f(t)=ε(t) F(s)=?
|
(9.1) |
miután feltételünk volt, hogy Re{s}= > 0.
f(t)=ε(t)tF(s)=?
|
(9.2) |
Az alábbi parciális integrálási szabályt alkalmazva:
,ahol |
(9.3) |
Behelyettesítve:
|
(9.4) |
Az időfüggvény Laplace transzformáltja:
|
(9.5) |
tehát az exponenciális függvénynek is algebrai függvény felel meg!
A Laplace transzformáció tehát az f(t) valós változójú függvényhez a transzformációs összefüggés szerint az s komplex változójú függvényt rendeli.
Kérdés: az f(t) függvényen végzett alapvető műveletek miként érvényesülnek a transzformált tartományban?
Adott f(t), amelynek Laplace transzformáltja {f(t)}=F(s)akkor {Kf(t)}=K{f(t)}=KF(s).
Adott f1(t), f2(t), amelyeknek Laplace transzformáltjai F1(s), F2(s)akkor {f1(t)+f2(t)}= {f1(t)}+ {f2(t)}=F1(s)+F2(s).
Mindkét törvényszerűség azzal igazolható, hogy a Laplace-transzformáció tulajdonképpen határozott integrál.
Adott f(t), amelynek Laplace transzformáltja {f(t)}=F(s), ekkor f(t-) esetén a Laplace-transzformáció eredménye:
Legyen t-=z, ekkor t=z+, amiből dt=dz következik.
|
(9.6) |
Adott f(t), amelynek Laplace transzformáltja {f(t)}=F(s), ekkor f(at) esetén a Laplace-transzformáció eredménye:
Legyen , ekkor és .
|
(9.7) |
Adott , amelynek deriváltja , és . Első lépésként, a már bemutatott, parciális integrálást alkalmaztuk a következő helyettesítéssel: és , továbbá feltételezzük, hogy értékét megfelelően választjuk meg.
|
(9.8) |
Vizsgáljuk meg (9.8) jobboldalának első tagját. Mivel létezik Laplace-transzformáltja, ezért . (9.8) második integráljából kiemelhető, ami marad az pedig Laplace-transzformáltja.
|
(9.9) |
Általánosan:
|
(9.10) |
ahol az függvény -dik deriváltjának baloldali határértéke a helyen.
Adott f(t), amelynek létezik a primitív függvénye, és {f(t)}=F(s).
Mi lesz az időtartománybeli integrál Laplace-transzformáltja?
|
(9.11) |
A feladatot parciális integrálással oldottuk meg, a következő helyettesítéseket alkalmazva: , . A kapott eredmény általánosítható, akkor lesz az eredmény.
Fontos következtetés: mivel a differenciálásnak illetve integrálásnak az s-el való szorzás illetve osztás felel meg, a differenciálegyenletek helyébe a transzformált tartományban algebrai egyenletek lépnek. Így a feladatok megoldása lényegesen egyszerűsödik.
A végérték tételek segítségével lehetőségünk van meghatározni a kezdeti és az állandósult állapotbeli értékeket anélkül, hogy az inverz transzformációt elvégeznénk. Elsőként határozzuk meg a kezdeti értéket. A tétel alkalmazható, ha a függvénynek létezik a nulla körüli Taylor sora:
|
(9.12) |
Végezzük el az inverz transzformációt
|
(9.13) |
A két sor összevetéséből kapjuk a következő összefüggést:
|
(9.14) |
A tétel megfordítása csak akkor igaz, ha F(s) si pólusaira teljesül a feltétel. A legegyszerűbb a tételt akkor belátni, ha a pólusok egyszeresek. Ekkor a kifejtési tétel alapján:
|
(9.15) |
mivel az exponenciális függvény negatív valósrész esetén zérushoz tart. Az egyenlőség jobb oldala:
|
(9.16) |
szintén zérushoz tart. Igaz a tétel akkor is, ha valamely pólus valósrésze zérus, hiszen ekkor mindkét oldal Kk-hoz tart, ahol k a zérus valósrészű pólus indexe.
A többi eset számunkra nem túl érdekes, hiszen – mint a későbbiekben majd látni fogjuk – csak ekkor stabil a rendszer.