english flah English
Bejelentkezés

A JavaScript letiltása miatt az oldal funkcionalitása korlátozott!

Reduced site functionality due to JavaScript being blocked!

Hírek
Aktuális hírek
Almenü

    A tanszék tovább zöldül

    Antal Ákos riportja Fekete Róbert Tamással a zöldülő MOGI Tanszékről

    Néhány esztendővel ezelőtt a Mechatronika Optika és Gépészeti Informatika Tanszék elnyerte a Zöld Tanszék minősítést, teljesítette a feltételként szabott elvárásokat és kötelezettségeket. Akkor ennek a nemes kezdeményezésnek – mármint hogy a tanszék versenybe szálljon a minősítésért –, Te voltál a motorja. Mi vezérelt ebben, mennyi volt a személyes elköteleződés?

    A kezdeti elköteleződés egyértelműen személyes volt, de szerintem ezt nem is nagyon lehet másként felfogni. Valós és hosszútávú „zöldülést” csakis az egyes emberek személyes elköteleződéséből lehet megvalósítani. Jómagam mindig is a folyamatok egyszerűsítését és az erőforrások felhasználásának optimalizálását pártoltam. A zöld tanszék versenyen is csupán ezeket a tényezőket kellett összeszedni és implementálni egy tanszéki protokoll formájában. A kollégák szerencsére erre teljesen nyitottak voltak és egy igazi csapatként szálltunk ringbe a minősítésért.

     

    Azóta sok idő eltelt, megváltoztak a körülmények. Hogyan ítéled meg, tart még a lendület, történtek-e ezen a területen előrelépések, mi lett az innovatív kezdeményezések sorsa?

    A korábbi tanszéki összefogásnak egy hatalmas eredménye volt, hogy a hónapokon át tartó folyamat során a „zöld” viselkedést elsajátították a kollégák. Ezek a viselkedésminták akkor olyan mélyen megragadtak, hogy egy-egy döntési szituációban most már tudat alatt is a zöldebb döntés születik a mindennapi munkamenet során. Az előremutató kezdeményezések egy részét túlságosan is nehéz betartani, más részét pedig nem feltétlenül indokolt. Mi főleg azokat az elemeket tartottuk meg a mindennapjainkban, amelyek egyértelműen csökkentik a Tanszék ökológiai lábnyomát. Ha van lehetőségünk valamely tevékenységüket zöldebben végezni, akkor ezt meg is fogjuk tenni!

     

    A koronavírus járvány sajnos sok mindent átalakított, de talán lehet egy olyan pozitív hozadéka is, hogy az oktatás átalakításával jelentős mennyiségű – papír alapú – információ került át számítástechnikai, informatikai eszközökkel tárolt formába? Véleményed szerint lesz ennek hosszútávú hatása a fenntarthatóságra, illetve hogyan látod a tanszék e folyamatban betöltött szerepét?

    „Ha az élettől citromot kapsz, akkor csinálj belőle limonádét!”, mondja a híres idézet. Nyilvánvaló, hogy tanszékünk észrevette azokat a tényezőket, amelyek mentén érvényesíteni lehet ezt a hozzáállást. Ami elég elektronikusan is, azt miért nyomtatnánk ki? A Tanszék igazi szerepe a zöldülési folyamatban nem csupán a saját kibocsátásunk csökkentése, hanem a példamutatás. Ha a környezetünk azt látja, hogy komolyan vesszük a bolygónk sorsát, akkor talán ezt az elköteleződést át tudjuk rájuk ragasztani. Annál hatékonyabbak vagyunk ezen a területen, minél többen vagyunk, és minél következetesebben hirdetjük a „zöld protokollt”. Ha megfelelő ideig, és megfelelő intenzitással hatunk a rendszerre, akkor elkerülhetetlen a változás.

     

    Véleményed szerint milyen trendek megerősödése várható a környezettudatos gondolkodás elterjedése terén, az előremutató gondolatok mennyire tudnak a gyakorlat részévé válni?

    Úgy gondolom, hogy a jövőben a kollégáink és hallgatóink lelkiismeretére kell hatnunk a saját hozzáállásunkkal és viselkedésünkkel. A gyermeknevelésben sem az a fontos, hogy mit mondunk, hanem hogy mit csinálunk. Ennek alapján fog ugyanis minősíteni bennünket a jövő generációja. A felelősségünk hatalmas. A világunk jelenleg is egy szakadék felé halad, amelyről, mint ha a világ vezetői nem akarnának tudomást venni. Ha így folytatjuk az ökoszisztémánk pusztítását, akkor unokáink már egy sokkal ellenségesebb bolygón élhetnek majd, mint mi most. Nekünk, egyszerű embereknek csak egyetlen eszközünk van ebben a veszteségcsökkentő hadjáratban: a példamutatás. Tudom, ez eléggé közhely, de ténylegesen egy csónakban evezünk. És ha egyikünk elkezd vizet merni a csónakba, akkor a többiek kötelessége, hogy leállítsák. A kollektív lelkiismeretesség az, amely a közös sorsunkat kialakítja. Vigyáznunk kell arra bolygóra, amelyet csak kölcsön kaptunk.

    2020-09-23 21:24:32normal_priority

    Látogatottság: 97