13. fejezet - Hinf. szabályozók tervezése

Tartalom
13.1. Véges horizontú FI feladat
13.2. Végtelen horizontú FI feladat
13.3. A OE feladat
13.4. Egyszerűsített kimenet visszacsatolásos feladat

Bár az egyszerüsített kimenet-visszacsatolásos optimális ℋ ∞ szabályozó kiszámítása jórészt az optimális ℋ 2 szabályozó levezetésénél alkalmazott lépéseket követi, vannak lényegi tulajdonságok, amik megkülönböztetik a két esetet.

Egyrészt nyilvánvaló, hogy egy stabil lineáris P rendszerre es egy adott γ>0 esetén ∥P ∥ ∞ <γ akkor es csak akkor, ha létezik ε>0 amellyel

∥z ∥ 2 2 − γ 2 ∥w ∥ 2 2 ≤−ε∥w ∥ 2 2

(594)

minden w∈ ℒ 2 jelre. Ezt a feltételt átírhatjuk

−ε∥w ∥ 2 2 > ∫ 0 ∞ z T zdt− γ 2 ∫ 0 ∞ w T wdt= lim T→∞ ∫ 0 T ( z T z− γ 2 w T w )dt,

(595)

alakba, ami azt sugallja, hogy lehetséges egy véges horizontú szabályozót definiálni, ami határesetben, ahogy a T tart végtelenhez, megközelíti a ℋ ∞ szabályozót. Így, mint azt a ℋ 2 esetben tettük, először célszerű a véges-horizontú FI feladatot megvizsgálni, ahol a költségfüggvény

J( u,w,T,Ψ )= ∫ 0 T ( z T z− γ 2 w T w )dt+ x T ( T )Ψx( T )

(596)

alakú, ahol Ψ>0 es w∈ ℒ 2 .

Kimutatható, hogy ennek a feladatnak a megoldása egy K T szabályozó, ami egy olyan u *,T irányító bemenetet generál, amelyre létezik ε>0 úgy, hogy

J( u *,T ,w,T,Ψ )<−ε∥w ∥ 2,[ 0,T ] 2

(597)

fennáljon minden w∈ ℒ 2,[ 0,T ] esetén, vagyis ∥ ℱ ℓ ( P, K T ) ∥ [ 0,T ] ≤γ . Határesetben azt várjuk, hogy

∥ ℱ ℓ ( P, K T ) ∥ [ 0,T ] →∥ ℱ ℓ P,K) ∥ ∞ <γ.

(598)

Azonban az optimális ℋ 2 feladattal szemben az optimális ℋ ∞ irányítástervezésnek nem minig van megoldása, ha γ túl kicsi, a zavaró − γ 2 w T w tag jelenléte miatt a költségfüggvényben. Tekinthetjük úgy, hogy az optimalizálási feladat megoldása egy olyan játszma kimenetele, amelyben a szabályozó célja egy, a költséget minimalizáló u irányító bemenet tervezése, míg a környezet egy olyan w zavarással hat ami maximalizálja ezt a költséget.

Tehát a J( u,w,T,Ψ ) költség függvénye u -nak és w -nek. Ha a zavarási stratégia adott akkor J( u,w,T,Ψ ) egy konvex függvény aminek globális minimuma az u *,T irányításra vétetik fel, amit az optimális K *,T szabályozó general. Ha az irányítás fix és a w környezeti hatás változik akkor a J( u,w,T,Ψ ) egy konkáv funkcionál, aminek aminek globális maximuma w * esetén adódik.

A két játékos optimális stratégiája a nyeregpontban van, vagyis a költségfüggvény inflexiós pontjában, ahol a szabályozó a lehető legjobb irányítást alkalmazza a legrosszabb szavarás feltételezése mellett.

Legyen ( u * , w * ) ez a nyeregponti stratégia, amit az alábbi feltétel jellemez:

J( u * ,w,T,Ψ )≤J( u * , w * ,T,Ψ )≤J( u, w * ,T,Ψ ).

(599)

Tehát a ℋ ∞ optimális eljárás a legrosszabb esetre készül fel, ami egy konkrét zavarás esetén nem feltétlenül adja az arra a zavarásra optimális választ.

13.1. Véges horizontú FI feladat

A véges horizontú FI feladat a

J( u,w,T,Ψ )= ∫ 0 T ( z T z− γ 2 w T w )dt+ x T ( T )Ψx( T )

(600)

költségfüggvény ( u *,T , w *,T ) nyeregponti stratégiáját keresi, ahol a rendszer az alábbi formában adott:

P FI ( s )=[ A B 1 B 2 C 1 0 D 12 I 0 0 0 I 0 ].

(601)

A továbbiakban feltételezzük, hogy létezik ilyen ( u *,T , w *,T ) nyeregpont.

Elöször rögzítsük w= w *,T -t és tekintsük u= u *,T +η u ˜ jelet, ahol η egy kis állandó. Jelölje x * a nyeregponti trajektóriát, vagyis

x ˙ * =A x * + B 1 w *,T + B 2 u *,T ,     x * ( 0 )=0,

(602)

és legyen x az u által meghatározott trajektória, vagyis

x ˙ =Ax+ B 1 w *,T + B 2 u,    x( 0 )=0.

(603)

Következik, hogy x= x * +η x ˜ ahol x ˜ kielégíti a

d dt x ˜ =A x ˜ + B 2 u ˜ ,     x ˜ ( 0 )=0

(604)

egyenletet, azaz x ˜ ( t )= ∫ 0 T Φ( t,τ ) B 2 u ˜ dτ ahol Φ( t,τ ) az A -nak megfelelő alapmátrix.

Ekkor a perturbált költségfüggvény alakja

J( u, w *,T ,T,Ψ )= ∫ 0 T ( x * C 1 T C 1 x * + u *,T T u *,T − γ 2 w *,T T w *,T )dt+

+ ( x * ) T ( T )Ψ x * ( T )+2η{ ∫ 0 T ( x ˜ T C 1 T C 1 x * + u ˜ T u *,T )dt+ x ˜ T ( T )Ψ x * ( T ) }+

+ η 2 { ∫ 0 T ( x ˜ T C 1 T C 1 x ˜ + u ˜ T u ˜ )dt+ x ˜ T ( T )Ψ x ˜ ( T ) }.

(605)

Mivel az első tag J( u *,T , w *,T ,T,Ψ ) és

J( u, w *,T ,T,Ψ )≥J( u *,T , w *,T ,T,Ψ )

(606)

következik, hogy

0≤J( u, w *,T ,T,Ψ )−J( u *,T , w *,T ,T,Ψ )=2η{ ∫ 0 T ( x ˜ T C 1 T C 1 x * + u ˜ T u *,T )dt+

+ x ˜ T ( T )Ψ x * ( T )}+ η 2 { ∫ 0 T ( x ˜ T C 1 T C 1 x ˜ + u ˜ T u ˜ )dt+ x ˜ T ( T )Ψ x ˜ ( T ) }.

(607)

Elég kis | η | esetén a jobboldal negatív. Mivel J( u, w *,T ,T,Ψ )≥0 adódik, hogy

∫ 0 T { x ˜ T C 1 T C 1 x * + u ˜ T u *,T )dt+ x ˜ T ( T )Ψ x * ( T )=0.

(608)

Bevezetve az alábbi társváltozót

λ( t )= ∫ t T Φ T ( τ,t ) C 1 T C 1 x * dτ+ Φ T ( T,t )Ψ x * ( T ),

(609)

minden u ˜ -ra, a következő feltétel adódik:

∫ 0 T u ˜ ( B 2 T λ( t )+ u *,T ( t ) )dt=0,

(610)

azaz a nyeregponti optimális irényítás

u *,T =− B 2 T λ( t ),

(611)

ahol t≤T .

A fenti gondolatmenetet megismételhetjük, hogy a legrosszabb w *,T zavarás egy jellemzését megkapjuk: rögzítsük u= u *,T -t és w= w *,T +η w ˜ ahol 0≤t≤T . A perturbáló jel egy tetszőleges ℒ 2 [ 0,T ] -beli függvény és η egy tetszőleges állandó.

Eza perturbáció egy x= x * +η x ˜ trajektórát generál, ahol 0≤t≤T és x ˜ kielégíti az

d dt x ˜ =A x ˜ + B 1 w ˜ ,     x ˜ ( 0 )=0,

(612)

egyenletet, azaz x ˜ ( t )= ∫ 0 t Φ( t,τ ) B 1 w ˜ dτ .

Ezt behelyettesítve J( u,w,T,Ψ ) -be kapjuk, hogy

∫ 0 T { x ˜ T C 1 T C 1 x * − γ 2 w ˜ T w *,T )dt+ x ˜ T ( T )Ψ x * ( T )=0,

(613)

vagyis minden w ˜ esetén

∫ 0 T w ˜ T ( B 1 T λ− γ 2 w *,T )dt=0.

(614)

A társváltozó segítségével a legrosszabb zavarás kifejezhető mint

w *,T ( t )= 1 γ 2 B 1 T λ( t ),

(615)

ahol 0≤t≤T .

Mint ahogyan az optimális LQ irányításnál már láttuk, az optimális állapot és társváltozó kielégíti az alábbi peremérték feladatot:

d dt ( x * λ )=( A −( B 2 B 2 T − γ −2 B 1 B 1 T ) − C 1 T C 1 − A T )( x * λ ),

(616)

( x * ( 0 ) λ( T ) )=( 0 Ψ x * ( T ) ).

(617)

A

H=( A −( B 2 B 2 T − γ −2 B 1 B 1 T ) − C 1 T C 1 − A T )

(618)

mátrix a rendszerhez rendelt Hamiltonian mátrix. A társváltozó kifejezhető mint

λ( t )=X( t ) x * ( t )

(619)

ahol X( t ) egy mátrixértékű függvény. Ekkor az optimális irányítás és a legrosszabb zavarás alakja

u *,T ( t )=− B 2 X( t ) x * ( t ),     w *,T ( t )= γ −2 B 1 X( t ) x * ( t ).

(620)

Várakozásunknak megfelelően X( t ) megoldása egy mátrix Riccati differenciál egyenletnek:

− X ˙ =XA+ A T X+X( B 2 B 2 T − γ −2 B 1 B 1 T )X+ C 1 T C 1 ,    X( T )=Ψ.

(621)

Ennek az X -nek a segítségével a költségfüggvény alakja

J( u,w,T,M )= ∫ 0 T ( z T z− γ 2 w T w )+ d dt x T Xx)dt=

= ∫ 0 T ( x T ( C 1 T C 1 + A T X+XA+ X ˙ )x+ u T u− γ 2 w T w+

+( w T B 1 + u T B 2 T )Xx+ x T X( B 1 w+ B 2 u ))dt=

= ∫ 0 T [ x T X( B 2 B 2 T − γ −2 B 1 B 1 T )Xx+ u T u− γ 2 w T w+

+( w T B 1 T + u T B 2 T )Xx+ x T X( B 1 w+ B 2 u )]dt=

= ∫ 0 T [( x T X B 2 B 2 T Xx+ u T B 2 T Xx+ x T X B 2 u+ u T u )−

− γ 2 ( w T w− w T B 1 T Xx− x T X B 2 w+ γ −4 x T X B 1 B 1 T Xx )]dt=

= ∫ 0 T (u+ B 2 T Xx) T ( u+ B 2 Xx )dt−

− γ 2 ∫ 0 T (w− γ −2 B 1 T Xx) T ( w− γ −2 B 1 T Xx )dt=

=∥u− u *,T ∥ 2,[ 0,T ] 2 − γ 2 ∥w− w *,T ∥ 2,[ 0,T ] 2

(622)

formában írható.

Bevezetve azt az L rendszert ami w -t a w− w *,T -be viszi, kapjuk, hogy

L( s )=[ A− B 2 B 2 T X B 1 − γ −2 B 1 T X I ].

(623)

Ezzel következik, hogy

J( u *,T ,w,T,Ψ )=− γ 2 ∥w− w *,T ∥ 2,[ 0,T ] 2 =

− γ 2 ∥Lw ∥ 2,[ 0,T ] 2 ≤−ε∥w ∥ 2,[ 0,T ] 2

(624)

ahol ε= γ 2 /∥L ∥ [ 0,T ] 2 . Így az optimális K * szabályozó kielégíti a

J( u *,T ,w,T,Ψ )<−ε∥w ∥ 2 2 ≤0

(625)

feltételt minden w∈ ℒ 2 [ 0,T ] esetén, azaz bisztosítja, hogy ∥ ℱ ℓ ( P, K * ) ∥ [ 0,T ] ≤γ .

13.2. Végtelen horizontú FI feladat

A ℋ 2 esetben már látott módon a végtelen horizontú optimális irányítás alakja

u *,T ( t )=− B 2 T Xx( t )

(626)

ahol X a

XA+ A T X−X( B 2 B 2 T − γ −2 B 1 B 1 T )X+ C 1 T C 1 =0

(627)

ℋ ∞ algebrai Riccati egyenlet pozitív definit megoldása amire A− B 2 B 2 T X aszimptotikusan stabilis.

A ℋ 2 és ℋ ∞ eset közötti különbség az algebrai Riccati egyenlet alakjában nyilvánul meg. Míg a ℋ 2 Riccati egyenletnek létezik stabilizáló megoldása, ha

(a) ( A, B 2 ) stablizálható,

(b) ( C 1 ,A ) párnak nincsenek nem megfigyelhető módusai a képzetes tengelyen,

ez nem elégséges a ℋ ∞ Riccati egyenletre. A továbbiakban feltesszük, hogy ezek a szükséges feltételek fennállnak és a

− d dt X( t,T )=XA+ A T X−X( B 2 B 2 T − γ −2 B 1 B 1 T )X+ C 1 T C 1 ,    X( T,T )= X 2

(628)

Riccati differenciál egyenletnek vannak X( t,T, X 2 ) megoldásai minden T -re, ahol X 2 >0 a ℋ 2 alakú

X 2 A+ A T X 2 − X 2 B 2 B 2 T X 2 T + C 1 T C 1 =0

(629)

Riccati egyenlet megoldása.

Feltehetjük, hogy a véges horizontú feladatok költségfüggvényei

J( u,w,T, X 2 )= ∫ 0 T ( z T z− γ 2 w T w )dt+ x T ( T ) X 2 x( T ),

(630)

alakban írhatók, azaz X 2 a terminális kültség.

Legyen x 0 egy tetszőleges nemzérus kezdeti érték és w tetszőleges ℒ 2 -beli zavarás.Hogy kimutassuk X( t,T, X 2 ) egyenletes korlátosságát T -ben, meg kell mutatnunk, hogylétezik β>0 amire x 0 T X( t,T, X 2 ) x 0 <β∥ x 0 ∥ 2 minden T>0 esetén.

A linearitást felhasználva z= z w + z x 0 ahol z x 0 és z w jelöli az x 0 és w hatását z -re.Mivel a szabályozó stabilizálja a rendszert, létezik α>0 amire ∥ z x 0 ∥ 2 ≤α∥ x 0 ∥ .Mivel a szabályozó garantálja, hogy ∥ ℱ ℓ ( P,K ) ∥ ∞ <γ , létezik ε>0 úgy, hogy ∥z ∥ 2 2 − γ 2 ∥w ∥ 2 2 ≤−ε∥w ∥ 2 2 . Következik, hogy

∥z ∥ 2 2 −γ∥w ∥ 2 2 ≤∥ z w ∥ 2 2 − γ 2 ∥w ∥ 2 2 +∥ z x 0 ∥ 2 2 +2∥ z x 0 ∥ 2 ∥ z w ∥ 2 ≤

≤−ε∥w ∥ 2 2 + α 2 ∥ x 0 ∥ 2 +2γα∥ x 0 ∥∥w ∥ 2 =

=( α 2 + γ 2 α 2 ε )∥ x 0 ∥ 2 −ε (∥w ∥ 2 − γα ε ∥ x 0 ∥) 2

(631)

azaz,

∥z ∥ 2 2 −γ∥w ∥ 2 2 ≤( α 2 + γ 2 α 2 ε )∥ x 0 ∥ 2 =β∥ x 0 ∥ 2

(632)

minden x 0 és minden w∈ ℒ 2 esetén.

Mivel

J( u,w,T, X 2 )= ∫ 0 T ( z T z− γ 2 w T w )dt+ x T ( T ) X 2 x( T )=

= ∫ 0 T ( z T z− γ 2 w T w+ d dt ( x T Xx ) )dt+ x 0 T X( 0,T, X 2 ) x 0 =

=∥u− u *,T ∥ 2,[ 0,T ] 2 − γ 2 ∥w− w T * ∥ 2,[ 0,T ] 2 + x 0 T X( 0,T, X 2 ) x 0 ,

(633)

ahol

u *,T ( t )=− B 2 X( t,T, X 2 )x( t ),     w *,T ( t )= γ −2 B 1 T X( t,T, X 2 )x( t )

(634)

minden t≤T -re, következik, hogy

J( u, w *,T , X 2 )= x 0 T X( 0,T, X 2 ) x 0 +∥u− u *,T ∥ 2,[ 0,T ] 2 ≥ x 0 T X( 0,T, X 2 ) x 0 .

(635)

Mésrészt az optimális ℋ 2 szabályozót használva t>T esetén

∫ T ∞ z T zdt≥ min K ∫ T ∞ z ˜ T z ˜ dt= x T ( T ) X 2 x( T ).

(636)

Ezért

∥z ∥ 2 2 − γ 2 ∥w ∥ 2 2 = ∫ 0 ∞ ( z T z− γ 2 w T w )dt= ∫ 0 T ( z T z− γ 2 w T w )dt+ ∫ T ∞ z T zdt

(637)

felhasználásával következik, hogy

∥z ∥ 2 2 − γ 2 ∥w ∥ 2 2 ≥ ∫ 0 T ( z T z− γ 2 w T w )dt+ x T ( T ) X 2 x( T )=J( u,w,T, X 2 )

(638)

minden w∈ ℒ 2 jelre.

Ezen egyenlőtlenségek felhasználásával adódik, hogy

x 0 T X( 0,T, X 2 ) x 0 ≤J( u, w *,T ,T, X 2 ))≤∥z ∥ 2 − γ 2 ∥ w *,T ∥ 2 2 ≤β∥ x 0 ∥ 2

(639)

minden T -re. Tehát X( 0,T, X 2 ) egyenletesen korlátos T -ben.

Az időinvariancia miatt X( t,T, X 2 )=X( 0,T−t, X 2 ) , így létezik β , hogy

x 0 T X( t,T, X 2 ) x 0 ≤β∥ x 0 ∥ 2

(640)

amiből következik, hogy a differenciál Riccati egyenlet megoldásai egyenletesen korlátosak T -ben.

A monotonitás kimutatásához tekintsük a Riccati egyenlet deriváltját

− d 2 d t 2 X= X ˙ ( A−( B 2 B 2 T − γ −2 B 1 B 1 T )X )+ (A−( B 2 B 2 T − γ −2 B 1 B 1 T )X) T X ˙ ,

(641)

ami egy lineáris egyenlet, tehát

X ˙ ( t,T, X 2 )=Φ( t,T ) X ˙ ( T,T, X 2 ) Φ T ( t,T )

(642)

ahol Φ az − (A−( B 2 B 2 T − γ −2 B 1 B 1 T )X) T alapmátrixa. A Riccati egyenletből következik, hogy

− d dt X( T,T, X 2 )= X 2 A+ A T X 2 − X 2 ( B 2 B 2 T − γ −2 B 1 B 1 T ) X 2 + C 1 T C 1 =

= γ −2 X 2 B 1 B 1 T X 2 ,

(643)

vagyis, X( t,T, X 2 ) egy minoton nem növekvő függvény t -ben.

Ahogyan a ℋ 2 esetben is, az időinvarianciát felhasználva X( t,T, X 2 )=X( τ,T−t+τ, X 2 ) , vagyis X( t,T, X 2 ) egy monoton nem csökkenő függvénye T -nek.

Ugyan így, X( t,T, X 2 )=X( 0,T−t, X 2 ) , tehát határesetben

lim T→∞ X( t,T, X 2 )= lim T−t→∞ X( 0,T−t, X 2 )= X ∞ ,

(644)

ahol X ∞ egy konstans mátrix, amire X ∞ ≥0 , mivel X( t,T, X 2 )≥0 minden t≤T esetén. Mivel a Riccati egyenlet megoldásai folytonosan függnek a peremfeltételektől

X ∞ = lim T→∞ X( t,T, X 2 )== lim T→∞ X( t, T 1 ,X( T 1 ,T, X 2 ) )=

X( t, T 1 , lim T→∞ X( T 1 ,T, X 2 ) )=X( t, T 1 , X ∞ ).

(645)

Ezért X ∞ kielégíti a ℋ ∞ Riccati differencál egyenletet, ahol a peremfeltétel X( T 1 , T 1 )= X ∞ , azaz

X ∞ A+ A T X ∞ − X ∞ ( B 2 B 2 T − γ −2 B 1 B 1 T ) X ∞ + C 1 T C 1 =0.

(646)

Kimutattuk tehát, hogy az algebrai Riccati egyenlet megoldásának létezése szükséges a feltétel a ℋ ∞ FI szabnályozó létezéséhez, feltéve, hogy ( A, B 2 ) stabilizálható, ( C 1 ,A ) párnak nincsenek nem-megfigyelhető módusai a képzetes tengelyen és a Riccati differenciál egyenleteknek van megoldása minden T -re. Kimutatható, hogy ez utóbbi feltátel nem szükséges és a ℋ ∞ algebrai Riccati egyenlet stabilizáló megoldásának létezése ekvivalens azzal, hogy a H Hamiltonian mátrixnak nincsenek sajátértékei a képzetes tengelyen.

A továbbiakban az eljárás követi a ℋ 2 esetben már látottakat: alkalmazva az u=− B 2 T Xx visszacsatolást, a zárt kör

x ˙ =( A− B 2 B 2 T X )x+ B 1 w,

(647)

z=( C 1 − D 12 B 1 T X )x.

(648)

Ki kell mutatni, hogy ez a rendszer stabil. A Riccati egyenletből kapjuk, hogy

0=XA+ A T X−X( B 2 B 2 T − γ −2 B 1 B 1 T )X+ C 1 T C 1 +X( B 2 B 2 T − B 2 B 2 T )X=

=X( A− B 2 B 2 T X )+ (A− B 2 B 2 T X) T X+ γ −2 X B 1 B 1 T X+X B 2 B 2 T X+ C 1 T C 1 .

(649)

Mivel X≥0 , a A− B 2 B 2 T X minden instabik módusa nem megfigyelhető ( − γ −1 X B 1 X B 2 C 1 T ) T -re. Legyen ( λ,x ) az A− B 2 B 2 T X egy instabil módusa,

( A− B 2 B 2 T X )x=λx,X B 1 =0,    X B 2 =0,     C 1 x=0.

(650)

Következik, hogy

( A−( B 2 B 2 T − γ −2 B 1 B 1 T )X )x=(A−( B 2 B 2 T X )x=λx,

(651)

azaz, ( λ,x ) az A−( B 2 B 2 T − γ −2 B 1 B 1 T )X -nak is egy módusa. De ez a mátrix stabilis, így A− B 2 B 2 T X összes módusa stabil és megfigyelhető.

Mivel A− B 2 B 2 T X asszimptotikusan stabilis, a KYP lemmából következik, hogy lemma that ∥ ℱ ℓ ( P,K ) ∥ ∞ <γ if and only létezik P ami kielégíti az alábbi algebrai Riccati egyenletet:

X( A− B 2 B 2 T P )+ (A− B 2 B 2 T P) T X+ γ −2 X B 1 B 1 T X+P B 2 B 2 T P+ C 1 T C 1 =0

(652)

ahol ( A− B 2 B 2 T P )− γ −2 B 1 B 1 T X asszimptotikusan stabilis.Nyílvánvaló, hogy X=P egy megoldás, így ∥ ℱ ℓ ( P,K ) ∥ ∞ <γ .

13.3. A H ∞ OE feladat

Az FI feladat megoldását felhasználhatjuk az OE szűrési feladat megoldásának előállítására. A ℋ 2 esetben felírt Kalman szűrővel analó módon képzelhetjük el a ℋ ∞ szűrőt: míg a Kalman szűrő az állapotbcslést négyzetes középben minimalizállja a Gauss eloszlású bemenetekre nézve, a ℋ ∞ szűrő a becslési hiba erősítését egy γ szintnél kisebbre garantálja minden lehetséges korlátos energiájú bemenet esetén.

A ℋ 2 feladatnál már látott módon az OE rendszer alakja

P OE ( s )=[ A B 1 B 2 C 1 0 I C 2 D 21 0 ],

(653)

ahol A− B 2 C 1 stabilis. Ekkor ∥ ℱ ℓ ( P OE , K OE ) ∥ ∞ <γ ha

K OE ( s )=[ A+ L ∞ C 1 − B 2 C 1 L ∞ C 1 0 ]

(654)

ahol L ∞ =−Y C 2 T és Y kielégíti az alábbi algebraic Riccati egyenletet

AY+Y A T −Y( C 2 T C 2 − γ −2 C 1 T C 1 )Y+ B 1 B 1 T =0.

(655)

13.4. Egyszerűsített kimenet visszacsatolásos feladat

Lemma 12.1 Egy P rendszer esetén, ahol z= C 1 x+ D 12 u

∥ ℱ ℓ ( P,K ) ∥ ∞ <γ

(656)

akkor és csak akkor, ha ( u− u *,T )=U( w− w *,T ) ahol ∥U ∥ ∞ <γ .

Bizonyítás 12.1 Az u *,T =− B 2 T Xx irányítással, ahol X kielégíti a ℋ ∞ FI feladat algebrai Riccati egyenletét, ∥ T wz ∥ ∞ <γ , ahol T wz a w -ről z -re vett átviteli függvény.

A véges horizontú feladatra

∥ T wz ∥ [ 0,T ] <γ⇔J( K,w,T,Ψ )<−ε∥w ∥ 2,[ 0,T ] 2

(657)

és

J( K,w,T,Ψ )=∥u− u *,T ∥ 2,[ 0,T ] 2 − γ 2 ∥w− w *,T ∥ 2,[ 0,T ] 2 .

(658)

Legyen L a w jelet w− w *,T -re képző rendszer:

L( s )=[ A− B 2 B 2 T X B 1 − γ −2 B 1 T X I ].

(659)

Ha ∥U ∥ [ 0,T ] <γ , akkor létezik ε , hogy

J( K,w,T,Ψ )=∥U( w− w *,T ) ∥ 2,[ 0,T ] 2 − γ 2 ∥w− w *,T ∥ 2,[ 0,T ] 2 ≤

≤( ∥U ∥ [ 0,T ] 2 − γ 2 )∥w− w *,T ∥ 2,[ 0,T ] 2 =

=( ∥U ∥ [ 0,T ] 2 − γ 2 )∥Lw ∥ 2,[ 0,T ] 2 ≤−ε∥w ∥ 2,[ 0,T ] 2 ,

(660)

azaz, ∥ ℱ ℓ ( P,K ) ∥ [ 0,T ] <γ .

Fordítva, ha ∥ ℱ ℓ ( P,K ) ∥ [ 0,T ] <γ , akkor

∥U( w− w *,T ) ∥ 2,[ 0,T ] 2 − γ 2 ∥w− w *,T ∥ 2,[ 0,T ] 2 ≤−ε∥w ∥ 2,[ 0,T ] 2 ≤

≤−ε∥ L −1 ( w− w *,T ) ∥ 2,[ 0,T ] 2 ≤− ε ∥L ∥ [ 0,T ] 2 ∥w− w *,T ∥ 2,[ 0,T ] 2 <0,

(661)

amiből következik, hogy ∥U ∥ [ 0,T ] <γ .

Ebből az eredményből kiindulva írjul át az eredeti P rendszert a ℋ 2 esethez hasonlóan két rendszer, P ^ és P tmp , Redheffer szorzataként:

P ^ ( s )=[ A+ B 2 F ∞ B 1 B 2 C 1 + D 12 F ∞ 0 D 12 − γ −2 B 1 T X I 0 ],

(662)

P tmp ( s )=[ A+ γ −2 B 1 B 1 T X B 1 B 2 − F ∞ 0 I C 2 D 21 0 ]

(663)

ahol

v=u− u *,T =u+ B 2 T Xx,    r=w− w *,T =w− γ −2 B 1 T Xx.

(664)

Mivel ℱ ℓ ( P,K )= ℱ ℓ ( P ^ , ℱ ℓ ( P tmp ,K ) ) és a P ^ által generált jel z=( C 1 + D 12 F ∞ )x+ D 12 u , következik, hogy

∥ ℱ ℓ ( P,K ) ∥ [ 0,T ] <γ⇔∥ ℱ ℓ ( P tmp ,K ) ∥ [ 0,T ] <γ,

(665)

ami a T→∞ határesetben is igaz marad.

P tmp egy OE típusú feladatot határoz meg a hozzá tartozó

K( s )=[ A tmp + L ∞ C 2 + B 2 F ∞ L ∞ − F ∞ 0 ]

(666)

szabáltozóval, ahol A tmp =A+ γ −2 B 1 B 1 T X és ahol L ∞ =−Z C 2 T és Z kielégíti az

A tmp Z+ ZA tmp T −Z( C 2 T C 2 − γ −2 F ∞ T F ∞ )Z+ B 1 B 1 T =0

(667)

algebrai Riccati egyenletet.

Figyeljük meg, hogy a ℋ 2 esettel ellentétben a ℋ ∞ probléma két algebrai Riccati egyenlete nem független egymástól: F ∞ =− B 2 T X -ben az X mátrix az FI Riccati egyenlet megoldása.

Ha megköveteljük azonban, hogy ρ( XY )< γ 2 , vagyis I− γ −2 XY invertálható, akkor az

Y=Z (I+ γ −2 XZ) −1

(668)

transzformáció invertálható és Z akkor és csak akkor elégíti ki az OF Riccati egyenletet ha Y megoldása az

AY+Y A T + B 1 B 1 T −Y( C 2 T C 2 − γ −2 C 1 T C 1 )Y=0

(669)

OE algebrai Riccati egyenletnek.

Összegzésként az egyszerüsített kimenet visszacsatolásos feladat megoldását az alábbi algoritmus írja le:

Tétel 12.1 Az egyszerüsített OF feladat megoldása

K OF ( s )=[ A ∞ L ∞ − F ∞ 0 ]

(670)

ahol

A ∞ =A+ γ −2 B 1 B 1 T X−Z C 2 T C 2 − B 2 B 2 T X,

(671)

L ∞ =−Z C 2 T ,     F ∞ =− B 2 T X,

(672)

XA+ A T X−X( B 2 B 2 T − γ −2 B 1 B 1 T )X+ C 1 T C 1 =0,

(673)

Y A T +AY−Y( C 2 T C 2 − γ −2 C 1 T C 1 )Y+ B 1 B 1 T =0,

(674)

Z=Y (1− γ −2 XY) −1 .

(675)