9. fejezet - Irányítástervezés állapot-visszacsatolással

Tartalom
9.1. Pólusallokációs módszer

9.1. Pólusallokációs módszer

Adott egy rendszer n-dimenziós (A,b,cT) állapottér reprezentációja:

x˙=Ax+bu

y=cTx.

(333)

A rendszer karakterisztikus polinomja:

a(s)=det(sIA)=sn+an1sn1++a1s+a0.

(334)

Módosítsuk a rendszer dinamikáját az x(t) állapot visszacsatolásával, azaz legyen a bemenőjel

u=kTx+r,

(335)

ahol r(t) egy külső alap-, vagy referencia jel a k pedig az állapot visszacsatolás erősítési tényezője:

kT=[kn1k0].

(336)

A visszacsatolt (zárt) rendszer blokkdiagramja
9.1. ábra - A visszacsatolt (zárt) rendszer blokkdiagramja


Behelyettesítve a bemenőjel alakját az állapotegyenletbe, a zárt rendszer állapotegyenlete a következő lesz:

x˙=(AbkT)x+br

(337)

y=cTx,

(338)

amiből a zárt rendszer karakterisztikus egyenletére azt kapjuk, hogy

α(s)=det(sIA+bkT)=sn+αn1sn1++α1s+α0.

(339)

Az alábbiakban megmutatjuk, hogy a k erősítés megfelelő megválasztásával a zárt rendszer karakterisztikus polinomja tetszőlegesen beállítható, ha az (A,b,cT) rendszer irányítható.

Mivel minden irányítható állapottér reprezentáció irányítható alakra hozható, tegyük fel hogy az alábbi rendszert irányítható alakra hoztuk.

x˙=Acx+bcu

y=ccTx.

(340)

Ekkor a visszacsatolással módosult állapotmátrix:

AcbckT=

=[(an1+kn1)(a1+k1)(a0+k0)1000010]

(341)

A zárt rendszer karakterisztikus polinomja:

α(s)=det(sIAc+bckT)

=sn+(an1+kn1)sn1++(a1+k1)s+(a0+k0),

(342)

Ha a zárt rendszer pólusait előírjuk, akkor rögzítjük a p¯1,,p¯n pólusokat, amiből az a¯(s) karakterisztikus polinom számítható:

α(s)=(sp¯1)(sp¯n)

=sn+αn1sn1++α1s+α0.

(343)

Ebben a kifejezésben αi-k az állapot visszacsatolással módosított karakterisztikus polinom együtthatói. A ki, ai és αi együtthatók közötti kapcsolat:

αi=ai+ki,    i=0,,n1.

(344)

A kompenzátor elemeinek számítása:

ki=αiai,    i=0,,n1.

(345)

ahol ai-k az eredeti, míg αi-k a módosított karakterisztikus polinom együtthatói.

A tervezés során tehát előbb meghatározzuk az eredeti rendszer, majd a tervezett rendszer karakterisztikus polinomját. Az eredeti rendszer karakterisztikus polinomja:

det(sIA)=sn+an1sn1++a1s+a0

(346)

A tervezett zárt rendszer karakterisztikus polinomja:

det(sIA+bkT)=sn+αn1sn1++α1s+α0

(347)

Az együtthatók közötti összefüggések:

ai+ki=αi

(348)

Az állapot visszacsatolás értékei:

ki=αiai

(349)

Ha a rendszer irányítható, de nem irányíthatósági alakban adott, akkor egy T nem szinguláris transzformációs mátrix segítségével irányíthatósági alakra hozható. Az irányíthatósági alakban jelöljük Ac és bc-vel az állapotegyenlet együtthatóit.A tervezés ebben az irányíthatósági alakban történik, ami azt jelenti, hogy a tervezés eredményeként egy olyan kc állapot-visszacsatolást tervezünk, amely az irányíthatósági állapottér reprezentációra működik.

A tervezett állapot visszacsatolt erősítőt vissza kell transzformálni az eredeti rendszer állapotterére. A transzformálás összefüggése az alábbi:

kT=kcTT

(350)

A tervezési lépések a következők:

(a) Az irányíthatóság ellenőrzése. Ha a rendszer nem irányítható, akkor az állapot visszacsatolás módszere nem alkalmazható.

(b) A rendszert irányíthatósági alakra hozzuk, azaz meghatározzuk T nem szinguláris mátrixot, amely a rendszert irányíthatósági alakúra hozza.

T=(C(A,b)τ(a))1

(351)

Ha a rendszer eleve irányíthatósági alakban adott, akkor T mátrixot egységmátrixnak választjuk, azaz T=I.

Megjegyezzük, hogy az új állapottérbe való transzformálás tényleges elvégzésére nincs szükség, elegendő a transzformációs mátrix meghatározása.

(c) Meghatározzuk az eredeti rendszer karakterisztikus polinomját:

a=[an1a1a0]T.

(352)

Ezután meghatározzuk a tervezett rendszer karakterisztikus polinomját:

α=[αn1α1α0]T.

(353)

Ezekhez a műveletekhez az eredeti rendszer A mátrixát és a szabályozott rendszertől megkövetelt új pólusokat kell felhasználni.

(d) A kompenzátor komponenseit kiszámítjuk:

kcT=[kn1k1k0]

(354)

ahol kn1=αn1an1,..., k1=α1a1,k0=α0a0

(e) Meghatározzuk az eredeti rendszerre vonatkozó erősítés együtthatóit.

kT=kcTT

(355)

Az irányítójel az alábbi:

u=kn1x1k1xn1k0xn+r

(356)

Megjegyzés 8.1 A fenti lépéseket egyetlen összefüggésbe sűríthetjük:

(αa)T=kTC(A,b)τ(a)

(357)

ahol a T=(C(A,b)τ(a))1 az irányíthatósági alak előállítására szolgáló transzformációs mátrix. Az állapotvisszacsatolt erősítő:

kT=(αa)Tτ(a)1C(A,b)1

(358)

Az összefüggést az állapotvisszacsatolás erősítésének meghatározására szolgáló Bass Gura formulának nevezzük.

Összefoglalás:

(a) A pólusallokációs módszer alkalmazásának feltétele:

* Az állapotvektor elemei mértek legyenek.

* Az állapottér reprezentáció teljesítse az irányíthatósági feltételt.

* A szabályozott rendszer pólusai adottak legyenek.

(b) A pólusallokációs módszer előnyei:

* A módszer végrehajtása egyszerű mátrix műveletekkel történik.

* A szabályozott rendszer stabilis.

(c) A pólusallokációs módszer hátrányai:

* Az irányítójel tetszőlegesen nagy lehet.

* A pólusok elhelyezkedése és a minőségi tulajdonságok közötti kapcsolat bonyolult, heurisztikus szabályokra és mérnöki intuíciókra hagyatkozva kell a pólusok helyét előírni.

* A szabályozott rendszer minőségi tulajdonságai az állapot-visszacsatolt erősítő megtervezése után utólagosan vizsgálandók.

Példa 8.1

Adott a

G(s)=2s+3s2+9s+20

(359)

átviteli függvénnyel jellemzett rendszer. Írja fel a rendszer állapottér reprezentációját diagonális alakban! Tervezzen az így felírt állapottér reprezentációhoz állapot-visszacsatolást a p1=2+i , p2=2i pólusokkal!

A feladat megoldása:

Diagonális alak előállítása:

G=2s+3s2+9s+20=2s+3(s+4)(s+5)

(360)

r1=lims4(s+4)2s+3(s+4)(s+5)=5,

(361)

r2=lims5(s+5)2s+3(s+4)(s+5)=7.

(362)

Vezessük be új változóként az X1(s), X2(s) változókat, ahol

X1(s)=r1sλ1U(s)=5s+4U(s),

(363)

X2(s)=r2sλ2U(s)=7s+5U(s)

(364)

Y(s)=X1(s)+X2(s)

(365)

Az állapottér reprezentáció diagonális alakban:

[x˙1x˙2]=[4005][x1x2]+[57]u

(366)

y=[11][x1x2]

(367)

Az eredeti rendszer karakterisztikus polinomja:

s2+9s+20a1=9;a0=20

(368)

Szabályozott rendszer karakterisztikus polinomja:

(sλ1)(sλ2)=s2+4s+5α1=4;α0=5

(369)

Állapotvisszacsatolás erősítései: k1=5;k0=17

kcT=[515]

(370)

Ha a rendszer irányítható, de nem irányíthatósági alakban adott, akkor egy T nem szinguláris transzformációs mátrix segítségével irányíthatósági alakra hozható.

xc=Tx

ahol T=Tc a transzformációs mátrix. Az állapotvisszacsatolt-erősitő összefüggése: a hasonlósági transzformáció alapján az alábbi:

kT=kcTT.

(371)

Transzformációs mátrix:

T1=Cτ=[525728]

(372)

ahol

C=[520735],τ=[1901],

(373)

det(sIA)=s2+9s+20.

(374)

Transzformációs mátrix:

T=135[282575]

(375)

Az eredeti állapottérbe transzformálva:

kT=kcTT=135[515][282575]

(376)

=[11.4286]

(377)