetemi Kiadó. 1993.
[11.7.] Részecskeszőrök (DPF) alkalmazásának szükségszerősége Járművek és Mobilgépek. 2009. 515 – 527.pp.
[11.8.] Robert Bosch GmbH. Bosch Automotive Handbook. 2004. ISBN 0-8379-1243-8.